Bevezető
A mai napon elindítottuk vadonatúj, szórakoztató videós rovatunkat YouTube-on, aminek első része egy új konfigurációnak az építésével foglalkozik.
Mivel pár percben nem lehet megváltani a világot, ezért természetesen meg sem próbáltuk, komolyabban a témát inkább ebben az írásban boncolgatjuk majd. De nem kell megijedni, nem egy enciklopédiát raktunk le az asztalra, mindössze szeretnénk pár hasznos tanácsot adni az új számítógépben gondolkodóknak, néhány konkrét konfigurációval nyakon öntve (köztük a videóban is látott Paks 3-mal).
Az alapok
Gép vásárlásánál két dolgot nem árt, ha gyorsan letisztázunk magunkban: mi(k)re szeretnénk használni az új gépet és úgy nagyságrendileg mennyi ideig kéne kihúznia. A felhasználási területek már alapból meghatározzák milyen erős konfigurációra van szükségünk. Átlagfelhasználásra (böngészés, irodai alkalmazások, sorozatnézés, stb.) bőven elég egy viszonylag egyszerű, alap konfiguráció, és nem is kell már a következő évben fejlesztenünk rajta, míg néhány munkához már bizony komolyabb izomzatot kell villantania a gépünknek (3D tervezés, képmanipulációk, stb.), ha nem akarunk megőszülni a sok várakozástól.
Gyermeküknek gépet venni vágyó szülőknek van egy rossz hírünk. Amikor tanácsot kérnek tőlünk, és megkérdezzük mire lesz a gép, sokszor halljuk, hogy „csak játékra kell”. Nos, az jó, csak attól függően mennyire gondoljuk komolyan, pont a játékok igénylik a legerősebb konfigurációkat… Lehet persze költséghatékony gépeket építeni (mutatunk is rá példát), de készüljünk fel rá, hogy azért ez nem a netezgetős kategória, és sűrűbben szorul frissítésre vagy cserére.
Áttérve az időtállóságra, két út áll előttünk: vagy olyan konfigurációt kell vegyünk, ami később könnyen fejleszthető, vagy már eleve egy erős gépet kell összerakni. Előbbi jól hangzik, de tele van buktatókkal, a tapasztalataink szerint a legtöbb esetben ha nem csak memóriát vagy háttértárat akarunk bővíteni, akkor jó eséllyel több alkatrész is cserére szorul majd. Csak egy egyszerű példa: az Intel a második generáció óta használja az LGA-1151-es processzor foglalatot, ami azt jelenti, hogy 1-2 év múlva foglalat váltás lesz, az akkori processzorok nem mennek majd a mostani alaplapokkal, tehát minimum azt is cserélni kell majd. AMD fronton épp most indult el az új AM4-es platform, tehát az egy jó ideig velünk lesz még valószínűleg.
A válogatáshoz általános tipp még, hogy mivel könnyű elveszni a termékek tengerében, használjunk szűrőket a kereséskor. Az iPonnak elég fejlett a szűrő rendszere, így ha van bármi, amit már előre eldöntöttünk, akkor szűkítsük a termékek körét, máris kezelhetőbb lesz minden. A Gépösszerakó oldalunk pedig tele van előre összeválogatott konfigurációkkal, amiket folyamatosan frissítünk, tehát aki nem akar bajlódni a válogatással, ott két kattintással választhat egy számára megfelelő gépet magának.
A következő oldalon gyorsan átfutunk azon, hogy a különböző alkatrészeknél mire érdemes figyelni, majd mutatunk pár konkrét konfigurációt is.
Tanácsok az alkatrészekhez
Alaplapok
Az alaplappal már platformot is választunk, hiszen a foglalata meghatározza, milyen processzorokat képes fogadni (éppen ezért jó eséllyel fordítva lesz, és a processzorhoz választunk alaplapot), valamint milyen memória passzol bele (napjainkban a legtöbb esetben ez DDR4-es). Válogatásnál figyeljünk ezekre a függőségekre, vagy használjuk a Gépösszerakót, ami megteszi ezt helyettünk.
