A sokáig tetszhalottként szendergő hazai szerepjáték-szcéna az utóbbi pár évben többször is tanújelét adta annak, hogy vége a szűk esztendőknek. A Kalandhorizont kiadónak köszönhetően egymás után érkeznek az izgalmasabbnál izgalmasabb címek, és a Tuan a jövőben a D&D ötödik kiadásának fordítása mellett az átültetett Cyberpunk RED-et is piacra fogja dobni. A humorosabb hangvételt keresők a feltámadó Galliával kapcsolódhatnak ki, a KéK a régi iskola híveit célozza meg, és elvileg rohamtempóban készül a narratív M.A.G.U.S. is. Ráadásul Lux Gábor remeke, a Helvéczia nemzetközi babérokra tör, és nemsokára angolul is hódítani fog. A példátlan esemény alkalmából úgy döntöttünk, hogy itt az ideje annak, hogy pótoljuk kínos mulasztásunk, és bemutassuk a kuriózumszámba menő asztali RPG-t.  

Lássuk hát, hogy mit is rejt a kantonok legendákkal és csodákkal teli világa!

Alaphelyzet, világkép

A manapság szinte egyeduralkodó angolszász fantasy-felfogásra fittyet hányva a Helvéczia egy merőben más úton jár. A tizenhetedik század végének Svájcában játszódó műben a Grimm fivérek meséi elegyednek a kelet-európai és a germán kultúrkör történeteivel, keresztény-zsidó mítoszokkal, illetve a filléres ponyvafüzetek történeteivel. Ebből adódóan orkokkal vagy elfekkel nem találkozunk, azonban ördögökből, útszéli haramiákból, ármánykodó nemesekből, fekete miséken tobzódó banyákból és hasonszőrűekből nincs hiány. Ahogy az sem mellékes, hogy a megcélzott atmoszféra nem a leginkább az ötödik kiadású D&D-vel fémjelezhető, idegkímélően steril, túlbiztosított ál-hőskultuszé, hanem pikareszké. Tehát a nagy kockázat nagy nyereség elve az irányadó. Egy ezernyi megpróbáltatásból kikeveredő hérosznak sem árt tervet készítenie, hiszen a Komor Kaszás nem válogat, ugyanakkor ha valaki merész, és Fortuna rámosolyog, jutalma nem marad el.

Tulajdonságok

A daliás idők hagyományainak megfelelően statisztikáinkat megszabott sorrendben határozzuk meg – igaz, két sorozatot dobhatunk, és négy, hatoldalú kockát vethetünk el, hogy aztán a három legnagyobb számot adjuk össze. A sort az izmainkat jelképező erő nyitja meg: ha magas, akkor a test-test elleni tusa a kenyerünk, és hajmeresztő sérüléseket okozhatunk közelharci, valamint hajítófegyverekkel. A nevére rácáfolva a gyorsaságunkat is jelképező ügyesség sem megvetendő. Minél jobbak vagyunk ezen a téren, annál könnyebben kerüljük el a pazar reflexeket igénylő veszélyforrásokat, gyorsabban reagálunk a harcban, akkurátusabban lövünk, és hatékonyabban hárítjuk a ránk mért csapásokat. Az egészség szervezetünk kitartásának fokmérője, és befolyásolja életerő-pontjainkat. Az intelligenczia főként az ördögi bűbájokat űzőknek fontos, ám mert az okosabbak tanultabbak, a többieknek sem megvetendő. Nincs ez máshogy a komolyabb égi kegyre áhítozó papoknak hasznos, egyébiránt pedig az akaratunk szilárdságát, megérzéseinket és megfontoltságunkat szimbolizáló bölcsességnél se. Végül a karizma fellépésünk, bájunk, kisugárzásunk és kellemünk keveréke.

