A Samsung Galaxy Tab S7 és S7+ fogta magát, besétált a vadnyugati stílusú tabletekkel teli bárba és mindenki abbahagyta a vezeték nélküli kommunikációt, síri csend lett. A Huawei MatePad Pro próbált kekeckedni, de hamar leültették a többiek, hogy ezt nem kéne. Egyedül csak a bártulajdonos iPad Pro mert egy kicsit mocorogni és monoton módon törölgetni kezdte a pultot, de ő is csak megfontoltan, hiszen próbálta felmérni a helyzetet, kikkel is áll szemben.
Feszült a hangulat, hiszen a felsőkategória két új tagja megváltoztathatja a tablet galaxis sorsát és új lendületet is adhat az Apple – Samsung párviadalnak a kategóriában. De vajon sikerül nekik lekörözniük az iPad Pro-t és túlszárnyalniuk az Apple-t? Erre a kérdésre nem most fogunk választ találni, de az biztos, hogy a Samsung odatette magát, hogy legyen miről beszélnünk.
Így néznek ki az elit testvérek
Külalakra a két gép teljesen megegyezik egymással, annyi különbséggel, hogy míg a Galaxy Tab S7 egy rendkívül kényelmes, kézre álló kis eszköz, addig az S7+ egy sokkal inkább munkára termett professzionális cucc, amit asztalon, kitámasztott tokban fogunk szívesebben használni.
Mindkét gépen megtalálhatjuk a külső billentyűzet csatlakoztatási lehetőséget, a hivatalos, de külön megvásárolható kiegészítő ráadásul tokként is szolgál, amiben a géphez adott tollat is tárolni tudjuk. A toll mágnesesen rögzíthető az eszközhöz ami egy külön töltősávval is rendelkezik, de erről majd később lesz szó.
A dizájn tekintetében egy rendkívül jól kinéző fémkeretet kapunk, ami 5,7 mm vastagságú gépet fog közre és ennek köszönhetően masszív, felsőkategóriás érzést nyújt. Külön öröm számomra, hogy a hátulja alapján meg lehet különböztetni a többi táblagéptől, ugyanis nagyon karakteresen és izgalmasan elvezetett antenna sávokkal rendelkezik az S7-es sorozat, ami egyedivé teszi a megjelenését.
Megtalálható még rajta a már kötelezőnek számító USB-C aljzat, képalkotás tekintetében pedig egy dupla hátlapi és egy előlapi kamerával szerelték fel, utóbbi a hosszanti oldalon kapott helyet. A hang továbbra is kiemelten fontos a Samsungnak, így két mikrofon-bemeneti nyílással is rendelkezik. De ami igazán számít, hogy 4 darab AKG hangszóró kapott helyet a két rövidebb oldalán, hogy bárhogyan is fordítsuk a kiváló Dolby Atmos hangzással rendelkező készüléket, mindig a legjobb minőséget biztosítja, legyen szó zenéről vagy filmről.
Az egyetlen különbség a kereten a két gép között (természetesen a méreten kívül) az, hogy az S7-nek az oldalán van az ujjlenyomat olvasó, míg az S7+-ban ez a funkció a kijelzőben kapott helyet. Bár úgy veszem észre, hogy az S7 ujjlenyomat olvasója sokszorta gyorsabb a kijelzős megoldásnál, de mindkét gépet a szimmetrikus elrendezés miatt nehéz vakon a sötétben feloldani, hiszen fogalmunk sincs, hol érintsük meg őket először.
Ha már feloldásnál tartunk, biometrikus azonosítóként az arcunkat is regisztrálhatjuk, de ez továbbra sem jelenti a legbiztosabb védelmet, egyszerűen csak bizonyos szituációkban ez a leggyorsabb megoldás, ezért szeretik használni az emberek.
A töltés során kicsit vegyesek az érzéseim. Gyorstöltővel se gyorsak, több óra kell, mire 100 százalékra felmennek és bár elvileg 14 óránál több képernyő időt is bírnak, ez azért függ az alkalmazásoktól is, amit használunk rajtuk. Ezen javíthatna egy 45 Wattos szupergyors töltő, de ez természetesen nem a csomag része, miért is lenne?
Ezt mutatják magukról
Kikapcsolt állapotban is lehet ezekről az eszközökről beszélni, de az igazán izgalmas dolgok mozgás közben jönnek elő.
A kisebb Galaxy Tab S7 11 colos mérettel rendelkezik, ami pont egy olyan méret, amivel univerzálisan szinte mindent lehet csinálni. Játszani, filmezni, zenét hallgatni, böngészni, alkotni és dolgozni. Ez szerintem a kompromisszumos méret, ami a legtöbb embernek megfelel az általános célra.
Ehhez jár egy 2560 x 1600-as felbontású LTPS LCD kijelző fantasztikus kép és színminőséggel (DCI-P3), 500 nit-es fényerővel és 276 pixel/hüvelykes sűrűséggel.
Munkára, illetve komoly alkotási folyamatokhoz viszont már lehet nem ebben a méretben gondolkodik el az ember, hanem a 12,4 colos Galaxy Tab S7+-on. Ez a méret már sokkal kevésbé jó általános használatra, ezzel már inkább munkába jár az ember és asztalnál használja laptop helyett, nem szórakozásra.
A kijelző itt már 2800 x 1752-es felbontású Super AMOLED, HDR10+ dinamikatartománnyal, 266 pixel/hüvelykes sűrűséggel és NTSC színtartománnyal.
Papíron tehát kicsit különböznek egymástól a megjelenítők, gyakorlatilag viszont nem láttam különbséget köztük. Mindkét tablet csodálatos színekkel és képminőséggel rendelkezik, amit a 120 Hz-es működésükkel biztosítanak számunkra. A kijelzőn minden kristálytiszta és sima, a mozgó dolgok gyönyörűek, szóval kár tovább ragozni, nagyon szép és pont.
A kamerák tekintetében ne várjunk meglepetést. Szó sincs a telefonokra jellemző részletességről, viszont elég jók ahhoz, hogy ha nincs más, ezek kéznél lehessenek, például egy üzleti prezentáció során.
A szelfi kamerával sincs gond, kellemesen részletes, míg a hátsó párost egy nagylátószögű és egy ultraszéles látószögű kamera alkotja.
Az erő, ami elfér a kezedben
A teljesítményre se lehet panaszunk, hiszen egy Qualcomm Snapdragon 865 Plus Mobile Platform processzor végzi el a munkát, ami tényleg impozáns eredményeket tud produkálni a gyakorlatban.
A jó hír az, hogy ha valaki maximális grafikára törekszik, akkor a Fortnite és a PUBG is ULTRA beállításokon, maximális élsimítással és felbontással futott röccenésmentesen mindkét gépen. Mindezt úgy, hogy a háttérben közben rögzítettem is ezeket a játékmeneteket a beépített programnak hála.
Nagyon elismerésre méltó ez a teljesítmény és ezt az Antutu és a 3DMark pontok is bizonyítani tudják, amiket a galériánkban megtaláltok, összehasonlítva a többi androidos eszköz pontszámával. Egy biztos, hogy nem sok kihívója akad a Tab S7 családnak, szinte egyedül csak a profi gamer eszközök tudják felvenni velük a versenyt, ez pedig azt jelenti, hogy hosszú évek múlva is számíthatunk majd rájuk.
A felhőben való játék ennek megfelelően akadásmentes, semmi sem tarthat minket vissza attól, hogy akár Xbox-os, PlayStation-ös vagy PC-s címeket játszunk rajta a Bluetooth kontroller segítségével, viszont 5G hálózattal egyelőre csak az S7+ rendelkezhet, amennyiben nem a Wi-Fi exkluzív verziót vásároljuk meg. A melegedés tekintetében soha nem éreztem azt, hogy már nem bírnám fogni tovább őket, de néhány munkafolyatnál, például rajzolásnál, eléggé megnőtt a hőmérsékletük.
Mivel a DeX, vagyis az asztali üzemmód alapértelmezetten a rendszer része, ezért könnyen előfordulhat, hogy laptopként szeretnénk használni. Ha billentyűzetet csatlakoztatunk hozzá (amit sajnos nem volt lehetőségem kipróbálni), akkor természetesen a Word, Excel és hasonló „izgalmas” programok működtetése se akadály. A multitasking jól működik, egyszerre több feladatot is elvégezhetünk. A legkisebb tárhellyel rendelkező változat is 128 GB-os, viszont ezek is 1 TB-ig memóriakártyával könnyedén bővíthetőek, így aligha fogyunk majd ki a helyből.
Az Android szabadsága
A szoftvereknek a hátteret az Android 10 biztosítja, míg ezt a Samsung a One UI 2.5-tel egészítette ki. Minden nagyon modern és nagyon aktuális, a kezelőfelület a 120 Hz-en értelemszerűen álomszépen gördül és a használata is elég egyértelmű.
A Bixby szerepe visszább szorult, ezért már nincs is előtérben az asszisztens, de több beépített program is úgy van kialakítva, hogy bármikor elővehessük őket és segítsenek minket a munkában és a jegyzetelésben. Van, ami a magyarul is jól működő hangalapú gépelést használja, van, amelyik a játékok menedzselésében segít, de olyanok is akadnak, amik csak a hozzáadott tollal együtt használhatóak.
A Google alkalmazások külön mappát kaptak a főoldalon, minden fontosabb app, mint a YouTube, a Gmail, Térklép és a Chrome megtalálható rajta. A Microsoft részéről az Office indítója, az Outlook és a OneDrive kapott rajta helyet. A lenyíló menüben a bekapcsolható a vaku, a kékfény-szűrő, a Dolby Atmos, különböző fájlmegosztó szolgáltatások, a Chromecast eszközökre közvetítés és még sok minden más hasznos funkció.
A Samsung még mindig nem cserélte le az alapértelmezetten (személy szerint engem nagyon idegesítő) értesítéshangjait, de ezek ugye könnyen megváltoztathatóak vagy lenémíthatóak. A widgetek segítségével az egész eszköz hamar belakhatóvá válik, a jó androidos tulajdonságok tehát megmaradtak.
A Google Play alkalmazásbolt hiányosságait a Galaxy Store pótolja. Az Antutu-t és a Fortnite-ot például a Google tiltja, a Samsung viszont nagy büszkén támogatja ezeket. Úgy vettem észre, hogy a Huawei boltjával ellentétben itt a minőségi alkalmazások kapnak szerepet, nem az egyértelmű adatlopásra kitalált szemetek. Magyarul az áruház jó minőségű és érdemes fellapozni, lehet pár speciális akciót is kifogunk, amivel olcsóbban megússzuk a dolgokat, mintha a Google rendszerében vásárolnánk.
Végre felnőtt az Android az S-Penhez?
Röviden: Igen!
A táblához ingyen adják a legújabb, kicsit átalakított S-Pent, ami gyönyörűen teszi a dolgát. A Galaxy Tab S6 Lite-nál panaszkodtam egy sort, hogy hiába a remek hardver, ha szoftveres téren az Android nem tud labdába rúgni az Apple rendszerével, nem érdemes egyetlen egy művésznek se egy ilyen eszközre beruháznia.
