Megint sztorizással kezdeném a cikkem, méghozzá a friss Series Elite 2 kontroller „élményeimmel” kapcsolatban. Egyszerűen nem bírom ezeket magamban tartani, így, ha csak a PowerA kontroller maga érdekel, akkor a beágyazott PowerA Fusion Pro 3 trailer után kezdődik a valódi teszt, azonban szerintem akad érdekesség a Series Elite témában is. 

A történet úgy szól, hogy az első Elite vezérlő látszólag mindenben sokkal menőbb és jobb volt, mint a sima alapkiszerelés, a tokkal és a kiegészítőkkel pedig azt érezhette az ember, hogy prémium terméket vett. Nagy vágyam volt egy ilyen szuper készülék beszerzése, ezért megvettem, használtam, majd szépen lassan jöttek a bajok. A gyártó részéről megértettem, hogy miért csak egy év garanciát vállaltak rá az EU-ban: azért, mert ez volt a minimum. Az Egyesült Államokban kezdetben csak 90 napnyi garanciát biztosítottak hozzá, holott majdnem annyiba került, mint az Xbox One. 

Először csak a gumiborítás jött fel. Na mondom remek, mindig vigyázok a cuccaimra, de pár hónap után úgy nézett ki a kontroller, mintha a kutyának dobáltam volna egy teljes héten keresztül, holott nincs is semmilyen ebem. Undorító csúszkáló trutyis volt, ugyanis a ragasztó elengedte magát. Mint kiderült, elég hozzá a testhőmérséklet, hogy feloldjon a kötés. Nem volt kellemes élmény, de elfogadtam, ez már csak ilyen. 

Később csak az LB gomb tört el. Letettem, majd mikor felvettem, már nem működött. Nem is Fifáztam, kikérem magamnak, de amúgy sem dobom el vagy bántom a kontrollert. Fogtam magam, Aliexpress-ről rendeltem alkatrészt hozzá és megjavítottam. Ekkor láttam belülről, hogy mennyire szánalmasan kis gyenge műanyag lapocskák tartják ezeket a gombokat, bele van kódolva a vezérlőbe a törés. Egészen addig viszont működött, amíg a gombok szorulni, illetve az egyik analóg kar driftelni nem kezdett. Ezután elvittem szervizbe, később pedig eladtam jó nagy bukóval, hogy ez nekem így már nem kell. 

Sokszor megkapom kritikaként, hogy nagyon beleviszem az érzéseimet a cikkeimbe; amikor a Microsoft bejelentette az Elite Series 2 vezérlőt, nem titkoltan szkeptikus voltam, két teljes bekezdésben is próbáltam az olvasókat lebeszélni róla. 

Ebben a fellángolásomban a Steam Deckem és az előzőleg tesztelt PowerA Nano a ludas. Mostanában ugyanis, ha véletlenül FPS játékkal játszom konzolon, akkor az is a Steam Deck, hátul pedig ott vannak a jó kis marokgombok, amik segítenek ugrani, újratölteni, tárgyakat felvenni és guggolni. Imádom őket.  A PowerA Nano pedig abban segített, hogy amikor a Call of Duty-val teszteltem azt éreztem, hogy előnyben vagyok másokkal szemben pusztán amiatt a két hátsó gomb miatt. Így amikor beléptem a baráti Warzone-ozásra pár hete, akkor éreztem, hogy ezek nélkül a plusz gombok nélkül nem olyan jó a konzolos FPS, mint kéne lennie. Éreztem, hogy kell nekem valami hátsó gombos vezérlő. Talán... talán meg kéne próbálnom a Series Elite 2-t nem? Ugye? Hátha van olcsó... és volt... 

Ehhez hozzájött még, hogy túl sok jót hallottam róla ismerősöktől, így elhittem. Elhittem, pedig nem szabadott volna. Sőt, a védelmem is leengedtem, mert olyan jó áron láttam a használtra a hirdetést, amire úgy éreztem le kell csapnom. Le is csaptam rá. Nem szabadott volna. 