Virtus

A játék egyik legérdekesebb mechanikája a virtus. A kezdéskor 3D6-tal kidobott, de a játék során  nullától huszonegyig terjedő érték a karakter a főbűnökhöz és a legnemesebb erényekhez való hozzáállását szimbolizálja. Aki kéjes élvezettel tapossa sárba a keresztény erkölcsöt, azt megugatják a kutyák, szent helyekre belépve fejfájás fogja el, és más nyűgöktől szenved, ám az ördög kiterjeszti rá az oltalmát. Veszettebb hévvel küzd, és ha hazárdjátékra adja a fejét, tapasztaltabb zsugásokat is megkopaszthat, de ha befejezi földi pályafutását, egykori patrónusa lényegesen kevésbé barátságosan viselkedik vele. A gaztettekhez gyáva, a jámborsághoz viszont gyarló, se hús, se hal alakokra senki sem ügyel. Egyetlen vigaszuk, hogy a Purgatórium tisztítótüzéből kiemelve az angyalok karával együtt derülhetnek a náluk is alávalóbb latrok balvégzetén. Végül a jeles cselekedeteket halmozókra az égiek ügyelnek: ez kegyük ad-hoc megnyilvánulásainak és megnövekedett mentőknek (lásd később) a képében jelenik meg. Így a játékos kénytelen átgondolni, hogy mit tesz, mivel senki sem tarthat egyszerre igényt a harminc ezüstpénzre és a töviskoronára. Egyben az sem mellékes, hogy miközben a földi hatóságok átverése gyerekjáték, a következmények nem maradnak el. Ám ezzel együtt a szép ügyékért sem veszélytelen síkra kelni, mert megeshet, hogy valakit erényessége juttat idő előtt a sírba. Vagyis mindenki előtt nyitott a megváltáshoz vagy a kárhozathoz vezető út, és döntéseink lelki üdvünkre is kihatnak. Persze, a katolikustól eltérő hiteknél vannak bizonyos változások. Az eleve elrendeltetés tanát valló kálomisták közül van, ki inkább a nemes önfeláldozásra hajlik, míg más akasztófavirágnak született, és a zsidók jeles őseik, vagy tízparancsolat rendelkezéseit követik. De fő szabályként leszögezhető, hogy a jóság és a gonoszság nem relativizálható fogalmak. Egy barátságosan viselkedő főördög aljas-orv megfojtása aljasság, és az sem etikus, hogy megelőző jelleggel agyonverjünk egy békésen pálinkázgató, bibircsókos szipirtyót.

Népek és osztályok

Ha tudjuk, hogy karakterünk miben is jeleskedik, és habitusa sem titok többé, megkezdhetjük a személyre szabását. Bár Helvécziában sűrűn bele lehet futni lidércekbe, trombitafejű csodalényekbe, és más kreatúrákba, a játékosok csak az emberi népekből válogathatnak. A kínálat örömtelien bő: tizenegy, ilyen-olyan bónuszokat és néha változó fajsúlyú hátrányokat adó nemzetből mazsolázhatunk. A dolgos-szorgos németek egy általuk választott szakma céhlevéllel kitüntetett űzői: gyakran kisül, hogy az asztalosmesterség, a kőművesség vagy más, a merészek által lefitymált foglalatoskodás aranyat érhet. Az elegáns franciák fő erénye a gyorsaságuk, és az olaszoknak sincs okuk panaszra. Vagyonosabbak a többségnél, félelmetes érzékkel verik a blattot, és szívhez szóló gyónásaik hamarabb visszaterelik őket a helyes útra, mint más nációk tagjait. Az angolok közmondásos hírnevüket kamatoztatják, a cigányok fürgeségének nincs párja, és a csehek specialisták. Lövészeiket egész Európa rettegi, és pallérozottabb elméjű képviselőiknek gyerekjáték megszerezni az irigyelt doktorátust. A hispánok a kísértés, illetve a félelem képbe kacagnak, és vagyonuk egynegyedét kötelesek cifra holmikra költeni. A lengyelek pénzük felének inthetnek búcsút, ám cserébe parádés harcosok – ahogy a balsorstól rendszeresen vert magyarok is igen kemény ellenfelek a csatamezőn. A marcona svédek hírneve gyalázatos, de ez vajmi ritkán búsítja el ezeket a páratlanul szívós, kese hajú alakokat, és a sort záró zsidók a választott nép terhét nyögik. Ha tartják Jehova intelmeit, földöntúli szerencse kíséri őket, azonban ha rossz fát tesznek a tűzre, ezerszeresen megszenvedik.

