Shop menü

MEGJELENT A COMMODORE 65 GYÖKERŰ MEGA65

A Commodore 64 utódjaként 1990-91-ben fejlesztett, majd elvetett gépből kikerült annyi a fejlesztőkhöz, hogy többeknek fájjon rá a foga. A MEGA65 segít ezen, és azoknak is alternatíva lehet akik a C=64 lehetőségein túli új kihívásokat keresnek.
HaverLaci
HaverLaci
Megjelent a Commodore 65 gyökerű MEGA65

A napokban elkezdték postázni Commodore 65 prototípus előddel rendelkező, MEGA65 gépeket.  Az idén negyven éves C64 okán mondhatjuk: jó időzítés.

A Commodore még 1990-ben állt neki, hogy méltó utódot hozzon létre a már inkább az alsó kategóriában hódító, akkor már lassan tíz éves konstrukciójú Commodore 64-nek.

A C65 projektet végül elkaszálták, mert nem akarták a "szegény ember Amigáját" forgalomba hozni. Az Amiga eladások egyébként is jól mentek, és hiába volt az 16 bites, a Commodore 65 pedig csak nyolc, a tudása elég jó volt, hogy a legjobb - és talán a legutolsó - 8 bites gép legyen. Ebben segítette, hogy a Commodore 128-hoz hasonlóan - tanulva a korábbi hibákból -  teljesen Commodore 64 kompatibilis volt, és ezt még akár gyorsabb sebességen is tudta. De ez csak a jéghegy csúcsa, számos korszerűsítés történt az előd C64-hez képest:

- CSG 4510 R3 3.54MHz-es processzor (65CE02, azaz MOS 6502 leszármazott, mely a C64-ben volt, ott 1 MHz körüli órajelen), mely tartalmazott még két MOS6526 CIA-t, soros portot és memórialapozót, mely akár 1 MB memóriabővítést tett lehetővé;
- Új, VIC-III grafikus chip (CSG 4567 R5), mely teljesen VIC-II - tehát C64 - kompatibilis volt (ennek 16K-t területre volt szüksége a memóriából), a 8 darab hardveres sprite-ban is megegyeztek, de azon felül akár 256 színt tudott megjeleníteni egy 4096 színű palettáról, 320×200 (256 szín), 640×200 (16 szín), 640×400 (16 szín), 1280×200 (4 szín), és akár 1280×400 (4 szín) felbontásokban;
- Külső videójel illesztés lehetősége (genlock);
- 40x25 és 80x25 karakteres mód, villogás és vastagított betű támogatásával;
- Integrált DMA vezérlő (CSG4151, bit blit);
- A C64-hez képest duplázott, a C64C-ből is ismert, CSG 8580R5 SID chip sztereó hanggal, a hangerő, szűrők és moduláció chipenként állítható;
- 128 KB RAM, növelhető 1 MB-ig, az Amiga 500-hoz hasonló bővítő csatlakozással;
- 128 KB ROM;
- Commodore BASIC 10.0, a C64 10 éves, 2.0 változata helyett fejlesztett, rendkívül sokoldalú programozási nyelv, mely már a grafikát, a sprite megjelenítést és a hangkeltés lehetőségeit nagymértékben támogatja;
- Beépített 3.5" DS/DD, 880k kapacitású floppy meghajtó saját DOS-sal és (F011C) vezérlővel;
- 77 gombos billentyűzet, külön billentyű minden irányhoz (a C64 egyik hiányosságát javították ezzel);
Csatlakozási lehetőségek: 2 db 9 tűs játékvezérlő, bővítőport, a hagyományos, soros 6 tűs hajlékonylemez csatlakozó, 24 tűs user port, 2 RCA hangkimenet, 9 tűs RGBA-, egy RF video-, és kompozit videokimenet, egy 8 tűs gyorsabb működésű floppy csatlakozó.

A memória órajele nagyjából kétszerese a C64-nek. A RAM meg van osztva a CPU és a grafika között, mely 16 biten éri azt el, így 7.2 megabájt videósávszélességet érhetünk el vele másodpercenként, mely megegyezik az Amiga OCS/ECS chipsete által nyújtottal.
A processzor viszont lelassul a magasabb videómódokban, de erről még lesz szó.

A Commodore 65 prototípus gépből jópár - egyes becslések szerint kb. 200 darab - ki is került programfejlesztőkhöz. Minden adott volt ahhoz, hogy Commodore egyik fehér hollója válhasson belőle. Kevesek voltak olyan szerencsések, hogy egy garázsvásáron 2 dollárért, vagy hasonló összegért jussanak hozzá. A retró vonal előretörésével egyre érdekesebb lett a közösségnek, inkább ezerszeres, mostanában tízezerszeres, vagy még nagyobb szorzóval kell számolni az árban. Mindehhez hozzátartozik, hogy ezek a gépek végig a Commodore tulajdonában voltak - vannak?