Itt van például ez a hároméves tesztvideó. Bánom is, hogy nem néztem meg a vásárlásom előtt, mert jól látszik, hogy míg a legtöbb Xbox 360-as vagy Xbox One-os gyári kontroller szinte gond nélkül működik 10 év után is, addig az Elite egyszerűen nem bírja a hétköznapi használatot sem, valami erős égi áldás segítségével képes csak túlélni két évet probléma nélkül, de általában egy év után széthullik. 

Az általam vett Elite 2 vezérlőnél az volt a legfontosabb számomra, hogy az analóg működjön, de nem foglalkoztam a jelekkel. A hirdetés leírása bár utólag belegondolva erősen hiányos volt, telefonon tájékoztatást kaptam róla, hogy kicsit fel van már jőve a gumi, illetve volt is szétszedve, így van rajta esztétikai hiba is. Nem baj, rápörögtem, nem foglalkoztam a jelekkel. Megtudtam, hogy a szétszedés az LB gomb szorulása miatt volt. Az esztétika dolog bár ronda volt, azért az árért nem foglalkoztam vele. Amikor az eladó lakásán teszteltem a cuccot, látszólag minden gomb működött is. 

Ám akkor nem tudtam, hogy az Elite Series 2 csodálatos típushibája, hogy a hátsó kiskarok nem mindig veszik be a gombnyomást, ezért ezt nem is vizsgáltam meg eléggé. Egyszer megnyomtam mindent, jó, működik és elhittem, hogy tökéletes a cucc. Otthon jöttem rá, hogy lényegében van két gombom, ami alig működik, ha megnyomjuk, nem mindig veszi be a parancsot. A hiba ráadásul jellemző az Elite 2-re, konkrét kontroller vázcserével lehet megjavítani, ami 20 000 Ft, ugyanis egy a vázon lévő kopás okozza ezt. Ez a hiba amúgy a fent beágyazott videóban is látszik, mindegyik kontrollerbe bele van kódolva ez a tervezési - vagy talán tervezett avulási - hiba. Elkerülhetetlen, de erről nem tudtam, mert nem néztem utána. 

Csak pár napot volt nálam az Elite Series 2, szerencsére vissza tudtam adni az eladónak, hogy hibás, de nagyon nem örült neki, azt gondolta, biztos találtam jobb áron másikat és azt akartam megvenni. Pedig abban egészen biztos vagyok, hogy nagyon nem akarok még egy ilyen túlárazott, gyenge minőségű és megbízhatatlan vezérlőt venni és erre szeretnék figyelmeztetni mindenkit.  

Helyette visszakanyarodtam ahhoz a márkához, ami csak pár napig volt nálam, de szerettem. Ez volt a PowerA Nano, ami megmutatta nekem, hogy van minőségi Xbox kontroller a Microsofton kívül is, és bizony az ára miatt lehetek megengedőbb vele. S bár kényelmes volt, csak nem fogok a saját kezembe egy olyan apró vezérlőt venni, ezért elkezdtem kutakodni a márka egyéb termékei között. A POWERA EnWired sorozat ránézésre a Nano kiadás normál méretű változatának tűnik, de azért nyitott maradtam más irányokra is. A POWERA Fusion Pro 3 a márka jelenlegi zászlóshajója, úgy gondoltam, miért ne tesztelhetném, és ha tetszik, akkor miért ne vehetnék egyet magamnak? 

Ahogy korábban már volt rá példa, a mostani teszt arra fog kifutni, hogy tetszik-e annyira, hogy meg is vegyem. Ezen sorokat még a kontroller érkezése előtt írtam, ami ezután következik, már nem az elvárásaimat, hanem a tapasztalataim fogja bemutatni. 

Ne a borítója alapján ítéljük meg a könyvet, én viszont ennek a mondásnak nem vagyok híve, igényes könyvhöz igényes borító dukál. A helyzet az, hogy a PowerA Fusion Pro 3 csomagolása meglepően csábító. Alapvetően magán hordozza az Xboxos csomagolások letisztult stílusjegyeit, miközben a fekete és a bátor graffiti-szerű rajzok az oldalán mégis jelentős kontrasztot alkotnak. Nem tudom mikor láttam utoljára ennyire kevert kompozíciót, de összességében tetszik. 