Ezután rátérhetünk az osztályokra. A daliás harcosok nem kevesebb, mint hat, más-más megközelítésre esküvő csoportra oszthatóak. A katonák mellőzik a firlefrancos hókuszpókuszokat, és fő erényük, hogy egy csapással akár kettő-három, útjukba merészkedő botort is levághatnak. A bajnokok elpusztíthatatlan daliák, és a fegyvermesterek egy vagy több gyilokszerszám-kategória forgatásában jeleskednek. A huszárok lovon cikázva és ide-oda vagdalkozva érzik maguk elemükben. A testüket nem terhelő vérteket preferáló lövészek messziről csapnak oda, és a hozzájuk hasonlóan a mozgást nem gátló páncélokat preferáló párbajhősök egy Dumas-regény lapjairól léptek le. Extravagáns-áthatolhatatlan hárításokra alapozva eresztenek meg egy-egy precíz döfést. A döntően csibész-mentalitású vagabundok is sokfélék: soraikat alvilági ezermesterek, hitvány orgyilkosok, csalafinta szegénylegények, izgága kópék és a legobskúrusabb legendát is kívülről fújó, anekdotázó kocsmatöltelékek alkotják. A prédikátorokat, remetéket, apácákat és más hasonszőrűeket tömörítő papok megannyi tilalmat kötelesek fejben tartani. Elméletben engedelmességgel tartoznak feljebbvalóik felé, nem térhetnek el a Biblia tanításaitól, rá sem nézhetnek a másik nemre, és önvédelemből is maximum bottal hadakozhatnak. Ám Isten varázslatokat ad nekik, gyógyító hatalmuknak nincs párja e sárgolyón és hitük ereje gyakran fejvesztett menekülésre készteti a sötétség teremtményeit. Végül a deákok garabonciások, boszorkányok, okkultisták és más, ördögtől való mágiájú, eszes-gátlástalan pernahajderek.

Képzettségek

A Helvéczia képzettségrendszere két, egymást egy futó-felszínes pillantásra kizáró, viszont valójában harmonikusan passzoló elvre épül. Az első, hogy természetesen egy egy profi tolvaj nagyobb eséllyel marad észrevétlen, de egyáltalán nem zárható ki, hogy egy pohos-tohonya könyvmoly is bámulatos ügyességgel rejtőzik el. Míg a második az, hogy hiába az általános kompetencia, egy egyszerű harcos vajmi ritkán foglalkozik behatóan az asztrológia rejtelmeivel, és egy pap sem sűrűn hamisít menleveleket. A játék nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy a karakterek három plusz intelligenzcia-módosító számú ismerettel rendelkeznek. A deákok ezen kívül két tudományterületben is járatosak, a németeknek kapnak egy mesterséget, és a vagabundok akár négy köznapi furmánnyal bővítik a repertoárjukat.

Ebből adódóan képzett egy területen, az nem csupán a tulajdonságmódosítóját adja hozzá a d20-dobásához, hanem a szintjét is – ám egyik-másik mesterfogásban egyedül konkrét osztályok tagjai mélyedhetnek el. Ergo egy átlagpolgár 0-át kap az ugrás próbájára, de egy 4. szintű, 15-ös erejű bajnok 6-ot. Ám ha egy szubsztancia azonosítása a feladat, a legtöbb amit tehetnek, hogy bölcsen hümmögnek. Ehhez igazodva, ha egy ördöngös pásztor és egy formalintól bűzlő alkimista veselkednek neki a matéria meghatározásának, akkor a magiszter jobban ért hozzá füvekhez-állatokhoz konyító kollégájánál. De senki sem viselkedhet dölyfös pávakakasként, vagy becsülheti le társait. Mivel a játék cselekvésre ösztönző, ám a kockázatot reflektorfénybe emelő krédója miatt az egyes dobás automatikus bukás, és a húszas garantálja a diadalt.

A célszámok is ehhez a mentalitáshoz illeszkednek. A közepes próbáé 12, azaz az antitalentumoknak is tisztes sanszuk van az abszolválására. A még a hivatásosokat is megizzasztó nehezeké 18, és a hősies kihívásoknál legalább 24-nek kell lennie a végeredménynek. De az ellenpróbák sem hiányoznak: ezeknél minimum öt pontos különbség szükséges a győzelemhez, és ha ez nincs meg, döntetlen az eredmény.

