Az elmúlt években a legnagyobb IT vállalatok sorra fogtak bele saját mesterséges intelligencia fejlesztésébe. Ezekkel az eszközökkel remélik kiváltani a drága emberi erőforrást számos munkakörben (például ügyfélszolgálatok), nem is beszélve arról, hogy egy idő után, a gépi tanulás bejáratódásával majd hatékonyabban tudnak dolgozni az ismétlődő feladatokon, mint bármilyen ember vagy előre leprogramozott automata rendszer.

Ezek a mesterséges intelligenciák nem feltétlenül kommunikatívak az otthoni felhasználókkal, sokkal inkább célfeladatot látnak el. Például ezek kezelik a keresési eredményeket, a személyre szabott reklámokat, segítenek jobb fotókat lőni a telefonunkkal és persze számtalan területen igyekeznek az életünk megkönnyítésében és jobbá tételében lehetőleg úgy, hogy észre se vegyük őket. Ezekben általában az a közös, hogy maguk a fejlesztők se tudják, hogyan működnek. Sejtik, találgatják, de egy idő után olyan bonyolult összefüggéseket találnak ezek a neurális hálózatok, amikre külön kutató csapatokat állítanak, hogy megfejthessék a mögöttük lévő mechanikát.

Sok kutató számára az egyik legérdekesebb terület a nyelvvel kapcsolatos dolgok. Vegyük például a Google Fordító szolgáltatását, aminek segítségével már szinte a világ legtöbb nyelvét megérthetjük valamilyen módon, erre pedig soha korábban az emberiség történetében nem volt példa. Itt is gépi algoritmusok kutatják az internetet, és minél többet használják a szolgáltatást az emberek, úgy ad vissza egyre jobb eredményeket.

A germán nyelveknél már meglepően jól működik, egész pontosan képesek szinkrontolmácsolni ezek az eszközök akár egy élő beszélgetést is. De mi magyarok se csak szótárazásra használhatjuk, hanem segítségével példának okáért akár kínai weboldalak lényegét is megérthetjük, holott nagyrészünk nem, hogy érteni nem tudja a nyelvet, de az írásjelek miatt még csak elképzelésünk sincs, miről szól például egy cikk. Mivel a fordításhoz, pontosított keresési eredményekhez érteni kell a nyelvet, annak struktúráját és dialektusait, így ezt a tapasztalatot felhasználva már könnyebben lehet olyan gépeket is alkotni, amik reagálnak is az emberek általi üzenetekre. De természetesen szükséges az ember, mint tényező ahhoz, hogy betanítsuk a gépeket.

Az elmúlt években elkezdtek terjedni a csetbotok is. Ezek az eszközök a neurális hálózatra kötve képesek tanulni, de muszáj egy embernek felkészítenie őket bizonyos szituációkra. Vállalat irányítási szoftverhez már volt szerencsém ilyet írni, és ma már - ha jól átgondolja az ember -, bárki képes a célnak megfelelő csetbotot létrehozni (ingyen). Ehhez a platformot (vagyis a háttérben futó rendszert és az írást könnyítő keretrendszert) a nagyvállalatok, így például a Google, Facebook, Microsoft stb. biztosítja.

Ha a felhasználó kérdez, meg kell adni neki a válaszlehetőségeket és természetesen az az egyik legbonyolultabb feladat, hogy rájöjj, milyen kérdések jöhetnek. Nem kevés idő megtanítani az eshetőségekre, de minél több kérdés érkezik, annál pontosabb megoldást tudsz a csetbotodnak bemutatni. Így, ha sikerül felkészíteni egy bizonyos szintre, onnantól kezdve önállóan elboldogul, rájön, mit akarnak az emberek és ezzel egy ügyfélszolgálatos kolléga a tízezerszer elhangzott általános kérdések helyett valami sokkal hasznosabb dologgal tud foglalkozni.