A régebbi alaplapoknak általában frissíteni kell a szoftverét ahhoz, hogy támogassa az új processzorokat, így ha szükséges, kérjünk UEFI (amit még manapság is sokan hívnak BIOS-nak) frissítést, a szervizben megcsinálják. Ha komplett gépet rendelünk összeszereléssel, akkor ez szükség esetén automatikusan része a csomagnak, nem kell fájjon a fejünk miatta.
Aki sűrűn olvas minket, annak biztos feltűnt, hogy már jó ideje nincsenek alaplaptesztek, amik segíthetnének a választásban. A helyzet az, hogy azért nincsenek, mert semmivel nem segítenének jobban, mint a gyártó honlapján az adott alaplap leírása. Manapság annyi minden van a processzorokba integrálva, hogy a sebesség semennyire sem múlik az alaplapon, azok az idők véget értek, maximum a tápáramkör hűtésének hatásfokát vizsgálgathatnánk, az meg nem túl sok embert érdekel.
Rengeteg extrát adhatnak azonban a rendszerünkhöz az alaplapok, mert tele vannak vezérlőkkel. Manapság már alapértelmezett, hogy gigabites hálózati vezérlő csüng rajtuk, és „hangkártya” is van a fedélzetükön, aminek viszont a minősége elég változó. Általában a jobban felszerelt alaplapokon minőségibb példányok vannak, amik a felhasználók nagy részének bőven elegendőek, a többiek pedig még mindig válogathatnak a mára sajnos egyre csökkenő dedikált hangkártya kínálatból.
Ezt leszámítva manapság az alaplapok esetében szerencsére nincs akkora minőségi szórás, mint régen, de ha integrált videó vezérlőt használunk (például egy olcsó netezgetős gépnél), akkor figyeljünk arra, hogy az alaplapon meglegyenek a szükséges videó kimenetek (ha például rá akarjuk kötni a TV-re, akkor legyen rajta egy HDMI csatlakozó).
Processzorok
Na ez már viszont az a témakör, aminél érdemes teszteket olvasgatni! Miért? Nos, ahogy a videóban is van, ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a processzorokat, akkor két fontos rész van a specifikációjukban: a magok száma és az órajel. Az, hogy hány magos processzorra van szükségünk, megint csak a felhasználástól függ. Netezgetni és alapvető dolgokra bőven elég kettő, a játékok már meghálálják manapság a négyet, de e fölé csak akkor érdemes menni, ha használunk is olyan szoftvereket, amik tudnak mit kezdeni a sok maggal. A magasabb órajel pedig mindig jól jön. Ettől függetlenül a konkurens gyártók termékeit nem lehet csak ezen szempontok alapján összevetni, mert az architektúráik miatt óriási különbségek lehetnek közöttük. Ezért lehet az, hogy míg magok számában és órajelben kb. párban volt az Intellel az AMD, mégsem voltak elég erős termékei az utóbbi években. A helyzet pont most változott meg a RYZEN processzorok érkezésével. A felsőkategóriát nem is olyan rég teszteltük, érdemes átfutni a cikken, a középkategóriás példányok pedig április 11-én jelennek majd meg, úgyhogy nemsokára alapos elemzés is várható róluk.
Videókártyák
A processzorok alapvetően határozzák meg a gépünk teljesítményét és ugyanez igaz a videókártyákra is, de már csak bizonyos felhasználási területeken. Komolyabb 3D-s játékok alatt például nincs is ennél fontosabb, és manapság sok professzionális szoftver is képes kihasználni a videókártyák erejét. A már sokat emlegetett netezgetős géphez viszont elég a processzorba integrált is (már ha épp van benne).
Hogy az aktuális kínálat sebességéről képet kapjunk, itt is tesztekből érdemes tájékozódni. Nemrég járt nálunk a csúcskategóriás GTX 1080 Ti, annak itt olvasható az elemzése, a belépőszinttel és a középkategóriával pedig utoljára a GTX1050 ürügyén foglalkoztunk. Ha nem akarjuk átnyálazni az egész tesztet, érdemes csak az összefoglaló diagramra vetni egy pillantást, mert azonnal látszik rajta, hogy viszonyulnak egymáshoz a mostani kínálat kártyái.
