A Nemzetközi Amiga nap, a Padre, Jay Miner, az Amiga atyjaként ismert, a Commodore csődjének évében, 1994-ben elhunyt fejlesztő születésnapja, neki állít emléket. A korábbi Ataris mérnök nem értett egyet az inkább "a megszerzett babérokon üldögélés"  elvét valló, megújult Atari vezetéssel, akik inkább gátolták a további hardveres fejlesztést, és elégedetlen társaival otthagyta a céget.

1982-ben megalapították a Hi-Toro-t és 1983-ban, Lorraine kódnéven fejleszteni kezdtek egy forradalmi tulajdonságokkal bíró játékkonzolt. A névválasztás követte az Ataris hagyományt, miszerint a chipeket barátnőkről nevezték el, ami praktikus is volt olyan szempontból, hogy egy fejlesztésekről történő beszélgetés során csak a beavatottak értették miről is van szó. A cél egy 16bites játékgép megalkotása volt. Nevét Lorraine-ról Amigo-ra, majd Amiga-ra változtatták - mely spanyolul barátnőt jelent.

Amíg a cég egy része az Amigán dolgozott, a másik kontrollerek és játékok kifejlesztésén az öregecske Atari 2600 konzolra, ezek azonban nem hozták meg a várt sikert. Az 1983-as videojáték-ipar összeomlás után meg kellett nyugtatni a befektetőket is.

Ez a krízis, a vasfüggönyön innen annyira nem volt ismert, sem érzékelhető. Nagyjából annyi történt, hogy a videojáték kiadás mindinkább üzletember-szemlélettel történt, a gyorsan növekvő piac igényét, pedig a mindinkább felpörgetett, új-s-még-újabb játékok kiadásával igyekeztek kielégíteni, azonban ez a minőség rovására ment.

Téves volt az a megközelítés, hogy a játékra éhes vásárlók bármit megvesznek, így eladatlan készletek képződtek olyan termékekből, mely egy egyedinek mondható hardver volt, áramkörrel, egyszer írható ROM chippel, burkolattal, esetleg még ezzel-azzal. Tehát lényegében elektronikai hulladék készült, mindezt tetézte a jópár gyártó között vívott fejlesztési-kereskedelmi-árverseny - mely több cég végét, vagy a videojáték-iparból történő kivonulását jelentette.

Az új hardver szerencsére nem csak játékkonzolként, hanem - a videojáték-válság által nem érintett - számítógépként is megállta a helyét.1983-ban készen lettek a hatalmas méretű prototípussal, mely azonban még folyamatos karbantartást igényelt. Az aktuális CES-es bemutatóra nem készült még el az operációs rendszer, azonban valami látványt mégis össze kellett hozniuk. Mivel billentyűzet nem volt még a Lorraine-hez, programot egy SAGE-IV terminálon keresztül töltöttek bele. Ekkor készült az Amiga-pattogó labda, mely később az Amiga szimbólumaként lett ismert.

Az egész fejlesztést folyamatos pénzügyi gondok kísérték, a projekt annyira pénzszűkében volt, hogy a kiállításra is a legolcsóbb módon, egy repülőülésben szállították a gépet. A fejlesztés egy szűkös irodában történt.
A hatalmas prototípust egy nagyjából PC méretű változat követte, mely már hasonlított az első Amigára, az 1000-re, de még mindig rengeteg optimalizálatlan alkatrészt tartalmazott. A következő CES-re pedig elkészült az operációs rendszer is, és a pattogó labda demó fejlettebb változata.

