A Rogue Legacy készítői az „örökösünk tovább folytatja ősei harcát” mechanikájú roguelite-tal már rajta hagyták kéznyomukat a világon. Új művük is régi elődök nyomait követi, de a sajátos hangulatú játék nagyon is jól sáfárkodik a múltból merített tudással. Az első pillanatban, amikor betöltött az első pálya a Golden Axe ugrott be róla. Elméletben nincsen sok hasonlóság a két játék között, de a kooperatív aprítás közben, az oldalra scrollozó pályákon haladva ezt az érzést hozta elő: a hosszú órák emlékét, amikor barbár, amazon vagy törpe bőrbe bújva harcoltunk egy gépen a gonosz ellen. A flashback után kiderült, hogy helyes volt a megérzésem, hiszen az ellenségek is hasonló elképzelés alapján jelennek meg a pályákon és a karakterek mozgása is hasonló az elődhöz. Ezt persze rengeteg fejlesztő használta már fel a maga módján, azonban a jó recept nem veszett kárba a Cellar Door Games új játékában.
A háttértörténet szerint egy hatalmas apokalipszis után vagyunk, mely remek keretet ad egy zsoldos csapat ténykedésének. Az intróból kiderül, hogy az istenek halála utáni örökösödési háború semmi jót nem ígér. Főleg, ha épp most ért véget egy 100 évig tartó csatározás és mészárlás, melynek végére csak hamu és romok maradtak csupán. A por elültével a megmaradt titánok építkezésbe kezdtek, rövid békés időszakot hozva ezzel a sokat szenvedett világba. Ez azonban a vihar előtti csend csupán – egy második háború készül, amit viszont már senki nem fog túlélni. Ezért jó lenne, ha néhány hős megakadályozná mindezt. Mondjuk egy 4 fős veterán harcosból álló kis csapat.
Négy hölgy (és egy macska) a főszereplője ennek az akció, szerepjáték csihi-puhinak, ahol három barátunkkal is nekivághatunk a kalandoknak. A játék remek kombókat és rengeteg szórakozást ígér a változatos pályákon. Ha azonban magunkra maradtunk, úgy is kapunk egy segítőt a csatákba szerény személyünk mellé. Mindig is szerettem a távolsági sebzőket, így a játék azon figyelmeztetése ellenére is Meggel a mesterlövésszel kezdtem, hogy a nehézségi szint vele elvileg a legmagasabb. Ha már egy törékeny lövész volt az első választottam, a második karakter Triss a pajzsos tank lett. Egy minden pofont kibíró és visszaadó kemény-"legénnyel" végül is könnyebb a haladás, mint egy mesterlövésszel és így minden távolságra meg lesz az ideális harcosom. Ez a taktika hatékonynak bizonyult, de csapatunk összeállítását bármikor megváltoztathatjuk a pályák közötti táborban. Itt kérhetjük Alex a harcos és Erin a mérnök segítségét is, ha lecserélnénk valamelyik szereplőt. Ugyanitt fogunk felszerelést összerakni, új képességeket vásárolni, trófeákat kitűzni. Aztán ha úgy gondoljuk készen állunk mindenre, folytatódhat a kaland.
Az irányítás nem lett kifejezetten bonyolult, de a helyzetfelismerés és a jó reflexek ugyanannyit hozzátesznek a játékhoz, mint amennyit a képességeink ismerete és a jól alkalmazott kombók. Mivel egy gombnyomással válthatunk karaktereink között, a fellökött ellenség simán kaphat még egy lövést, miközben hátrafelé zuhan. Mire pedig feltápászkodik, egy telepített akna várja, ami a képébe robban, ahogy elindul felénk. Ha van még annyi ereje, hogy visszajöjjön egy pofonért, addigra ott várja egy pajzs, ami már lendül is, hogy leosszon egy újabb maflást. A tank-mesterlövész párossal ez az egyik alapvető taktika, azonban a négy karakter számos egyéb módon képes még kiegészíteni egymás képességeit. Mindehhez egy teljes körű tutorialt is kapunk, úgyhogy hamar begyakorolhatjuk az alapokat.
A pályák változatosak, ahogy a kitalált ellenségek is, és gyakoriak a bossfightok. Közben vicces párbeszédek, élő karakterek, easter eggek színesítik az élményt. Egy romokban álló világ, rengeteg ellenség és lövöldözés adják meg azt az alaphangulatot, ami szinte azonnal beszippant. Mindemellett babilóniai szuperszámítógéppel, féregjárattal és egy megfejtendő Rosetti kővel is találkozunk többek között – mindezek sokat adnak az élvezeti értékhez. Látszik, hogy figyeltek arra a készítők, hogy ne csak egy erőssége legyen a Full Metal Furiesnak, minden részlet megkapta az őt megillető figyelmet. A stílus rajongóinak mindenképpen ajánlott, de ha barátokkal akarunk együtt játszani egy Magicka, Castle Crushers jellegű több órás móka során, akkor is jó választás ez a játék. Ha pedig engem hív meg a csapatom, akkor előre szólok, a mesterlövész már foglalt!