Felszerelés

A fejezet legfőbb érdekességei nem annyira a holmik, mintsem két mechanika. Az első, hogy ha túlságosan kevés arany csörög a zsebünkben, akkor barátinak mérsékelten nevezhető kamatozású uzsorahitellel indulhatunk el a világhír felé vezető úton. Ez kiváló motivációs eszköz lehet a kalandmester kezében. Elvégre ha az ember biztosra veheti, hogy hitelezői előbb-utóbb a nyomára bukkannak, és az adósok börtöne vár rá, akkor hajlamos jelentős kockázatot vállalni. A másik ötletes elem a matekozást takaréklángra csavaró megterheltség-szisztéma. Ennek lényege, hogy konkrét súly helyett az erőből kiszámítható mennyiségű szabvány tárgy cipelhető, és a fő vezérlőelv a józan ész. Sok parányi holmi összesen egy helyet foglal, azonban egy elalélt férfi cipelése mellett mást jellemzően a Herkulest is lepipáló izomkolosszusok is alig bírnak el.

Harc

Miként az a korábban olvasottakból kiviláglott, a Helvéczia egyik fő erénye primitivizmus-mentes letisztultsága, és ez a csetepatéknál sincs máshogy. A szabályok áramvonalasak. A főként az ügyességből származtatott kezdeményezéshez hozzáadjuk egy D20-at, majd ha nincs oka várakozni, a legnagyobb értékkel büszkélkedő kezdhet. Ahhoz, hogy megüssünk vagy pisztolyunkkal-nyílpuskánkkal telibe trafáljunk valakit, ildomos elérnünk a védelmi osztályát. Ezért ha a húszoldalún kijött szám és ha a támadóértékünk minimum annyi, mint ellenfelünk vonatkozó értéke, akkor örülhetünk a sikerünknek. Hovatovább, ha a fegyverünktől függően 18-20 közé esik amit dobtunk, újra elvethetjük a kockát. Aztán, ha a fenti metódust alkalmazva másodjára is találnánk, egy, a megszokottnál irtóztatóbb kárt okozó kritikus sebet ejthetünk áldozatunk testén. Sőt, ha másodszorra húsz jött ki, egy harmadik dobásra is jogosultak vagyunk: ha ez is célt ér, akkor ellenlábasunk instant kileheli a lelkét – már ha volt neki.

Viszont az egyes botrányos pech. A kezünkben tartott gránát felrobban, kétkezes pallosunk egy csapattársunk koponyáját hasítja ketté, netán a combunkba döfjük a lándzsánk. Pusztán a KM fantáziája szab korlátokat a ránk váró gyötrelmeknek. Persze, egy viadal nem csak a másik püfföléséből vagy ólommal kibéleléséből áll. Ha ahhoz van kedvünk, lefegyverzéshez és földre döntéshez hasonló praktikákat is bevethetünk: itt az ellenpróbánál leírtak érvényesek, tehát ha a bátor vállalkozó legalább öttel túldobja kiszemeltjét, akkor nyert. Ám az sem mellékes, hogy egyes szituációkban a kasztunk szintlépésekkor növekvő alapjából, és a hozzá kapcsolt tulajdonság bónuszából kiókumlálható mentőérték számít. Az reflex akkor jön jól, ha egy gyors vetődés mentheti meg az irhánk. A kitartás mérgektől, betegségektől, illetve a félelemtől véd, és az akarat a rontó hókuszpókuszoktól oltalmaz – a kísértést nem is említve. Az esetek javában akkor ússzuk meg a bajt, ha legalább a közepes próbát megdobjuk, de egyes ármányosabb húzásoknál a nehéz, vagy a hősies letudása a kritérium. Záróakkordként azt sem árt megemlíteni, hogy ha ahhoz támad kedvünk, akár gigászi seregek ütközeteit és várostromokat is modellezhetünk.

