Úgy néz ki, még jó ideig nem tudjuk elengedni ezt, a pár hónap alatt összehozott, majd 1982 januárjában bemutatott, és a számítástechnika egyik mérföldkövének számító masinát.
Meghatározó, a kezdetekben talán azért, mert Jack Tramiel, a Commodore feje, agresszív árpolitikájával, és a korában kiemelkedő ár/teljesítményű számítógéppel rukkolt elő: 16 szín, hardveres sprite-ok (= kb. a videójátékokban mozgó izék), egy jó képességű hangchip, melyet fejlesztésének kezdetén szintetizátorba szánt az alkotója, Robert Yannes. Igaz, a tervezett 32 hangcsatorna helyett végül hármat tudott megszólaltatni az akkori technológiai korlátok miatt, de a képességeivel így is úttörő volt az addig max. csak csipogásra, sípolásra képes társaihoz képest. A piacot letaroló kampányokkal - pl. 100 dollár visszatérítés az árból, aki a korábbi gépét leadja (amit esetleg épp a kampány miatt vásároltak a 100 dollár töredékéért; pl. a Timex1000 49 dollár volt akkor) - leuralta a piacot a szegmensben, és a legnagyobb számban eladott home computerré tette.
Tramiel segítségére volt, hogy korábban megvásárolta az olcsó processzort is gyártó chipgyárat - ezzel is függetlenítve magát. Az 595 dolláros kezdőárat ennek, és többek között az előd VIC-20 2.0-s BASIC-e, billentyűzete és burkolata újrafelhasználásának köszönhette (ez később, a szintén "olcsó" Commodore 16-nál is feltűnik megspórolva egy új design-t). Valljuk be, a nagyszámú eladást segíthette az is, hogy a később Tramiel nélkül működő Commodore nem váltotta le a platformot - de lényegében nem is fejlesztette azt, amíg az hasznot hozott.
A nagyszámú tulajdonostól hasznot remélő szoftverházak rengeteg játékot adtak ki rá, és mivel sok (és jó, vagy legalább látványos) játék volt rá ezt vették a népek, egészen 1994-ig.
Bár a kanadai képviselet a meglévő készletekkel 1996-ig húzta, a gyár utolsó napja 1994 áprilisában volt, melyről az egyik volt alkalmazott videófelvételt is készített. C64-est láttam dolgozni kórházban, tervezőcégnél, terepasztal- és robot vezérlésnél is, dereng a képújság is a helyi kábeltévéknél, és ki tudja mire használták még, erőművekkel kapcsolatos történetekről is szól a fáma... Persze ennek oka lehetett a vasfüggönyön innen található országokat sújtó kereskedelmi korlátozás, mely a nyugati technológia keletre jutását akadályozta, de két floppyval (aminek darabja akkor az alapgép árával vetekedett például azért, mert abban is volt processzor és memória, mondhatjuk: egy másik számítógép volt) egy kisebb munkaállomás már működtethető volt. Ráadásul jelentősen kisebb költséggel, mint az elérhető szovjet szekrény, vagy szoba méretű monstrumok.
Az utat megmutató előd, a VIC-20 után az elhaló 16KB SRAM-memóriával szerelt és emiatt drága VIC-30 projecttel párhuzamosan VIC-40 néven induló prototípust végül Commodore 64-re keresztelték. A legenda szerint az Angliában gyártott C64 második példánya, azaz a 2-es sorozatszámú, a csak 1985-ben feloldott COCOM korlátozás ellenére ide került Magyarországra, a Novotrade-hez, mely sok egyéb mellett szoftverfejlesztéssel és -kiadással is foglalkozni kezdett.
A C64 első gyári játékai közül több magyar programozók kezeiből került ki. A játékötletek pedig a magyar néptől származtak az akkori korszak TV-műsorának, a Felkínálom-nak felhívása nyomán. Ezt a történetet már feldolgozta más: aki még nem látta, keresse a Vakondok témába vágó részeit; a negyediket mindenképpen, melyet az iskolákban is kötelező tananyaggá tenném, de a második is nagyon ajánlott, ahogy az ötödik is érdekesnek ígérkezik.