Nagy valószínűséggel hallottál már az Apple Siri-jéről, a Google Assistant-járól, az Amazon Alex-ájáról, a Microsoft Cortanájáról. Nos, ezek a rendszerek és a mai tesztalanyaink a fentebb felsorolt módszereket használják arra, hogy az emberek hétköznapjait jobbá és könnyebbé tegyék. Mindegyik „szoftver” egyfajta személyi asszisztens. A céljuk az, hogy időt és energiát takarítsanak meg a természetes beszélgetést szimulálva, aminek végső soron akár pénzben is érezhetjük jótékony hatásait. Mindegyikük elérhető bármely felhasználó számára, megbújnak a telefonjainkon, hogy ha segítséget kell kérnünk valamiben, hozzájuk fordulhassunk.

Az egyetlen hely, ahol talán nem mindig van kézközelben a telefonunk, az az otthonunk. Ma két háztartásokba szánt eszközt veszünk elő, a Google Home Mini-t és az Amazon Echo Dot-ot, amiknek a céljuk az, hogy bárhol elérhessük az asszisztensünket. Ezekre akár olyan okosotthonokat építhetünk, amelyekről egy évtizede csak álmodozni lehetett és azt hittük, csak a gazdagok kiváltsága lesz. Mivel az Amazon és a Google is pályázik arra, hogy jobban integráljuk a rendszereiket, ezért igazán érdekes azt látni, hogyan próbálják megközelíteni a felhasználókat.

Kezdjük a legelején, ami mindkét, de úgy általánosságban az összes asszisztens legnagyobb problémája, ez pedig nem más, mint a magyar nyelv ismeretének hiánya. Sajnos eleve ott kezdődnek a gondok, hogy egy ilyen jellegű asszisztens esetében egyszerűen nem elegendő az, hogy te magad beszéled és akár használod is az angolt. Magyarországon élő magyarként szinte biztosan nem fogsz hozzáférni egy csomó hasznos funkcióhoz, amihez az angol vagy egyéb más nyelvterületet beszélő embertársaink képesek.

Csak pár egyszerű dolgot említsek. Lehet folyékonyan beszéled az angolt, de ha érkezik egy email egy magyar címtől, magyar nyelven, akkor hiába kéred meg bármelyik asszisztensedet, hogy olvassa fel neked, alighanem semmit sem fogsz megérteni belőle. Ha szeretnél egy telefonhívást indítani, akár csak az anyukádat hívnád fel, hiába kéred meg erre az asszisztenst, mivel nem fogja érteni a kiejtést. Lehet, hogy „anyu” helyett rákeres az onionra (a hagymára) a neten és elmondja annak a tulajdonságait a Wikipediáról… kipróbáltam. Van olyan, hogy szeretnénk megkérni, hogy tervezzen egy útvonalat Budakeszire, ám mivel nem érti a magyar kiejtést, így lesz belőle könnyedén Buda Castle. Tehát ilyenkor azért érdemes figyelni, mert érhetnek meglepetések minket, ha az ellentétes irányban haladunk, mint ahova menni terveztünk.

A nyelvi akadály tehát az, hogy jelenleg nem tudsz utasítást adni olyan dolgokban, amihez magyar kiejtés kell és ők sem fognak segíteni, amikor magyarul kéne valamit felolvasni. De ha tudunk angolul, akkor azért vannak lehetőségek, amiket mi is kihasználhatunk, főleg, ha okos otthont kívánunk építeni magunknak. Lássuk tehát, mire mehetünk velük.

Az Echo Dot és a Home Mini is egy-egy apró dobozban kapott helyet, ezek ugyanis a nagyobb és okosabb testvéreik egyszerűsített változatai. Csupán annyi a feladatuk, hogy meghallják az emberek hangját és annak megfelelően szóban vagy valamilyen tevékenységben reagáljanak. Az eredeti változatok kijelzősek illetve érintő képernyősek, ezeknél viszont szó sincs ilyenről. Aprócska fények jelzik éppen aktuális lelki állapotukat, és tudhatjuk meg, figyelnek-e egyáltalán.