Deus ex makk ász

Lehetetlen küldetésekkel rizikózó szerencsevadászok, a Halál kitátott csontpofájába bámuló nyomorultak, vagy hallatlan kulimászba ragadó, született balekok: egytől-egyig kérhetik a földöntúli entitások segítségét. Az erényesek főként a Szentíráshoz fordulnak. Ha megszorulnak, előkapják a Biblia egy náluk lévő példányát, felcsapják, és felolvasnak onnan egy pár mondatot. Ha a mesélő arra jut, hogy az idézet vonatkoztatható az adott szituációra, akkor az Úr rámosolyog a delikvensre. Ám a törvényeit megtartókra bővebben szórja kegyét, mint a megszorulván hozzá rimánkodó tévelygőkre: minél hívebben tartja magát valaki a megkövetelt eszményekhez, annál gyakrabban használhatja ezt az adományt. De a Teremtő szándékai kifürkészhetetlenek: ha valaki egy, az eseményekhez sehogy sem illő szövegrészt választ, akkor a beavatkozás elmarad. Vagyis orgyilkosok előtt nem sokra megyünk a tömjén finom illatának ecsetelésével, és egy a fukarságot elítélő passzus sem hoz enyhülést, ha rút nyavalyában szenvedünk.

Az ördöggel való alkudozás természetesen korlátmentesebb, ám ahogy az sejthető, megannyi buktatót rejt magában. A hazardírozó illető előszed egy pakli magyar kártyát, és eldönti, hogy egy, kettő vagy három lapot húz. De azt, hogy mi akadt a kezébe, azt egyedül a mesélő tudja, ő nem. Minél többet választ, annál nagyobb a segítség, és a kockázat, is, mert technikailag huszonegyezik az ördöggel. Ameddig a limit alatt marad, nincs probléma: vétkekkel, vagy csengő érmékkel leróhatja adósságát a patásnak, és az is megeshet, hogy pofátlan mázlival ingyen szabadul. Mivel ha összejött a huszonegy, az ördög grátisz segített, és ha figurás lapokat húzott, azok bizonyos alkalmasint szabadon eldobhatóak. Így ha egy rét magas füvében megbúvó, rajtaütésre készülő haramia kezébe a mező jelentésű piros ász, és a cselvetéssel kapcsolatos zöld felső akad, elégedetten kacaghat fel a számadáskor. Ezen túl egy ügyes blattverő egy nehéz próba megdobásával megnézheti a legutolsó lapját, és ha nem tetszik neki, kicserélheti egy másikra – igaz, arról lövése sem lesz, hogy ez miféle, ergo könnyen ráfázhat. Azaz kivételekből és kiskapukból akad bőven, ám ha az összérték meghaladja a huszonkettőt, nincs mese vagy kibúvó. A megmentett pária egy szívességgel tartozik a hazugságok hercegének, és ha nem teljesíti a kérését, akkor elragadja, hogy az örökkévalóságot egy forró szurokkal teli, izzó-rotyogó üstben töltse.

Varázslatok

Tekintve, hogy céljaik jellemzően ritkán azonosak, aligha meglepő, hogy a papok és deákok metódusai pár elemtől eltekintve teljesen eltérőek. A csekély közös metszési ponthoz tartozik, hogy ismereteiket véletlenszerűen határozzuk meg, és a különösen bölcs egyházfik, vagy fékezhetetlen agyvelejű garabonciások hetente bevethető, bónusz ráolvasásokat kapnak. Viszont a legtöbb D20-as rendszerrel szemben itt semmi akadálya annak, hogy egy rettenetes tanácsokat osztó, balga-botor mamlasz öltsön csuhát. Ahogy az is abszolút elképzelő, hogy egy, önérzetesebb algát is hisztérikus röhögőgörcsre ingerlő, betűkkel küszködő troglodita csapjon fel az ördög zsoldjába. Hiszen a mentődobások célszámai a képzettségeknél leírt fix értékek, és azokat nem befolyásolja a kiugróan kiváló, vagy éppen drámaian alacsony tulajdonság. A megfelelő virtus azonban elengedhetetlen: egy, örök szenvedésre kárhoztatott rablógyilkos ajakáról nem zenghetnek himnuszok, és Lucifer sem fogadja cinkosává a vak nénik kísérgetése közben kutyuskákat mentő, irgalmas szamaritánusokat. Az egyetlen kivétel Ábrahám népe: ők az Úr kegyelméből és Lucifer bosszúságára nemességtől túlcsorduló szívvel is űzhetik a misztikus hókuszpókuszokat

De a hasonlóságok itt véget is érnek. A katolikus hit bástyái áldott helyek felkeresésével bővíthetik repertoárjukat, és minél nagyobb vagy jelentősebb a klastrom vagy remetelak, annál több opcióból mazsolázhatnak – feltéve, ha megszerzik az ottani elöljáró engedélyét. A zsidók szombatonként, a kálvinisták pedig az úrvacsorán könyöröghetnek fohászokért: náluk a kocka jelképezi a Teremtőt. Tehát a klérus tagjai ki vannak szolgáltatva az Úrnak, és abból kell gazdálkodniuk, amit kapnak.

