Trine 4: The Nightmare Prince – Milyen harmadik rész?

A Frozenbyte-nál forradalmi felfedezést téve rájöttek, hogy a vásárlók hülyének nézése rövid távon is bajosan működő üzleti modell, és végre nekiálltak érdemi munkát végezni.

Trine 4: The Nightmare Prince – Milyen harmadik rész?

79 %
{{ average }} %
Szerzői értékelés
Szerző
79
%
Olvasói értékelés
Olvasó
Olvasói értékelés
{{ average }}
%
{{ average }}
%

Más ágazatok képviselőihez hasonlóan a játékiparban érdekeltek sem rettennek vissza a profitjukat szavatoló, piszkos-undorító trükköktől. A szomorú példák hosszan sorolhatóak. Az Eidos döntéshozói gátlástalanul kirúgatták a GameSpot szerkesztőjét, Jeff Gerstmann-t, mivel nem tudtak belenyugodni abba, hogy a férfi őszintén leírta a véleményét a középszerű Kane & Lynch: Dead Men-ről. A szólásszabadságot a nyolc alapelve közé emelő, ám ezzel párhuzamosan Kínában is terjeszkedni óhajtó Blizzard egy pocokra vadászó vércse sebességével csapott le a hongkongi tüntetőkért kiálló Blitzchung-ra. Sőt, a totális meghunyászkodás jegyében még az ügyben ártatlan műsorvezető-kommentátorok sem úszták meg a büntetést. Az Electronic Arts előbb a büszkeségre építve próbálta lenyomni a Star Wars Battlefront II vásárlóinak torkán, hogy miért kell mélyen a zsebükbe nyúlniuk, vagy vért izzadniuk egy új hős megnyitásához. Aztán a középsúlyú PR-katasztrófa elülésekor csökkentek ugyan az árak, de a virtuális valuta ingyenes begyűjthetősége is durván visszaesett.

A prímet azonban nem kérdés, hogy a FrozenByte viszi, mert 2015-ben a túlköltekező vállalkozásnál sajátos veszteségcsökkentő stratégiaként félkészen, érdemi lezárás nélkül dobták piacra a Trine 3: The Artifacts of Power-t. A szégyenteljes húzás és az azt követő, nívótlan-esdeklő handabandázás megtette a magáét. A logikai platformerek rajongóinak agyát ellepte a vörös köd, és válogatott szitokszavak kíséretében fejtették ki véleményük a bolhapiacon is megütközést keltő lépésről. Egyben tüntetőleg nem ruháztak be az új epizódba, és igazolva, hogy a baj nem jár egyedül, a merőben más jellegű Nine Parchments, a Has-Been Heroes vagy a bűnrossz Shadwen sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Ilyen előzmények tükrében nem túl meglepő, hogy többen nagy összegben fogadtak a széria, illetve a közutálatnak örvendő cég végére, és hogy igazuk lesz-e vagy sem, az még a jövő zenéje. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy a Helsinkiben székelő gárdánál tényleg kényszerű-ideiglenes megbicsaklásról volt szó.

Galéria megnyitása

Egyszer volt, hol nem volt

Kalandjaink újfent a jól ismert, klasszikus Disney-rajzfilmbe illően bájos királyságban veszik kezdetüket. Az ifjú Selius herceg iszonytató mágikus energiák ura, ám hebehurgya-kivagyi természetéből adódóan nem igazán jeleskedik az alázatot és odafigyelést igénylő misztikus művészetek elsajátításában. Ennek ellenére eltökéli, hogy kerül amibe kerül, de a leghatalmasabb bűbájosként fogja beírni a nevét a történelembe. Ám ahogy az ilyenkor lenni szokott, terve visszafelé sül el: elbizakodottságában iszonytatóbbnál iszonytatóbb lidércnyomás-kreatúrákat idéz meg. Farkasok, pókok és más, veszedelmes ocsmányságok fenyegetik a törékeny békét – szerencse, hogy sokat megélt trió tagjai örömmel állnak az újabb megmérettetés elé.

A csapat agya a hosszú szakállú, köpönyeges-kalpagos mágushoz képest megdöbbentően kispolgári allűrökkel megáldott-megvert, családcentrikus varázsló, Amadeus. Bár specialitása, a dobozmágia leginkább egy kétségbeesett ponyvagyáros viccnek durva, komolyan meg nem gondolt ötletére hajaz, ő ezerszer bebizonyította már, hogy a semmiből ott termő készség többet ér egy tűzgolyónál. Pláne, hogy mivel a telekinézishez is konyít, más tárgyak mellett a multifunkciós eszközt is kedvére mozgathatja. A kissé lassú észjárását nemes jellemével kompenzáló Pontius más utakon jár: igazságérzetéhez és erejéhez egyedül étvágya mérhető. Tekintélyes súlyával összezúzza a törékenyebb holmikat, ügyesen forgatja éles kardját, és hűséges pajzsa fénynyalábokat eltérítő tükörként is jó szolgálatot tesz.

