Ha valaki digitális grafikai munkára adná a fejét és rákérdezne egy fórumon, milyen eszközt vegyen a célra, az ajánlásokon keresztül minden bizonnyal hamar megismerkedne a Wacom márkával.

A Wacom híres digitalizáló táblái magas minőségéről, de ezzel párhuzamosan meg is kérik a termékeik árát. Vannak természetesen beugró készülékeik, de eddig a kijelzős gépeik, vagyis a Cintiq sorozat csak több százezer forintos áron volt elérhető, ami az olcsóbb és szintén minőségi konkurensek drasztikus terjedése következtében már nem biztos, hogy hosszútávon sikeres recept. Éppen ezért a Wacom 2020 első nagy szórakoztató elektronikai kiállításán, a CES-en bemutatta a legújabb digitalizáló tábláját, ami leginkább „olcsósága” miatt lehet hatalmas ugrás rengeteg leendő felhasználó számára.

A Wacom One egy kijelzős tábla, amit a számítógépünkre vagy a mobiltelefonunkra csatlakoztatva használhatunk rajzolásra, szerkesztésre. A célközönségét tekintve a cég az eszközt inkább a hobbi művészek és grafikusoknak szánja, akik eddig nem engedhettek meg maguknak kijelzős gépet, ám ez nem azt jelenti, hogy maga a termék ne lenne alkalmas professzionális használatra. 

A One sorozat a Wacom új beugró szériája, ám ez egy nem túl bölcs elnevezés eredménye. Nem tudom, hogyan gondolták, hogy a One by Wacom olcsó, pár tízezer forintos tábláik neve után egyszerűen csak Wacom One-nak nevezik el az új rajzpadot, főleg úgy, hogy sokan eddig a kijelző nélküli eszközöket hívták Wacom One-nak. Ennek az ügyes marketingnek „hála” egyik termékre se lehet normálisan rákeresni, minden webshop és kereső oldal össze-vissza dobálja a találatokat.

Amikor először hallottam az eszközről, azonnal elgondolkodtam beszerzésén, de szerencsére aludtam rá egyet és lenyugtattam magam, hogy inkább előtte a forgalmazótól elkérve tesztet készítenék belőle. Bejelentéskor még nem volt elérhető Magyarországon, csak most sikerült egy hétre megkapnom, és természetesen alig vártam, hogy kipróbáljam. Viszont előzetes utánajárásaim alapján elbizonytalanodtam, hogy tényleg jobb-e egy ilyen kicsit butított, de Wacom tábla, mint például egy olcsóbb és papíron többet tudó, sokat dicsért Huion vagy XP-Pen.

Vajon tényleg használható eszközről van szó, vagy csak a hype van mögötte? Elég valamire az a 13,3 colos kijelző vagy túl kicsi? Mi lesz a tollal, hiszen azon csak egy darab gomb kapott helyett, a radír meg szimplán hiányzik róla? Azért csinálták, hogy szándékosan butítsák a táblát és ne legyen a házon belüli Cintiq konkurenciája? Mi a helyzet azzal, hogy a táblán nincs helye gyorsgomboknak? Kényelmes lesz a használata? Ha lenne egy ilyenem, szeretném, vagy csak a helyet foglalná? 

Kíváncsiságom és elvárásaim tehát az egekben, nézzük is meg, mit rejt a csomag és mit várhat az eszköztől a vásárló

Kibontás után az ízléses csomagolásban hamar megtaláljuk magát a nem túl vastag táblagépet és a hozzá tartozó tollat. Ezek mellé hálózati adapter jár, amire különböző régióknak megfelelő aljzatot lehet rápattintani, illetve szépen feltekerve meglelhetjük a mindent összekötő kábelt is. Ez utóbbi HDMI és USB A-s porton csatlakozik a gépünkbe, és ez felelős a hálózati adapter tápellátásának szállításáért is. Ez egyesül egy USB-C csatlakozóba, ami már a táblagépbe való, így a kábelmenedzsment problémáját hamar és könnyen meg tudjuk oldani. A kábel elég rugalmas ahhoz, hogy ha ügyesen elvezetjük, ne zavarjon minket. Így pakolhatjuk ide-oda az eszközt az asztalon vagy az ölünkben, nem, fog kényelmetlenné válni.

