A Dual Sense kontroller sok szempontból a leginnovatívabb vezérlő. Ha hirtelen úgy döntenék, hogy nekem nem kell a PlayStation 5 konzolom, akkor egyészen biztos vagyok benne, hogy a hozzá tartozó két Dual Sense vezérlőmből az egyiket megtartanám, annak ellenére, hogy a PlayStation ökoszisztémán kívül csak nehezen használható.
Az Adaptive Triggers és a Sense alapját adó rezgés valóban újgenerációs vezérlő érzetét adja. Míg a Microsoftnál a next-gen szinte semmilyen változást nem jelentett, a Sony legalább itt odatette magát. Nem sokat játszom a PS5-tel, de a Ghost of Tsushimához például a mai napig érzem, hogy milyen sokat tud hozzáadni egy ilyen vezérlő, holott ugye a játék maga nem is erre készült annak idején, utólag lett optimalizálva rá. Az AdaptívTrigger használatával mondjuk vegyes érzéseim vannak, de vannak olyan játékok, ahol jól jön ez a fajta visszatartás, szóval összességében nem sajnálnám megtartani.
Szóval igen, elismerem, hogy vannak jó oldalai annak, ha az ember PlayStation konzolt birtokol, és ez az egyik.
Sajnos viszont a Dual Sense vezérlő minden, csak nem tökéletes. A rendelkezésre állási ideje viccesen alacsony, a konzol tapasztalataim szerint nem mindig tölti, nehéz, nyikorogni kezd pár hónap használat után, rendkívül hajlamos driftelni, és ami a legrosszabb, sokaknak egyszerűen csak eltörik az adaptív ravasz.
Amit tudni kell a DualSense vezérlőről, hogy fene drága, így ezek a problémák egyáltalán nem jelentenek örömteli perceket a vásárlónak.
Mivel lehetséges alternatív kontrollereket kapni, ezért aki szabadulni akarna a fenti problémáktól, van esélye rá, hogy sikerül. De mi van akkor, ha a Sony kínál alternatívát?
Ha nem sajnálod egy Xbox Series S konzol árát kiadni egyetlen kontrollerre, akkor a DualSense Edge hivatalos vezérlő esetleg a te készüléked lehet. Ahhoz viszont, hogy ne ugorj bele vakon, megpróbálok segítséget adni ahhoz, hogy lásd, mit várhatsz egy ilyen elképesztően drága kiegészítőtől.
Az „Elite” vezérlők piaca már régóta megalapozott, ám az egyik első híres fecske a Microsoft részéről jelent meg, ez volt az Xbox One Elite, amely egyik tagjával én is rendelkeztem. Annak idején a Star Wars Battlefront-hoz vásároltam meg, hiszen több olyan egyedi gombkiosztást tudtam megoldani vele, hogy segítségével nem kellett szinte sose levennem a hüvelykujjaim az analóg karokról, ezzel versenyelőnybe kerültem a multiplayer ütközetek során.
A hihetetlenül drága kontrollerem viszont finoman szólva is egy kalap..., akarom mondani nem volt túl jó, mert bár a ravaszok meg a karok cserélhetőek voltak, a készülék maga viszont a legnagyobb óvásaim ellenére is lényegében szétmállott, szétesett a kezemben, a burkolata lecsúszott róla.
Mindig vigyázok a cuccaimra, ehhez képest hamar ragadni és kopni kezdett róla a burkolat, undorító volt. Az analóg driftelés is megjelent, ám a hihetetlenül drága vezérlőmnek egyszer csak eltőrt a bal ravasz feletti LB gombja is, amit nekem kellett megjavítanom, így láttam, hogy egy három forintos gyenge műanyag adta meg magát.
Szánalmas egy készülék volt, a Microsoft szándékosan nem adott egy évnél több garanciát rá, mivel Xbox 360 féle termékvisszahívás is várhatott volna rájuk, annyira egy scam volt a termék. Azóta nem is vásárolok hivatalos „Elite” kiegészítőket, eszemben sincs még egyszer ilyen csalás áldozatává válni, Elite 2 vezérlők vagy Edge ide vagy oda.
Éppen ezért leszek kritikus a DualSense Edge készülékkel is. Egyáltalán nem hiányzik nekem, hogy jóhiszeműen azt javasoljam valakinek, hogy a nehezen megkeresett pénzét egy ilyen fölösleges cuccra költse, aztán pedig az én lelkemen száradjon, ha végül csalódik. Nem. Ennyi pénzért tökéletes terméket várunk, így én sem adom lejjebb az értékelést a tökéletesnél.