A különleges ebben az volt, hogy az akkor megszokott, viszonylag kisméretű sprite-ok helyett, akkori szemmel hatalmas golyót animált és mozgatott is egyszerre, élvezhető sebességgel. A hangeffektet Apple-II gépen digitalizálták, miután egy aluminium garázsajtó szivacs-baseballütővel ütésével előállították magát a hangot.
Mihamarabb befektetőket kellett találniuk, hogy be tudják fejezni az akkor forradalmi projektet. A Commodore-t elhagyó, akkor már Atari-s Jack Tramiel érdeklődőtt, de csak a chipekkel kapcsolatban, nem az egész csapat iránt. Végül épp a Commodore lett a befutó, ez a két cég - az Atari és a Commodore - között elhúzódó pereskedéshez vezetett, melyet végül az utóbb említett nyert.

Azonban nem mindenki volt felhőtlenül elégedett. A gép maga jól sikerült, de a szoftvergyártók az Electronic Arts-on kívül az Atari ST-t favorizálták. A dolgozók szerint a nem megfelelő marketing volt az ok, ez pedig feszültségekhez vezetett a cégnél. Az Amiga ROM-ba egy elégedetlen fejlesztő, shift+alt+F6-10 funkcióbillentyűk lenyomására a Workbench 1.2 felső sorában megjelenő szövegeket rejtett. Ezek sorendben F6: a képek készítői, F7: dokumentációért felelősek, F8: a chipek tervezői, F9: a hardver megalkotói, végül az F10 megnyomásakor megjelenő szöveggel adott hangot elégedetlenségének: 

Ebből balhé kerekedett, mert bár sem Internet nem segítette az információ terjedését, és a néhány tizedmásodpercre megjelenő szöveget is csak VHS-kamerával sikerült megörökíteni, de valaki vette a fáradságot. Az Egyesült Királyságban a gépek pedig már a polcokon voltak. A Commodore-nak gépek ezreit kellett ROM-cserével "kijavítani", ami tetemes költséget és három hónapos késést jelentett.

E cikk azonban nem erről szól. Ha nincs eleve egy Amigánk, de a Nemzetközi Amiga Nap alkalmából ellenállhatatlan késztetést éreztünk, hogy egy kicsit Amigázzunk, az alábbi lehetőségek állnak rendelkezésünkre:

Szóval tegyük fel, hogy szereztünk egy "valamilyen" állapotú alapgépet - szerencsénk is volt, így tápegységgel -, ami ráadásul működik. A gép esetleges szennyezettsége, bővítőajtóinak megléte vagy hiánya nem vesz el magából a játékélményből (bár van akinek a tisztogatás és a hiányzó műanyagok pótlása is élmény), az esetleg nem működő billentyűk és a memóriabővítés esetleges hiánya már kellemetlenebb lehet.

Nincs még megoldva, hogy kijelzőre kössük, a beépített lehetőségek csak fekete-fehér képet adnak, hacsak nem szerzünk be valahogy egy A520 TV-modulátort, és - ha a mi TV-ken is csak HDMI bemenet és digtális tuner van - egy hozzávaló televíziót. Esetleg padlásleletből, ősi elektronikai boltok poros raktárából, vagy utángyártásból szerzett, ezek híján DB25-ből eszkábált DB23 videocsatlakozóból fabrikálunk kábelt a szintén beszerezhetetlen, de amúgy is a gép árával vetekedő színes monitorhoz - vagy TV-s mázli esetén, az azon lévő SCART csatlakozóhoz.

Már elég sokat foglalkoztunk ezzel, de még nem játszottunk, sőt ekkor még nincs egerünk, kontrollerünk, nincs floppylemezünk - nem is említettem, hogy az Amiga lemezolvasói elég híresen elromlósak voltak, persze ez lehet az eltelt idő miatt is. Helyükre befaraghatunk megfelelően moddolt 1.44MB-s modellt is.

Attól, hogy lett hajlékonylemez-olvasónk és lemezünk, még mindig nincs megoldva az internetről letöltött programok betöltése - erre egyik lehetőség lehet, ha az egész floppy kérdést kihagyva azonnal Gotek-et teszünk a gépbe, így USB csatolón keresztül érhetjük el a programjainkat. Ha nincs semmi hiba, kezdődhet is a játék! Valószínűleg egy (közel) hatszámjegyű összegnél járunk ekkor.