Ha kibontjuk a csomagot, akkor benne találjuk a kézikönyvet, matricákat, illetve magát az eszközt a kemény tokjában. Az Elite vezérlőkhöz általában adnak ilyen tokokat. Nem tudom ki hogyan szokta őket használni, én általában félreteszem őket, porfogónak jók, de ha valakinek számít, akkor szerencsére van ilyen is. 

A tokban természetesen a kontroller foglal helyet, de megtaláljuk még a működéshez szükséges USB-C kábelt és két cserélhető kart is. Mivel vezetékes kialakítású, ezért a készülék a gyárinál könnyebb, le is mértem a súlyukat. Míg a Series S gyári akkumulátorral 271 gramm, addig a Fusion Pro 3 csak 244 gramm, igaz, ehhez még hozzájön a vezeték tömege is. Beüzemelésről nincs szó, nem kell se driver se semmi, bedugás után mehet azonnal a játék. Ám előtte nézzük meg a kontroller külalakját. 

A cucc mérete nagyjából egy Xbox One vezérlőnek, mintsem egy Series kontrollernek felel meg. Kicsit nagyobb ugyanis a most megszokott szabvány Xbox méreteknél, ám a gombok elrendezése szinte teljesen megegyezik a hivatalos kiosztással, legalábbis addig, amíg meg nem fordítjuk.  

Valójában, ha messziről nézzük, akkor a borításon csak egy csík, illetve a hangerő gomb az, ami a többi kontrolleren nincs rajta, máskülönben gyári gamepadnak is tűnhetne. A hangerő gomb akkor aktiválódik, ha fejhallgatót csatlakoztatunk rá. Nálam sokszor megesett korábban, hogy a menübe kilépve kellett állítani a hangerősséget, mert vagy túl halk, vagy túl hangos volt az adott játék. Ezzel a kialakítással viszont azonnal képesek vagyunk a vezérlésre, sőt, a PS5-höz hasonlóan a némítás se okoz nehézséget, hiszen benyomva pirosan világítani kezd, így a mikrofonba nem hallatszódik be az, amit nem akarunk, hogy mások halljanak. 

Az X, Y, A, B gombok az Xbox Series S féle módon nyomódnak be, teljesen jó az ellenállásuk. Az digital pad, vagyis a „nyilak” is határozottan viselkednek, jól érezni, hogy melyik irányt visszük be. Sajnos viszont egész érzékeny tud lenni, így, ha véletlen mellényúlunk, akkor például jobb-le, bal-le, bal-fel vagy jobb-fel irányokat is bevihetjük. Azt kell mondanom viszont, hogy megbízhatóbbnak találom a bunyós játék tesztem alatt, mint a gyári Series digital padot, illetve a nagyon pörgős oldalnézetes platformjátékok esetében is pontos volt. 

Az analóg kar alapértelmezetten jól viselkedik, szuperpontosan középre áll, driftelés tehát nincs. Azt nem tudni viszont, hogy hosszútávon is ez lesz-e az eredmény, a megvásárolt készülék viszont összességében elég jó. 

Ami engem picit zavart, az a karok ellenállása, az én ízlésemnek talán kicsit könnyen mozognak. Mindig visszaugrik a két kar középre, de valahogy olyan mégis érzésre, mintha sokat használt készülék lenne a kezemben. Ez ízlés kérdése, megszokható, nem zavaró és mint mondtam, tökéletesen működik is, nem lötyög. Csak fura. A karok ráadásul cserélhetőek. A dobozban kapunk egy domború és egy magasabb kialakítású vezérlőpöcköt is, amit könnyedén odarakhatunk az előző helyére. Nincs annyi opciónk, mint például egy Series Elite esetében, de megvan a lehetőség a testreszabhatóságra.  