Ha megvesszük az eszközt, akkor a dobozában találunk egy tokot. Ebben foglal helyet minden, ami a csomaggal jár, vagyis a kontroller és a különböző kiegészítői.
A tok kemény, a PlayStation 5 és a kontroller dizájnjára emlékeztet, érezhetően minőségi és biztonságos cucc. Mivel úgy lett kialakítva, hogy jó eséllyel a felhasználó ebben tárolja a drága kontrollert, az ütésektől és a külső behatásokkal szemben remek védelmet nyújt.
Kinyitva az Elite kontrollerekhez megszokott csere dolgokat találjuk, de itt lesz még a töltőkábel és az USB-C rögzítést segítő helye is. A ránézésre is prémium érzetet nyújtó tokba a kontroller könnyedén behelyezhető, és mivel tároló hátulja tépőzárral lenyítható, így a kontroller ebben is tölthető.
A kontroller maga távolról nem sok mindenben különbözik a DualSense-től. Minden korábbi gomb megtalálható rajta, egyedül az analóg karok alatti kis gombocskák lehetnek feltűnőek. Megfordítva már egyértelműen látszódik a különbség, hiszen itt már megtalálható az opcionálisan felhelyezhető kampók helye, illetve a ravasz útját befolyásoló kapcsoló is jól látszódik, de ezekről majd később.
A készülék súlyra nehezebb, mint a gyári elődje, ha más nem, ez biztosítja az embert arról, hogy nagy árat fizetett ezért a készülékért, legalább anyag az van benne.
Még mielőtt a testreszabhatóságra rátérnénk először is szögezzük le, hogy ettől a készüléktől senki nem válik hirtelen jobb játékossá. Ennek megfelelően ugyanúgy használható, mint ahogyan a sima vezérlők. A PS5-re rácsatlakozva akár gyári állapotában is képes futtatni az összes játékunkat, nem kell semmilyen csodát várni tőle. Összességében viszont olyan funkciókat kapott, hogy ha komolyabban vesszük a videojátékokat, akkor valóban jobb eredményeket érhetünk el vele.
A PS5-tel való összekapcsolás után a konzol azonnal végigvezet minket egy bemutatón. Megtanítja nekünk, hogyan kell a funkciógombokat használni, miként kell saját profilokat létrehozni az adott játékokhoz. Ha például egy FPS játékban szeretnénk jobbak lenni, akkor a bemutatóban elsajátított tudásnak köszönhetően könnyedén be tudjuk állítani például a ravasz és az analóg kar tulajdonságát.
Ha azt szeretnénk, hogy a karakterünk ne sétáljon, hanem azonnal fusson, akkor elég az analóg kar profilját úgy átállítani, hogy hamarabb induljon meg nagyobb sebességgel. Ha viszont azt szeretnénk, hogy a taktikusabb mozgás könnyebb legyen, akkor ezt is lehetőségünk lesz finomhangolni.
A ravasz szintén ugyanígy működik. Ha érzékenyebbre szeretnénk állítani őket, esetleg pont, hogy kevésbé regisztrálja az ujjunk mozgását, akkor ezt a felbukkanó menüben gond nélkül megtehetjük.
Ha gyorsan szeretnénk váltani a profilok között, a funkciógomboknak hála ezen sem kell sokat rágódnunk. Egyszerűen lenyomjuk a kívánt FN gombot, hozzá pedig az X, kör, négyzet és háromszög gombokat, és azonnal is ugrunk az új profilra. Van egy bejáratott beállításunk a Warzone-hoz, de az nem jó a Gran Turismóhoz? Semmi gond, egy gyors mozdulat és már átállítottunk mindent a nekünk tetsző módba.
Makró programozást viszont ne várjunk. Nem lehetséges parancsokat előre programozni, így nem fogunk tudni csalni vele például bunyós játékokban, hogy egyetlen gombnyomással véghez vigyünk egy 30-as kombót.
Ha készen vagyunk a szoftveres ismerkedéssel, jöhet a hardveres.