Az új cég sikeresebbnek bizonyult a retró vonalban, több termékük is megjelent, 2018-ban a THE64 helyett végül THEC64 nevet kapó Commodore 64 minikonzol, 64 darab beépített játékkal. Az egyébként minőségi csomagolásban, egy a korszakban legendás Competition Pro botkormány stílusában épített valójában gumimembrános, de egész használható - ráadásul PC-n is működő, USB-s csatlakozású - botkormányt is találhatunk, HDMI és USB kábel mellett.

A THEC64 Mini mellé nem jár tápegység, azonban ez annyira nem aggasztó, egy mikroUSB-s telefontöltő is megteszi, az elég sűrűn előfordul a háztartásokban, és jó része már a kidobás szélén áll amúgy is - a Type-C-re váltás okán. De ezt a gépet is egy következő cikkben vesézgetem. Az alkotók eredeti tervével ellentétben egy eredeti C64 fele méretével rendelkező konzol készült, melynek - némelyek sajnálatára - billentyűzete csak dísz.

Végül 2019-ben kiadták a teljes méretű - és billentyűs THEC64 "Maxi" változatot is (valójában ez "A THEC64"), a Miniből hiányolt audio csatlakozás lehetőségével, a botkormány pedig itt már valódi mikrokapcsolós - mely külön termékként is megvásárolható. A kijelzős C64 kézikonzol változat még várat magára. A THEC64 már nem kapható, és THEC64 Minit is már keresni kell, ha vásárolni szeretnénk, de lehetőség van rá, még itthon is, a cikk írásakor akciósan.

2020-ban következett, a THEC64 limitált kiadása, a THEVIC20 ColourComputer, mely a korai VIC-20 gépek színvilágát és csomagolási stílusát adja vissza. Ez a korai Commodore gépek PET nyomtatású feliratát kapta, bár a billentyűk lekerekítettek a későbbi dizájn szerint. A VIC20 emuláció (és előre tárolt programok) mellett a C64 mód és játékai is elérhetők. A "teljes méretű" kiadások tartalmazzák a tápegységet, ezek billentyűzet-minősége pedig talán még az eredeti Commodore gépét is lekörözi.

De térjünk rá végre a cikk tárgyára. A Retro Games Ltd még 2021 nyár végén jelentette be az THE A500-at 2022-es megjelenéssel, melyre az Amazon-on előrendelést lehetett leadni. A prototípus idén márciusban már külső tesztelőknél volt. Sem a Commodore logó, sem az Amiga név nem jelenik meg a csomagoláson vagy a burkolaton, helyette az Amiga-pattogó-golyó egy részlete látható.

Működése a THE... sorozatban megszokottnak mondható: csökkentett Linux-on futó emuláció, mely esetünkben All Winner H6 ARM (Cortex A53) processzor alapon fut 512MB DDR3 memóriával támogatva.

A korábbi - THEC64 Mini - 2 USB 2.0 aljzatával szemben itt már három áll rendelkezésre. Az egyedi, a számítástechnikából szinte teljesen kikopott, bézs színre festett HDMI kábel, a szintén tápegység nélkül érkező gép USB-C aljzata mellé csatlakozik. 256MB Flash ROM-ban pedig az operációs rendszer és a 25 beépített játék, továbbá játékonként négy mentési lehetőség található. Ez nem a megszokott "állás mentése", hanem inkább egy eltárolt "pause": pontosan ugyanonnan folytatjuk, ahol a mentés készült és bármikor elérhetjük a programok futtatása során.

A 25 játék a korábbi modelleknél jóval kevesebb, de itt is lehetőségünk van egyedi, WHDLoad LHA, vagy - megfelelő firmware esetén ADF formátumú fájlt beolvasni, FAT32-re formázott és WHDLoad-csomagot tartalmazó pendrive-ról, például a gyártó honlapján elérhető 26. játékot, a Citadel 2022-es változatát. A "külső" játékok paramétereit is be tudjuk állítani (pl.  0.5 MB-s A500-tól a 2MB CHIPRAM/8MB FastRAM-os verzióig konfigurálhatuk). A beállítást a pendrive-ra menti az eszköz.

