1. oldal - Ne fárassz!
Lapunk nem először foglalkozik a különféle achievementekkel, ami nem is csoda, elvégre mind többen és többen vágnak bele azzal a feltett szándékkal egy alkotásba, hogy megszerezzék annak összes trófeáját. Cikkünkben ezért érdekes, extrém, vagy szórakoztató kihívásokat gyűjtöttünk össze.
Lássuk hát, hogy melyik program lehet közel öt évig az életünk része, miképpen tehetjük tönkre Solid Snake legszebb pillanatait, és hogy hogyan hintenek egyes játékok sót a sebünkbe!
A Half-Life 2: Episode 2 elején szinte kizárt, hogy ne vegyük észre a barátságos mosolyú, Chompski-nak keresztelt kerti törpét, ám valószínűleg eszünkbe sem jut komolyabban foglalkozni vele. Holott, ha úgy döntünk, hogy társunkká fogadjuk a dús szakállú vigyorit, hogy aztán az Our Mutual Fiend pályaszakasznál egy rakétába helyezve vegyünk tőle érzékeny búcsút, a „Little Rocket Man"-nel bővülhet a gyűjteményünk.
Sajnos azonban a jelek szerint az aranyos kis fickó az űr végtelenje helyett egy alternatív dimenzióba kerül, mivel a Left 4 Dead 2 vidámpark-kampányában is felbukkan. Szerencsére azonban, itt is felkaphatjuk, hogy csapatunk ötödik, nem túl hasznos, de annál kedélyesebb tagjaként segítsünk neki biztonságba jutni. Ez persze azzal jár, hogy ilyenkor a cipekedő játékos néha korlátozottan tud csak részt venni az akcióban, ám a „Guardin' Gnome" elismerés garantáltan megér ennyit.
Ez után a Sleeping Dogs-ban lévő A „Slap in the Face" már-már könnyed felüdülésként hat, mert ennek eléréséhez csupán annyi a dolgunk, hogy igazi harcművészhez méltóan megcsillogtassunk tudásunk legjavát, és halálra verjünk valakit egy hallal.
Persze az is megeshet, hogy inkább a fekete, kissé beteges humort kedveljük, mely esetben ajánlott egy pillantást vetnünk a Red Dead Redemption-re, melyben igazi, hétpróbás, pedert bajszú-cilinderes ponyva-gaztevővé aljasodhatunk le. Hiszen, a „Dastardly" teljesítéséhez melodrámába illő módon megkötözve a síneken kell hagynunk egy zokogó, magatehetetlen nőt, hogy aztán elmaradjon a toposztól elvárható happy end, és egy szélsebesen robogó gőzmozdony vagdalthúst csináljon a szabadulni igyekvő, rettegő nyomorultból.
A legsötétebb poén díja azonban a Bioshock-nak jár, mivel, ha megöljük és lefotózzuk a minket bérgyilkosává tevő, áldozatainkról fényképet követelő Sander Cohen tetemét, bezsebelhetjük az „Irony" trófeát.
2. oldal - Az eltűnt idő nyomában
Megesik, hogy egyes kihívások hosszú heteket, sőt, hónapokat, vagy még többet követelnek maguknak az életünkből. Közéjük tartoznak a Gears of War széria „Seriously" -megmérettetései is. Az első részben tízezer ellenfelet kell a pokolra küldenünk multiban, míg a másodiknál a szörnyetegeket kell megritkítanunk, egészen pontosan, százezer legyilkolt rémségnél dőlhetünk elégedetten hátra. Érdemes megjegyezni, hogy a kampány végigvitele során kevesebb, mint háromezer bestiát lőhetünk cafatokra és szecskázhatunk fel. Tehát, ha nem trükközünk azzal, hogy a lehető legkönnyebb fokozaton ismételgetjük az első felvonás negyedik, vagy az ötödik felvonás ötödik fejezetét, akkor egy idő után alighanem Marcus-szal álmodunk. Ez azonban semmi a harmadik rész már-már etikai kérdéseket felvető próbatételéhez képest. Elvégre, itt a századik szint elérése mellett mind a hatvanöt Onyx-medált is ki kell érdemelnünk. Márpedig, ehhez négyezerszer kell fejlövéssel ölnünk és játékmódtól függően 2000-3000 harcban is részt kell vennünk.