Mint említettem már, a ravasz útja az Xbox Elite vezérlőkhöz hasonlóan befolyásolható. Elég csak a kontroller alján egy pöcköt állítani hozzá. A legnagyobb mozgással hasonló távot ír le, mint a normális kontrollerek. Az ilyen fajta ravasz hatékony lehet például az autós játékokhoz, hogy finomabban és jobban tudjunk fékezni, illetve kigyorsítani.
A közepes és a rövidebb út kiválasztása viszont a kompetitív lövöldözős játékok esetében lehet különösen hasznos. Például egy jó kis CoD meccs közben elég csak éppen hozzáérni a ravaszhoz, hamarabb lőhetünk a fegyverrel, ezzel pedig elméletileg előnybe kerülhetünk az ellenfeleinkkel szemben. A helyzet viszont az, hogy még a legrövidebb útvonalon is túl hosszú a gomb útja az Xbox Elite változatokhoz képest. Magyarul a rövid gombnyomás nem elég rövid, szóval olyan nagy előnyben én nem reménykednék ennek köszönhetően.
Ezen kívül megemlíteném azt is, hogy ezzel az útzároló mechanikával az is együtt jár, hogy bizony olyan kellemetlenül áll meg a ravasz túl hamar. Én sose tudtam ezt a furcsa érzést megszokni az Elite vezérlők esetében, egyszerűen kellemetlennek érzem, ahogy megakad a gomb az ujjamnál. Érzem, hogy mehetne még tovább, de valami megakasztja. Sokakat biztos nem zavar, nekem azért fura érzés.
Extra még, de az analóg karok lecserélhetőek. Bár az Elite Series 2 esetében az analóg kar fizikai ellenállása is változtatható, itt erről szó sincs. Ehelyett a csere azt jelenti, hogy ha például ez a kontroller elromlana, elkezdene driftelni, akkor ahelyett, hogy elviszed gariba vagy bárhogyan szervizeltetni, vehetsz magadnak pótalkatrészként egy másik analóg kart, ami azonnal üzemképes.
Az analóg kar kicserélése nem több, mint harminc másodperc, könnyedén lekaphatjuk ugyanis az analógot tartó, amúgy hihetetlenül olcsó és gagyi műanyag fedőt, majd egy kis kar segítségével kiemelhetjük a régi kart, hogy helyére az újat tegyük.
Ez természetesen valahol jó dolog, hiszen így évekkel meghosszabbíthatjuk a drága kontrollerünk élettartamát.
Ez a folyamat nem összetévesztendő az analóg kar kupakjának a cseréjével. Ha ugyanis azt szeretnénk, hogy magasabb vagy domború karunk legyen a homorú helyett, azt is egy gyors mozdulattal elintézhetjük. Ilyenkor elég csak leemelni a tetejét a karnak, kivenni a nekünk tetszőt a tokból, és készen is vagyunk. Az Xbox vezérlővel ellentétben viszont a digital pad tárcsája nem cserélhető.
A kontroller igazi szépsége viszont egyértelműen a személyre szabhatóság a plusz karok segítségével. Ilyenkor a kontroller hátuljára extra fogantyúkat rögzíthetünk, amire beprogramozhatjuk a nekünk tetsző gombokat.
Például a bal karral gugolhatunk, a jobb karral tárazhatunk, így nem kell leemelni az ilyen alapvető mozdulatok érdekében az ujjunkat a jobb oldali célzást segítő analóg karról.
Ha viszont nem FPS címmel játszunk, akkor is lesz haszna ezeknek, hiszen például az autós játékoknál a sebességváltó egyfajta pillangókarként foglalhat helyet a kontrolleren. Ez szintén előny lehet a többi játékossal szemben a kompetitív események során.
Ilyenkor is jól jön a profilváltás, hiszen a hátsó gombok funkciói egy pillanat alatt megváltoztathatóak.
A cserélhető karok között is kétféle van. Van az egyik, a pillangóváltóra emlékeztető, az, ami a legtöbb kontrolleren megtalálható, illetve van a pöcök. A pillangóváltós alakú egy jó kis találmány, de mindig is kényelmetlennek tartottam. Ehhez képest a rárakható pöcök alakú cucc viszont teljesen jó és stabil fogást ad, sokkal jobban érzem a gombot, mint korábban.
A baj viszont az, hogy cserébe úgy fér el csak a kezem a kontrolleren, hogy az vágja az ujjam.