Számomra nagyon érdekes volt a teszt, mert többször fordult elő ezen írás folyamán, hogy nem kellett rákeresnem a dolgokra, hanem egyszerűen csak megkérdeztem őket, például arról, hogy milyen hosszú a hozzájuk járó töltő kábel. Érdekesség, hogy a Google Mini ezt nem tudta megválaszolni, így az Alexát kérdeztem meg és ő elmondta, hogy egy vásárlói visszajelzés alapján 160 cm. Az Echo Dot kábel hosszáról viszont egyik sem tudott nyilatkozni. 

A Google Home Mini dobozában megtaláljuk a kis szövet borítású egységet, aminek az alja csúszásgátló gumi, hozzá, mint már említettem, egy olyan másfél méter hosszú micro USB kábel jár, amit közvetlenül beledughatunk a cuccba. Ezen kívül kapunk pár tájékoztató kártyát a használatról (jelen esetben olaszul) és ennyi.

Az eszközön látszólag összesen egy kapcsoló van, amivel a mikrofont tudjuk ki-be kapcsolni és a visszajelzésért a beépített hangszórón kívül négy darab kis interaktív pöttyöcske felel. Viszont vannak titkos gombok is. A szövet alatt, nem látható módon két helyen van érintés érzékelés, amivel például indíthatjuk vagy leállíthatjuk a zenét, illetve állíthatjuk a hangerőt. Nagyon hasznos, ha éppen kéznél van az eszköz.

Alexa egy kicsit hosszabb, körülbelül 2 méteres kábellel érkezik, ám ez nem USB szabványos, hanem a régi, kerek 3 mm-es töltőkábel szabványt viszi tovább, illetve egy 3,5mm-es jackcsatlakozó is helyet kapott rajta. Az eszköz az oldalán kapta meg a szövetborítást, efölött körben egy fénycsík jelöli azt, hogy figyel-e ránk. A tetején 4 gombot találunk, az egyikkel manuálisan felkelthetjük, van egy mikrofon némító gomb, illetve állíthatjuk a hangerőt. Itt a mikrofonok jól látható helyen vannak és a körben lévő csík segítségével jól látható, hogy Alexa azt is hallja, honnan beszélünk hozzá.

A töltőjére visszatérve, sajnos Alexa viszonylag bumszli adaptert kapott, szóval ügyesen kell a többi kábelt elhelyezni, különben nem fér be valami más mellé a konnektorba. A Google Home Mini ennél sokkal szolidabb, kis kerek töltővel rendelkezik. 

A Google Home Mini indulásnál köszönt minket (a nálam lévő eszköz olaszul) és elmondja a teendőket, hogy először töltsük le a Google Home appot a telefonunkra vagy a tabletre . Ki kell választanunk, hogy új eszközt kívánunk hozzáadni és pár pillanat alatt meg is találja a Mini-t. Ezután egy rövid várakozás után kiválaszthatjuk, hol lesz a cucc elhelyezve, adhatunk neki Wi-Fi-t, megtaníthatjuk neki a hangunkat, megmutatja a képességeit és lényegében használhatjuk is.

Alexa indulásnál rögtön megkér minket több nyelven is, hogy töltsük le az Alexa appot hozzá. Ha ezzel megvagyunk ott van egy eszköz hozzáadása menü, ami megkérdezi, hogy az Alexa narancs színben köröz-e maga körül. Ha a válasz igen, akkor a tovább gombra nyomva kiválaszthatjuk az eszközt, megmutathatjuk neki melyik Wi-Fi-re csatlakozhat, kiválaszthatjuk, melyik helyiségben kívánjuk használni és már működőképes is. Végül a telefonunkon egy videó fogad minket arról, hogyan érdemes megszólítani és miket lehet vele csinálni. Egyik beállítása sem kíván meg semmilyen diplomát, csupán egyszerű nyelvismeretet, ami amúgy is elengedhetetlen az eszközök használatához.