A gépek jó része az eltelt évtizedek ellenére is üzemel, pedig alkatrészeit az azóta eltelt idő töredékére tervezték. Habár fejlesztés is volt, de főképp a költségek optimalizálása miatt. Hétféle alaplap összesen 28 változatban készült, kezdetben inkább kerámia tokozású integrált áramkörökkel. A technológia fejlődésével (HMOS), az IC-k száma kb. harmadára csökkent, így 50 dollárba került a CBM-nek legyártani, a kezdetben 135 dollárba kerülő gépet. Az 1982-tól a következő év elejéig készülő első verziókat az internet "silver label"-ként emlegeti, mivel a később színessé váló feliratok itt még fekete-ezüst színűek voltak, ezekből az USA változaté fémből, az angolé műanyagból készült.
Ennek a kezdeti verziónak jelentősen magasabb a hype-ja - pedig talán pont a határidők miatti kapkodásnak köszönhetően a képminősége rosszabbra sikerült, és megbízhatósági problémák is előfordultak, például a botkormány portok nem voltak diódákkal védve. A billentyűk színe sötétbarna, a funkcióbillentyűk okkersárga, néha szürke színűek, a betáp csatlakozó körül a fém - a későbbi kör helyett - négyszög alakban van kivágva. A 326298-as alaplap még a VIC-20-asban is található 5 pines Video-Out csatlakozóval szerelt, a PAL verziójú KU-14194HB alaplap már 8 tűset kapott.A 326298-as alaplap a bemutatott prototípussal együtt 4 revíziót élt meg, ezeket a 250407-es, javított alaplapokra cserélték meghibásodás esetén.
Bár 40 éves a konstrukció, legalább egy dologban a mai gépeket is lepipálja: a bekapcsolás és a készen állás közötti idő tizedmásodpercekben mérhető.
Ennek oka, hogy a rendszer ROM-ban tárolódik, melynek előnye a betöltődési sebesség, hátránya az, hogy a fejlesztés csak korlátozottan lehetséges, már ha a kompatibilitást szem előtt tartjuk. A 2.0-ás BASIC-et melyet az előd VIC-20-ban is alkalmaztak, a kezdetekkor a Microsoft fejlesztette.Tramiel ezért egy - a későbbi eladásokat tekintve csekély összeget fizetett, szemben a korábbi ajánlattal, mely gépenkénti díjról szólt.
Egy másik nagy hiányosság, hogy nincs reset gomb a gépeken. Ezt többféle módon pótolhatták a felhasználók, ide tartozik, hogy legalább áramtalanító kapcsoló van, az meg másik konstrukciókból lett kispórolva.
A körülbelül húszmillió eladott példány valószínűleg minden kezdeti képzeletet felülmúlt, a korai sorozatszámok csak négy számjegyűek voltak. 1986-ban Németországban, az egymilliomodik eladás okán a BMW múzeumban rendezett ünnepségen kiosztottak egy kb. 350 darabos sorszámozott C64 Golden verziót . (Az USA-ban már 1984-ben megvolt az egymilliós eladás). Ez lényegében egy sima 250 407-es alaplappal szerelt C64 volt aranyra festve, fehér billentyűkkel, szürke funkcióbillentyűkkel. A címkék is aranyozottak voltak a Commodore felirat tartalmazta a sorozatszámot 1 000 000-tól a kiadott darabszámig, és egy plakett is érkezett a géppel, viszont a botkormánynál található fém takaró nem volt beszerelve valamilyen okból. E gép mellé tápegységet nem adtak.