Itt bele is botlottam egy apró bökkenőbe. Elég erős videokártyával rendelkezem, egy játékra tökéletesen jó Nvidia RTX 2060 Super-rel, viszont az enyém finoman szólva sincs megtömve csatlakozóval, így a HDMI monitorom ki kellett húznom minden használat előtt, ami nem túl kényelmes. Szóval mindenképpen bizonyosodj meg róla, hogy van-e szabad HDMI csatlakozód, mielőtt vásárlásra adnád a fejed.

A Wacom One nem rendelkezik beépített CPU-val vagy GPU-val, szóval nem egy számítógép vagy tablet, hanem egy monitor a megfelelő érzékelőkkel ellátva. Ezért mindenképpen szükséges a használatához egy PC, Mac vagy androidos telefon. Mivel sajnos megfelelő telefonnal nem rendelkezem, így csak Windows 10-en tudtam tesztelni.

Csak egy bekapcsoló gombot kaptunk, amit a tábla tetején jobb oldalt helyeztek el, így szinte nulla az esélye, hogy véletlenül kikapcsoljuk használat közben. A lapos tábla hátoldalába van beépítve két darab emelő, amit hasonlóan kell elképzelni, mint a billentyűzetek magasító talpai. Nekem teljesen kényelmes magasságba emelte a távolabbi oldalát, nem volt túl meredek a rajzoláshoz és így jó betekintést is nyújtott a kijelzőre. Az egész eszköz stabilan helyezkedik el az asztalon, nem csúszkál használat közben.

A lábakra visszatérve: amikor kinyitjuk, benne találhatjuk egy tartókában a toll cserélhető hegyeit, szóval nagyon ötletes helyre vannak elrejtve és így mindig kéznél lehetnek, amikor már elkopott az előző.

Ha bekapcsoljuk a One-t, akkor a Wacom szoftverét kéri, hogy telepítsük. Ha már van mondjuk Intuos táblánk, akkor automatikusan felismeri a szoftver és már használatba is vehetjük. Nem igazán volt gond a beállítással, minden azonnal és úgy működött, ahogy kellett, ha szoftvere már a gépen van. Itt állíthatjuk a kijelző színhőmérsékletét, elindíthatunk kalibrációkat, illetve programozhatjuk a toll gombját. A gép viselkedését is szabályozhatjuk természetesen programonként külön-külön.

A kijelző nem tűnik annyira nagynak, főleg, ha a vastag peremméretet is figyelembe vesszük. Ez rendkívül megnagyobbítja az eszközt, viszont fontos megjegyezni, hogy ez szükséges ahhoz, hogy kényelmesen tudjuk ráhelyezni a kezünk a felületre és ne kelljen azt a levegőben tartani, ha a széléhez érünk. Ezáltal lehet több helyet foglal az asztalon, de legalább kényelmes e tekintetben is.

Tapintásra a felülete nem bántó, legalábbis nekem nem volt gondom vele. Nem tapad vagy izzad rá a kéz különösebben, így kesztyűt se kellett húznom. Nem egy teljesen sima üvegfelület, hanem inkább valami kicsit érdes fóliaszerű valami van rajta, így sokkal jobban kelti egy papír érzetét rajzolás közben, ami alapvetően jól szokott jönni. Szerencsére - és nagy megkönnyebbülésre - a toll nem váj járatot a kijelzőn és szerintem ahhoz, hogy kopjon vagy karcolódjon, nagyon sok használat szükségeltetik. A kijelző nem melegszik, maximum kézmeleg marad, vagyis bármeddig nyúzhatjuk, nem kell amiatt feladnunk a munkát, mert már nem bírja a hőt a kezünk és ki kéne kapcsolni.

A tollról kicsit részletesebben. Egy kényelmes, természetesen vezeték és elem nélküli, önálló kütyüről beszélünk, ami 4096 érzékelési szintű és támogatja a döntött használatot is. Vagyis nem csak nyomástól függő vastag, halovány vagy vékony vonalakat húzhatunk, hanem bizony satírozhatunk is, mint például egy igazi ceruzával. A 4096 érzékenység lehet kevésnek tűnhet, hiszen például a hasonló árú Wacom Intuos Pro is 8192-es felbontással van ellátva, de ez ne vezessen félre senkit, ez egy kicsit túlmisztifikált specifikáció, nem igazán veszed észre a különbséget a gyakorlatban.