Elméletileg lehetséges venni hozzá másfajta pöcköket, de hogy hol és hogyan, na azt nem tudom. Ahogyan azt sem tudom, hogy másik fajta előlapot hol lehet szerezni, ugyanis az is egy mozdulattal cserélhető, magához a karok cseréjéhez is azt kell felemelni. Izgalmas és érdekes megoldás, könnyen személyre szabhatónak tűnik a készülék, de a hivatalos oldalon nem találtam alternatív fedlapokat, hogy azért legalább tudjam, hogy mennyibe kerülhet egy ilyen nagyjából. 

A négy gomb eltér a már megszokott cserélhető, illetve karos kialakítástól. Éppen csak kiállnak a kontrollerből, annyira, hogy érezhető legyen az, hogy ott vannak, de mégse történjen meg, hogy kényelmetlenné váljanak. A középső és a gyűrűsujjam szépen ráfekszik a vezérlőre, a kisebb kezűeknek is szerintem jól fogható, ám a nagyobb markúak számára lehetséges, hogy nehézkessé válhat a lentebb lévő gombok elérése. 

Mivel nem karok vannak, ezért speciális gombkialakítási formával segíti a kontroller azt, hogy mindenképp sikerüljön megnyomni. Szinte akárhogyan tarthatjuk a vezérlőt, valamelyik ujjunk hozzá fog érni, és egy természetes mozdulattal aktiválhatóvá is válnak. Ennek viszont az a hátránya, hogy talán túl érzékenyek ezek a gombok. Volt, hogy véletlenül, pusztán csak azzal, hogy tartottam benyomtam valamit. - több óra játék után ezeket el tudom már kerülni, de figyelnem kell. 

A gombok programozása ugyanolyan pofon egyszerű, mint a Nano esetében volt. A középen lévő plusz gombot három másodpercig lenyomva tartjuk, majd egy lámpa villogni kezd, kiválasztjuk a gombot, amit hátra akarunk rakni, majd megnyomjuk az általunk preferált hátsó kart. Kész is. 

Az első Elite gamepadomat a Star Wars Battlefront 2 miatt vettem, ezzel is kipróbáltam. A játék indítása után azonnal beállítottam az oldalváltást a kamerának és már működött is. Amikor visszaváltottam a Halo Infinite játékra, akkor pedig szintén másodpercek alatt már a fegyverváltás volt az adott hátsó gombon. Egyszerű és intuitív. 

A benyomás a két lentebbi gombra jellemző, ha zavar minket, akkor ki lehet ütni belőlük a programozást. Ehhez elég megint csak hosszan megnyomni a programozó gombot, majd az üres állásra állítandó gombot egy pillanatra lenyomni. Ezután nem fog zavarni és marad még kettő másik gombunk is. Ezt tényleg csak akkor érdemes meglépni, ha a markunknak tényleg szerencsétlen helyen foglalnak helyet. 

Ha tovább forgatjuk a cuccot, akkor a tetején ott van az LB, RB gomb, aminek a megnyomása viszonylag kényelmes. Túl kényelmesnek nem mondanám, mert összességében ezeket mindig is a nehezen elérhető gomboknak tartottam, de nem másabb, mint a hivatalos vezérlő. A zongoralakkos gombok viszont nagyon olcsó műanyag érzést keltenek és ebben a megnyomási élmény sem sokkal jobb. Nem tudom, hogy tartósabb konstrukció-e, mint a gyári, a hivatalos Xbox kontrollereknek ugyanis mindig is gyengepontja volt ez a két gomb.  

Az Elite vezérlőkhöz hasonlóan a ravaszok útjának hossza állítható. A Dual Sense Edge esetében panaszkodtam a nagy útra a legkisebb fokozaton is, sajnos itt is úgy érzem, túlságosan is besüllyed, mire ütközik. Ennek szerintem megvan a maga költségcsökkentő oka. A rövidebb úttal ugyanis az érzékenysége a gombnak nem változik, ugyanolyan marad. Vagyis, ha százalékban nézzük a benyomást, akkor a nagy úttal 100%-osra érzékeli a bevitelt, a közepesen olyan 70%, míg legkisebben olyan 30%-osra. Pont annyinak, mint az útja. Ideális világban a legkisebb fokozaton a kis benyomásnak is 100%-nak kéne érződnie, de sajnos ez nem így működik. 