A jó képességek és az alacsony ár miatti sikert megalapozta, hogy rengeteg szoftver készült erre a gépre. Mit készült, még mindig készül: 2021-ben, és már idén is jópár játék készült a gépre. Igen, az eredeti konfigurációra, majdnem 1 MHz órajel, 300ns elérésű, 64kilobyte méretű memória, 16 szín, 320x200-as maximális felbontás. A mai közel korlátlan lehetőségek idején, és az optimalizáltság egyre kisebb igénye mellett, inkább a szűkös korlátok miatt lehet érdekes az elhivatottaknak.
A Commodore 64-et és testvéreit több, mint 10 évig gyártották, többféle burkolattal és belsőséggel. A korai "kenyeresdoboz" verziót 1986-ban frissítették a nemsokkal azelőtt megjelent C128 dizájnjára hajazó laposabb, világosabb C64C-re, amit követett a monitor és a lemezegység színe is. A CR nevű költségcsökkentett változaton a billentyűknek már csak a felső részén volt nyomtatás, és a burkolatrögzítő csavarokat is elhagyták az idővel törékennyé váló fülekre cserélve. Azonban azok a fejlesztések, amelyek a "kenyeres" házhoz lettek tervezve, nem voltak használhatók. Az IC gyártási technológiákat is frissítették, ez tartóssággal, alacsonyabb fogyasztással járt, és azzal, hogy hangkeltésért felelős SID chip innentől másképp szólt.
A konzolok elterjedésének hullámát is megpróbálták meglovagolni az 1990-ben megjelent C64 Games System (GS)-verzióval. Ez lényegében egy C64 billentyűzet nélküli változata. Cartridge port már eleve volt a C64-ben, és játékok is jelentek meg ilyen módon. Ezek előnye, hogy behelyezés után rögtön indulnak, nem kellett betölteni valahonnan, hátrányuk a borsosabb ár. A 250 469-es C64C alaplapot kapta, a User Portot felfelé fordították, egy billentyűzet vezérlést nélkülöző ROM-ot tettek bele és készítettek egy burkolatot hozzá. A terv beválhatott volna, mivel már rendelkezésre állt a C64-hez kifejlesztett játékok cartridge változata, azonban felmerült egy probléma: a játékok nagy részéhez billentyűk használatára is szükség volt, ezzel azonban a GS ugye nem rendelkezett. Ezek a játékok nem voltak használhatók a konzollal, ami bukásra lett ítélve.
Az alaplapokat visszaalakították és egy harmadik kiadású Commodore 64 is érkezett, a C64G. világos házban, a C64C felülnyomtatott fehér billentyűzetével. Egyes források szerint azért, mert a németek ragaszkodtak az eredeti burkolathoz, melynek volt egy szintetizátor-billentyű kiegészítése. Volt még néhány érdekes próbálkozás. Az egyik az 1987-ben az USA-ban gyártott, de csak Németországban, az Aldi-ban árult erősen költségcsökkentett verzió (rá is ragadt az Aldi név), később ez lett az egyik összetevője a C64G-nek.
Még a C64 előtt, 1982-ben VIC-10 kódnéven Japánban kiadták a Commodore MAX számítógépet. Bár ez nem C64, több közös dolog van bennük: 6510-es processzor, a 6566-os VIC chip 320x200-as felbontást támogatott 16 színnel és sprite-okat. A 2KB-os memória viszont rendkívül szűkös, billentyűzete sem a gyártótól megszokott minőségű. Cartridge-n jelentek meg hozzá programok, onnan töltődött a 2.0-ás BASIC is.
Mivel a két évvel azelőtt megjelent előd, a VIC-20, bár a grafikus megjelenítése gyengébb, minden másban többet nyújtott, nagyjából egyforma áron, a MAX Machine így nem teljesített jól. Még 1982-ben abbahagyták a gyártást, azonban a C64 örökölte a MAX kompatibilis módot a cartridge kezelésében. A www.multimax.co oldal szerint 24 program jelent meg rá, ezt ők egyetlen cartridge-ban adták ki. A kompatibilis mód okán az utód gépekben is elindíthatóak a programok.
