• Nehéz az életed? Próbálj kolóniát építeni a semmiből!

2013-at írunk és Eclipse Colony néven valaki Kanadából arról álmodik, hogy a közösség erejével játékot fejleszt. A Kickstarteres kampány sikeres, a játék új nevet kap és megszületik a RimWorld. Az 5 éves fejlesztés alatt folyamatosan bővül és csiszolódik: állatszelidítés, főzés, növénytermesztés, kőfaragás, új fegyverek, események és még részletesebb rendszerek kerülnek bele. Népszerűségét jól mutatja, hogy a megjelenés napja előtt is tízezrek játszottak vele, mivel már a béta is teljesen működő világot adott a rajongóknak.

Az 1.0-s verzió napjaink legkomplexebb építő/kolónia/menedzsment játékát szabadította ránk és a RimWorld közösségének erejét jól mutatja az is, hogy 27 nyelvre van lefordítva, többek között magyarra is. A fejlett AI-nak köszönhetően egy pszichológiával, ökológiai hatásokkal, harccal, diplomáciai és személyközi kapcsolatokkal megfűszerezett történetet kapunk, ahol a művészet az orvostudomány a kereskedelem és még ezer apróság befolyásolja, hogy mivel és hogyan találkozunk.

Amúgy nem újdonság a kolónia szimulátor, bár elég ritka műfajnak számít. Az Oxygen Not Included, a Stardew Valley és a Surviving Mars mind egyedi módon közelíti meg a témát és egyiküket sem lehetne másolással vagy a kreativitás hiányával vádolni. A RimWorld minderre még rátesz egy lapáttal és olyan komplex, jól megtervezett és hatalmas újrajátszhatósággal rendelkező világba invitál minket, ami nehezen hihető, hogy egy kb. 110 megás csomagban elfér.

Azt se tudom, hol kezdjem

Már a játék legelején beleszólhatunk, szinte bármibe. Hány kolonistánk legyen? Milyen felszereléssel legyenek űrhajótöröttek? A nehézségi szintet, a földet érés helyszínét – klímáját és éghajlati, domborzati jellemzőit is beállíthatjuk. Sőt, ha elég türelmesek vagyunk embereinket is végtelenszer újragenerálhatjuk, amíg elégedettek nem vagyunk az eredménnyel. Alapbeállításként választhatunk 3 (vagy, ahogy én szoktam: 4) űrhajó katasztrófa túlélőt, 5 fős primitív törzset, egyszemélyes „hadsereg” kő gazdag telepest vagy a brutális nehézséget: egy szál semmiben a puszta közepén teljesen magunkra hagyva – innen szép győzni. Ha még több változatosságra vágynánk bármelyik kezdést kedvünk szerint módosíthatjuk, új kihívásokat vagy kényelmesebb körülményeket generálva.

Vegyük az alap kampányt: lezuhant az űrhajónk, 4 űr-hajótöröttünk kábán szédeleg a mentőkapszulák mellett, körülöttük szétszóródott felszerelés, nyersanyag, néhány fegyver és tartós élelmiszer. Szerencsénk van, kellemes az időjárás, langyos tavaszi 20 fok, enyhe szellő borzolja össze a haját annak, akinek van ilyenje. De kik ők?

Lira, a katonai kiképző múlttal rendelkező karakterünk lila punk frizuráját egy hurrikán sem zavarná, viszont ő az első, aki fegyvert ragad magához. Fő az óvatosság! Fejében máris felvázolja, hogy honnan jöhet támadás, merre lehet menekülni vagy épp visszahúzódni. Sziklákat és fákat vizslat, melyik adna jobb fedezéket, közben egy bázis alapjait is felvázolja gondolatban. Hans nagydarab, 40-es évei végén járó férfi, akinek bal lábán rég begyógyult heg látható, ő már teljesen megszokta, de a külső szemlélő láthatja, hogy kicsit furcsán mozdul járáskor a lábfeje. Ha megkérdezik, vadászbalesetről motyog valamit, de ritkán beszélget vele bárki is. Egyfelől nem a szavak embere, másfelől a hangja… furcsán magas és irritáló. Nem ő lesz a társasági élet középpontja, viszont ahogy körbenéz, máris a növényeket vizslatja – mezőgazdasági bolygóról származik, élete nagy részét a földeken töltötte és mindenkinél többet tud erről, és az állatokról is.