A teljes, átlagos halandó által egy-három év alatt abszolválható listát ittolvashatjuk el. Ezek után a negyedik felvonás, vagy a „csak” negyvenkét mellékküldetés legnehezebb fokozaton való végigjátszását igénylő Gears of War: Judgement követelményei jóval szerényebbnek tűnhetnek, de ilyenkor sem árt időnként tudatni a külvilággal, hogy élünk.
Az amúgy kiválóan sikerült, 2011-es Mortal Kombat is sokat tesz azért, hogy a maximalisták elfelejtsék, hogy mi is az a friss levegő és napfény. Ennek oka, hogy a My Kung Fu Is Stronger begyűjtéséhez mind a huszonnyolc karaktert maximálisan ki kell ismernünk. Ezért, összesen minimum 2800 esetben szükséges fatalityvel, vagy babalityvel befejeznünk az összecsapásainkat, illetve ugyanennyiszer kell győznünk, 4200 X-ray mozdulatot kell használnunk, 280,000 liter vért kell kiontanunk, és valamennyi bajnokkal egy teljes hónapig, azaz összesen minimum 672 óráig kell játszanunk, ami valószínűleg megviseli a szociális életünket.
A prímet elvivő Pure Hold'Em-nél viszont kis túlzással élve, az egész életünket fel kell adnunk, ha diadalmaskodni akarunk. Az alkotásban ugyanis az új fokozatok tíz százalékkal több tapasztalati pontba kerülnek, mint az összes többi korábbi együtt. Ergo, nem kevesebb, mint tízezer órán át forgathatjuk az ördög bibliájának lapjait, ha a program valódi mestereivé akarunk válni. Ez azt jelenti, hogy ha megütjük a lottón a főnyereményt, és megengedhetjük magunknak, hogy heti negyven órát szánjunk a kártyákra, akkor kicsivel kevesebb, mint öt esztendő alatt el is érhetjük a kitűzött célunkat.
Ilyen előzmények után hozzávetőlegesen hat óráig egyhuzamban játszani elsőre nem tűnik nagy kunsztnak, csakhogy a Rock Band 2 „The Bladder of Steel Award”-ja a sorozat egyik, ha nem leghírhedtebb erőpróbája. Hiszen ahhoz, hogy magunkénak tudjuk a trófeát, nem csupán kívülről kell fújnunk az összes számot, de még a dallistát is tilos megállítanunk. Azaz, ha egyszer is szünetet kell tartanunk, vagy véletlenül kihúzzuk a kontrollert, esetleg lemerül benne az elem, akkor kezdhetjük újra a muzsikálást az első számtól.
3. oldal - Öv alatti témák
Figyelem! Cikkünk ezen oldala könnyedén megeshet, hogy káros hatást gyakorol az olvasóközönség tizennyolc év alatti tagjaira, hiszen, mint az közismert, a nagykorúság betöltéséig az ember szentül meg van arról győződve, hogy a gyerekeket a gólya hozza, vagy ha nem is ő, akkor a Télapó, esetleg a húsvéti nyúl másodállásban. Továbbá, egyes biológiai funkciók és testrészek is említésre kerülnek. Ezért a fiatalok, vagy érzékeny lelkűek inkább lapozzanak. Mi szóltunk.
Bár a pletykát, miszerint Adolf Hitler egy roppant kellemetlen sérülés, vagy születési rendellenesség miatt alighanem legalább egy urológust jócskán meglepett, sosem erősítették meg. A vélt vagy valós fogyatékosság a popkultúra kitörölhetetlen részévé vált és egyebek mellett egy vulgáris, ám annál kifejezőbb brit propaganda-daltis ihletett. Magától értetődik, hogy a Sniper Elite széria készítői is meglátták a lehetőséget a témában. Így többször is lehetőséget kapunk arra a véres-beles sorozat kiegészítőiben, hogy garantáljuk, hogy ha Hitler a sors kegyetlen fintoraként túlélné a merényletkísérletünket, akkor se legyen képesutódokat nemzeni, amiért egy kis elismerés a jussunk.
A sterilizálás alternatív módszerei a Saints Row második és harmadik részében is szerephez jutnak. Előbbinél kereken százszor kell célba találnunk, utóbbinál pedig csupán egyszer, ugyanakkor nem csak lő, hanem közelharci fegyverrel is el kell végeznünk a beavatkozást.