A független szellemű deákok élete első pillantásra egy fokkal egyszerűbb, mert ők egyrészt varázskönyvüknek köszönhetően, az induláskor bővebb repertoárral bírnak, és több opciójuk van a tanulásra. Riválisaik fóliánsainak megszerzésével, egy hasonszőrűvel kötött alkuval, némi kutatómunkával vagy ördögi paktumokkal gyarapíthatják palettájuk – ám az, hogy rontásaik és átkaik nem működnek drága-ritka komponensek nélkül, megköti a kezüket. Persze, egy patkányból, varjúból vagy más állatokból főzött szappan elkészítése nem ügy, és ezüstérme is sokaknál akad. De egy fekete kakas tojásának, egy akasztott flótás ujjperceinek vagy egy embercsontból faragott furulyának a bezsebelése nem gyerekjáték.

A választék egyébiránt két csoportra osztható: a klasszikus, D&D gyökerű fortélyok a világhoz passzított változatai mellett roppant specifikus körülmények között hasznosítható, ám akkor taroló praktikákból mazsolázhatunk. Az A Tölgy Tanúságtételét alkalmazva egy terebélyes fa lapítja ki a bűnösöket. A Gazdag Herbárius megmutatja, hogy merre lelhetünk ritka gyógyfüveket, a Megbánt Szavakat bevetve a célszemély szájából bogarak másznak ki, ha nyelvével ármánykodna, míg az A Szépséges Gyilkossal veszedelmes őr-rózsák teremthetőek. Vagyis az efféle kunsztok senkit sem tesznek legyőzhetetlenné, de lebecsülni sem szabad őket. Mivel ha egy ravasz kópé Tádé Megkeserült Lakomájával lócitromot etet ebbe esélyesen belebetegedő ellenlábasaival, vagy egy prédikátor a Nincsen Nagyobb Szamárral aláz meg egy kötekedőt, az okosan bevetve kincset érhet.

Más

Az alapkönyv a fentieken túl még Helvéczia vázlatossága dacára bőven kielégítő leírását és az ajánlott irodalom jegyzékét is tartalmazza. Az ehhez hasonlóan ingyenesen letölthető Mesélői Almanach szörnyek, kincsek, random-táblázatok , és okos tanácsok gyűjteménye. Főleg a kreatúrákat kiveséző fejezete oktatandó, mert pazarul oszlatja el azt a tévképzetet, hogy a fantasy kizárólag az angolszász klisékre építkezhet.

Ráadásul bőségesen akadnak kidolgozott modulok is. Sejtelmes kolostor, bizarr bolondünnep, egy balul elsült szépítőkúra, egy kocsma ezernyi veszélyt rejtő pincéje, leányrablási rejtély, vagy éppen Mikszáth Különös házassága ihlette alkotás: a választékra egy szavunk sem lehet. Ha nem egy gyermekkorában kanyaró helyett képzelőerő ellen beoltott antitalentumról beszélünk, akkor mire valaki lemeséli a hivatalos kalandokat, okvetlenül rákap a játék ízére, és saját kútfőből is folytathatja csapata szórakoztatását. Ezeknek hála, az előre generált karakterlista az, igényes térkép-pakk és a fegyvereket átíró, opcionális szabálycsomag csupán a hab a tortán.

Konklúzió

A Helvécziát egyedi atmoszférája és a megszokott receptet új ízekkel megfűszerező mechanikái miatt okkal-joggal tekinthetjük ínyenceknek való kuriózumnak. Ha számunkra az élmény, és nem a mérnöki precizitással összerakott, ám fájóan steril-mesterkélt, döntően harcra kihegyezett karakterkoncepciók lehetőségeinek kiaknázása az első, ne is keresgéljünk tovább. Ellenben amennyiben nem fogadjuk el az egyszer fent, egyszer lent elvét, és a régi iskola a hangsúlyt a rizikós szórakozásra fektető irányvonalát, evezzünk más vizek felé.