A profi Wacom tollakon általában két gyorsgomb található, itt csak egy van, ami bár több, mint a semmi, kényelmesebb lenne kettővel, főleg ugye, mert a tábla csak egy kijelző, gombok nélkül. Sajnos itt nem áll meg a „butítás”, sajnálatos módon nem kapott helyet rajta radír, ami végképp megnehezíti a vele való munkát. Mivel nincsenek a közelben gombjaink, így kénytelenek vagyunk vagy az alkalmazásban átváltani a radírra, vagy a billentyű kombinációkat használni a billentyűzeten, amennyiben elérjük.

Tehát a Wacom One legnagyobb hiányossága az a gyorsgombok nem léte. Nagyon hiányoznak. Muszáj minden apró dolog miatt vagy fölöslegesen elvinni a kezünket az adott munkaterületről, vagy úgy helyeznünk a billentyűzetet, hogy az elérhető legyen és pillanat alatt használhassuk gombokat. Kisebb asztalokon - mint amilyen például az enyém is - ez már-már nem is lehet megoldás, nem férek el rendesen egy félretolt billentyűzettel. Ilyenkor viszont, ha ragaszkodunk a géphez, akkor el kell gondolkodnunk egy távirányító beszerzésén. A Wacom és több gyártó is kínál ilyen eszközöket, ezeken van nagyító-gyűrű és egyéb gyorsgombok, viszont cserébe 10-20 ezret költenünk kell rá, ami nem optimális egy majdnem 150 000-es tétel kiadása után. További szomorú hír az, hogy nem érintőkijelzős, tehát még zoomolni vagy egyéb magától értetődő kézmozdulatokat se tudunk alkalmazni. Visszajelzések alapján ez különösen nagyon fájó mobilos alkalmazások esetében.

A toll és a kijelző kapcsolatára visszatérve: sajnos a kijelző és a toll között túl nagy hézag van, nincs ugyanis laminált kijelző, amivel minimalizálni lehetne a távolságot, vagyis a parallaxist. Ez azt jelenti, hogy be tudsz nézni konkrétan a toll alá és látod az üveg miatti hézagot. Ez sajnos nagyon tudja rombolni a rajzolás élményét, hiszen ha nem jó szögből nézed a tollad, akkor azt látod, hogy arrébb kezdődik a vonal, mint ahol valójában elkezdted. Ezt lehet kalibrálni a Wacom szoftverében, de a tábla szélei felé egyre inkább elcsúszik a dolog és sose lesz tökéletesen pontos. Sajnos ez egy olcsóbb megoldás, amit talán meg is lehet szokni, ha nem a toll hegyét, hanem a kurzort nézed helyette.

Nagyon sokszor fordult velem elő, hogy lényegében nem tudtam azt a színt kiválasztani, amit konkrétan szerettem volna, mert nekem szürkére volt szükségem, de mindig belecsúszott a szín „pickkelésnél” a kurzor a színes területekre. Ilyen az Intuos táblámmal sose történik, szóval valahol kellemetlen, hogy az ember azért szeretne kijelzős gépet használni, hogy tényleg valamit látva alkosson, ehhez képest pedig mindig arrébb kell pakolnia a toll hegyét, hogy az történjen, amit szeretne. Ha valaki tehát erre érzékeny, nem köntörfalazok, a One felejtős.

A gyorsasága, vagyis a válaszideje a gépnek egészen jó, amíg az egér követését kell figyelnie. Viszont amint a tollat húzom el felette, már látható a késés a kurzor és a hegy között. Természetesen nem annyira vészes a dolog, de grafikai szoftvertől, és azon belül ecsettől függően ez a késés tovább nőhet, ami már nagyon zavaró lehet.

