Az IBM egy újfajta memóriatípus fejlesztésén munkálkodik, amely 2004 óta készül, ám most végre beérett a munka első komolyabb gyümölcse. A fejlesztők sikeresen elkészítettek egy működő prototípust, amely 256 darab „racetrack” cellából áll – egy-egy cella egyetlen nanovezetékből épül fel.
A Racetrack Memory névre keresztelt megoldás lényege abban rejlik, hogy a vezetőkön rendkívül gyors, nanoszekundumos időtartamban mérhető elektromos impulzusokat küldenek keresztül, amelyek rendkívül gyorsan mozgó mágneses tartományokat továbbítanak a vezető egyik végétől a másikhoz. Ezeket a mágneses kis „tartományokat” egy mágneses olvasófej tudja kiolvasni: irányuktól függően a mágneses domének jelenthetnek 0-t és 1-et. Az IBM állítása szerint a technológia komoly áttörésnek minősülhet, ugyanis segítségével az adat intenzív számítási területeken új lehetőségek nyílnak: hatalmas mennyiségű információhoz lehet majd hozzáférni a másodperc kevesebb, mint egymilliomod része alatt.
No, de mégis hogyan kell elképzelni egy-egy ilyen Racetrack memóriát? Az IBM egyik kutatója, Stuart Parkin jól érthető példával magyarázza el a technológia működésének lényegét. A Racetrack Memória technológiára alapozó adattárolót úgy kell elképzelnünk, mint ha az egy hatalmas város lenne, tele felhőkarcolókkal, amelyek egyenként mindössze néhányszáz atomnyi szélességgel bírnak. Ilyen felhőkarcolókból, azaz nanovezetékekből több milliárdnyi található egy-egy racetrack memóriaegységben. A mágneses anyagból álló parányi felhőkarcolóknál az adott kis „épület” minden egyes emelete egyetlen bitnyi adatot tartalmaz. Az adatok felfelé és lefelé mozognak a százemeletes felhőkarcolókban, mint ha azokat egy rendkívül gyors lift mozgatná. A Flash memóriákhoz képest itt nem a tranzisztorba zárt elektromos töltés formájában történik az adatok eltárolása, hanem a nanovezetékben található mágneses doménekben. Ezeket a doméneket áram segítségével tolják el a nanovezetékben, így a domének nagy sebességgel elhaladnak a mágneses olvasó/író fej előtt. Az egyes doméneket az áramimpulzusok hosszának változtatásával tudja a rendszer hatékonyan és pontosan pozícionálni – legyen szó olvasásról, vagy akár írásról.
Az „U” alakú, versenypályához hasonlított felhőkarcolók alján egy tranzisztor helyezkedik el – ez generálja az áramimpulzusokat. A módszer segítségével tehát egyetlen tranzisztor a Flash memóriákkal ellentétben nem egyetlen bitnyi, hanem 100 bitnyi adat tárolására képes – persze itt nem maga a tranzisztor végzi az adattárolást, hanem a nanovezetékek mágneses doménjei, de Stuart Pekin hasonlata így is tökéletesen érthető. Az adat írásához, illetve olvasásához kevesebb, mint egy nanoszekundumra van szükség, egy tranzisztoron keresztül pedig 16 bitnyi adat írására, illetve olvasására van lehetőség. Az IBM szakemberei szerint az újdonság 100 000-szer gyorsabban írja és olvassa az adatokat, mint a Flash alapú megoldások.
A hatalmas sebesség mellett tovább előny, hogy a Racetrack Memória jóval – körülbelül két nagyságrenddel - nagyobb adatsűrűséget kínál, mint a Flash memóriára alapozó megoldások. A Racetrack esetében nincs ciklusokban meghatározott élettartam: a Flash alapú megoldásokkal ellentétben az új memóriatípus korlátlanul írható és olvasható. A harmadik nagy előny, hogy az új memória esetében a DRAM-oknál megszokott sebesség elérésére van lehetőség, ami szintén nem elhanyagolható.
 
A NAND Flash helyére lépő újdonságot az IBM négy éven belül szeretné gyártani. Kedvező tulajdonságai miatt a későbbiekben akár a DRAM memóriachipek piacára is betörhet a Racetrack Memória.