Az USB-ről történő töltést a betáp visszajelző piros LED alatti zöld fény jelzi. Ezek kikapcsolhatók, ha zavaró a fény. Sajnos az utólagos játékok nem tudnak "menteni", és ez még csak a kisebbik gond. A beépített 25 játék mondhatni rendben működik, az utólag betöltöttekkel sokszor probléma akad, különösen 50Hz-módban akadozik a hang, a kép, grafikai problémák jelentkeznek, vagy be sem tölthető a játék, más esetben lefagy, más esetben viszont túl gyors.

Az ilyen emulált megoldásoknál praktikus, hogy használat előtt ellenőrizzük. hogy a legfrissebb rendszerszoftver van-e telepítve. Amennyiben nem, a telepítés könnyen elvégezhető az előbb említett pendrive segítségével, a honlapról letöltött legfrissebb firmware-rel. De várjunk még ezzel.

Ez a Mini változat sem kapott teljes billentyűzetet, csak egy dizájnelem, ahogy a floppy-olvasó megformázása is, de minőségi érzetű, ahogy a burkolat és a csomagolás is. A pakknak része még a szintén bézs Type-C betáp kábel, az USB-s, így PC-n is használható, külön is megvásárolható, két gombos, optikai THEMOUSE, a szintén külön is rendelhető, Amiga CD32 stílusú USB-s játékvezérlő, a THEGAMEPAD is.

Előremutató, hogy a THEC64 botkormánya is csatlakoztatható (és a THEGAMEPAD-ot is használhatjuk a THEC64-en, megfelelő firmware-rel - de akár más USBs kontrollert is használhatunk. Amennyiben egyik sem felel meg, kísérletek történtek az eredeti DB9-csatlakozós botkormányok illesztésére is. A minőségérzetet a korábbi termékeikben is megszokott fém súlyok beépítésével igyekeztek növelni.

Ez az egérben is megtalálható, ami - valljuk be - nem rendellenes.
A billentyűzet néhol zavaró hiányát virtuális klaviatúra, vagy USB-s billentyűzet csatlakozási lehetőséggel igyekeztek enyhíteni. Erre szükség lehet, mivel a korabeli játékvédelem egyik alapillére az útmutató szavaira történő rákérdezés - akár a legváratlanabb pillanatokban. Másik ok, a játékos nevének beírására mutatkozó igény egyes játékok esetén.

Azonban itt már látható, hogy a három USB aljzat is kevésnek bizonyulhat. A beépített játékok esetén ikon jelzi, hogy egy-, két-, vagy többjátékos, egér és/vagy játékvezérlő szükséges-e a játékhoz. Amennyiben egy USB-s pendrive-ról töltöttünk be egy egeret és kontrollert is igénylő programot, az USB-s billentyűzetnek már nem marad hely. Ezen USB elosztóval segíthetünk. 

Számomra kissé fura működés, hogy nem elég a programon állni a menüben, azt ki is kell "választani" a piros gombbal, különben a 'start' az előzőleg kiválasztott programot indítja el.

A gép 720p-s felbontást támogat, ami a programoknak megfelelő, a kisebb felbontások az új kijelzőkön amúgy is megszokott torzítással láthatók, ez kritikák alapja lett. Többféle kijelzési mód segíti a megfelelő kijelzést, a NTSC / PAL  / Pixel mód a képpont szélességét változtatja a magassághoz képest a leírt sorrendben. Fontos, hogy a programnak megfelelő módot állítsuk be, különben grafikai hibákkal, akadozással találkozhatunk.