Memória
Itt csak a típusra, az órajelre és a mennyiségre kell figyelni, viszonylag egyszerű téma. Manapság a legtöbb platform DDR4-es memóriákat használ, csak pár eltűnőben lévő platformnál találkozhatunk DDR3-mal. Érdemes nem a legkisebb órajelű változatokat venni ha éppen kicsi az árbeli különbség, mert még ha az aktuális processzorunk nem is tud mit kezdeni a magasabb órajellel (nem támogatja), később még jól jöhet, processzorcserénél, vagy eladásnál (tehát például ha marginális az árkülönbség, válasszunk inkább DDR4-2400-as vagy 2667-es példányokat 2133 helyett). Hogy mennyi elég? Nos, mi minimum 4 gigabájtot szoktunk ajánlani, de a játékgépekbe és munkagépekbe már jobb ha inkább 8-cal indítunk. Fontos, hogy párosával vegyük a modulokat, mert így lehet kihasználni a többcsatornás memóriavezérlők előnyeit. Tehát például 8 gigát egy 8 gigás KIT-ben vegyünk (két darab négy gigás modul van benne). Nagyon fontos még megemlíteni, hogy az extrém magas órajelű memóriák tuningnak számítanak, a processzortól is függ, hogy menni fognak-e az ígért órajelen.
Háttértárak
Ide sorolnak be a merevlemezek és az SSD-k. Előbbiek olcsóbban nyújtanak nagy tárhelyet, utóbbiak meg veszettül gyorsak (elég csak az utoljára tesztelt Samsung 960 Pro családra gondolni, de van átfogó tesztünk az olcsóbb régiókból is). Igazából teljesen egyéni preferencia kérdése, hogy kinek mire van szüksége és mekkorára. Ha nem akarjuk letölteni a fél internetet, akkor egy kisebb SSD-n is elférhetünk és nagyon gyors, reszponzív rendszerünk lesz. Persze lehet egyszerre mindkettő is a gépben, ilyenkor az SSD-re szokás telepíteni a rendszert és a használt programokat, míg a merevlemezen az adatainkat tárolhatjuk. Az olcsóbb rendszereknél pedig természetesen elég egy HDD.
Tápegységek
Nagyon fontos, hogy a tápegységeken nem érdemes spórolni. Bár nem függ tőle a gép sebessége, és hát a funkcionalitásához sem ad semmit, egy gyenge minőségű tápegység elég változatos hibákat okozhat, és kihullik minden hajszálunk, mire rájövünk, hogy ez a ludas. Egy jó tápegység viszont akár több konfigurációt is kiszolgálhat egymás után. Fontos, hogy nem kell feleslegesen kilowattos termékeket venni, hiába van ráírva egy középkategóriás grafikus kártyára, hogy ajánlott egy 600 wattos táp mellé, azt csak a gyengébb minőségűek miatt kénytelen odaírni a gyártó. A lényeg, hogy arra figyeljünk, a 12 voltos tápágon hány ampert képes leadni az adott táp (ez a gyártói honlapokon mindig megtalálható információ), és ha lehet, csak egy 12 voltos tápág legyen. Az olcsó tápok általában siralmasan teljesítenek a névleges teljesítményükhöz képest a 12 voltos ágon, pedig szinte minden azt használja. Egy minőségi 450-500 wattos tápegység nagyobb teljesítményt képes leadni ezen az ágon, mint egy rosszabb 600-as, és valószínűleg jóval nagyobb lesz az élettartama is (arról nem is beszélve, hogy a garancia is több év rá). A költséghatékonyabb tápegységeknél elég jó például a Chieftec GPS szériája vagy az FSP Hexa+ sorozata, kicsit feljebb pedig már olyan kiváló példányok kaphatóak mint az FSP Hyper széria, de említhetnénk még többek között a Be Quiet és az EVGA termékeit is, a kínálat óriási. Ezekből már lehet kapni moduláris változatokat is (például Hyper M széria), amiknél csak a szükséges kábeleket kell bekössük magába a tápegységbe, így nem lóg ki belőle feleslegesen egy tucat, tehát könnyebb rendet tartani.
