A napokban elkezdték postázni Commodore 65 prototípus előddel rendelkező, MEGA65 gépeket. Az idén negyven éves C64 okán mondhatjuk: jó időzítés.
A Commodore még 1990-ben állt neki, hogy méltó utódot hozzon létre a már inkább az alsó kategóriában hódító, akkor már lassan tíz éves konstrukciójú Commodore 64-nek.
A C65 projektet végül elkaszálták, mert nem akarták a "szegény ember Amigáját" forgalomba hozni. Az Amiga eladások egyébként is jól mentek, és hiába volt az 16 bites, a Commodore 65 pedig csak nyolc, a tudása elég jó volt, hogy a legjobb - és talán a legutolsó - 8 bites gép legyen. Ebben segítette, hogy a Commodore 128-hoz hasonlóan - tanulva a korábbi hibákból - teljesen Commodore 64 kompatibilis volt, és ezt még akár gyorsabb sebességen is tudta. De ez csak a jéghegy csúcsa, számos korszerűsítés történt az előd C64-hez képest:
- CSG 4510 R3 3.54MHz-es processzor (65CE02, azaz MOS 6502 leszármazott, mely a C64-ben volt, ott 1 MHz körüli órajelen), mely tartalmazott még két MOS6526 CIA-t, soros portot és memórialapozót, mely akár 1 MB memóriabővítést tett lehetővé;
- Új, VIC-III grafikus chip (CSG 4567 R5), mely teljesen VIC-II - tehát C64 - kompatibilis volt (ennek 16K-t területre volt szüksége a memóriából), a 8 darab hardveres sprite-ban is megegyeztek, de azon felül akár 256 színt tudott megjeleníteni egy 4096 színű palettáról, 320×200 (256 szín), 640×200 (16 szín), 640×400 (16 szín), 1280×200 (4 szín), és akár 1280×400 (4 szín) felbontásokban;
- Külső videójel illesztés lehetősége (genlock);
- 40x25 és 80x25 karakteres mód, villogás és vastagított betű támogatásával;
- Integrált DMA vezérlő (CSG4151, bit blit);
- A C64-hez képest duplázott, a C64C-ből is ismert, CSG 8580R5 SID chip sztereó hanggal, a hangerő, szűrők és moduláció chipenként állítható;
- 128 KB RAM, növelhető 1 MB-ig, az Amiga 500-hoz hasonló bővítő csatlakozással;
- 128 KB ROM;
- Commodore BASIC 10.0, a C64 10 éves, 2.0 változata helyett fejlesztett, rendkívül sokoldalú programozási nyelv, mely már a grafikát, a sprite megjelenítést és a hangkeltés lehetőségeit nagymértékben támogatja;
- Beépített 3.5" DS/DD, 880k kapacitású floppy meghajtó saját DOS-sal és (F011C) vezérlővel;
- 77 gombos billentyűzet, külön billentyű minden irányhoz (a C64 egyik hiányosságát javították ezzel);
Csatlakozási lehetőségek: 2 db 9 tűs játékvezérlő, bővítőport, a hagyományos, soros 6 tűs hajlékonylemez csatlakozó, 24 tűs user port, 2 RCA hangkimenet, 9 tűs RGBA-, egy RF video-, és kompozit videokimenet, egy 8 tűs gyorsabb működésű floppy csatlakozó.
A memória órajele nagyjából kétszerese a C64-nek. A RAM meg van osztva a CPU és a grafika között, mely 16 biten éri azt el, így 7.2 megabájt videósávszélességet érhetünk el vele másodpercenként, mely megegyezik az Amiga OCS/ECS chipsete által nyújtottal.
A processzor viszont lelassul a magasabb videómódokban, de erről még lesz szó.
A Commodore 65 prototípus gépből jópár - egyes becslések szerint kb. 200 darab - ki is került programfejlesztőkhöz. Minden adott volt ahhoz, hogy Commodore egyik fehér hollója válhasson belőle. Kevesek voltak olyan szerencsések, hogy egy garázsvásáron 2 dollárért, vagy hasonló összegért jussanak hozzá. A retró vonal előretörésével egyre érdekesebb lett a közösségnek, inkább ezerszeres, mostanában tízezerszeres, vagy még nagyobb szorzóval kell számolni az árban. Mindehhez hozzátartozik, hogy ezek a gépek végig a Commodore tulajdonában voltak - vannak?