Megszólítani őket egyszerű. Az Asszisztensnek annyit kell mondani, hogy Hey Google vagy Oké Google és csillogó pöttyeivel egyből issza szavaink. Az Echo Dot pedig Alexa névre figyel fel ránk. Ha a megszólításból adódóan kellene valakit megdicsérnem, akkor Alexa lenne az. Őszintén nagyon kényelmetlen azt mondani, hogy Oké Google minden egyes alkalommal. A Hey Google még elmegy, de Alexának elég, ha kimondom a nevét, ezért sokkal természetesebb az egész, nem olyan mű érzés.

Mindkét eszköz hajlamos arra, hogy miután megkérjük őket valamire, kicsit gondolkodnak, majd, mintha nem érdekelné őket semmi, kikapcsolják magukat. Ez elég szomorú szokott lenni, főleg azért, mert van olyan, hogy 5 másodperc múlva egyszerűen csak megszólal Alexa és elkezdi nyomatni a szöveget. Szóval néha nem lehet tudni, hogy most nem érdekli őket a jelenlétünk vagy nagyban dolgoznak? Többször előfordult, hogy Alexa narancssárgán világított. Ilyenkor megkérdeztem tőle, hogy mi baja, azt mondta, nem tud a Wi-Fi-re csatlakozni. Ezt azért nem értettem, mert a következő kérdésre már Bing találatokat hozott be, szóval ez egyértelműen nem lehetett nála gond.

Megszólítani tehát tudjuk őket, de mit is tudunk ezekkel az eszközökkel csinálni?

Először is megkérhetjük őket, hogy játszanak le számunkra zenét vagy indítsanak el egy videót. Az Asszisztens finnyás erre, lényegében prémium Play Music előfizetést követel meg azért, hogy a YouTube-ról szólaljon meg valami - itt azért az árukapcsolást igyekeznek nagyon nyomatni a Google-nél. A Spotify-t viszont tudja használni, szóval akár ingyenes fiókkal is használhatjuk. Alexa ezzel szemben adakozóbb, az Amazon ingyenes zenekínálatából válogat és állítja össze a nekünk való dallamokat. Természetesen itt is több szám közül válogathatunk, ha van prémium előfizetésünk.

Egyik eszközt sem sikerült telefonhívásra használnom. Lehetséges, hogy Magyarországról ez a funkció egyáltalán nem érhető el, mert hiába követtem a netes leírásokat, csak hiányos menüvel találkoztam. Ez kicsit sajnálatos, de lehetséges, pont a félremenő hívások elkerülése érdekében vezették be. 

A Google Home kicsit csevegősebb Alexánál. Itt ugyanis a „smart talk” funkciót folyamatosan építi a Google, tehát tanítja arra, hogyan kommunikáljon emberekkel, hogyan értse meg, mit akarnak tőle és persze kontextusba helyezze a dolgokat. Például, ha elkezdek a DDR memóriákról beszélni vele és megkérdem utána, minek a rövidítése a PC, akkor ne a Political Correct-tet kapjam meg válaszként, hanem a Personal Computer-t. Az Assistant tehát magától figyel és tanul, de természetesen képes ellenőrizni a naptári eseményeinket, elmondani az időjárást és amit kérdezünk tőle, ha más nem, a Google segítségével megpróbál rá válaszolni.