Jó hír viszont, hogy a vonaltesztjeim során nem találtam anomáliát. Az én bot kezeimmel is szép vonalakat tudtam húzni, amiben nem volt semmilyen kiugrás, egyenletesen vastagodtak a vonalak, nem éreztem azt egyszer sem a használat során, hogy nem az történik, mint amit én elvárok. Ha erősen nyomtam, nem lett hirtelen vékony a vonal és fordítva, illetve nagyszerű hír, hogy amint hozzáér fizikálisan a toll a kijelzőhöz, azonnal működésbe lép és „fog is”.

A 4096-os érzékenység tehát tökélesen ki van használva, de hogy megbizonyosodjak róla tényleg pontos-e, egyenes vonalakkal is megnéztem az eredményt. Tehát a kijelzőre ráhelyeztem egy vonalzót és a tollat annak mentén igyekeztem azonos nyomással végighúzni.

Teljesen szuper az eredmény. Az eltérés az én kezemből adódik, ennek így kell működnie, e téren nem fogsz tehát csalódni, hozza a Wacom minőséget. 

Másik teszt egy egyszerű zöld gömb elkészítése volt. Itt is jól kezelhető maradt a One, egyedül a nagy parallaxis miatt kicsit nehezebb volt a gomb szélét pontosan leárnyékolnom és a visszapattanó fényt felvinnem.

A kijelző peremének méretéről már beszéltem, ám a kijelző relatív nagyságáról még nem. Őszintén, nem túl nagy, de éppen talán az a méret, ami alatt nem adnám. A Full HD felbontás miatt minden ikon és szöveg aprócska rajta, amit bár nagyíthatunk a Windows-ban, csak akkor az értékes munkaterületet veszítjük el. Természetesen ekkora méretre egyáltalán nem fér fel semmilyen referenciakép, magyarul az ember muszáj egy másik kijelzőn tárolja ezeket. Ha kevés a HDMI csatlakozód, akkor pedig ez különösen problémás lehet.

Ettől függetlenül kezelhető a dolog. Nem mondom, hogy egy stúdióban napi 8+ órát efölött ülnék, akkor inkább egy kijelző nélküli Intuos Pro egy nagyobb monitorral, viszont arra pár órára, amíg az ember kedvet kap alkotni valamit és nem tudja használni a kijelző nélküli táblákat, jó lehet. Magyarul munkahelyi fejlesztésnél ne ezt kérd, hanem egy Cintiq-et vagy más nagyobb alternatívát, már ha ragaszkodsz a kijelzőhöz.

A szürkeárnyalatosan elkészített utazó kereskedő pingvinemmel kezdtem a tesztet és hamar észrevettem, hogy nem nagyon zoomoltam bele a képbe szerkesztésnél. Mindent igyekeztem valós méretben megoldani a Clip Studio Paintben, de ami még érdekesebb, nem is forgattam a képet.

A forgatás ugyanis azért fontos, mert így olyan szögekben is lehet húzni szép íves vonalakat, amiket amúgy az emberi kéz anatómiája miatt szinte lehetetlen, viszont inkább megkerültem ezt valahogy. A végeredménnyel viszont elégedett vagyok, így meg is néztem, mit tudok ebből kihozni, ha a táblán színezem és az Affinity Photoval szerkesztem.

A másik probléma ugyanis nem más, mint a kicsit régebbi AHVA kijelző, ami nem túl szép és nem túl erős. Színtévesztő vagyok vörös és zöld színek sötét árnyalataira, így néha muszáj vagyok vibráló dolgokkal dolgozni, majd a szaturációt csökkenteni (illetve tudatosan ellenőrizni a színeket), itt viszont végig attól tartottam, hogy a kijelzőn valamit nem veszek észre, mivel sajnos a fényerő nem a legjobb. Hozzá kell viszont tennem, hogy elég pihentető volt nézni világos és sötét fényviszonyok között is, illetve a 72%-os NTSC se rossz, hisz az már majdnem 100%-os sRGB, de talán több is elvárható egy grafikus eszköztől.

Végül a pingvinből ez lett az eredmény. Minden fényt a tablethez állítottam be; elképzelhető, hogy a te kijelződön talán túl sötét vagy túl világos egy-egy részlet, de a Wacom One-on minden jól látható.

A második képet viszont már szándékosan sokkal színesebbre és vibrálóbbra szerettem volna csinálni, ezért bőven adtam neki színeket. Mivel ez tovább készült, ezért meg tudtam figyelni, mennyire van kedvem folytatni a munkát és nem volt vele gond azzal együtt sem, hogy ilyenkor a számítógépem háta mögé kellett másznom a HDMI csere miatt.