Galéria megnyitása
Végül a látszólag a vagyonújraosztás mérsékelten legális módozatain kívül mással alig törődő, de valójában vajszívű tolvajnő, Zoya specialitása a távharc és a behatolás. Bámulatosan bánik az íjával, és játsznyi könnyűséggel küzdi le a nehézségeket pár méternyi kötéllel. Ha kell, ide-oda lengedezve győzi le az akadályokat, ám az sem ritka, hogy egy szakadék fölé feszíti ki védjegyévé vált kedvencét, hogy a többiek nyugodtan átkelhessenek az óvatlanokat elnyelő mélység felett.

Csak okosan!

Ahogy az ennyiből is könnyűszerrel kitalálható, a puzzle-platformerek sorát bővítő alkotás lényege nem a lilás színben pompázó fenevadak levadászása, hanem a fejtörők és akadályok legyűrése. Ez kezdetben nem kunszt, mert többnyire triviális, hogy mit kell tennünk, de minél jobban belemelegedünk a nem kifejezetten kooperatív fiú üldözésébe, annál jobban bonyolódik a dolgunk. Egyre-másra új csapdák vagy pályaelemek nehezítik az életünk, ráadásul a menet közben megedződő és új fortélyokat elsajátító cimborák mesterfogásait is meg kell tanulnunk kombinálni. Az egyik pillanatban fagyasztó nyílvesszővel dermesztünk meg egy, a legkisebb súlytól is összedőlő platformot, hogy aztán a testes vitéz pocakját meghazudtoló fürgeséggel vetődhessen át egy komisz vermen. Majd egy másik alkalommal egy megidézett acéllabda, egy pillekönnyű tündérkötél és egy rugalmas növény kombinálása vezet diadalra. Később pedig a bűvös palánk, a bámulatos álompajzs, ilyen-olyan kristályok és még kismillió, frappáns-szellemes kuriózum titkát is ki kell ismernünk, hogy győzhessünk.

Egyről a kettőreA Trine 4 fejlődési rendszere két elemre épül. Az elkerülhetetlen csaták után csillagokat zsebelhetünk be, és ha elérünk egy adott mérföldkövet, az egyik bajnok egy új, nélkülözhetetlen ismerettel gyarapodik. A felfedezésért járó, bájitalos üvegcsékkel szimbolizált tapasztalat esetében viszont más a helyzet. Az itt-ott elszórva fellelhető flaskák gyűjtögetésével tetszésünk szerint elosztható képzettségpontokat kapunk. Ezeket hasznos, ám nem létfontosságú manőverekre és bónuszokra, például gurulásra vagy fegyvererősítésre költhetjük el. Megjegyzendő, hogy kíváncsiságunk jutalmának java könnyűszerrel bezsákolható, a maximalistáknak alaposan fel kell kötniük azt a bizonyos alsóneműt. Megannyi, némi kutakodást igénylő titkos szobát fedezhetünk fel, és nem ritka, hogy ezek egy később aktiválható képességgel megoldható puzzle-t rejtenek. Azaz megéri bejárni a már teljesített szakaszokat, mert így meggyorsíthatjuk a fejlődésünk és megkönnyíthetjük a dolgunk – de ha nincs kedvünk ezzel foglalkozni, akkor sem ér kár.

Megjegyzendő azonban, hogy hiába bővülnek a lehetőségeink, ez az elmetornák legszebb hagyományainak megfelelően nem jelenti azt, hogy idővel kizárólag az új praktikák kerülnek előtérbe, és a régieket elfelejthetjük. A Trine 4 vonzerejét pont az adja, hogy mivel a legtöbb termen többféleképpen is átjuthatunk, bátran használhatjuk a képzelőerőnket. Hovatovább, örvendetesen ritkán vagyunk arra kárhoztatva, hogy egy kőbe vésett megoldást ókumláljunk ki. Bámulatos érzés, ahogy egy kis morfondírozás után kikövetkeztetjük az éppen aktuális rejtvény nyitját, és miután nem hajt a tatár, kedvünkre kísérletezgethetünk.

Pláne, mert a kezdet kezdetén két, markánsan eltérő alapállású opció közül választhatjuk ki a legszimpatikusabbat. A Classic esetében maximum hárman vehetik fel az eléjük dobott kesztyűt, és nincs karakterduplikáció. Ezzel szemben a maximum négy próbálkozó kikapcsolódását támogató Unlimited nevéhez méltóan a totális szabadságról szól. Mindenki azzal jön, akivel szeretne, és kedve szerint váltogathatja, hogy kinek a bőrébe bújik bele. Azaz az előbbinél tökéletesre csiszolt összhangra van szükségünk a sikerhez, míg az utóbbinál a győzelem kulcsa a szárnyaló fantázia, és ez a kettősség jelentősen megdobja a program újrajátszhatósági értékét. Záróakkordként az, hogy magányosan vagy helyi, esetleg hálózati multiban is belevághatunk a nagy hajszába, már csak a hab az ízletes-laktató tortán.

