Nem sokan lesznek izgatottak egy tablet láttán manapság, ennek pedig megvan a jó oka. Az elmúlt években a mobiltelefonok méretei folyamatosan nőttek, egészen addig a szintig, amikor már nincs értelme külön táblagépet vásárolni, hiszen így is nagy kijelzőn élvezhetjük a tartalmakat. Ráadásul a Google el is engedte ezt a vonalat szoftvertámogatás terén, így már csak igazából a gyártók ragaszkodnak hozzá. Az Apple se teljesen kíván a klasszikus tablet vonalon maradni, ők is az utóbbi időkben már inkább a Microsoft Surface-féle tablet/notebook hibridek felé szeretnék elvinni az iPad-eket.

Ha az ember mégis akar magának egy ilyen eszközt, akkor valószínűleg jó oka van rá, legalábbis magamból kiindulva én is azért vásároltam pár hónappal ezelőtt egy Apple iPad 7-et, mert rajzolni akartam a számítógépemtől függetlenül és távol, de digitális formában. Ez volt nálam a legfontosabb szempont, viszont ez tényleg kiemelkedő jelentőséggel bírt és erős döntés volt a részemről, mivel finoman szólva nem kedvelem az Apple-t és annak politikáját. De amikor megvettem, úgy láttam, jobb ár/érték tabletet rajzolásra lehetetlen venni.

A mostani eszközzel viszont megbizonyosodhatok róla, hogy igazam volt-e vagy várhattam volna még, főleg annak fényében, hogy tollal együtt hasonló árban van a két termék, de természetesen ez a teszt közel sem a rajzos hobbimról fog szólni, hanem a gépek teljesítményéről. Mivel a Tab S6 Lite közvetlenül az iPad 7 riválisa, így jól megtudjuk határozni az előnyeit és a hátrányait a konkurenssel szemben.

Az alanyunk, vagyis a Samsung Galaxy Tab S6 Lite egy tökéletesen vállalható megjelenésű fehér dobozban érkezik, amiben minden benne van, amire szükségünk lehet. Egy kézikönyv, egy töltő, egy USB-C kábel, egy toll és persze a tablet maga. Az eszköz az én esetemben azonnal üzemkész volt, körülbelül 60%-os töltöttséggel. Amint bekapcsoltam már mehetett is a szokásos Android telepítő mechanizmus, vagyis a Google fiókot hozzáadtam, majd a sok éve nem használt Samsung fiókomba is bejelentkeztem. Mivel ezek a folyamatok gördülékenyek, tényleg pár perc alatt már ott volt előttem a főképernyő.

A tablet támogatja az arcfelismeréses feloldást, igaz nem a legbiztonságosabb módját, így muszáj az embernek gondoskodnia Pin kódos belépésről is. Sőt, szinte csak így fogsz tudni bejelentkezni, az esetek többségében ugyanis engem nem akart beengedni csupán a kamerán keresztül és ahogy olvasom fórumokban, ez általános jelenség. A nehézkes belépés mondjuk igaz a már említett iPademre is, ami egy elég dívaszerűen működő ujjlenyomat leolvasó gombbal nyitna, ha az esetek többségében működne rendesen. Ez utóbbi - mármint ujjlenyomat alapú biometrikus azonosító - viszont nincs a Galaxy Tab Lite-on, így a biztonságos „érintéses” vásárlások és bejelentkezések se lesznek elérhetőek, muszáj lesz jelszóval bíbelődni.

A tablet nem rendelkezik túl sok gombbal. A kijelző felőli oldalon, vagyis az elején nem is jutott neki hely, csak az oldalán. Igazából a telefonok megjelenését követi, csak nagyobb változatban, tehát vékonykeretes kijelző, oldalt pedig kapunk egy bekapcsológombot és egy hangerő-szabályzót. Ez utóbbival nincs is semmi gondom, de ha a gép készenléti üzemmódba áll, akkor az ébresztő gombja nagyon nincs kellemesen és gyorsan megtalálható helyen, hanem macerás kitapintani hol található, hogy be lehessen nyomni. Ez több okra is visszavezethető. A sarkától viszonylag távol található meg, a gép pedig minden párhuzamos oldalnál egyforma, szóval, ha kézbe vesszük, nem tudjuk, hogy fejjel lefele vagy jó irányból tartjuk-e. Ez egy telefonnál is igaz lehet, ott sincs különbség abban, hogyan tartjuk, csak ott általában érintéssel ébresztjük már fel az eszközt, itt viszont ennek hiányában és a nagyobb méret miatt körbe kell tapiznunk az egészet.

Szerencsére viszont itt is működnek olyan beállítások, amivel azért mégis csak kényelmesebbé lehet tenni a dolgokat. Be lehet állítani eleve, hogy ne kapcsoljon ki, ha nézzük, illetve dupla koppintásos módszerrel is életre tud kelni a kijelző. 

Súlyra már meglep az eszköz, elég masszív, a 467 gramm. Sokak szerint könnyű, én annyira nem vagyok ezen az állásponton, a kéz kitámasztása nélkül nem használnám azért túl sokáig.

Maga az eszköz jól néz ki, ránézésre jobban is tetszik, mint az iPad. A kijelző szélénél viszonylag keskeny káva pont elég ahhoz, hogy tartsuk, de még ne legyen túl széles és ne nőjön a mérete indokolatlanul. Ez azért érdekes, mert területileg nagyobb a kijelzője az iPad 7-nél, de mégis sokkal kisebb az egész gép annál. Szép, modern és elegáns. A hátulja is teljesen egyszerű, de masszív látványt nyújt.

Az iPad 7-hez viszonyítva én az égvilágon semmilyen különbséget nem látok a képminőségben, ha nem tüzetesen vizsgálom át a dolgokat. Specifikációkat nézve az iPad jobban teljesít, a gyakorlatban viszont nincs különbség. Talán az iPaden egy hangyányit jobbak a színek, de őszintén, ez alapján nem tudnék választani, egymás mellett se lehet könnyen különbséget találni. A képarány tekintetében már egyértelműen más a helyzet. Az iPad 4:3 képaránya áll szemben a Galaxy S6 Tab Lite 5:3-as képarányához, ami a 16:9, vagyis a szélesvásznú megjelenésnek a nagyon közeli rokona. Mit jelent ez a gyakorlatban?

Azt, hogy az iPad bizonyos feladatokra - mint például munka vagy böngészés - egy leheletnyit jobban megfelel, de médiafogyasztásra egyértelmű győztes a Samsung. Sokkal jobb rajta filmeket, sorozatokat és videókat nézni a szabványos képernyőméret miatt. A teljes felületet ki tudja használni a kütyü.

Ami viszont azonnal megvett engem, az a hangzás. A Samsungnál okos emberek ülnek, ezért nem csak az egyik rövidebb oldalra tették a hangszórókat, mint az iPadnél, hanem mindkét rövid oldalra. Ez azt jelenti, ha fektetve van a készülék - vagyis például filmnézésnél -, akkor két oldalról szól a hang sztereóban. A pár éve megvásárolt AKG se volt egy rossz döntés a koreai cég részéről, ugyanis a remek hangzást még megtoldották Dolby Atmos támogatással. Elképesztően izgalmas, hogy két ilyen kis hangszóró térhangzást tud varázsolni a kezedben magad köré. Az iPad labdába se rúg ezen a pályán. Sajnos viszont nincs kolbászból a kerítés, ugyanis magas hangerőn szégyenletes módon már recseg az egész hóbelevanc, szóval nem ezzel fogod a TV-d silány hangszóróját helyettesíteni.

A Galaxy Tab rendelkezik jack csatlakozóval, ám itt nincs egyértelmű hangzásbeli előnye az iPaddel szemben, hozzák a kötelezőt. Ha elég jó fülesed van, akkor nem hiszem, hogy itt lenne a gyenge pont.

A képernyőn való gépelést rendkívül utálom az iPaden, mert nincs megfelelő mérete a jó fogáshoz. Természetesen csatlakoztatott billentyűzettel ezen lehet javítani, de most a tablet módról van szó. A Galaxy Tab S6 Lite ilyenformában kényelmesebben megfogható és jobban lehet vele pötyögni, de biztos nem egy tablet az első eszköz, amit meg akarok fogni, ha a Messenger pittyen egyet.

Fényképezni biztosan nem mennék el egy táblagéppel és kevés olyan szituációt tudok elképzelni, hogy hirtelen kellene valami lefotózni és a farzsebünkből egy tabletet kapnánk elő, hogy megörökítsük a pillanatot. Kétségtelen, hogy láttam már embereket rendezvényeken emberfej nagyságú táblákkal eseményt rögzíteni, de remélem ezen gép vásárlóira nem ez lesz a jellemző és inkább a kompakt mobiljukat kapják elő.

Összességében bár nem lő rossz képet, de ezt a szintet egy fele ennyibe kerülő telefon is meglépi. Az arckamera viszont látványosan jobb, mint az iPad-é, szóval a nagyi is tisztán láthat minket a túloldalról, ahogyan azt Alpacino prezentálja is nekünk (összehasonlító képek a galériában).

Ami viszont jól jöhet a kameránál, azok az AR funkciók, bár azoknak a kihasználásához én erősebb gépet vennék. Ugyanis ez nem szuperszámítógép, a benne található 4 GB memória és az Exynos 9611 bár meghajtja a PUBG-t, hivatalosan már nem igazán támogatja a Fortnite sem. Ha mégis ráerőltetnénk (ami a Play Áruházból nem lehetséges), akkor a 20 FPS teljesítmény néhány szituációban már jónak mondható. A már említett PUBG is csak döcög, plusz egy nem túl szép játék fogad majd minket, ami szaggatni fog. Mentségére szóljon, hogy stabilan szaggat, így még belefér a játszható kategóriába, de bajnokságra nem indulnék el ezzel a géppel.

Ugyan ez a stabil szaggatás igaz a Forza Streetre is, ám az Asphalt 9: Legends már jól futott. Azt most zárójelbe tenném, hogy mekkora arculcsapásként ért, hogy a mai mobilos autós „játékokban” már kanyarodni se kell, nemhogy fékezni… de a lényeg az, hogy lehet itt játszani ezekkel is.

Kipróbáltam a felhő gaming élményt is rajta és sajnos nem voltam elájulva attól, amit láttam. Először a húgom egy kerülettel arrébb lévő PS4 konzoljával kötöttem össze és indítottam el rajta egy verekedős játékot. Azért ilyet választottam, hogy lássam és érezzem a késést. Sajnos a játék így szaggatott és nem is volt túl stabil az élmény, ugyanez viszont az iPaden szinte tökéletes teljesítményt tudott nyújtani.

A Steam-nél hasonló dolgot tapasztaltam. Ott sem volt stabil minden, ráadásul az iPadhez képest feleakkora sebességgel működött a közvetítés. Ez nem túl jó jel, mert ha nem szoftveres dolog van a háttérben, akkor ezt az eszközt a jövőben nem lehet majd egyik felhő gaming szolgáltatóval se használni. Input lagot viszont nem tapasztaltam; amikor nem szaggatott, az ütés akkor történt, amikor én szerettem volna.

Úgy érzem, hogy valahol a WiFi teljesítményével lehet a gond. Túl sokszor „hibázhat” és emiatt nem jön át stabilan a videó és töltenie kell néha, de ez csak találgatás a részemről. Természetesen 2,4 és 5 GHz-n is próbáltam, egyik sem volt jobb a másiknál. Összességében tehát a hasonló árú iPad 7 a pontszámok alapján majdnem dupla akkora teljesítményre képes, mint az Galaxy Tab S6 Lite, így az Apple gépén a játékok sokkal jobban futnak. Néha még azt is tapasztaltam, hogy kicsit belassult a menü, ha valaki tehát hardverigényes feladatokra kíván gépet venni, sajnos nem ezt a droidot keresi.

Pedig maga az Android viszonylag friss és üde benne. Android 10 van gyárilag feltelepítve rá, amire a Samsung ráhúzta a saját OneUI 2.1-ét. Ez utóbbira szükség is van, mivel a Google már nem támogatja hivatalosan a tableteket, így minden gyártónak magának kell gondoskodnia a megfelelő kompatibilitásról.

Beállítások tekintetében a szokásos Android funkciókat kapjuk, illetve az előretelepített appok terén sincs semmi extra. Naptár, jegyzet, Google alkalmazások és persze egy böngésző. Ez valahol nem probléma, mert a letörölhetetlen alkalmazások egy idő után - ha nem használjuk őket, akkor - idegesítőek tudnak lenni, de így nem is kapunk sok olyan eszközt, ami kihasználná például a tollat - de erről kicsit később.

A menü szempontjából lentről felfelé húzva előhívhatjuk az összes telepített alkalmazás gyűjtőhelyét, az asztalon meg kapunk egy gyorshívósávot lent, illetve egy szintén, gesztussal előhívható oldalsávot a jobb oldalon.

Kaptunk még Bixby-t, ami a Samsung saját virtuális asszisztense. Korábban már írtunk itt ezekről az asszisztensekről. Jól használva segítségünkre is lehet a hétköznapokban, de a többiekhez hasonlóan sajnos ő sem tud magyarul. Az viszont biztos, hogy neki van a legszebb hangja mindegyik asszisztens közül.

A tárhely tekintetében messze sokkal jobb a helyzet, mint az Apple-nél. Az azonos árú iPad 7 ugyanis 32 gigabájt… dehogy, el ne hidd. Az iPad kegyesen körülbelül 24 GB helyet oszt meg veled, mert még mindig él a gyakorlat, hogy az operációs rendszer helyfoglalásával nem büszkélkednek, szóval elég szűkösen férsz el rajta. Ezzel szemben a kisebb Samsung Galaxy Tab S6 Lite eleve 64 GB-tal érkezik, ehhez képest az operációs rendszer elenyésző méretű és memória kártyával együtt további egy 1TB hozzáadható.

A memória kártya slotja mellé lehetőség van az LTE változatnál SIM kártyát is rakni. Ez egy kicsit drágább konstrukció, de így a mobiltelefonok előnyeit is tudja használni az eszköz és bárhol lehet vele netezni, WiFi-től függetlenül.

Rá is térnék a tollra, ami alapból jár az eszközhöz. Ez egy passzív S Pen, vagyis nincs szükség töltésre a használatához, elegendő csupán a tablethez hozzáérinteni. A lapos oldalával mágnesesen csatlakoztatható a gép oldalához, ami hatalmas nagy segítség a normális tárolás tekintetében. Ilyenre az iPad 7 nem képes a Pencil-lel, sőt, azon még gomb se kapott helyet, így sokkal praktikusabb a Samsung megoldása. Viszont egyiken sincs radír, aminek a kispórolását mindig sajnálni szoktam.

Ha kézbe vesszük, akkor viszont azonnal tapasztalhatjuk, hogy az eszköz túl vékony. Átmérőre kisebb egy átlagos ceruzánál, így nincsen stabil tartása. Ha valaki sűrűn használná, esetleg érdemes lehet rá ceruzákhoz gyártott szárvastagítót venni, amivel kicsit jobban megfoghatóvá válik. Rajzolás közben olyan, mintha egy puha hegyű ceruzát használnánk, érzésre teljesen más, mint a szilárd Apple Pencil.

A tablet a tollat többféle módon is tudja használni. Egy nagyon izgalmas funkció, hogy kikapcsolt képernyőnél, ha lenyomva tartjuk az S Pen gombját és úgy érünk hozzá, akkor fekete üzemmódban a kijelzőre az általunk választott színnel írhatunk. Alapértelmezetten bekapcsolt képernyőnél viszont ezzel egy menü hívhatunk elő, amivel a gyári alkalmazásokat - például a képernyőfotókat, jegyzeteket vagy az S Pen szoftvereket - hívhatjuk elő. Én viszont kikapcsoltam, mert rajz közben többször lenyomtam véletlenül.

Ezek természetesen nagyon hasznos funkciók, ha valaki jegyzetelésre használja a gépet, így akár vállalati megbeszélésekre vagy egyetemi előadásokra is nyugodtan el lehet vinni. Nem muszáj papírral és ceruzával érkezni a meetingekre, hiszen azokhoz hasonló módon azonnal írásra készek vagyunk. Nagyon tudom támogatni ezt a fajta használatát a tableteknek.

A kijelző maga kissé csúszós, de talán nem annyira, mint az iPad-é. A remek rajzolási élményt elősegítve ezen felül még laminált is, vagyis a toll és a rajz között nincs jelentősen észrevehető hézag. Ez is különbség az iPad 7-tel szemben, ott szemel látható a távolság, bár ott sem vészes. A képernyő kalibráció nálam nem volt a legjobb, bár több helyen olvastam, hogy másnak tökéletes. Így nem vagyok benne biztos, hogy minden tabletre jellemző, de nekem a sarkainál egy kicsit a toll hegyének mellé rajzolt.

A toll érzékenysége a hivatalos adatok szerint 4096-os felbontással működik, de érzésre én ebben nem vagyok olyan biztos, mintha ennél kevesebbről lenne szó. Nem vészes a dolog, főleg azért nem, mert az átmenetben nincs ugrás a nagy és a kisnyomás között, de nem látom, hogy nagyon széles lehetőségeim lennének a legkisebb nyomásérzékenység és a legnagyobb között. Az S Pen támogatja a döntött állapotot, így a satírozás se lehet akadály. Összességében tehát nem rossz eszköz ez.