A 16 éves Zoe lobbanékony, nyughatatlan természet, két copfba fogott haja csak úgy repül utána, ahogy ide-oda rohangál a roncsok és a felszerelés között. Mindenkivel beszélget kicsit, de már rohan is tovább, egyszerre akar mindenhol ott lenni, mintha kellene valami, ami leköti a figyelmét. Felvesz a földről egy kést, de nem a harcra gondol, hanem farigcsálni kezd, talán a többieknek is jobb kedvük lesz, ha alkot valami szépet.

A kis csapat negyedik tagja a földön kuporog, mélyet sóhajt, ahogy újra és újra körbenéz. Ő III. Zin kedvenc fia, Zon, egy uralkodói ház trónjának a várományosa. Egész életében szolgák hada leste minden rezdülését és óhaját, a legfinomabb kelmékbe öltöztették és fantasztikus lakomákat rendeztek a tiszteletére. És most? A ruhája egyszerű hibernációs köntös, a pusztaság közepén egy elvadult peremvidéki bolygón ül a porban, körülötte idegenek és elkeserítő körülmények. Remélhetőleg nem várják el tőle, hogy dolgozzon… az ő kezeit nem munkára teremtették, az izzadtságról és a fáradtságos testmozgásról legfeljebb a hálószobában szerzett némi tapasztalatot. Ha minden jól megy, a többiek majd gondoskodnak róla, megvédik, ételt szereznek, és kitalálják, mi legyen.

A bonyolultság előnyei

Ez a kis leírás az első véletlenszerűen generált csapatról szól, amit a játék nekem sorsolt. Tapasztalt játékosok már elhúznák a szájukat, hiszen sehol egy orvos, és az uralkodói család ifjú sarja holt teher lesz csupán. A Rimworld komolyan veszi a háttértörténetet. A legtöbb foglalkozás extra tudással vértezi fel a karaktereket, lehet katona, kém, nővér, földműves, cégvezető, zsebtolvaj, kutató, filmsztár valaki, itt ezen az isten háta mögötti bolygón csak az számít, hogy mit tud hozzátenni a közösség erejéhez. A múlt hatásának köszönhetően van, aki pacifista beállítottságú, vagy épp nem hajlandó dolgozni, esetleg sosem járt iskola közelében, így az intellektuális dolgokat ne rá bízzuk.

Lehetséges. hogy a túlélők egyike kábítószerfüggő, ha idősebb, akkor ízületi vagy látási problémái akadnak. Egy korábbi sérülés, műtét nyomot hagy a testükön is, ezáltal korlátozottabban képesek dolgokra – lassabbak, vagy állandó fájdalommal küszködnek. A véletlen karaktergenerálásnak köszönhetően hatalmas a változatosság, és aki egy életképes csapatot szeretne, az sokáig elnyomkodja az új karaktert kérő gombot. Vagy kihívásnak tekinti a dolgot és kíváncsi arra, mit tud kihozni egy kevésbé optimális leosztásból, végső esetben pedig a Steames modokhoz is fordulhat – kicsit más világ az igaz, de a modderek olyan lelkesek, mint a Skyrimnél.

Részletes információt kapunk a karakterekről akkor is, amikor a bolygó felszínén terelgetjük már kis közösségünket. A hangulatát befolyásoló tényezők, az egymással való kapcsolatuk jellege, a képességek, éhség/alvásigény mind ott van és folyamatosan nyomon követhető minden változás.