A kikerült, esetenként eltérő felszereltségű  - például billentyűzetfelirat-hiányos, vagy memóriabővítővel felszerelt - példányok többé-kevésbé működtek, de bennük nem volt végleges ROM tartalom. A legutolsó 1991-es gyári ROM is hemzsegett a hibáktól, a 10.0-ás BASIC is elég mostoha állapotban volt, több - akár fontos - parancs nem volt implementálva, esetleg még a sorsa is kérdéses volt - az interneten is megtalálható használati útmutató szerint.

Néhány rajongó, a Commodore 64 és Amiga demoscene ismert tagjai - Highlander/Fairlight, Deft/MEGA/TRSi, doubleflash/MEGA, és a Museum of Electronic Games & Art úgy döntött, kézbe veszi az ügyet. Létrehozták a MEGA65 projektet, és Trenz Electronic-kal kooperálva elkezdték kidolgozni a burkolat, a teljes mechanikus billentyűzet újragyártását. Az alaplapot áttervezték ma elérhető és korszerűbb alkatrészekkel, a hibákat kijavították és a ROM-ot is befejezték. Ráadásul mindezt egy nyílt forráskódú, non-profit projekt keretében. Ahogy telt az idő, egyre többen beszálltak a projektbe, az MEGA65 létrejötte iránt elkötelezett, tapasztalattal rendelkező tagok. Mondhatni egész közösség alakult ki a kezdeményezésből. Fontos megemlíteni, hogy a projektnek hazai vonatkozása is van: Lénárt Gábor (LGB) - az Xemu nevű Commodore 65 / MEGA65 emulátor megalkotója - is részt vett a fejlesztésben.

Az alaplap FPGA alapú lett, melyet elhivatottak legjobb tudásuk szerint, vagy azon is túl, rendesen megcsináltak, nem pedig egy lesajnált, valamilyen processzoron futtatott Linux alapú emuláció, melyet a profit miatt gányolt össze valaki. Szíve-lelke a Xilinx Artix A7 200T lett. Az FPGA rugalmas fejleszthetőség lehetőségét adja (akár ZX-Spectrum emulációt is illeszthetünk a C64/C65 csomag mellé, ráadásul viszonylag egyszerűen). A sebesség akár negyvenszerese lehet a C64-nek.

A Commodore 64-hez fejlesztett, népszerű hangchip, a SID is az FPGA-ban kapott helyet, de lehetőség van kártyán "rendes" SID chipeket is csatlakoztatni azok számára, akik az authentikus C64 hangzásra vágynak. Eleve úgy szól a fáma, hogy nincs is két SID chip, ami egyformán szól...

A képernyő csatlakozási lehetőségek is fejlődtek - tegyük hozzá, erre nagy szükség volt, az analóg TV modulátor képminősége nem korszerű, a Commodore 65 egyéb videocsatlakozási lehetőségei (RGBi, kompozit) pedig vagy analógak, vagy messze vannak a most kapható szabványoktól. A MEGA65 esetén analóg - 15 tűs VGA, és digitális - HDMI - kimenetek közül is választhatunk.

A beépített lemezmeghajtó 3.5"-os, ami nem igazán volt elterjedt Commodore 64 korszakban - persze a hozzáillő, 1581-es meghajtó elég vágyott darab mostanság -, így akár a korabeli 5.25"-os meghajtó csatlakoztatását is lehetővé tették a megszokott IEEE-488 soros porton. Azonban aki a hajlékonylemezt már idejétmúltnak és kényelmetlennek érzi - esetleg már nincs is neki, vagy nem is volt soha - és nem is kívánja az egy csomag újonnan több ezer forintba kerülő lemezt megvásárolni, csak hogy megtapasztalhassa, milyen is az - nos, nekik a MEGA65-öt felszerelték SD-kártya - pontosabban SDHC - olvasóval. Ez korszerű, nagykapacitású és olcsó, rajta keresztül máshonnan, esetleg netről letöltött programok egyszerűen átvihetők az új gépbe.

Az USB csatlakozóra egér, vagy játékvezérlő csatlakoztatható, sőt a MEGA65-nek ethernet csatlakozási lehetősége is van, melyen keresztül akár az internet csatlakozás lehetősége, vagy a korabeli BBS-ek elérése is lehetséges.