Az Alexa is hasonló dolgokra képes, de ott kicsit máshogy közelítették meg a dolgot. Itt nem a neurális hálózatra épülő tanulás van a középpontban, amit kibővíthetnek appokkal, hanem fordítva, az appokra épül Alexa. Különböző applikációkkal van megtoldva, amit a felhasználók hozhatnak létre és így bővül a tudása, szóval ez inkább közösségi projekt, mintsem önálló tanulásos. Ebből adódóan szinte mindenre képes, amire az Asszisztens, hiszen amire ott szükség van, azt itt is megírják neki. Sőt, az applikáción belül mi magunk is programozhatjuk, jóval egyszerűbben, mint az Asszisztenst. Tud reagálni eseményekre, például ha hazamegyünk vagy elhagyjuk az otthonunk, de új szóbeli parancsokat is képes fogadni, ami alapján valami történhet.

Mindkét eszköztől próbáltam folyamatosan kérdezősködni. Volt, amire tudták a választ, volt, ami után csak pislogtak. Ma például megkérdeztem, mit vegyek fel, mikor kimegyek az utcára, és az Asszisztens egyszerűen visszakérdezett, mi bajom van, míg Alexa elmondta, mi állna jól. Igazából az időjárás miatt lett volna releváns a kérdés, szóval kielégítő választ nem kaptam.

Viszont volt, hogy mérni akartam, meddig bírja a kamerám bekapcsolva az akkumulátorával, ezért stoppert indítottam az Assziszenssel, amit maradéktalanul teljesített és amikor státuszjelentést kértem tőle, mindig mondta, hol tart a számláló. Ezt amúgy nem csak megállítani, hanem folytatni is tudtam. Ezzel szemben Alexa csak a visszaszámlálást ismeri (ezt a Google is tudja persze), ami hasznos, ha például nem akarod elfejteni, hogy a pizzád a sütőben van. Erre amúgy eddig mindig a telefonba beépített timert állítottam be, de őszintén, ezekkel a digitális asszisztensekkel ez sokkal gyorsabb és egyáltalán nem kényelmetlen dolog.

Ha már az otthoni teendőknél tartunk: természetesen készíthetünk vásárlási listákat, sőt, Alexával csak egy szavunkba kerül és bármit megrendel nekünk Amazonról (Magyarországról az élelmiszer rendelés nem működik, de a kütyük igen). Tehát érdemes odafigyelni, mit kívánunk, nehogy véletlenül egy babaház legyen az ajtónk előtt másnap.

Persze a rendelés már nem olyan egyszerű, meg kell erősíteni azt, de voltak érdekes balesetek a múltban. Emlékszem annak idején Japánban a saját szobámban olyan jó volt, hogy egy távirányító segítségével szabályoztam a világítást, pár hónap kintlét után ez itthonról nagyon hiányzott. Ez manapság viszont már nem is olyan nagy cucc, ugyanis, ha van otthon okos villanykörténk vagy bármilyen okos eszközünk (Chromecast, hűtő, porszívó, kávégép, légtisztító, légkondicionáló stb.), akkor jó eséllyel támogatni fogja az Alexát vagy a Google Home alkalmazást és ezekkel az okos hangszórókkal vezérelhetjük is őket.

Én például az elmúlt napokban egyszer sem kapcsoltam villanyt a szobámban, mert van nekem egy Yi Light égőm, és bár eddig is tudtam vezérelni az Asszisztenssel, ehhez a telefont kellett használnom és minimum fel kellett oldani a képernyőt, hogy hallgasson rám. A hangszóróknak hála viszont számtalan olyan helyzet adódott, hogy jól esett az, hogy nem kellett felállnom kapcsolgatni. Csillagokat kívántam fotózni a szobámból, szóltam a beállítások után a a Googlénak, hogy kapcsolja le a lámpát, megtette. Ugyanígy, amikor valami leesett és kerestem, nem kellett elsétálnom sehova, csak szóban kiadtam a parancsot. Ezzel együtt természetesen a lámpa színeit is tudom változtatni, csak megmondom neki, hogy váltson át kékre és legyen a fényerő 50%-on, beállítja nekem.