Így néz ki általában a gyártók honlapján az a táblázat, ami azt mutatja, hogy melyik tápágon mekkora teljesítményt képes leadni az adott táp
Gépházak
Ez egy igencsak szubjektív régió, mindenkinek más tetszik, de arra azért érdemes figyelni, hogy legyen a háznak jó szellőzése és kábelmenedzsmentje. Ha nem lógnak mindenhol kábelek a gép belsejében, akkor két ventilátor (egy elöl, egy hátul) is elég lehet az átszellőztetésre még a meleg nyári napokon is. Csak néha vegyük le az oldallapot és szabadítsuk meg a gépünket a felgyülemlett portól (a nívósabb házak mosható, könnyen kihúzható szűrőkkel is rendelkeznek, hogy megkönnyítsék a tisztítást).
Irodai/netezgetős konfiguráció
Egy általános felhasználásra szánt gépet már viszonylag olcsón össze lehet rakni, de arra azért figyeljünk, hogy ha abszolút a nulláról indulunk, akkor szükségünk lesz még billentyűzetre, egérre, monitorra is, és opcionálisan DVD olvasóra/íróra (azért nem vettük bele a konfigurációba mert egyre kevesebben igénylik manapság). A bemeneti eszközök pár ezer forintba kerülnek, monitorok pedig vannak 25 ezer forinttól a csillagos égig attól függően mik az elvárásaink (méret, képminőség, sebesség, stb.). 120 ezer forintból kényelmesen ki lehet jönni, erre már csak az operációs rendszer költsége jöhet rá, egy Windows licenc manapság 30 ezer forintba kerül, vagy 38-ba, ha nem OEM változatot kérünk. Az OEM hozzáköti magát az alaplapunkhoz, így ha lecseréljük a gépünket, új rendszert kell venni.
Alaplapot direkt nem emeltünk ki név szerint egyet, mert egyrészt sűrűn változik a kínálat, másrészt olyat válasszunk, ami rendelkezik a megfelelő kimenetekkel. Amennyiben nem vagyunk biztosak benne, hogy mire lesz szükségünk, vannak olyan lapok, amiken ott van az összes fontosabb csatlakozó. Az olcsóbbak között ilyen például az ASROCK H110M-HDV R3.0, a GIGABYTE GA-B150M-HD3 vagy az ASUS H110M-PLUS.
Bár az előző oldalon azt írtuk, párosával vegyük a memóriákat, itt mégis csak egyetlen 4GB-os modul szerepel. Ez azért van, mert DDR4-es memóriából nem nagyon kapni 2GB-os példányokat. Az egyetlen előnye a helyzetnek, hogy később könnyen bővíthetjük a gép memóriáját egy második modul beillesztésével, a sebessége is nőni fog ettől valamennyire, főleg integrált grafikus vezérlő használata mellett.
Játékgépek
A GameBase konfiguráció belépő a játékok világába, ennél gyengébb gépet mi nem ajánlanánk indításnak, az olcsóbb videókártyák például sokkal gyengébbek, így kevés spórolásért komoly teljesítménytől eshetünk el. A GameBase két fő ponton tér el az előző oldali konfigurációtól: egyrészt alapból egy 8 gigabájtos memóriacsomagot ajánlunk hozzá (de ha a szükség úgy hozza, lehet egy darab 4 gigás modullal indítani) másrészt ebbe már került dedikált videókártya.
Az RX460 4GB és a GTX1050 2GB között nem könnyű dönteni. Utóbbi kicsit gyorsabb, előbbi viszont nem fog kifogyni a memóriából néhány játékban. Körülbelül 20%-kal magasabb áron már lehet kapni GTX 1050 Ti 4GB-os kártyákat is, azok gyorsabbak ezeknél és alapból 4 gigásak, ha belefér, érdemes az erősebb kártyára szavazni.
Azt azonban ezúttal se feledjük, hogy ha teljesen nulláról építkezünk, még szükség lesz az előző oldalon említett billentyűzet, egér, monitor trióra (és opcionálisan operációs rendszerre és optikai meghajtóra).
