Már kisgyerekkorom óta szeretem a verekedős játékokat, az első sárga kazettás Nintendós címeim között ott volt az első kalóz Mortal Kombat és a Tini Nindzsa Teknőcök verekedős játék változata. A PlayStation 2-es korszakomban a Dragon Ball Z: Budokai Tenkaichi 3,  Tekken 3 (PS1) és Tekken 5 volt nálam a befutó, míg a PlayStation 3 idején az Mortal Kombat 10 és a Tekken Tag Tournament 2 ment nagyot a hétköznapjaimban. Sosem voltam profi bennük, mindig csak kikapcsolódásért játszottam őket, viszont kialakult egy olyan hülye inger bennem, hogy minden verekedős játékot meg akarok venni, akkor is, ha nem is játszom velük.

Néhány játéknak sikerült így ellenállnom az ára miatt, többek viszont, ha bekerültek valamilyen akciós csomagba, megvettem őket, ha kellettek, ha nem. Így jártam a Guilty Gear sorozattal is, aminek az összes részét megvettem, kiadtam rájuk 5000-6000 Ft-ot, de lényegében egy percet sem játszottam velük, mert teljesen idegen volt a keleti 2D-s játékstílus számomra, mint amit megszoktam az MK nyugati és a Tekken 3D-s harcaival.

Viszont imádtam a Guilty Gear XRD-ben az animációkat, a legújabb rész, a Guilty Gear -Strive- pedig szintén gyönyörű karakterdizájnokkal rendelkezik, így elhatároztam, hogy megveszem azt is. Egy feltételhez kötöttem viszont a vásárlást, ha végig játszom az összes korábbi Guilty Gear játékot, aminek van sztorimódja. Ha ezt nem teszem meg, fölösleges 5 számjegyű összeget kiadni egy verekedős játékért, úgyse játszanék vele. Körülbelül másfél hónap alatt végigmentem minden epizódon, megszerettem a GG világát, a karaktereket és a harcstílust, végül pedig meg is vettem a Strive-ot, amibe alig egy hét alatt 43 órát bele is raktam.

A Strive közben viszont rájöttem, hogy azok a kontrollerek, amikkel eddig játszottam, szinte teljesen alkalmatlanok egy ilyen stílusú játékhoz, valamit viszont ki kell találnom megoldásnak, mielőtt gyenge pillanatomban a falhoz csapom szeretett irányítóimat.

A cikk végére kiderül, hogy A HORI Fighting Commander OCTA megfelel-e ezen célom beteljesítésére.

HORI Fighting Commander OCTA

A HORI Fighting Commander egy úgynevezett fightpad vezérlő, ami átmenet a gamepadok és a játéktermi arcade stick-ek között, de szerencsére nem olyan drágák, mint amennyibe az utóbbiak kerülnek. Általában a kinézetük a SEGA Saturn kontrollerére hajaznak gombkiosztásukkal, és szinte csak verekedős játékokhoz használhatóak, hiszen egy vagy akár mindkét analóg kart is le szoktak hagyni róluk. Ami miatt különlegesek, az általában a verekedős játékokra specializálódott digital padjuk.

Ezeknek az eszközöknek a digital padja sokkal érzékenyebb, mint egy átlagos konzol gamepad, ráadásul úgy mozognak, hogy a verekedős játékokhoz a legkönnyebben lehessen használni. A kezünkben is úgy helyezkednek el, hogy a speciális gombkiosztásuknak hála sose legyen többé probléma a videojáték történelem egyik leghíresebb kombójának, a Hadoukennek megfelelő bevitele.

Az első és talán legfontosabb tulajdonsága, hogy mivel kompatibilis. Érdekes módon ebből a fajta HORI vezérlőből nincs PlayStation vagy Switch változat, pedig nem idegen a gyártótól a Sony vagy éppen a Nintendo konzoljainak a támogatása. Az OCTA viszont csak PC-n és Xbox One/Series konzolokon elérhető, egyelőre nem érdemes más kialakításban keresni.

A kontroller maga USB segítségével csatlakozik a kívánt gépünkhöz, ez sokak számára meglepő lehet a mai vezeték nélküli korban.

