Kérdések és válaszok az új típusú koronavírussal kapcsolatban

Összeszedtük a legfontosabb információkat a kórokozóval, a betegséggel és a kialakult járványhelyzettel kapcsolatban.

Kérdések és válaszok az új típusú koronavírussal kapcsolatban

Március 12-től Magyarországon is új szintre lépett a COVID-19 járvánnyal szembeni védekezés. A következő napokban és hetekben nagyon sok ember mindennapi élete változik meg, és újságíróként kötelességünknek tartjuk, hogy mi is részt vegyünk az ezzel kapcsolatos tájékoztatásban, így biztosítva, hogy minél több emberhez jussanak el a lényeges információk.

Valljuk, hogy a tömeges megbetegedések elkerülésére hozott megelőző intézkedések hatékonyságát segíti, ha jól informáltak azok, akiket leginkább érintenek ezek döntések, annál is inkább, mert a járvány lassításában az egyéni döntéseknek is nagy szerep jut. Ezért állítottuk össze az alábbi, folyamatosan bővülő anyagot, és ezért fogunk a következő időszakban részletesen foglalkozni az új típusú koronavírussal kapcsolatos friss tudományos eredményekkel és praktikus tudnivalókkal.

Ha van olyan vonatkozó kérdésetek, amire az alábbiakban nem kaptatok választ, tegyétek fel kommentben, igyekezni fogunk utánajárni, és kiegészíteni az anyagot.

Az esetszámokat legalább napi rendszerességgel frissítjük, ha pedig más változtatások is történnek az anyagban, azt az alábbiakban és a tartalomjegyzékben is jelezzük.

Április 3. Esetszámok frissítve.

TARTALOM

Mennyire súlyos a helyzet?

Mi a SARS-CoV-2?

Melyek a SARS-CoV-2-fertőzés tünetei?

Mennyire súlyos a betegség?

Kikre nézve a legveszélyesebb a betegség?

Mi a helyzet a fiatalabb korosztályokkal?

Veszélyes a vírus a gyerekekre?

Mennyi idő alatt zajlik le a COVID-19 betegség?

Mennyire veszélyes a COVID-19 a szezonális influenzához képest?

Mi lesz, ha jön a meleg? Kifullad a vírus?

Hogyan terjed a SARS-CoV-2?

Fertőzhet, aki tünetmentes?

Mi tehetünk, hogy lassítsuk a vírus terjedését?

Mikor kell arcmaszkot használni?

Mi értelme van az utazási korlátozásoknak, az intézmények bezárásának és a rendezvények lefújásának?

Mit tegyen, aki betegnek érzi magát?

***

Mennyire súlyos a helyzet?

Pánikra semmi ok, de komoly a probléma. Világszerte eddig már több mint 1 millió megbetegedést detektáltak, és már 53 000 felett van a halálesetek száma. Hazánkban április 3-án 623 fertőzöttről és 26 halálesetről tudunk, de ez csak az ismert esetek száma, és még mindig viszonylag kevés tesztelés történt. Így nem tudni, hogy hány fertőzött van az országban, lehet, hogy sok, lehet, hogy elenyésző számú. A kormány mindenesetre március 12-én és 13-án megtette az első olyan lépéseket a betegség hazai terjedésének megakadályozására, amelyek már átfogóan érintik az egész lakosságot.

A szerdán kihirdetett veszélyhelyzet keretében eddig meghozott intézkedések alapvetően továbbra is megelőző jellegűek, vagyis a cél a tömeges megbetegedések és az egészségügyi rendszer ezzel járó túlterhelésének megakadályozása. Ennek a legjobb módja a társas érintkezések csökkentése, ezért tiltották be a tömegrendezvényeket és zárták be az egyetemeket. Ahogy korábbi cikkünkben írtuk, a hasonló és a komolyabb járványügyi intézkedések akkor igazán hatásosak, ha megfelelő időpontban, inkább korábban, mint későn vezetik be ezeket. Mivel viszont az intézkedéseknek komoly gazdasági, társadalmi és pszichológiai következményei vannak, fontos mérlegelni, hogy az aktuális helyzetben melyek tűnnek elkerülhetőnek közülük, és melyek nem.