És talán itt fejlődött a legnagyobbat a Samsung, ugyanis exkluzívan sikerült megszerezniük a japán Clip Studio Paint programot, ami annyit jelent, hogy innentől kezdve a világ legprofesszionálisabb képregénykészítő szoftvere áll a rendelkezésünkre, ami annyira sokoldalú, hogy sok anime készítő stúdió is ezt használja a munkafolyamataik több fázisában. Ráadásul ez a változat szinte 100%-ban megegyezik tudásban a PC-s verzióval, ami azt is jelenti, hogy az elkezdett művet Windows vagy Mac rendszereken is folytathatjuk, ha éppen az esik kézre.
Ha pedig a táblához hozzákötünk egy támogatott Wacom eszközt, akkor akár kijelzőnek vagy számítógépnek is használható, vagyis lehetőségünk van nagyobb vagy más típusú táblán rajzolni, ezt pedig a Samsung Tab S7/S7+ kezeli le. Ha például van egy Wacom One kijelzős táblánk, miért ne kötnénk rá az S7-et?
Az S-Pen egy passzív toll, tehát rajzolni lemerült állapotában is lehet vele, ennek ellenére a tablet hátulján tölthető.
Erre azért van szükség, mert képes a tablettel kommunikálva vezeték nélküli parancsokat is támogatni. Például, ha a levegőben balra vagy jobbra rántjuk a tollat, akkor a galériában a képek között tudunk lapozni. Ezek a parancsok ráadásul az esetek többségében személyre szabhatóak, vagyis akár alkalmazásokat is megnyithatunk ilyen módon vagy egyedi tevékenységeket is hozzájuk rendelhetünk.
A probléma csak az, hogy a mágnes nem túl erős, ráadásul a gép hátuljára kell felerősíteni a töltéshez, így kicsit könnyen elhagyható a toll. Arról nem is beszélve, hogy vakon és sötétben szinte lehetetlen jól felhelyezni és még az iránya se mindegy, hova néz a toll hegye. Nem tudom ki találta ki, hogy oda érdemes rakni a töltőt, de őszintén, laikusként nem értek vele egyet. Biztos volt technikai háttere a dolognak, de szerintem sokan fogják végleg elhagyni a tollat az idők folyamán.
Az általános toll feladatok az új S-Pennel új szintre emelkedtek és visszatérve a Clip Studio Paintre, ezeknek külön nagy hasznát is vehetjük. Az irányítás tekintetében például könnyedén visszavonhatjuk az előző tollvonásainkat, amennyiben kiadjuk a tollal a megfelelő parancsot. Ugyanígy egy lendítéssel tükrözhetjük a képet, vagy a gombot nyomva tartva radírozhatunk.
Ezekkel együtt tehát sokkal kényelmesebb használni a tollat az Apple Pencil-nél, még ha maga a toll talán nem is annyira kézreálló, mint a konkurens.
Azt, hogy mennyire lehet jól használni a tableteket, két különböző módszerrel teszteltem. A Clip Studio Paint egy rendkívül memóriaigényes program tud lenni, így a legalább 6 GB RAM nagyon jó szolgálatatot tud lenni.
A Galaxy S7-nél úgy döntöttem, hogy csupán kézből fogok rajzolni, nem fogom letámasztani az eszközt, maximum a lábamra. Ez a fajta munka hasonlít egy reptéri várakozásra vagy egy vonaton való utazásra. És itt nem álltam meg, mivel eldöntöttem, hogy animálni fogok, ami egy többlépcsős munkafolyamat és eléggé le tudja terhelni a gépet. Így végül egy 10 frames videót készítettem, ami összesen 110 rétegből áll és azt kell mondanom, kiválóan vizsgázott vele a gép.
Noha a képernyőméret már a kényelmes alatt volt egy kicsivel a kulcsképkockák rajzolása során, sokszor nem is sikerült a megfelelő frame-t kijelölnöm emiatt (főleg mivel a kezemben is tartottam), de összességében elmondhatom, hogy simán lehet használni még ezekre a szöszmötölős melókra is a gépet. A rétegek nagy része ráadásul vektorosan készült, magyarán a felbontást akár utólag is meg tudnám növelni, ha úgy akarnám.