Középkategóriás dilemmák
Van egy középkategóriás konfigurációnk is iPon GameLine néven, de úgy döntöttünk, hogy ebben a cikkben nem szerepeltetjük, mert jelenleg nincs olyan processzor, amit jó szívvel ajánlanánk bele. A Pentium G4650 ugyanis olyan jól sikerült, hogy a teljesítmény alig marad el a Core i3-as processzorokétól, amik nagyságrendileg kétszer annyiba kerülnek, és jelenleg nincs alternatívájuk, a Core i5 pedig már egy komolyabb ugrás árban. Jövő héten érkeznek az AMD középkategóriás RYZEN processzorai, azok talán majd változtatnak egy kicsit a helyzeten. Amint megvannak az új teljesítmény eredményeink, frissítjük a mai írást egy középkategóriás konfigurációval.
A GameBase-hez képest egyébként két komoly eltérés szokott lenni, a videókártya és a processzor. Utóbbiból jövő héten kiderül mi az, ami szerintünk jobb, kártyát viszont már most is tudunk ajánlani: a GeForce GTX 1060 3GB és az RX470 4GB is nagyon jó választás. Hasonló áron vannak, és a teljesítményük is eléggé hasonlít, játékfüggő, hogy melyik veri meg épp a másikat egy kicsit, átlagban nagyon marginális a különbség. A Radeon előnye a plusz 1GB memória, a GeForce-ok pedig kevésbé melegszenek, könnyebb belőlük halkabb példányt kifogni. Átmenetileg a Pentium is képes őket kihajtani sok játékban (tehát használható az előző konfiguráció is ezekkel a kártyákkal), tehát az is egy működő taktika lehet, hogy az előző gépbe veszünk erősebb grafikus kártyát, és majd később lecseréljük a processzort ha szükséges.
A GamePro már egy vérbeli játékgép olyan grafikus vezérlővel, ami ha nincsenek extrém elvárásaink, akkor minden játékhoz elég, még magas minőségi beállítások mellett is. Az SSD gondoskodik a villámgyors működésről, a Core i5-7600K pedig hosszútávon is egy jó processzor, egy ideig valószínűleg nem lesz szükség a cseréjére. A jövő héten érkező RYZEN processzorok azért még megszorongathatják egy kicsit, úgyhogy a teszteket érdemes lesz olvasni ezzel kapcsolatban.
Amennyiben ennek a gépnek raknánk össze egy költséghatékonyabb változatát, úgy elhagyhatjuk belőle az SSD-t, használhatjuk 8 gigabájt memóriával és maradhat az 1TB-os merevlemez is (vagy ha nagyobbat veszünk és azon lesz a rendszer, akkor arra figyeljünk, hogy 7200rpm-es legyen). Akkor megáll az egész 340 ezer forint környékén, plusz a már sokat emlegetett kiegészítők (billentyűzet, egér, monitor, opcionálisan operációs rendszer és optikai meghajtó).
PAKS 3
Ahogy ígértük, a videóban szereplő vadállat is itt van. Ennél a gépnél a költséghatékonyság már abszolút nem volt szempont, a jelenleg kapható legerősebb videókártya került bele egy brutálisan gyors SSD társaságában, villámgyors és nagy méretű memóriákkal, és csupa minőségi alkatrésszel. A videóban látható gamer billentyűzet egy ASUS Strix Tactic Pro, ami azon kevés mechanikus billentyűzetek egyike, ami kapható magyar kiosztással, egérnek pedig egy ASUS Strix Claw-ot használtunk. A monitor a Samsung játékosoknak szánt C27FG70-ese, de biztatnánk mindenkit, hogy nézzen körül, nagyon dinamikusan fejlődik a gamer monitorok piaca. Egy ideje már akár 34 colos extra-szélesvásznú csodákat is hazavihetünk, a GTX1080 Ti pedig könnyedén alkalmazkodik a felbontásukhoz, hiszen még 4K-s játékra is ajánlható.
Hozzáértőbb olvasóinkban talán felmerül, hogy ha már nem számít a költséghatékonyság, akkor miért nem egy hat-, nyolc- vagy akár tízmagos processzort választottunk. Nos, a tapasztalataink szerint négy magtól kezdve manapság inkább az órajel számít még a játékoknak, sok játékban egy Core i7-6800K pl. rosszabbul teljesít, mint a 7700K (amire azért nehéz lenne ráfogni, hogy olcsó lenne). Persze ha mondjuk kettő GTX 1080 Ti-t szeretnénk kihajtani… na az már egy másik történet. ;)