A kikerült, esetenként eltérő felszereltségű - például billentyűzetfelirat-hiányos, vagy memóriabővítővel felszerelt - példányok többé-kevésbé működtek, de bennük nem volt végleges ROM tartalom. A legutolsó 1991-es gyári ROM is hemzsegett a hibáktól, a 10.0-ás BASIC is elég mostoha állapotban volt, több - akár fontos - parancs nem volt implementálva, esetleg még a sorsa is kérdéses volt - az interneten is megtalálható használati útmutató szerint.
Néhány rajongó, a Commodore 64 és Amiga demoscene ismert tagjai - Highlander/Fairlight, Deft/MEGA/TRSi, doubleflash/MEGA, és a Museum of Electronic Games & Art úgy döntött, kézbe veszi az ügyet. Létrehozták a MEGA65 projektet, és Trenz Electronic-kal kooperálva elkezdték kidolgozni a burkolat, a teljes mechanikus billentyűzet újragyártását. Az alaplapot áttervezték ma elérhető és korszerűbb alkatrészekkel, a hibákat kijavították és a ROM-ot is befejezték. Ráadásul mindezt egy nyílt forráskódú, non-profit projekt keretében. Ahogy telt az idő, egyre többen beszálltak a projektbe, az MEGA65 létrejötte iránt elkötelezett, tapasztalattal rendelkező tagok. Mondhatni egész közösség alakult ki a kezdeményezésből. Fontos megemlíteni, hogy a projektnek hazai vonatkozása is van: Lénárt Gábor (LGB) - az Xemu nevű Commodore 65 / MEGA65 emulátor megalkotója - is részt vett a fejlesztésben.
Az alaplap FPGA alapú lett, melyet elhivatottak legjobb tudásuk szerint, vagy azon is túl, rendesen megcsináltak, nem pedig egy lesajnált, valamilyen processzoron futtatott Linux alapú emuláció, melyet a profit miatt gányolt össze valaki. Szíve-lelke a Xilinx Artix A7 200T lett. Az FPGA rugalmas fejleszthetőség lehetőségét adja (akár ZX-Spectrum emulációt is illeszthetünk a C64/C65 csomag mellé, ráadásul viszonylag egyszerűen). A sebesség akár negyvenszerese lehet a C64-nek.
A Commodore 64-hez fejlesztett, népszerű hangchip, a SID is az FPGA-ban kapott helyet, de lehetőség van kártyán "rendes" SID chipeket is csatlakoztatni azok számára, akik az authentikus C64 hangzásra vágynak. Eleve úgy szól a fáma, hogy nincs is két SID chip, ami egyformán szól...
A képernyő csatlakozási lehetőségek is fejlődtek - tegyük hozzá, erre nagy szükség volt, az analóg TV modulátor képminősége nem korszerű, a Commodore 65 egyéb videocsatlakozási lehetőségei (RGBi, kompozit) pedig vagy analógak, vagy messze vannak a most kapható szabványoktól. A MEGA65 esetén analóg - 15 tűs VGA, és digitális - HDMI - kimenetek közül is választhatunk.
A beépített lemezmeghajtó 3.5"-os, ami nem igazán volt elterjedt Commodore 64 korszakban - persze a hozzáillő, 1581-es meghajtó elég vágyott darab mostanság -, így akár a korabeli 5.25"-os meghajtó csatlakoztatását is lehetővé tették a megszokott IEEE-488 soros porton. Azonban aki a hajlékonylemezt már idejétmúltnak és kényelmetlennek érzi - esetleg már nincs is neki, vagy nem is volt soha - és nem is kívánja az egy csomag újonnan több ezer forintba kerülő lemezt megvásárolni, csak hogy megtapasztalhassa, milyen is az - nos, nekik a MEGA65-öt felszerelték SD-kártya - pontosabban SDHC - olvasóval. Ez korszerű, nagykapacitású és olcsó, rajta keresztül máshonnan, esetleg netről letöltött programok egyszerűen átvihetők az új gépbe.
Az USB csatlakozóra egér, vagy játékvezérlő csatlakoztatható, sőt a MEGA65-nek ethernet csatlakozási lehetősége is van, melyen keresztül akár az internet csatlakozás lehetősége, vagy a korabeli BBS-ek elérése is lehetséges.
