A PES 2015 óta most először éreztem úgy az aktuális epizód tesztelésekor, hogy már nem egy fapados FIFA-ról van szó. Bevallom férfiasan, az egész idényben a konkurencia játékát nyúztuk a sporttársakkal, így meglepődve vettük észre, hogy itt bizony nincs ilyen-olyan mázligól, meg „eleve elrendelt” végeredmény, itt kőkemény foci van!

A játékosok nem felsprintelnek oldalt, hogy aztán egy jól/rosszul irányzott beadás után gól/mázligól/kirúgás/szöglet szülessen, hanem folyamatos taktikai harc folyik a gyepen: azért is meg kell küzdenünk, hogy eljussunk a félpályáig, hát még azért, hogy gólt szerezzünk! Éppen ezért mindegyik gól után úgy érezhetjük, hogy jól megérdemelt találatról van szó, nem pedig egy szerencsés véletlenről.

A játékmenet folyamatosabb, lágyabb és összefonódóbb, mint valaha: a passzok, labdaátvételek, lefordulások és cselek egybeolvadnak, a labda pedig úgy viselkedik fizikailag, mint ahogy a való életben is tenné. Embereink testi adottságait is kihasználhatjuk: egy megtermettebb játékos jobban fedezi a labdát, egy kisebb pedig sokkal mozgékonyabb, idén pedig már itt is gyorscserélhetünk (ez tavaly a FIFA 18 újítása volt). A lényeg, hogy egy-egy PES meccs varázslatos élményt tud nyújtani, az utolsó pillanatig érdemes küzdeni, bármikor fordíthatunk az eredményen – vagy épp az ellenfelünk tehet így.

Kapunk még egy Magic Moments nevű újítást is, aminek lényege, hogy a sztárjátékosok rájuk jellemző mozdulatokat mutatnak be: úgy cseleznek és lőnek, mint a valóságban. Már a fáradás is sokkal életszerűbb, amit el is neveztek Visible Fatigue-nek (látható fáradtság) – ez néhány plusz animációt takar, amivel a játékosok kvázi kommunikálják, hogy fáradnak, és persze teljesítményük is romlik, ha nem figyelünk oda rájuk.

Sajnos a bírók ítélőképességén viszont nem sikerült sokat csiszolni tavaly óta: néha a semmit fújják le, és adnak lapot, néha pedig olyan eseteket hagynak (síp)szó nélkül, hogy csak lesünk. Hasonló a helyzet a kommentárral is: Peter Drury és Jim Beglin sokszor még mindig nem akkor és ott szólal meg, ahol és amikor az indokolt lenne, pár egysorost pedig túl sokszor hallhatunk tőlük.

A játékmenethez viszont gyönyörű grafika párosul (PC-n és konzolon is!): a játékosok kinézete, a pálya, az átvezető animációk és a szurkoló tömeg is rendkívül realisztikus, a licencelt csapatok és stadionjaik pedig tényleg úgy néznek ki, mint a valóságban! A PES 2019 4K és HDR támogatással jelent meg, ami még többet dob az élményen egy jó kijelző mellett. Ha eddig tartana a teszt, elmondhatnánk, hogy idén a PES a tuti befutó, de hát…

Manapság egy focis játéknál nem elég, ha maga a játékmenet jó, az egész játékélménynek stimmelnie kell. Ezen a téren viszont idén sem fejlődött túl sokat a Konami… A ronda és lassú menük ugyan kaptak egy ráncfelvarrást, és végre elengedték a Windows-os csempe-elrendezést, de még így sem az igazi, a dizájn olyan, mintha egy gyerek rakta volna össze az egészet. A taktikai képernyő meg még mindig úgy fest, mintha a PS2-es érából szalajtották volna, érthetetlen, miért nem kezdenek ezzel valamit.

Idén az online funkciók sem tartalmaznak túl sok újdonságot: ugyebár adott az Online Divisions, a myClub és a 3v3 co-op. Az Online Divisions-ben összesen 10 meccs alatt kell elég pontot gyűjtenünk, hogy újabb divízióba kerüljünk/ne essünk vissza a jelenlegiből. Ezzel annyi a probléma, hogy nem mindig hasonló tudású játékossal sorsol össze a gép, és legalább annyira vacak tud lenni, amikor egy sokkal bénább emberrel játszunk, mint amikor minket vág inasba egy profi…

A myClub a PES FIFA Ultimate Team változata, amiben saját csapatot építhetünk, hogy aztán mások összerakott csapatai ellen küzdjünk. Persze ehhez játékbeli GP-re, vagy myClub Coinra lesz szükségünk, amikből jobbnál-jobb játékosokat szerezhetünk be, új menedzsereket szerződtethetünk, és gyorsíthatjuk sportolóink regenerálódását egy-egy meccs után. Nem rossz, nem rossz, de a FUT sokkal kidolgozottabb.