Van azonban értelme a dolognak, egy, így kicsit talán olcsóbb a készülék, kettő, tényleg nincs input lag, mint ami a vezeték nélküli esetben előfordulhatna, ami profi verekedős játékok esetében győzelmet vagy vereséget jelenthet. Jó lenne, ha lenne választási lehetőség egy kicsit drágább, opcionálisan vezeték nélkül is működő irányítóra, de ilyen ebből a fajta Fighting Commanderből nem létezik.

A kábel viszont jó hosszú, nem a legrugalmasabb, de tartósnak tűnik. A kontroller konzol körüli részén pedig van egy biztonsági kioldó, ha például, ha egy gyerek úgy döntene, hogy fény feletti sebességgel átrongyol közted és a konzolod között, akkor, ha a kábel miatt éppen röppályára indulna az Xboxod, nem fog baj történni, mert ki fog húzódni a gépből.

Mivel a kontrollernek van jack csatlakozója, így a Share gomb mellett találunk még rajta egy mikrofon némító gombot, illetve egy audió vezérlő gombot, amit, ha nyomva tartunk, akkor azonnal tudjuk állítani a konzol és a partiban található ismerőseink hangerejét a digital pad segítségével. Ötletes.

Speciális gombnak tekinthető még a profilváltó, ami arra szolgál, hogy az előre beprogramozott beállítások közül gyorsan és egyszerűen tudjunk váltogatni. A profilokat a gamepad a saját memóriájában tárolja, így amit PC-n beállítunk, azt magunkkal visszük Xbox-ra is és fordítva. Azt, hogy melyik profilt használjuk, a szerkezet saját programjában, vagy a világító led színe alapján tudjuk megnézni.

A HORI saját programjába belépve láthatjuk, hogy többek között a gombkiosztással is játszadozhatunk. A 6 darab arcoldalon lévő gomb közül a két legszélső, az RB és az RT gombok, a ravaszok és az analóg pad is programozható, a digital pad és az XYAB gombok viszont nem változtathatóak meg. Ami érdekes még, hogy bár minden más gomb membrános, de az elől lévő 6 már kapcsoló kialakítású, így mindig biztosan érezhetjük azt, hogy mikor nyomtuk be és megbízhatóan működik

Az igazán furcsa viszont első ránézésre a jobb oldali analóg kar teljes hiánya lehet. Egy verekedős játékban általában a D-padot szokás használni, esetleg páran vannak, akik az analóg karral játszanak. Nem mindegyik fight padon, de ezen a bal oldali kar rajta maradt, ráadásul nem az FPS játékok miatt kialakított kerek premmel van ellátva, hanem 8, jól érezhető irányított barázdákkal.

Ezek a kis árkok nagyban segítik az embert abban, hogy érezze, most éppen milyen irányba mozgatja a kart, így pontosan és gyorsan lehet reagálni a különböző szituációkra. Maga a kar kellemes nyomással ugrik vissza középre, a homorú alakú a teteje és jó minőségű alkatrésznek érződik.

A másik különlegesség még az állítható érzékenységű digital pad. Alapértelmezetten a legtöbb vezérlőn két fajta állapot van: vagy benyomjuk a gombot, vagy nem. Itt viszont a nyomás erőssége is számíthat az iránygomboknál, ugyanis a szoftverben be lehet állítani, hogy menyire érzékelje a lenyomást. Például, ha úgy ítéled meg, hogy sokszor nyomsz be véletlenül egy irányt, akkor egy kis egyszerű állítgatás után le tudod venni annak a mozgásnak az érzékenységét és nem fognak többé balesetek történni.

Nos, most, hogy kibeszéltük a külső dolgokat, nézzük is meg, mire várhatunk akkor, ha beruházunk egy ilyen cuccra.

Ami jó hír, hogy minden Xbox-os játék alapértelmezetten felismeri, szóval nem kell attól tartani, hogy valamiért elcsúszik a gombkiosztás vagy fel sem ismeri a vezérlőt a játék. Legyen szó akár Xbox, Xbox 360 vagy újabb címekről, nem fog problémát okozni a speciális kialakítás.