A MEGA65 384 kilobájt memóriával rendelkezik, mely az Amiga memóriájához hasonló felépítésű: chip és slow memória, továbbá RAM bankokat is használ mint a Commodore 128. Az egyik legnagyobb kihívást a MEGA65 fejlesztése során a grafikus hardver okozta. A C65 VIC-III chipje is hasonlóan működik, mint az Amiga megoldása. Viszont a Commodore 65 nem a nagy teljesítményű Motorola 68000 sorozattal, hanem CSG 4510-es processzorral szerelt, és ez a MOS 6502-es leszármazottsága okán lassan tudta kezelni Amiga-szerű grafikát, sőt minél több szín volt, annál lassabban. Egyes vélemények szerint a Commodore 65, amennyiben ilyen grafikus megoldással kerül piacra, biztosan megbukott volna.

Végül a MEGA65 fejlesztők gondoltak egy nagyot, a gépbe a VIC-III adaptálása helyett inkább a C64 VIC-II chipjének felpimpelt változata került. Nem kell megijedni a VIC-4 elnevezésű grafikus "chip" tudása a VIC-III képességeit is felülmúlja. Azonban e chip kifejlesztése talán kicsit elvett az ős Commodore 64 lelkületből, mivel annak több - a rajongóknak talán kedves - korlátja megszűnt a VIC-4 VIC-II-höz viszonyítva végtelennek tűnő tudása miatt.

Nem a felbontásokra, és az eredeti 16-hoz képest kb. bármennyi elérhető színre gondolok most, hanem teljes programozási technikák váltak szükségtelenné. A Commodore 64-ből is ismert nyolc darab hardveres sprite maradt, de azok mérete növelhető. A korábbi 256 helyett 8192 egyedi karakter jeleníthető meg, ez is a korábbi szűkös korlátok helyett végtelen teret nyitott.

A Commodore 65 sztereó SID hangkeltését továbbgondolták a MEGA65 fejlesztők, abba már négy SID chip "került", azaz implementálódott az FCPGA-ba. Bevezették a Z regisztert, mely szintén új lehetőségek egész tárházát biztosítja. A MEGA65-öt valós idejű órával is felszerelték. 2021 februárjában kiszállították a fejlesztői példányokat, a MEGA-65 DevKit-et. Ez valóban KIT volt, a tulajnak kellett összeépíteni, még a burkolatot is.

Ennek köszönhetően viszont már most is elérhetőek programok a platformra. Természetesen a Commodore 64-es játékainkat vagy más programjainkat, a C64-es SID zenéket, és akár az AMIGA-t népszerűvé tevő MOD formátumot is képes lejátszani a MEGA65.

Az előrendelhető készülék ára nettó 666.66 euro, azaz 793.33 euro adóval, mely talán borsosnak tűnik, különösen a jelenlegi árfolyamon. De ha összehasonlítjuk a legutóbbi, 2022 tavaszi Commodore 65 eladással, más a kép: az közel ötvenezer dolláron kelt el,  pedig egyetlen előnye, hogy eredeti Commodore gyártmány.

Azok akik meg szeretnék tapasztalni a "mi lett volna ha" érzést a Commodore 65 egy ilyen prototípusával, valószínűleg csalódni fognak, látva mennyi és milyen problémát kellett a MEGA65 alkotóinak megoldani, és az mennyi időt vett igénybe. 

A MEGA 65 hazánkba is megérkezett, a retró számtech egyik fellegvárának számító Csokonai Művelődési Házban gyorsan szét is kapták.

A mai PC alaplapokhoz hasonlóan CR2032-es elem kell bele, mely nincs beépítve a gépbe. Valószínűleg biztosra mentek ezzel, másrészt pl. Kaliforniában nem is szállíthatnak ki PC alaplapot behelyezett CR2032 elemmel.

Azonban a MEGA65 projekt nem csak egy befejezett Commodore 65, hanem sokkal több annál. Tartalmaz C64 magot, Gameboy és a korábban ís leírt Spectrum mag is betölthető, sőt a MISTer project fejlődésével pedig hamarosan Amiga verziók is várhatók.

Ez egy fejlődő projekt tehát, mely nem a pénzkeresésre összpontosít, sok kritizált, esetleg meg is bukott hasonló retróval kapcsolatos próbálkozással ellentétben. Minőségi alkatrészek használata - a billentyűzet például CherryMX kapcsolós - és fejleszthetőség jellemzi. Az egyik legjobb érv a MEGA65 mellett, hogy megvásárlásakor ugyanazzá a kíváncsi kamaszgyerekké válhatsz, mint az első számítógép megérkezésekor, aki elkezdi felfedezni az új játékszert, majd annak határait feszegetni. Ugyanezt az izgalmat érezheti minden MEGA65 vásárló.

Neked ajánljuk

    Tesztek

      Kapcsolódó cikkek

      Vissza az oldal tetejére