Ami talán nehézséget okozott, az a már korábban említett színek pontos kiválasztása. A rétegkezeléssel, a menük elérésével és úgy az effektek megrajzolásával nem volt gondom. Magyarul rajzolni és digitálisan festeni nagyon jó a Wacom One. Viszont nem állnék neki vektorgrafikus dolognak egy ilyen pontatlan tollal. Egyszerűen pixelpontos munkára nem való. Nagyzolva el lehet vele maszatolni, de ha már például logót, GUI-t vagy betűkészletet szerkesztesz, egyértelmű, hogy egy egérrel is jobban jársz.

Sokan használják ezeket az eszközöket 3D munkára is. Mivel ott még több gyorsbillentyűt kellene használni és a referenciák elérhetősége szintén fontos, szerintem nem érdemes a Wacom One felé nézelődni. Talán voxel alapú munkára erős jóindulattal elmehet (de itt is inkább akkor Intuos), de a polygonszerkesztést ne ezzel akard véghez vinni. 

De mi a helyzet a képszerkesztéssel vagy fotó manipulálással? Be kell valljam, sajnos nem volt túl kényelmes vele dolgozni. Az egyik legnagyobb probléma szintén a pontatlanság.

Ugye a fotómanipuláló szoftverekben sokszor van csúszka, amivel finomítani lehet a dolgokat. Legyen szó fényerőről, árnyékról, szaturációról vagy bármilyen állítható lehetőségről, ezek rendkívül kényes eszközök, aminél, ha picit többet adsz a kelleténél egy képre, akkor már furán néz ki. Nos, mivel a One a szélek felé kezd pontatlanodni, ezeket a csúszkákat ide oda tenni nagyon rossz, mert nehéz beállítani arra az értékre, amire szeretnéd vagy sokszor egyszerűen csak nem tudsz rákattintani elsőre.

(balra az eredeti fotó, jobbra a Wacom One-nal szerkesztett)

A másik a hegy és a kijelző távolságára vezethető vissza, hogy ha te szeretnél valamit eltávolítani például egy pattanást valakinek az arcáról, akkor nagyon pontosan és ügyesen kell azt körbe rajzolnod, hogy ne fura folt maradjon helyette. Egy kereskedő pingvin rajzánál senki nem veszi észre a furcsa vonalakat, amik nem oda kerültek, ahova tervezted, de egy fényképnél már más a helyzet. Éppen ezért nekem konkrétan rossz érzés volt az utómunka, nem élveztem, sokszor inkább az egérrel birizgáltam meg a dolgokat, csak ne kelljen a tollhoz nyúlnom.

De mi a helyzet az üzleti felhasználással? Például, meetingekre akarod magaddal vinni, esetleg erre jegyzetelnél vagy ezen prezentálnád a diáid? Ha bármilyen hordozható célra használnád, akkor se vedd meg, mert nem működik külső eszköz és áramforrás nélkül. Ez esetben egy stylus-szal ellátott tablettel, így akár egy iPad-del is jobban jársz.

A Wacom One igazából egy egészen jó eszköz, ami tökéletesen alkalmas arra, amire kitalálták: hobbi 2D művészeknek beugró a kijelzős táblák világba. Sajnálatos módon a gyorsgombok hiánya, a kicsi rajzfelület és a laminálatlan kijelző miatt a tapasztalattal rendelkező felhasználóknak, akik már rendelkeznek egy jó kijelző nélküli táblával, nem tudom ajánlani, mint következő lépcsőfok a fejlesztések tekintetében. Annak ellenére sem, hogy tényleg remek, papír-szerű rajz élményt nyújt a kijelző és a toll kombinációja.

Az amatőrök pedig ne féljenek tőle. A Wacom One-nal te is alkothatsz ugyanolyan professzionális műveket, mint akik milliós gépeket használnak, egyszerűen csak az út oda egy kicsit kényelmetlenebb. Az viszont biztos, hogy Wacom One remek társad lehet kezdőként és nem fogod megbánni, hogy megismerkedtetek egymással.