Ez viszont a PC-s játékok esetében már egyáltalán nem mondható el. Általában, ha van egy PC-s játék, akkor a gombkiosztással addig nem szokott gond lenni, amíg szabványos Xbox 360-as vagy Xbox One kontrollert kötünk rá. Ám hiába ugyanolyan egy Series S gamepad, mint egy One-os, sok régebbi játék már nem hajlandó működni ebben a felállásban. Még a Need for Speed Hot Pursuit Remastered is hisztizni szokott, hogy nincs kontroller kötve a gépre, holott éppen a Series S gamepaddal nyomom ki a figyelmeztető szöveget.

Nos, ugyanez igaz a HORI Fighting Commenderre is. Van néhány game, ami egyáltalán nem hajlandó érzékelni, hogy a gépre van kötve, míg mások megforgatják a gombkiosztást, hasonlóan, mint mondjuk egy PS4 vezérlő esetében. A Steamen valamennyire lehet javítani a játékvezérlők kompatibilitásán, de nem mindig működik jól, szóval a régi játékoknál ne legyenek illúzióink, nem biztos, hogy menni fog a dolog, de jó hírem az, hogy nem sok ilyen problémás címet találtam.

A Tekken 7, a Guilty Gear XX Accent Core Plus R, a Dragon Ball FighterZ, a Skullgirls, a Mortal Kombat Komplete Kollection, a Brawhalla és még jó pár játék simán és gond nélkül működött, de a régi Guilty Gearek egy része, illetve az ingyenes Fantasy Strike nem támogatta nálam. Utóbbi azért vicces, mert az emberiség ellen elkövetett bűntettel, a Games for Windows Live-val felvértezett, alapértelmezetten már el sem induló Street Fighter X Tekken is tökéletesen képes volt kezelni a Fighting Commandert, ehhez képest az élő szolgáltatást nyújtó, folyamatosan frissülő Fantasy Strike nem tudott vele mit kezdeni.

A játékélmény tekintetében is tartogat meglepetéseket. Talán az egyetlen dolog, amit meg kell szokni, hogy nem csak négy, hanem hat gomb áll rendelkezésünkre a jobb hüvelykujjunknál.

Mivel az ABXY gombok nem a kontroller szélén helyezkednek el, többször előfordult velem, hogy például azt hittem, a B-t nyomogatom, de valójában az Y-on volt az ujjam. Ez persze valószínűleg teljesen megszokható, nekem viszont még mindig előfordul, hogy véletlenül hozzájuk érek és emiatt bajba kerülök. Remélem hamar levetkőzöm ezen rossz szokásomat.

A ravasz féle gombok mindegyike nagyon jól működik, sőt, túl jól is. A ravasznak nincs útja, mint egy normális irányítón és nem is nehéz benyomni őket, így bárhol is érjünk hozzájuk, mindig sikerül regisztrálnia azt, amit éppen szerettünk volna. Az igazi probléma viszont az velük, hogy túl könnyen benyomódnak, nem lehet rajtuk pihentetni a kezünket, mert akkor valami olyan történik, amit nem akartunk. Sajnos olyan nagyok, hogy máshova nem lehet lerakni az ujjunkat, így sokszor történhetnek majd balesetek.

A beágyazott GG Strive videó talán utolsó meccsén látszik leginkább, hogy többször sikerült olyan gombot megnyomni, amit még véletlenül sem akartam volna. Nagyon szerettem volna mind a 3 meccset megnyerni, de a plusz gombok miatt például ahelyett, hogy a védelmemet erősítettem volna meg, egyszerűen hozzáértem a gombhoz és szanaszét szedett az ellenfelem a támadásával.

Az analóg kialakításáról már beszéltem, gyakorlatban használni viszont egészen más tészta. Ha valaki eddig úgy játszott verekedős játékot, hogy analóg karral, akkor a HORI Fighting Commander OCTA-t nagyon fogja szeretni ez ügyben. Nagyon jól regisztrálja a mozgást, harc közben könnyen lehet érezni, hogy éppen mit csinálunk, akár még versenyképes eszközzé is vállhat annak a kezében, aki ezt szokta meg. Nekem még sokat kellene gyakorolnom, hogy jól tudjam használni, de pont a hadouken féle mozdulatokra lenne ideális a használata.