A pöcök ugyanis a középső ujjam feljebb emeli, mint a megszokott pozíció. Csakhogy ez a fentebbi helyzet annyira feltolja a középső ujjpercem végét, hogy a ravasz alatti műanyag egy idő után vágni kezdi. Szóval hiába tetszene ez a pöcök, hosszabb távon nem tudom használni, mert az ergonómiai kialakítást hozzá valaki nagyon benézte a tervezőasztalon. Kár érte.
Viszont itt jön az igazi feketeleves.
A helyzet az, hogy összesen csak két plusz gombot kapunk és ki is fújt a dolog.
Ez a két gomb nagyon kevés. Mint említettem én például a gugolást és a tárazást tettem a gombokra, de míg az Elite vezérlőnél vagy a Steam Decken simán tudom az ugrást is a középső ujjammal vezérelni, itt már erről szó sincs, mert elfogytak a gombok.
Az ilyen prémium vezérlőnek pedig pont ez adná a lényegét, hogy mind a négy olyan gombot, ami miatt az analógról le kéne vegyük a hüvelykujjunkat, az a kompetitív előny érdekében ne történjen meg.
Mindenki tudja, hogy mennyire nehéz egy FPS játékban analóg karral ugrás közben célra tartani, tárazni, becsúszni és a többi. Ezeket a tized vagy századmásodperceket hivatottak ezek a profi vezérlők megspórolni, ehhez képest az Edge csak félig teljesíti az elvárásokat. Vagy becsúszok, vagy tárazok, vagy ugrok, a három közül valamelyiket fel kell adnom, hiszen az Edge-en csak két plusz gomb van.
Nem javítja a helyzetet az sem, hogy két darab funkció gomb van a kontrolleren, amivel a vezetékes füles estén a hangerőt állíthatjuk, illetve a profilt változtathatjuk, de ezt ki kérte? Minek két gomb ugyanarra a profilváltó funkcióra? Nincs különbség a két FN gomb között, pontosan ugyanúgy és ugyanazt tudják. Értelmetlen, a szimetrián túl nincs jelentősége. Ellenben elveszi a helyet egy hasznos programozható gombpártól.
Vagyis rákerült az Edge-re két szinte teljesen fölösleges gomb, aminek így nincs valódi célja. A hangerőállítás és a profilváltás miért nem lehetett egy sima kapcsolóra rakni? Még a mikrofon némító gomb nyomva tartva is alkalmas lehetne ilyen cél betöltésére.
Egyszerűen ez ziccer, csak a baj az, hogy megint a felhasználók pénzén.
A Sony egészen biztosan látott Xbox Elite vezérlőt, különben nem próbáltak volna hasonló funkciókat pakolni a saját készülékükre. Nem vették észre, hogy azon négy plusz gomb van, és nem kérdeztek meg bárkit, hogy az miért jó? Ha már 3x annyiba kerül a kontroller és ez az egész vezérlőnek a leglényegesebb funkciója, akkor miért nem sikerült legalább két plusz gombot még rábiggyeszteniük? Ezen megint miért spóroltak? Kinek volt jó ez? Ha meg már rákerült funkció gomb, azok miért nem programozhatóak? Minek belőlük kettő?
Mert ezen kívül a legtöbb funkció csak humbug, ráadásul a beállítási lehetőségek nagy része biztosan mesterségesen van fizetős szolgáltatás mögé bújtatva, mert a legtöbb dolgot a DualSense is támogatná.
Ez azt jelenti, hogy az ég világon semmilyen akadálya nem lenne annak, hogy a DualSense is képes legyen például a profilok váltására vagy a gombprogramozásra. Az eredeti vezérlő is könnyedén képes lehetne szabályozható holttereket vagy gombcseréket alkalmazni, sőt, a profilváltás se kellene, hogy gondot jelentsen a régebbi készülékeken, hiszen a konzol maga is tudná ezeket tárolni.
Egyszerűen az akarat kérdése hiányzik ebből a kérdésből, a Sony minden áron így akarja a DualSense Edge értékét mesterségesen növelni, hiszen amúgy a készülék szinte semmivel nem tud többet az alap vezérlőhöz képest a két plusz gombot és a gomb útját szabályozó kapcsolót leszámítva.
Ami nem tetszik nekem még, az a kör és az X gomb. Úgy érzésre mintha nem lenne olyan sima az útjuk és nyekeregnének is, egyáltalán nem vagyok elégedett vele, érzésre gagyinak tűnik a használatuk. Lehet a háromszög és a négyzet is érintett, csak más helyen helyezkednek el a kontrolleren, ezért nem zavar annyira.