Alexát is említhetném, hogy milyen jó volt vele is ezeket intézni, de sajnos ő ugyan megtalálta a lámpámat, de kezelni valamilyen hiba folyamán nem tudta. Azt mondta, hogy a lámpa nem válaszol. Nem jöttem rá, hogy mi lehet a baj, pedig próbálkoztam több megoldással is. Magyarul van lehetőség arra, hogy pár tízezer forintból egy csodás, energiatakarékos és ügyes otthont építsünk ki magunknak,

Az Alexának van más érdekessége is. Pár évvel ezelőtt az Amazon és a Microsoft megállapodtak, hogy a Cortana részévé válik Alexának, ezért cserébe viszont Alexa szabadon használhatja a Bing keresőt. Magyarul, ha Cortanával kívánunk beszélni, csak hívnunk kell és átveszi Alexa helyét. De a probléma az, hogy hamarosan végleg búcsút mondhatunk Cortana legtöbb funkciójának és már csak az Office 365 részeként lesz elérhető az üzleti felhasználóknak. Vagyis a telefonok után a Windows 10-ből is kikerül a Microsoft asszisztense így már az Alexában sem lesz fontos szerepe.

Az Xbox konzolunkkal viszont kompatibilis Alexa, megkérhetjük, hogy kapcsolja ki és be a gépünket, vegye fel az elmúlt percek eseményeit vagy éppen indítson el egy alkalmazást és benne mondjuk egy videót. Az Asszisztens erre ilyen módon nem lesz képes, de vele is lehet például Chromecastre kiküldeni videó anyagokat vagy indítani Netflix sorozatokat. 

Ezekben a cuccokban van játék is természetesen. Kvízek, zene kitalálós játékok, Akinator és a többi. Érzésre itt is Alexa tud többet, sőt, ő a csapatos játékokat is támogatja, de a Google Asszisztenssel is el lehet szórakozni. Talán nem ilyen miatt vesz az ember ilyen eszközt, de például lehet könnyebb elvarázsolni valakit azzal, hogy ha hívja Pikachut, akkor az odajön Alexához és elkezd kommunikálni a felhasználóval pikachu nyelven. Az Alexa itt elvérzik, de a Google eszköze konkrét tolmács is lehet. Például tökéletesen tudtam vele szimulálni egy magyar-angol ide-oda beszélgetést. Nem mondom, hogy 100%-os hatékonysággal, de egy teljesen elfogadható eredménnyel tudott tolmácsolni. A magyar-japán annyira már nem ment zökkenőmentesen, de természetesen az angol-japánnal nem volt gond.

A telefonomon három nyelv van beállítva, ezek egyike a japán volt, ezt ki kellett kapcsolnom a Home appban, mert sokszor az angol kiejtésemet japánnak hitte és valami egészen másra válaszolt. A japánok szerint tiszta és szép kiejtésem van, így amikor hozzászóltam az eszközhöz és kérdeztem tőle valamit, kicsit rosszul esett, ha angolul válaszolta azt, hogy nem érti mit akarok. Szóval van benne egy ilyen automata nyelvváltoztató mód, viszont talán nekünk magyaroknak célszerű csak egy nyelven kommunikálni vele.

A helyzet az, hogy a magyar akcentussal kiejtett angolt meg is értik, meg nem is. Egyikkel se volt különösebb problémám, általában nem a kiejtés miatt mentek félre a dolgok, hanem egyszerűen nem tudták kezelni azt, amit kértem tőlük vagy sokszor előfordult az, hogy nem várták meg, amíg befejeztem a mondatot, hiszen egy-egy szó nem jutott eszembe azonnal. Ez inkább tud zavaró lenni, hiszen ekkor le kell állítanunk őket, újra fel kell hívnunk a figyelmüket magunra és újra el kell mondanunk a mondatot. Talán a távoli beszéd se annyira jó nekik, szóval érdemes valahova a szoba közepére elhelyezni őket, hogy biztosan értsék, amit mondani szeretnél nekik.