Az emberek zöme egy fightpadon így is és úgy is a digital padot fogja használni és ez az a rész, ami a legfontosabb része a kontrollernek. Lehet minden tökéletes, de ha a kontroller digital padja rossz, akkor ki is lehet dobni az egészet.

Márpedig a kontroller digital padja jó. Nem azt mondom, hogy nem csinálok téves inputot vele, a 236 irányoknál még mindig vannak problémáim és csak 26-ot regisztrál az eszköz, de úgy érzem bele kell nyugodnom, hogy az én igényeimnek nincs megfelelő kontroller tárcsa. Mármint, ha nagyon odafigyelek, akkor szinte 100%-ban eltalálom a megfelelő irányítás, de a harc hevében bár tudom, hogy úgy csúsztatom végig az ujjam a tárcsán, hogy a 3-as inputot is kéne érzékelnie, az néha mégis kimarad.

Ez lehet azért van, mert nem izombol játszom, aki jobban ránehezedik a kontrollerre, esetleg jobban hozzá van szokva a digital padok jelentette érzékelési hibákhoz, az jobban mozgatja meg a tárcsát, de azt biztosan állíthatom, hogy ég és föld a különbség a PS4 és Xbox One kontrolleremhez képest

A Guilty Gear Strive miatt kezdtem el arcade sticket vagy fighting padot keresni, ezen játék rangsorolt módjában a 4-es és a 6-os emelet között ugrándoztam. A játékban ugyanis 10 emelet van, minél magasabb emeletre jutsz, annál jobbnak tekinthető a tudásod és annál erősebb ellenfeleket kapsz. Nagyon ideges voltam, hogy a kontrollerek miatt korábban mindig visszazuhantam a 4. szintre. Éreztem, hogy ennél jobb vagyok, ám amikor nem azt csinálja a karakter, amit mondok neki, akkor azért az ember agyvize forrásközeli állapotba kerül. A Fighting Commanderrel viszont szinte azonnal a 8. szintre jutottam, ahol soha korábban még nem jártam. Nem azt mondom, hogy itt is fogok tudni maradni, mert nagyon kemény ellenfelek vannak ezen a szinten már, de azt biztosan állíthatom, hogy ezt az Xbox/PlayStation kontrollerekkel egyszerűen nem tudtam volna elérni.

A 214, 236 kombók, amik eddig nem működtek, most nagy eséllyel végbemennek, a két plusz gomb pedig nagyon jó helyen van ahhoz, hogy azonnal bevigyem a speciális támadásokat. A Guilty Gearben is lehet ezt használni, de igazán a Tekken 7-ben éreztem azt, hogy nagyon könnyedén be tudom ezt a két gombot építeni a harci stílusomba, ugyanis ott több olyan kombó is van, ami így kézre áll. A két rúgás és a két ütés ugyanis szépen elfér ott, ezentúl már nem kell egyszerre püfölnöm az AB gombot, elég egyet lenyomni azt, amelyik egyből a kettőt regisztrálja.

Habár a tudásom egyáltalán nem lett jobb, mint a kontroller előtt, viszont sokkal inkább a saját hibáim kerülnek előtérbe, vagyis, ha valami miatt kikapok, akkor amiatt nem a technika tehető felelőssé, hanem a saját tudásom. Szerintem egy ilyen játékvezérlőnél pedig ez a legfontosabb nézőpont, hogy ne hátráltassa, hanem segítse a jobb játékélmény elérését.

Ha nem Xboxod van, de te is keresnél magadnak egy fightpadot, akkor javaslom az OCTA elődjét, a Fighting Commander Switch és PS4 változatát. Sokan azokat a vezérlőket is dícsérik, de sajnos nekem még nem volt hozzájuk szerencsém. Ha viszont Xbox konzolod vagy PC-d van és szereted a bunyós game-eket, de fontos, hogy ne költs rá egy vagyont, akkor a Fighting Commander OCTA-val érdemes egy próbát tenned, szerintem megéri az árát.