Az sem ritka, hogy a vágy drasztikus, büntetőjogi következményeket felvető lelohasztása helyett éppen az érzéki örömök állnak egy-egy trófea középpontjában. A Lollipop Chainsaw-ban például többek fején átfuthat a gondolat, hogy a kameramozgást kihasználva egy gyors pillantást vessenek a főszereplőnő, Juliet rejtett értékeire. Tekintve azonban, hogy egy középiskolás lányról van szó, a leskelődés méltó, egy igen kínos elnevezésű achievement formájában manifesztálódó „büntetése" nem marad el.
A Metal Gear Solid 2 HD-változatában is egymást érik a pikáns jelenetek. Amellett, hogy lefotózhatunk egy alsógatyában parádézó katonát, és megcsókolhatunk egy erotikus posztert, ha hősünk nagyon belemélyed a csinos modellt ábrázoló fénykép tanulmányozásába, akkor maga Otacon hívja fel a félreérthetetlen arckifejezésű Snake figyelmét arra, hogy van fontosabb dolga is, mint az élvezkedés.
Végül, öv alatti témákat kiveséző listánk bajosan lenne teljes a Duke Nukem Forever roppant kínos Turd Bulgar-ja nélkül, melynek megszerzése jól mutatja, hogy az egyszeri játékos értéktől-higiéniától függetlenül tényleg mindent zsebre vág.
4. oldal - Kínos, hogy kiderült
Bár trófeákat gyűjteni többnyire örömteli dolog, jócskán akadnak már-már szégyenszámba menő kivételek. Az NBA Ballers: Chosen One-t játszva például különösen oda kell figyelnünk, és ha érezzük, hogy fáradunk, ajánlott szünetet tartanunk, mert ha zsinórban egymás után öt meccset vesztünk el, egy nem túl kreatívan, ám annál találóbban „Loser"-nek nevezett achievement miatt főhet a fejünk.
Hasonlóképpen, a DiRT 4 kizárólag hétfőn elérhető „Mondays be like" megszerzése után sem feltétlenül őszinte az ember mosolya, elvégre, ez azt igazolja, hogy sikerült totálisan leamortizálnunk a kocsinkat.
A méltán elfeledett, 2008-as Secret Service készítőinek akasztófahumora is sajátos, mivel ha véletlenül golyót röpítünk az Amerikai Egyesült Államok elnökébe, a listánk legtöbb tagjához hasonlóan nulla pontot érő „The Exact Opposite Of Your Job" állít kitörölhetetlen emléket a baklövésünknek.
A Payday 2 „F in Chemistry"-jének bezsákolása során szintén valószínűtlen, hogy keblünket szétfeszíti a jogos büszkeség, mert ez azt igazolja, hogy nem csak, hogy nagyban fittyet hánytunk a nekünk kiadott utasításokra, de még sikerrel fel is gyújtottunk egy methlabort.
A FIFA 08-ban lévő „Beat Yourself" előcsalása is kiválóan alkalmas arra, hogy egy időre szünetet tartsunk és átgondoljuk az életünket. Mivel ahhoz, hogy a gúny-elismerést magukénak tudó, elitnek távolról sem nevezhető klub tagjai lehessünk, két öngólt kell rúgnunk egy meccsen.
A legmegalázóbb azonban mégsem a fentebbi heccelődés, hanem az NHL 2K7-ben és 2K8-ban is megtalálható „Quitter". Ez ugyanis azt tudatja széles e világgal, hogy nem kevesebb, mint tíz alkalommal léptünk ki az online küzdelmekből, mielőtt azok véget értek volna. Azaz, ékes bizonyítéka annak, hogy azon, a vereséget méltósággal tűrni képtelen senkiháziak közé tartozunk, akik ha érzik, hogy már minden elveszett, sértődötten odébbállnak. Vagy jobban tették volna, ha internetszolgáltatót váltanak jó hírük megőrzése érdekében.
Ezzel cikkünk végére értünk. Amennyiben úgy érzitek, hogy egy achievement méltatlan módon kimaradt a felsorolásból, osszátok meg velünk a fórumon, hogy mit hagytunk ki.