Ez a 30%-os utazás pedig vélhetően azért kell neki, mert a legtöbb játék nagyjából innentől érzékeli azt, hogy megnyomták a gombot. Példának okáért, a Star Wars Battlefront 2-ben nem működött a lövésem a legrövidebb fokozaton, legalább közepesre kellett állítanom, hogy minden rendben legyen. Más játékokban azért ilyet nem tapasztaltam, de ha nem tudsz lőni, az valószínű emiatt van. 

Másrészről meg a gombok ellenállása nagyon kicsi. Az Xboxos vezérlőknél pihentetheted az ujjaid a ravaszon, azok általában nem nyomódnak be külön akaratlagos mozgás nélkül, ezzel szemben itt könnyen megeshet, hogy véletlenül benyomod. Ez mondjuk Rainbow Six Siege-ben lehet érdekes kimagyarázni, ahol egyetlen rossz mozdulat és a csapattárs a földön. 

A ravaszban az Xbox One-ban debütált rezgőmotorok is megtalálhatóak. Ezek azért jók, mert például autós játékban jól lehet érezni, ha kipörög a kocsi kereke. Nos, a Fusion Pro 3 esetében ez az érzés harmatgyenge, alig zizeg valamit, azt is gagyin, nincs igazi ellenállása a karoknak. Sajnos nem a legjobb minőség ez a fajta rezgőmotor, az alapértelmezett, egész kontrollert érintő rezgése viszont már jó minőségű. Szóval ezek a gombok nem nyerték el a tetszésemet. Valahol a még elmegy kategórián azért még belül vannak, de el tudom képzelni, hogy lesz, akinek már nem elfogadható a teljesítményük. 

Végül szót ejtenék a kompatibilitásról is. A saját PowerA szoftverében csak az analóg karok deadzone-ját lehet állítani, vagyis azt, hogy mennyire érzékelje a legapróbb megmozdítást. Ezen kívül tesztelni lehet, hogy minden gomb és rezgés úgy működik, ahogy kell neki, de ennyi. Enélkül az app nélkül is 100%-osan használható a Fusion Pro 3. A játékok tekintetében viszont, ami megy Xbox vezérlővel, az megy ezzel is. Nem találkoztam semmilyen kompatibilitás problémával. Ha elindítottam egy régebbi vagy egy újabb játékot, akár PC-n, akár felhőben, akár Xboxon, minden működött elsőre. 

A kompetitív előny is érződik. Az ember hamar meg tudja szokni ezeket a plusz hátsó gombokat, így a lövöldözős játékokban azonnal ott van számodra a lehetőség, hogy ne kelljen az irányzékról levenned az ujjad. Ugrás vagy guggolás közben jól tudsz célozni a Call of Duty-ban és a Halo-ban, autóversenyzős címek esetében pedig kényelmesen tudsz sebességet váltani. Ezen kívül a For Honorban vettem még nagy hasznát a hátsó gomboknak, hiszen így az oldalra kiugrás is elérhető közelségben maradt. 

Sajnos közel sem tökéletes a Fusion Pro 3. Az ára miatt közel van ahhoz, hogy ne nagyon bocsássam meg neki azokat a hibákat, amikkel rendelkezik, ilyen például a könnyen benyomódó ravasz és a hátsó gombok. A ravaszok remegése lehetne jobb, ahogy az analóg ellenállása se kielégítő.  

Összességében azonban úgy érzem, hogy az „Elit” vezérlők között elég olcsónak számít, a célnak megfelelő és bár semmi csoda extrát nem tartalmaz, azért versenyelőnyt biztosít a gyári kontrollerekhez képest. Nem mondom, hogy nincs jobb alternatíva a konkurens gyártóknál, de csak ennél magasabb árkategóriában találsz hasonló 4 gombos kialakítású eszközt, így azt mondom, ár/érték arányban nem rossz választás.