A beépített játékok: Alien Breed 3D, Another World, ATR: All Terrain Racing, Battle Chess, Cadaver, Kick Off 2, Pinball Dreams, Simon The Sorcerer (AGA Verzió), Speedball 2: Brutal Deluxe, The Chaos Engine, Worms: The Director’s Cut, Paradroid 90, Stunt Car Racer, Zool: Ninja Of The ”Nth” Dimension (AGA Verzió), Project X, The Sentinel, F16 Fighter Pilot, California Games, Super Cars 2, Qwak, Dragons Breath, Lost Patrol, Titus the Fox, Arcade Pool és a Citadel.

Akit a beépített játékok már nem elégítenek ki, és még nem telepítette az ADF kezelést ígérő, de a problémás játékok működését csak részben orvosló, cikk írásakor legfrissebb 1.1.1-es firmware verziót, néhány egyéb lehetőséget is számításba vehet (az említett verzióra történő frissítés viszont akadályozhatja az alább felsorolt programok működését):

Pandory Hack: Ez a leghasználhatóbbnak tűnő mod, mely lehetővé teszi az általam hiányolt többkontrolleres kezelést, akár két egeret is lekezel. Emellett az emuláció immár kiterjed több platformra, a C64-től kezdve, PS1 stb akár Doom-mal is játszhatunk. A gépet 60Hz-re kijelző módba kell váltani. Az installálás és a futtatás is pofonegyszerű. Emellett sok játék akadozása, hang problémái és grafikai hibái is elmúlnak, ráadásul megoldott a "külső" játékok mentése is!

AminiMiga és az Amiga Inside modokkal - Workbench indítható el az Amiga Mini-n, többek között PDF, és zenelejátszási lehetőséggel. 

Aki csak kipróbálná a legfrissebb rendszerfrissítést, de nem szeretné elveszteni pl. a Pandory mod használatának lehetőségét, nos neki is létezik megoldás.

Ahogy a korábbi THEC64-nél, itt is egy minimális hack-kel, UART porton csatlakozhatunk az alaplapra, vizsgálhatjuk az operációs rendszer működését.

Kinek ajánlható a THEA500 mini? Konzoljátékosoknak, akik látták, vagy használták valahol az Amigát, de nem annyira a hardcore retro fanoknak, akik birtokolták is a gépet. A néha apróságok, néha nagyobb hibák a (volt) Amiga tulajokat eltántoríthatják, de egy koca játékos nem valószínű, hogy észreveszi, ha a zene nem pont "úgy" szól. Továbbá nincs kedvük kitapaszatalni az emulátorok, vagy pendrive-on elérhető szinte bármin bootoló Amigá-t is tartalmazó eszközök működését, viszont szeretnének egy minőségi és dizájnos burkolattal ellátott eszközt.

Az ára szabad szemmel látható összeg, de ha úgy számolunk, hogy a THEGAMEPAD és az egyébként külön is elég sikeres THEMOUSE valamivel több, mint 10 ezer forintba kerül, a fennmaradó összeg egy átlagos Cortex A53 gép áránál jóval kevesebb. És akkor még csak egy gépünk van, azonban a THEA500Mini több Amigát is képes emulálni. 

Egy frissen szerzett, vagy a padláson épp fellelt "valamilyen állapotú" Amiga álltában is lehet kondenzátor-elektrolitfolyás (leginkább 600/1200-as szériát érinti) áldozata, érheti Varta-okozta halál - ez az 500plus gépekre veszélyes, esetleg hiányzó chipek, nem működő billentyűk - minden gépnél lehetséges. A THEA500Mini további előnye a szállíthatóság, ez biztos elfér egy kézipoggyászban elődjével ellentétben - tehát nyaralásra is ideális lehet.

Akinek nem tetszik a billentyűzet hiánya, Amiga 1200 kinézetűvé is fejlesztheti a gépet.

A Retro Games Ltd várható termékei pedig a THEC64 SX kézikonzol, a teljes billentyűs THEAmiga500 és a THEAmiga1200.