Galéria megnyitása

Rémálmok a köbön

A sorozatot tetralógiává bővítő epizód tehát jócskán dicstelen elődje fölé nőtt, és tisztára mosta a stúdió tagjainak besározódott becsületét. Azonban ez távolról sem jelenti azt, hogy a finn fejlesztők egy hibátlan etalonnal öregbítették kissé koszlott-foszlott hírnevüket.

A jellemzően a franchise egyik Achilles-sarkának számító történet újfent nem több egy bő fél kávészünet alatt papírra vetett semmiségnél. Logikai bakugrások és tömény hülyeségből fakadó fordulatok zagyva-érdektelen keverékét kapjuk. Fájdalmasan sűrűn visszatérő elem, hogy hőseink vonakodnak lekeverni két, orbitális pofont az elkanászodott hercegecskének. Egyszerűen rezignált-sztoikus nyugalommal mennek utána árkon-bokron-réztrombitán keresztül, és egyedül a forma kedvéért szakad ki hébe-hóba belőlük némi halovány mormogásféle. Mintha kezdettől fogva éreznék, hogy hiába a menetrend szerint érkező kihívások és hátráltató tényezők, velük van a forgatókönyvíró, ergo nincs okuk aggodalomra.

Ezt persze még hellyel-közzel megbocsáthatjuk, elvégre a hangulat és a verhetetlen hármasfogat jópofa egysorosai bőven kompenzálnak minket a se füle, se farka cselekményért. Viszont a rémálom-bestiákkal vívott összecsapásokra nincs mentség, magyarázat vagy enyhítő körülmény. Fapados, jóformán egy gomb ínhüvely-gyulladást okozóan szapora nyomkodásában kimerülő ütközeteken ásítozhatunk, és az sem sokat segít, hogy a földhülye árnydémonok túlélési ösztöne pariban áll egy depresszióban szenvedő, emós lemmingével. Őserejű ostobaságuk, szervezetlenségük és primitívebbnél primitívebb trükkjeik miatt önkéntelenül is felmerül bennünk, hogy a meseszerű-vidám alkotás fő témája igazából az eutanázia. Hiszen óhatatlanul is az a benyomásunk támad, hogy rosszakaróink csupán az életbe belefáradt, nyomorult véglények. Amik belátván önnön létezésük értelmetlenségét, abban bíznak, hogy ha felhergelnek minket, végre eléri őket megváltó halál.

Galéria megnyitása

Ráadásul halmazati büntetésnek a váratlanul materializálódó szörnyetegek érkezésekor lényegében egy szűk arénába szorulunk, és esélyünk sincs komolyabban taktikázni. Annyit tehetünk, hogy ha nem egy, kifejezetten a vén mágust vagy a fifikás besurranót riogató jelenéssel hozott össze a balsors, akkor gyorsan átváltunk Pontiusra. Majd másodpercenként hatezerszer megsuhintjuk gigászi pallosát, és közben azért fohászkodunk, hogy minél hamarabb véget érjen a gyalázat. A magam részéről kilencvenkilenc százalékig biztos vagyok benne, hogy az ütközetek viszonylag későn kerültek be a játékba, és a designerek nem tudtak kiötleni normális mechanikákat. Netán egy, a vállalkozás kevésbé tehetséges tagjaiból verbuvált, B-listás alakulatra bízták a feladatot, és az oktalan bizakodás iskolapéldájaként tiszta szívükből remélték, hogy azok túl fognak lépni az árnyékukon. Tízszer jobban jártunk volna, ha a készítők kihagyják a csihi-puhit, és inkább az Amadeus legbelsőbb félelmeit szimbolizáló főellenséghez hasonló, ésszel legyőzhető rémek kiagyalására fordítják kreatív energiáikat.

Bűnbocsánat

Viszont a hibákat és erényeket a maguk súlyának megfelelően kezelve elmondhatjuk, hogy a Trine 4 magvát-lelkét jelentő agytornák no meg az aranyos-mesés hangulat bőven kárpótolnak minket a kellemetlenségekért. Így bár az új felvonás lecsúszik arról, hogy múlhatatlan, örök klasszikussá avanzsáljon, egy percig sem kérdéses, hogy bérelt hellyel bír kategóriája élvonalában. Vagyis, ha érdeklődünk a műfaj iránt, egy percig se habozzunk a vásárlással, mivel a Frozenbyte-nál megtanulták a leckét és semmi sem indokolja dafke-jellegű megbüntetésüket.

Galéria megnyitása

Galéria megnyitása grid_on

Összefoglalás

Trine 4: The Nightmare Prince – Milyen harmadik rész?

Trine 4: The Nightmare Prince – Milyen harmadik rész?

Trine 4: The Nightmare Prince – Milyen harmadik rész?
Szerzői értékelés
79
%
A Trine-franchise negyedik, a sorozat becsületét visszaadó része.
Remek agytorna, magas az újrajátszhatósági értéke és tündéri a hangulata.
A történet egy vicc és a harcok rettenetesek.
{{ totalLabel }}
%
{{ userRateLabel }}

Neked ajánljuk

Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap