Az AI-láz gőzerővel tombol, ami azt eredményezi, hogy a memóriagyártók elsősorban az adatközpontokba szánt termékekre próbálnak koncentrálni, legyen szó szervermemóriáról, üzleti SSD meghajtókról és SSD kártyákról, vagy éppen az AI gyorsítók nélkülözhetetlen komponenseiről, a HBM memóriachip-szendvicsekről.
A csúcsra járatott termelés a jelek szerint nem elég az igények kielégítésére még az üzleti szegmensben sem, így az átlagfelhasználóknak szánt termékek szegmensében is masszív hiány alakult ki, ami az árak drasztikus emelkedését okozta, főként a DDR4-es és a DDR5-ös memóriamodulok szegmensében. A TrendForce elemzői erre a negyedévre eléggé masszív drágulást jósoltak, és a jelek szerint a helyzet később sem igazán javul majd.
A Phison vezetője, Chien Chen Pang a tajvani Era News munkatársainak adott nyilatkozata alapján úgy látja, a 2026-os esztendő végére számos szórakoztatóelektronikai vállalat dobhatja be a törölközőt, azaz a kedvezőtlen piaci hatások következtében egyszerűen csődbe fognak menni. Ez még azokra a cégekre is igaz lehet, amelyek csak csekély mennyiségű DRAM és NAND Flash komponenseket használnak egyes termékeikben, ugyanis a komponensek jelentősen megdrágultak, ami alapvető probléma, ugyanakkor elérhetőségük is nagyban romlott.
A költséghatékony termékeket gyártó vállalatok ezt nagyon komolyan megérzik majd, legyen szó Wi-Fi routerekről, médialejátszókról, set-top-box típusú eszközökről, okostelevíziókról, vagy egyéb olyan termékről, amelynél fontos a költséghatékony kivitel. Jó példa a drágulásra, hogy egy 8 GB-os eMMC chip, ami beágyazott tárhelyként funkcionálhat például az okostelevíziók fedélzetén, míg 2025 elején 1,5 dolláros áron volt elérhető, addig manapság már közel 20 dollárt kóstál. Ez a drágulás kifejezetten fájdalmas a költséghatékony, azaz például 100 dollár alatti szórakoztatóelektronikai és egyéb elektronikai eszközök esetében – a drágulás egy egész szegmenst romba dönthet, hiszen a masszív drágulásra keresletcsökkenés lesz a reakció a vásárlók részéről.
Az árazás persze csak az egyik probléma, a másik az, hogy egyszerűen nincs megfelelő termelőkapacitás, ami a komponensek elérhetőségét erősen rontja. A memóriapiac jelenleg erősen gyártó-vezérelt szegmenssé vált, ahol a gyártókapacitás több évre előre le van foglalva – nem ritka az sem, hogy 3 évre előre betelt a kapacitás, vagyis a most megrendelt chipeket majd csak 2029-2030 környékén tudják leszállítani – ha még akkor talpon lesz a megrendelést leadó partner.
A memóriakrízissel kapcsolatban egyre inkább az látszik, hogy hosszabb távra szólhat: enyhülést az jelenthetne, ha kipukkanna az AI-buborék; vagy ha a memóriagyártók elkezdenék növelni gyártókapacitásaikat, amire egy több éves folyamat eredményeként kerülhetne sor. Benne van a pakliban, hogy a jelenlegi helyzetben az iparágra helyeződő nyomás, ami egyre több és több szektort hoz kifejezetten nehéz helyzetbe, geopolitikai változásokat eredményez: idővel például lehetőség nyílhat arra, hogy a kínai DRAM és NAND Flash gyártók is beszálljanak a nemzetközi piacok kiszolgálásába.
A helyzet most abszolút nem jó, és egyelőre nem is nagyon látszik, mikor következhet be javulás – a Phison vezére szerint ez az idei év folyamán több vállalat csődjét idézheti elő.