Commodore Educator 64 / Model 4064: Az amerikai iskoláknak 1983-ban a korai, Commodore PET mintájára tervezett robosztusabb C64 változat. Szintén 2.0-ás BASIC-kel, azonban monokróm kijelzővel, ami valószínűleg a sikertelenségét is okozta (az alapgép színes volt ugye), nem tudott versenyezni az Apple megoldásaival.
Commodore SX64: Hordozható változat, beépített floppyval és 5" színes monitorral, de külső monitor is csatlakoztatható. A monitoron a háttérszínt fehérre változtatták a jobb olvashatóság miatt, ez azonban néhány programnál gondot okozhatott (gondolom, ahol nem állították be a színeket, hanem a gyári beállításra hagyatkoztak). A C64-gyel való kompatibilitásának egyedül a beépített tápegység szab korlátokat: a gépet üzletembereknek szánták, de pl. a REU memóriabővítőt nem lehetett a gyári géphez csatlakoztatni. A LOAD/SAVE utasítások alapértelmezetten a lemezegységhez fordultak, a megszokott kazettás magnó helyett. A legenda szerint a DX64 dupla lemezegységgel szerelt változat, azonban konkrét darabot nem leltem sehol, második meghajtó helyének gondolt rekesz pedig kábel helye. A formát próbálták életben tartani, az SX-500-ba például Amiga 500-at szerelt egy Commodore dolgozó, de végül megmaradt prototípusnak.
Az SX64 gyártását 1986-ban befejezték.
Drean 64: Argentínában a magas adóterhek optimalizálása érdekében a megosztott gyártást választották, az alaplapot - melyek jellemzően a problémás első széria feljavított példányai voltak - és a billentyűzetet a Commodore szállította, a burkolatot, a csomagolást, és a tápegységet a Drean gyár adta hozzá. A helyi vélemény szerint ezek a feljavított alaplapos változatok strapabíróbbak voltak az amerikai gyári változatoknál. A Drean-nal az együttműködés a C64C, a C16 és a C128 gépekre is kiterjedt, de nem találtam nyomát, hogy 1990 után is folytatódott volna a gyártás, de a cég úgy néz ki ma is üzemel.
Micro Accessories C64: A dél-ausztráliai Micro Accessories által gyártott, C64C-re hajazó burkolattal látta el a C64-et, válaszul a C64C házra vágyó tulajoknak. E gyártó oldotta meg egy KIT-tel a 1541-es lemezegység fejvezérlési problémáját is.
(folytatás hamarosan.)
Retró... MEGINT?
Az utóbbi időben a retró számtech alkatrészek ára gyors ütemben elkezdett a csillagászati magasságok felé ívelni, ezt részben az elérhető készletek csökkenése, részben az érdeklődés növekedése okozhatja. Mint azt korábban észrevehettétek, korábbi reklámjainkban is feltűnt néhány retró eszköz. Mivel a cikk íróját szintén érdekli a téma - bár az is tény, hogy első számítógépének megérkezésekor a 6371-es sorszámú Shell töltőállomás LEGO még jobban érdekelte - a csillagok együttállása retró rovat indítását eredményezte.
Az interneten megtalálható rengeteg retró információforrás - akár még magyar nyelven is - sőt oldalunkon korábban volt is ilyen téma a magazinban, remélem tudunk, és fogunk is újat mutatni a témában. A gyártók - C64 DTV, C64Mini-Max, Mega65 stb - lelkesedése mutatja, hogy van még keresnivalója a régi játékoknak - ahol a grafika, a sebesség, néha a hangzás minőségének fontossága háttérbe szorul az ötlet, és a leleményesség megvalósítása mögött. Negyven éves a C64... és a ZX-Spectrum! Ott van az Atari, Enterprise és a TVC, és még ki tudja mi, így téma lesz bőven!