Maga a betegség, a SARS-CoV-2 nevű vírus, vagy ahogy emlegetik, az új típusú koronavírus okozta COVID-19 szintén komolyan veendő, hiszen bizonyos esetekben, elsősorban az idősebbek és egyes más, krónikus betegségekben szenvedők körében halált is okozhat. A pontos halálozási arányt egy zajló járvány esetében nagyon nehéz megállapítani, hiszen nem tudni, hányan fertőződtek meg, de a COVID-19 esetében alsó hangon hétszer magasabb halálozási rátáról beszélnek a szakértők, mint a szezonális influenza esetében.

Attól nem kell félni, hogy a SARS-CoV-2 fenyegetést jelent fajunk jövőjére, hiszen a fertőzöttek 80 százaléka enyhe tünetekkel megússza, és gyakorlatilag kezelés nélkül is egy-két héten belül felépül. A súlyos esetek száma azonban a terjedés lassítására tett drasztikus lépések nélkül túl nagy lenne ahhoz, hogy az egészségügyi rendszer elbírja. Egy túlterhelt egészségügyi ellátórendszerben pedig nagyobb a halálozási arány, ráadásul a szakemberhiány miatt ilyenkor megnő a más problémákból adódó halálesetek száma is.

A cél tehát Magyarországon a jelen fázisban a járványgörbe minél laposabbá tétele, vagyis annak elérése, hogy minél alacsonyabb számban történjenek az új fertőzések. Erre szerencsére jól bevált módszerek vannak, amelyek azonban a lakosság együttműködését igénylik.

Vissza a tartalomhoz

Mi a SARS-CoV-2?

A jelenlegi világjárványt okozó betegség kórokozójának neve a severe acute respiratory syndrome coronavirus 2, vagyis a súlyos akut légzőszervi szindróma koronavírus 2 rövidítése. Ahogy a név is mutatja, a kórokozó a SARS nevű betegség kórokozójának (SARS-CoV) a közeli rokona.

A koronavírusok családja azokról a jellegzetes, kicsúcsosodó fehérjékről kapta a nevét, amelyek a vírus fehérjeburkából kinyúlnak, és a Nap koronájához hasonló képet formálva veszik körül a gömbölyű vírusrészecskék. A SARS-CoV-2-vel együtt jelenleg hét olyan koronavírust ismerünk, amelyek az embert is megfertőzik, ezek közül négy rendszeresen felbukkan a népességben, és többnyire enyhe, megfázásos tüneteket okoz.

A másik három koronavírus a közelmúltban került át egy másik fajról az emberre, és ezek jóval komolyabb betegségek kialakulásához vezetnek. A SARS-CoV-2, a MERS-CoV és a SARS-CoV kapcsán egyaránt a denevéreket tartják az elsődleges gazdaállatoknak, ami meg is magyarázza veszélyességüket, a szárnyas emlősök ugyanis kivételes immunrendszerrel rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy megbetegedés nélkül hordozhatják a vírust, miközben az gyorsan fejlődhet bennük, más fajokra nézve egyre halálosabb törzseket termelve ki.

Jelenleg mindhárom vírus esetében úgy tűnik, hogy azok a denevérekről közvetítők révén kerültek át az emberre. A SARS-CoV esetében ezek a közönséges pálmasodrók és a nyestkutyák lehettek, a MERS-nél az egypúpú tevék, míg a SARS-CoV-2 esetében egyelőre bizonytalan, hogy mi lehetett a közvetítő faj, de egyes jelek arra utalnak, hogy talán a tobzoskák. A SARS-CoV-2 kapcsán az emberre átkerülés helyszíne is bizonytalan: bár sokáig úgy tűnt, hogy az első esetek egy vuhani állatpiachoz köthetők, egyes információk szerint a vírus már ezeket a megbetegedéseket megelőzően is jelen volt, és már legalább november óta embereket fertőzött Kínában.

Vissza a tartalomhoz

Melyek a SARS-CoV-2-fertőzés tünetei?

A SARS-CoV-2 a COVID-19 (coronavirus disease 2019, azaz koronavírus-betegség 2019) nevű betegség kialakulását okozhatja. A fertőzés lefolyása változatos lehet, a teljes tünetmentességtől a különböző súlyosságú tüdőgyulladáson át a halálig sok minden előfordulhat.