Hasonlóan hangsúlyos az a panel, ahol beállíthatjuk, hogy ki milyen munkát végezzen, és a prioritást is meghatározhatjuk. A fent említett csapatból a növényeket, az ültetést, a szüretelést biztosan Hansra bíznánk. Zoe esetében a művészeti tevékenységek kiemelt szerepet kapnának, és mielőtt legyintenénk, hogy mit ér mindez a túlélésért való küzdelem során, elárulom, hogy sokat. Egyfelől az elkészült szobrok növelik a morált és szebbé teszik a környezetünket, másfelől minél jobb minőségűek, annál több pénzt adnak érte az arra tévedő kereskedők. Minden képességnek megvan a maga haszna. A harcértékek egyértelműek, a szakács, az orvos sem igényel sok magyarázatot. Az építésben, bányászatban járatos karakter tudása is aranyat ér. És az, aki szociális téren fejlett? Sokat fog beszélgetni a többiekkel, felvidítva őket, de a kereskedőkkel való egyezkedést is nyugodtan bízzuk rájuk. Sőt, ha elfogunk egy ellenséget és szeretnénk, hogy átálljon hozzánk, megint csak ő az emberünk.

Nehéz kezdetek

Szóval lezuhantunk, embereink épp magukhoz tértek és szükségünk lenne a túléléshez egy bázisra. Vagy valami kezdetlegesre ahol aludni, enni, melegedni lehet éjjel. Az első dolgunk attól is függ melyik évszakban érkeztünk a bolygóra – ugyanis ezt is komolyan veszi a játék, éghajlatok, különféle biomok (tundra, sivatag, esőerdő, hegyvidék, mocsár stb.) várják, hogy meghódítsuk őket. Azaz dehogy hódítsuk, a cél az, hogy valamilyen módon elhúzzunk erről a világ végi vacak kis bolygóról. A lezuhanás pillanatában ettől azonban még nagyon messze vagyunk.

Felhúzhatunk 4 falat, hogy egy kis házat építsünk kolonistáinknak (nyugi , a tetőt automatikusan ráépítik, ha kell), de az is jó megoldás, ha befúrjuk magunkat egy hegy gyomrába. Tető lesz a fejünk felett, és a biztonságérzetünk is növekszik. Idővel bútorokat – ágyakat, ha jót akarunk – gyártunk, összeütünk egy kezdetleges konyhát, elkerítünk egy kis helyet a „kórháznak”, valamint tüzet gyújtunk.

Közben elkezdhetünk növényeket termeszteni, ajánlom a krumplit a kukoricát és a rizst, mert még ha tavasszal is kezdtük a játékot, a tél bizony közeleg. Ha elég nyersanyagunk van, egy kis kutatóállomást is összerakhat a műszaki vénával megáldott emberünk – itt zajlanak a kutatások, amik új technológiákkat, tárgyakkal és legyártható eszközökkel bővítik a repertoárunkat. Így lesz napkollektorunk, automata fegyvereink, csatapáncélunk, szőnyegünk, modern gyógyszerünk, bionikus implantjaink és még rengeteg másunk is.

Mivel telnek a minennapok? Kalóztámadásokat verünk vissza, kereskedők látogatnak meg minket, furcsa dolgok potyognak az űrből és felfedezzük a lakóhelyünk határait. Ez utóbbi akkor válik igazán izgalmassá, ha kiderül, az egyik hegy mélye olyan kamrát rejt, amit okkal zártak le valakik, valamikor. Nem spoilerezem el a játék ezen részét, de szólok, csak jól felkészült csapattal menjünk oda. Mindezek mellett számos véletlenszerű történés, esemény, természeti csapás (pl. hóvihar, hőhullám, megvadult állatok) színesítik az életet.

Eközben a bázisunk egyre otthonosabb, kis csapatunk technológiailag is fejlődik és ez a felszerelésen, az ételeken és a védelmi berendezéseinken, de a gyártó állomásokon is meglátszik. Mire felélnénk a nyersanyag forrásokat rég önellátók lettünk, de a szívünk akkor is a csillagok közé húz vissza. Vagy mégis maradnánk és egy karavánnal más vidékre költöznénk? Embereket fogadnánk be és komoly várost alapítanánk? Netán mi lennénk a bolygó rettegett rabló bandája? Számos lehetőség vár ránk és kalandjainknak csak a fantáziánk és a véletlen generátor szab némi határt!