A 3v3-ban a számítógép, vagy online ellenfelek ellen állhatunk ki, a gép, vagy élő emberek által irányított játékosainkkal – legtöbbször viszont nehéz 5 embert találni a mókára… Ha meg sikerül, akkor sem mindig fenékig tejfel a dolog: nagyon sokszor laggolt az online játék. Sőt, ha a játék legelső indításánál nem figyelünk oda, és választunk ki megfelelő régiót, akkor jól megszívtuk: a multi ugyanis csak azonos régióbelieket sorsol össze, és ezt a beállítást később nem is állíthatjuk át.

Az offline lehetőségekben sincs változás: a Master League egyenlő a menedzser móddal, ahol nem is a csapat menedzselése, hanem a meccsek lejátszása a lényeg, a gép ellen. Ezzel jócskán akadnak gondok: idén butább az MI, mint az elmúlt években bármikor! Gyakran előfordul, hogy a játékosok egymást akadályozzák, rosszul, rosszfelé mozognak, passzolnak, de nem csak az ellenfél, hanem saját csapattársaink is…

A Become a Legend, vagy ahogy nálunk hívják, a karriermód ismét visszatér, méghozzá egy kis újítással: most már szinte third person nézetből irányíthatjuk játékosunkat, és nem válthatunk át másra, így új taktikákat kell kitalálnunk, hogy eredményesebbek lehessünk. Ez szép és jó, de a FIFA-ban meg ott van a Journey, ami meg sztorialapú karriermód, színészekkel meg történettel együtt – izgalmasabb, na.

És akkor jöjjön az örök kérdés: mi a helyzet a licencekkel? A Konamira manapság nagyon rájár a rúd: 2009 óta náluk volt az UEFA-bajnokok ligája, idén már nincs. Elesett az Európa-liga és az UEFA-szuperkupa is, helyettük bekerült egy-egy portugál, argentin, orosz, belga, svájci, török, skót és dán liga, illetve teljes pompájában csodálhatjuk meg a Liverpoolt, a Barcelona-t, az Inter Milant, az AC Milant, az Arsenalt, az FC Schalke-t, az AS Monaco-t, és az AFC Bajnokok Ligája csapatait. Korábban arról szólt a fáma, a Borussia Dortmund is benne lesz a játékban, de ők végül visszamondták a megállapodást.

Szóval van licencelt csapat bőven, csak az a hülye és kiábrándító helyzet, amikor pl. egy ligán belül kapunk egy teljesen kidolgozott csapatot, stadionostul, meg sok másikat kamu nevekkel… Apró, ám szívemnek kedves előrelépés a PES 2018-hoz képest, hogy a magyar válogatottban legalább a nevek stimmelnek, ha már az arcok annyira nem is. És igen, tudjuk, tudjuk, PC-n és PS4-en meg lehet oldani okosba’ a licenc-problémát, de pl. Xboxon egyáltalán nem! Meg ha kifizetjük a teljes árat egy játékért, ne nekünk kelljen már mókolni a fájlokkal…

Verdikt

A PES 2019 játékmenete zseniális, teljesen belefeledkezhetünk egy-egy meccsbe, annyival visz magával a játékmenet, szinte minden gombnyomásunk számít. Ez nem arcade játék, ez inkább szimuláció, és ez jól is van így! A probléma viszont akkor kezdődik, ha nem csak a meccseket nézzük, hanem minden mást: a menük, a játékmódok szegénysége, az akadozó és vacakul összesorsoló online rendszer, és ugyebár a licencek… Ráadásul idén a FIFA több újítással is készült, így a Konami alkotásának nem sok esélye van az új játékosoknál – ők tuti, hogy a FIFA-t választják majd. Viszont jövőre tiszta lappal kezdhet a cég: a játékmeneten már nem kell sokat csiszolni, és ha sikerül minden mást felújítani, és új játékmódokat is kitalálni, a PES 2020 vs. FIFA 20 párharc igazán kiélezett lehet!