Először azt hittem, hogy azért ilyen furcsa a gombok nyomása, mert mikrokapcsolós az eszköz, de miután megnéztem a szétszedős videókat róla a neten, látom, hogy a gagyi membrános megoldással van itt is dolgunk. Ez azért is vicces, mert még az kilencszer olcsóbb kontrollerekbe is raknak mikrokapcsolót, ha kompetitív előnyt kell valamiből kovácsolni.
Azért, hogy teljes képet kapjunk a készülékről, fontos kiemelni, hogy bár PlayStation 5-höz készült a Dual Sense Edge, de limitáltan a PC-vel is működik.
Nem szabad tőle sokat várni, alig pár játék támogatja csupán teljes mértékben, de akad néhány cím, amivel az adaptív trigger és a finom motorikus visszajelzés működhet. Ilyen például a F1 22 vagy a Resident Evil 4. Alapvetően viszont hatalmas hiba lenne számítógéphez ezt megvenni, hiszen egy Xbox Series Elite 2 vezérlő jobb lehet erre a célra.
A felhasználók tömegei panaszkodnak arra, hogy a DualSense kontroller megengedhetetlenül hamar lemerül, egy nagyobb partit ki se bír a 10 órás üzemidejével. Nos, ez mind semmi, a DualSense Edge ugyanis új szintre emeli a használhatatlanságot.
Tényleg csak annyi ideig bírja energiával, mint egy Steam Deck vagy Nintendo Switch, és ez nem vicc! 5 óra alatt akár le is merülhet, pedig ezen nincs kijelző, nincs aktív hűtés, nem kell játék engine-t futtatnia és képet renderelnie.
A merülésének oka pedig, dobpergés... a Sony kispórolta az akkumulátort. Szóval, a DualSensre az egyik legtöbb panasz, ami érkezett az elmúlt években, hogy hamar lemerül. Mi erre a Sony válasza? Az új, eszetlenül drága vezérlőjükbe harmadával kisebb akkumulátort tesznek, hogy már egy gamer estét se bírjon ki anélkül, hogy kábelre ne kelljen tenni etetni.
Kezdem azt hinni, hogy a Sony-nál a felhasználói visszajelzésekkel foglalkozó részleg egyszerűen nincs és nem is létezik. Tényleg nem láttam még olyan videojátékos vállalatot, ami ennyire rendszeresen és következetesen nem foglalkozik a felhasználók kéréseivel vagy annak ellentétesen cselekszik.
A Sony ismét csalódást okozott nekem, pedig nem voltak magasak az elvárásaim. A DualSense Edge egy jó kontroller lehetne, ám a mesterségesen magasan tartott ára, a kontrollerrel együtt járó szoftveres funkciók visszatartása a többi felhasználótól, az alacsony üzemideje és a jobb célokra hivatott funkció gombok egyértelműen azt mutatják, hogy ismét csak marketingben erős a Sony, gondolkodásban vagy valóban, a felhasználók érdekeit figyelembe vévő dolgok létrehozásában nem.
A DualSense Edge 40-60 ezer forintos árral egy vállalható kontroller lehetne 80-90 pont közötti értékkel, ezzel az árazással viszont semmiképpen nem ajánlom, ezért 65 pontnál nem kap tőlem többet.
PC-hez semmiképpen nem ajánlom, és bár az Elite Xbox vezérlőkkel sincs jó tapasztalatom, abban biztos vagyok, hogy jobban jársz, ha olyat szerzel be társadnak, mintsem ezt.
Sokszor elmondtam már, most is hangsúlyozom: árérzékeny vagyok. Lehet valami drága, de az legyen annyira jó is, mint amennyit elkérnek érte. Az Edge pedig szerintem ennyiért csak átverés, a felhasználó előtt elvezetett marketing mézesmadzag, ami nem is fér bele a magyar valóság nyújtotta lehetőségekbe.
Ha viszont neked erre van szükséged például versenyek miatt és nem is sajnálsz rá ennyit, akkor ne törődj velem, vegyél magadnak nyugodtan egyet. Csak ne felejtsd el a töltőn tartani, mert a mostani 5-7 óra üzemidő pár hónap múlva az akkumulátor elhasználódásával úgyis még tovább fog csökkenni.