Az S7+-nak más kihívást találtam ki. Ezt rendesen asztal mellett, kijelző-állványon használtam és illusztrációt terveztem vele készíteni, ami végül 47 rétegből állt. Itt már sokkal rutinosabban vágtam bele a dolgokba és mivel nem a kezemben tartottam, magabiztosabban tudtam kezelni a dolgokat. A legnagyobb kényelmetlenséget a billentyűzet hiánya okozta, amivel a gyorsgombokat könnyebben tudtam volna kezelni.
A toll és ecsetvonások reszponzívak voltak, az érzékenységgel végig elégedett voltam. Az S-Pen és a Galaxy Tab S7 széria tényleg nagyszerű eszköz az ilyen jellegű munkafolyamatok elvégzéséhez.
Sajnos viszont semmi sem tökéletes. Bizonyos torzítás műveletek a számítógépeket is gondolkodásra kényszerítik, itt sincs ez másként. Egy esetben pedig a program meg is adta magát, viszont a jó hír az, hogy a biztonsági mentésből helyre rakta magát és szinte minden megmaradt.
A kényelmesnél többször hoztam elő véletlen tollparancsok segítségével rajz közben a jegyzetelő vagy a kamera alkalmazást. Másik probléma, hogy a kijelző és a toll együtt nagyon csúszós, nincs semmi ellenállásuk, így szinte lehetetlen egyenes és szép vonalakat húzni, többször kell nekifutni. Aki ilyen módon kíván ezeken dolgozni, azoknak javasolt lesz egy rajzolásra használt, papír felületre emlékeztető fóliát vásárolni. Ezen kívül pedig a tollhoz nem jár cserehegy, ezt nekünk kell pótolni, ha már elkoptattuk.
Végül pedig hiába húztam digitális rajzoláshoz tervezett kesztyűt, a képernyő azon keresztül is érzékelte azt, amikor rátámasztottam a kezem rajzolás közben a képernyőre, így azt parancsnak értelmezte, amivel vagy forgattam a képernyőt vagy valami történt, ami megzavarta az alkotási folyamatokat.
A Clip Studio Paint pedig bár első osztályú program, mobil tableteken előfizetős üzleti konstrukcióval rendelkezik. A Pro verzió ára egy hónapra minimum 1500 Ft, ami talán nem sok a tablet árához képest, sőt, aki ilyen gépet vesz, az biztos ezt is megengedheti magának, de azért mindig kellemetlen tud lenni ez a fajta üzleti modell. Mindenesetre előre telepítve érkezik és 6 hónapig ingyen használhatják a Galaxy tulajdonosok, ami elég jó üzleti fogás a Samsung részéről.
A Clip Studio professzionális cucc, ami illusztrátorok, animátorok és képregényrajzolók számára a lehető legjobb megoldást biztosítja. De pont emiatt egy átlagos tablet használónak talán túl sok is elsőre, nem rendelkezik az Apple rendszerében meghonosodott Procreate „eleganciájával”. Viszont többek között ez az a program, amivel felrakta a Samsung a Galaxy eszközöket a térképre. Innentől kezdve nincs senki arra kényszerítve, hogy Apple tabletet vásároljon magának alkotáshoz.
Konklúzió
Összességében tehát a Samsung Galaxy Tab 7 és a 7+ testvérpár megmutatta az Androidos világnak, hogyan kell egy tabletnek viselkednie a csatamezőn. Nem csak hardveresen képviselik a csúcsot, de a Samsung támogatásának hála szoftveres szinten is kiemelkedik a csak Google Play-re támaszkodó eszközök közül.
Bár még mindig hiányozhat majd számodra egy-két olyan szoftver, ami az iPad tableteken már bizonyítottan helytállt, összességében szinte minden funkcióra van már alternatíva, ezzel pedig kategóriájának ajánlott vételévé vált ez a két professzionális eszköz.
Szép munka volt, meg kell hagyni.