A MEGA65 384 kilobájt memóriával rendelkezik, mely az Amiga memóriájához hasonló felépítésű: chip és slow memória, továbbá RAM bankokat is használ mint a Commodore 128. Az egyik legnagyobb kihívást a MEGA65 fejlesztése során a grafikus hardver okozta. A C65 VIC-III chipje is hasonlóan működik, mint az Amiga megoldása. Viszont a Commodore 65 nem a nagy teljesítményű Motorola 68000 sorozattal, hanem CSG 4510-es processzorral szerelt, és ez a MOS 6502-es leszármazottsága okán lassan tudta kezelni Amiga-szerű grafikát, sőt minél több szín volt, annál lassabban. Egyes vélemények szerint a Commodore 65, amennyiben ilyen grafikus megoldással kerül piacra, biztosan megbukott volna.
Végül a MEGA65 fejlesztők gondoltak egy nagyot, a gépbe a VIC-III adaptálása helyett inkább a C64 VIC-II chipjének felpimpelt változata került. Nem kell megijedni a VIC-4 elnevezésű grafikus "chip" tudása a VIC-III képességeit is felülmúlja. Azonban e chip kifejlesztése talán kicsit elvett az ős Commodore 64 lelkületből, mivel annak több - a rajongóknak talán kedves - korlátja megszűnt a VIC-4 VIC-II-höz viszonyítva végtelennek tűnő tudása miatt.
Nem a felbontásokra, és az eredeti 16-hoz képest kb. bármennyi elérhető színre gondolok most, hanem teljes programozási technikák váltak szükségtelenné. A Commodore 64-ből is ismert nyolc darab hardveres sprite maradt, de azok mérete növelhető. A korábbi 256 helyett 8192 egyedi karakter jeleníthető meg, ez is a korábbi szűkös korlátok helyett végtelen teret nyitott.
A Commodore 65 sztereó SID hangkeltését továbbgondolták a MEGA65 fejlesztők, abba már négy SID chip "került", azaz implementálódott az FCPGA-ba. Bevezették a Z regisztert, mely szintén új lehetőségek egész tárházát biztosítja. A MEGA65-öt valós idejű órával is felszerelték. 2021 februárjában kiszállították a fejlesztői példányokat, a MEGA-65 DevKit-et. Ez valóban KIT volt, a tulajnak kellett összeépíteni, még a burkolatot is.
Ennek köszönhetően viszont már most is elérhetőek programok a platformra. Természetesen a Commodore 64-es játékainkat vagy más programjainkat, a C64-es SID zenéket, és akár az AMIGA-t népszerűvé tevő MOD formátumot is képes lejátszani a MEGA65.
Az előrendelhető készülék ára nettó 666.66 euro, azaz 793.33 euro adóval, mely talán borsosnak tűnik, különösen a jelenlegi árfolyamon. De ha összehasonlítjuk a legutóbbi, 2022 tavaszi Commodore 65 eladással, más a kép: az közel ötvenezer dolláron kelt el, pedig egyetlen előnye, hogy eredeti Commodore gyártmány.
Azok akik meg szeretnék tapasztalni a "mi lett volna ha" érzést a Commodore 65 egy ilyen prototípusával, valószínűleg csalódni fognak, látva mennyi és milyen problémát kellett a MEGA65 alkotóinak megoldani, és az mennyi időt vett igénybe.
A MEGA 65 hazánkba is megérkezett, a retró számtech egyik fellegvárának számító Csokonai Művelődési Házban gyorsan szét is kapták.
A mai PC alaplapokhoz hasonlóan CR2032-es elem kell bele, mely nincs beépítve a gépbe. Valószínűleg biztosra mentek ezzel, másrészt pl. Kaliforniában nem is szállíthatnak ki PC alaplapot behelyezett CR2032 elemmel.
Azonban a MEGA65 projekt nem csak egy befejezett Commodore 65, hanem sokkal több annál. Tartalmaz C64 magot, Gameboy és a korábban ís leírt Spectrum mag is betölthető, sőt a MISTer project fejlődésével pedig hamarosan Amiga verziók is várhatók.
Ez egy fejlődő projekt tehát, mely nem a pénzkeresésre összpontosít, sok kritizált, esetleg meg is bukott hasonló retróval kapcsolatos próbálkozással ellentétben. Minőségi alkatrészek használata - a billentyűzet például CherryMX kapcsolós - és fejleszthetőség jellemzi. Az egyik legjobb érv a MEGA65 mellett, hogy megvásárlásakor ugyanazzá a kíváncsi kamaszgyerekké válhatsz, mint az első számítógép megérkezésekor, aki elkezdi felfedezni az új játékszert, majd annak határait feszegetni. Ugyanezt az izgalmat érezheti minden MEGA65 vásárló.