Aki képben van a Star Wars világával, az tudja jól, hogy mindenki kedvenc tolmács droidja, C-3PO szeret sokat beszélni. Ilyenkor a karakterek nagyon gorombán rászólnak, hogy fejezze be. Eddig nem értettem meg, miért kell szerencsétlent ennyire leoltani, de már tudom milyen az, amikor egy gépnek be nem áll a szája, mert olyan dolgot kezd el mondani, ami senkit nem érdekel vagy nem válasz a kérdésre.

Fárasztó tud lenni, de szerencsére egy megszólítás és Stop it paranccsal az esetek többségében felhagynak a monológgal. Szóval már értem, miért ilyen rasszisták a droidokkal. Valószínűleg általános jelenség lesz a jövőben, hogy amint elkezdik használni az emberek, annál kevésbé lesznek kedvesek velük. Viszont, ha elérjük az MI szingularitást, vajon mit fognak ezek a tőlünk tanult gépek látni?

De ez a jövő zenéje, egyelőre az a kérdés, hogy érdemes-e ilyen eszközt beszerezni otthonra?

A válasz az, hogy igenis, meg nem is. Ha szeretnénk egy okos otthont teremteni, előbb vagy utóbb kétségtelenül eljön az a pont, hogy egy otthoni asszisztens nem árt nekünk. Az első tanács, amit tudok adni, mielőtt vásárláson törnéd a fejed, hogy próbáld ki őket telefonon. Ha a Google Asszisztens vagy Alexa hasznos számodra és úgy gondolod, hogy pozitívan tud része lenni az életednek, akkor hajrá, vágj bele. Amennyiben headsetet használsz, az utcán sétálva nyugodtan kérdezd meg az Asszisztenst, hogy mennyi az idő és kérd meg, hogy hangosítsa fel a fülesed, esetleg tegyen be egy új számot. Ha otthon vagy, akkor, ha van okos eszközöd, próbáld meg használni vele.

A másik kérdés az, ha veszünk is egyet, melyiket? Nos, az Amazon és a Google is igyekszik új piacokat meghódítani, de összességében talán egy kicsit nagyobb az esélye, hogy a magyarokkal a Google hamarabb kezd el foglalkozni. Éppen ezért én talán a Google Asszisztens mellé tenném le a voksomat, de az igazat megvallva, mind a kettő eszköz lenyűgöző lehetőségeket rejt magában, ami miatt egy idő után bármelyik okosotthon szerves része lehet. Azt viszont hozzá kell tenni, hogy a Google Home Mini-nek már van utódja, a Google Nest Mini, ami jobb hangszórót kapott, falra szerelhető, minimális változtatások vannak még rajta, de összességében egy apró változtatásokon átesett Mini.

Az adatbiztonság kérdése szempontjából nem tudok különbséget tenni.

Mivel mindkettőn van némító gomb, így, ha olyan szituáció van, amit nem akarsz, hogy bárki számára is meghallgatható legyen, akkor érdemes használni, de összességében tényleg senki nem tudja, kiben lehet jobban megbízni, hogy jól kezelik az adatokat. Márpedig ezeket az eszközöket beengedjük az otthonunkba, így kockázatot is jelenthetnek a magánéletünkre. Nem mondom, hogy ettől érdemes tartani, de a korrektség jegyében fontos erre felhívni a figyelmet.

Összességében azt tudom mondani, hogy ha úgy érzed, hogy ki tudod használni őket, akkor igen, ezek megérik az árukat és jó vétel lesz majd a jövőre nézve is. Sőt, lehet többre is lesz szükséged a lakásod több pontjában. Viszont, ha kétségeid vannak, használd őket nyugodtan telefonon ingyen és így hamar megtudod, kell-e neked bármelyik és ha igen, akkor melyik a szimpatikusabb. Előbb vagy utóbb úgyis a lakások részévé vállnak, a kérdés csupán az, hogy mikor kezded el bevezetni őket.