A tollat leginkább kihasználó alkalmazás a PENUP, ami egy rendkívül barátságos és jól kitalált közösségi rajz alkalmazás. Itt nem csak, hogy meg lehet osztani a műveinket, egymásét értékelni is lehet, hozzászólni és tovább osztani. Az app rögzíteni is tudja a mozdulatainkat, tehát gyorsított videóval mások is megnézhetik, hogyan alkottunk. Ha ez nem lenne elég, a tollvonásainkat a „tanuljunk rajzolni” funkcióval mások is lemásolhatják, ilyenkor a háttérben szép lassan fut a rajz, mi pedig utánozhatjuk a mozdulatokat.

Ezen kívül kihívásokban vehetünk részt. Például a cikk írásakor cipők rajzolása volt a cél, de mindig változik az adott témakör, hogy folyamatosan legyen valami izgalom. Manapság a felnőtt kifestő könyvek is népszerűnek számítanak, ez az app pedig még ezt is támogatja.

Rajzoláshoz nagyon jó ecseteket kapunk, amik rendkívül jól emulálják a való világbeli megfelelőiket. Ezek alapján úgy tűnhet, hogy ez az app mindenki igényét kielégítheti, pedig erről szó sincs. Profi használatra ugyanis szinte alkalmatlan, ugyanis nem támogatja a rétegeket, ami súlyos hiba, mivel így elveszik a digitális alkotás egyik legnagyobb előnye, így sokkal nehezebbé válik minden.

Azt persze túlzás lenne állítani, hogy nincs. De ami van, az köszönőviszonyban sincs az Apple exkluzív ProCreate-tel, vagy akár az iPadre is elérhető Affinity Photoval és Clip Studio Painttel. Egyszerűen nagyon gyér és gyenge a kínálat, ami van, az pedig reklámokkal telepakolt. Találtam egy-két olyat, ami ígéretesnek tűnnek, de mindegyikkel volt valami gond, ami miatt fel kellett adnom és ugrani egy másik programra. Volt, amelyiknél nem tudtam radírozni, volt, ahol a nyomásérzékenység nem működött, olyan is előfordult, hogy bár a rétegeket kezelte, de mégis rétegeken keresztül radírozott.

Végül az Autodesk ingyenes SketcBook-jánál kellett kikötnöm, ami egy nagyszerű program, de itt is vannak limitációk a rétegkezelésben és ecsetekben, ami miatt könnyen elmegy az ember kedve a komolyabb munkáktól. Talán a legjobb program az Infinite Painter lenne - itt nagyon izgalmas ecsetek vannak és a rétegkezelés is jó, szóval az Androidosoknak ez az egyetlen esélye a normális élményre, de a mikrotranzakciós rendszer bevezetése miatt, miután az ingyenes próbaidőszak lejár, hagy némi kérdőjelet az ember feje fölött.

Nagyon sajnálom tényleg, mert ennél többet érdemelne ez a tablet, viszont azt látom, hogy nem lehet kihasználni ezen képességeit normálisan. Ezt a Samsungnak kellene javítania a PENUP alkalmazás jelentős felokosításával szerkesztés terén, mert így nem látom értelmét androidos tabletet vásárolni rajzolásra. Talán, ha egyszer megérkezik majd androidra is a Krita, akkor megváltozhat a véleményem, de az még odébb van.

Összességében a Samsung Galaxy Tab S6 Lite egy nagyon jó készülék a közép-felső kategóriában. Az S Pennel együtt egy abszolút masszív eszköz, a médiatudása a Dolby Atmos hangszórókkal pedig igazán lenyűgöző, a tárhelybővítési lehetősége pedig első osztályú. Ami viszont sajnos hátránya, az a már említett rajzszoftverek hiányosságai (ami idővel lehet javulni fog) és az iPad 7-hez képest nagyjából feleakkora teljesítmény. Jegyzetelni viszont már csak a mérete miatt is ezen sokkal jobb.

Egyértelmű győztes tehát nincs az Apple és a Samsung ezen árkategóriájú termékei között, így muszáj lesz neked mérlegelni az előnyöket és a hátrányokat. Az viszont biztos, hogy mindkét gép nagyszerű és minőségi és mindkettőnek megvan a maga helye piacon, így a Samsung Galaxy Tab S6 Lite-nak is.