A tünetek szintén sokfélék, de a legtöbb esetben lázzal, fáradékonysággal és enyhe légúti tünetekkel, jellemzően száraz köhögéssel jelentkezik a betegség. Az esetek nagy része ennél nem is válik komolyabbá, de kis százaléknál pár nap elteltével jóval súlyosabb tünetek kezdenek jelentkezni.

A legfrissebb vizsgálatok alapján ezen tünetek mellett a betegek viszonylag nagy százalékánál jelentkezhetnek emésztőszervi panaszok, étvágytalanság, hasmenés, ritkábban hányás. Ezen kívül feltűnő korai tünetként, egyelőre csak anekdotikus szinten, többen beszámoltak a szag- és az ízérzékelés elvesztéséről is, ami mögött az állhat, hogy a vírus a felső légutakon keresztül megtámadja a központi idegrendszert is.

Egy majdnem 56 ezer kínai COVID-19-beteget vizsgáló WHO-felmérés tanúsága szerint a tünetek a előfordulási gyakorisága a következő volt: 88 százaléknál jelentkezett láz, 68 százaléknál száraz köhögés, 38 százaléknál fáradékonyság, 33 százaléknál váladék felköhögése, 19 százaléknál légszomj, 15 százaléknál izom- és ízületi fájdalom, 14 százaléknál fájó torok, 11 százaléknál hidegrázás, 5 százaléknál hányinger és/vagy hányás, 5 százaléknál orrdugulás, 4 százaléknál hasmenés. Kevesebb mint egy százalék köhögött fel vért vagy véres váladékot, és kevesebb mint egy százaléknak könnyezett a szeme.

Egy még frissebb kínai kutatás alapján az emésztőrendszeri tünetek gyakoribbak lehetnek a fent vázoltnál, a szakértők ugyanis 204 kórházi kezelést igénylő beteg több mint felénél azonosítottak ilyen problémákat. Az érintett betegek 79 százalékánál volt jellemző étvágytalanság, 34 százaléknál hasmenés, 4 százaléknál pedig hányás. Ami többek közt azért is lényeges lehet, mert a vizsgálat tanúsága szerint az emésztőszervi problémákat is mutató betegek szignifikánsan, átlagosan csaknem két nappal később, ennek köszönhetően rosszabb állapotban kerültek kórházba, mint az elsősorban csak légzőszervi tüneteket produkálók.

Vissza a tartalomhoz

Mennyire súlyos a betegség?

A fertőzöttek többsége enyhe tünetekkel megússza, és két héten belül felépül. Szintén egy Kínában végzett járványtani vizsgálat alapján az ennek keretében vizsgált 44 672 ismert esetből 81 százaléknál volt enyhe a lefolyás, ami azt jelenti, hogy enyhe tüdőgyulladásnál súlyosabb helyzet nem alakult ki. Az enyhe esetek egyike sem halt meg, és mindegyikük felgyógyult.

Ugyanezen kutatás során az esetek 14 százalékát sorolták a súlyos kategóriába. Náluk súlyos légzési nehézségek, és alacsony véroxigénszint lépett fel, de szintén mindannyian felgyógyultak.

A kritikus esetek aránya 5 százalék közeli volt. Ezen esetekben a légzés összeomlása, vérmérgezés (szepszis) és/vagy több szerv működésének súlyos zavarai, illetve leállása lépett fel. A kérdéses betegek nagyjából fele hunyt el. A vizsgált betegek körében a halálozási arány 2,3 százalék volt.

Hogy mekkora a tényleges halálozási arány, azzal kapcsolatban egyelőre csak találgatni lehet, egyrészt mert számos eset kimenetele még bizonytalan, másrészt mert a fertőzöttek tényleges száma valószínűleg sokkal magasabb a diagnosztizált fertőzöttek számánál. Az esetek nagy része az enyhe lefolyás miatt valószínűleg eddig sem jutott el a tesztelésig, a leginkább sújtott régiókban pedig egy idő után egyszerűen nincs kapacitás mindenki tesztelésére.

A tényleges halálozási arányt azt követően lehet majd megállapítani, ha egy területen teljesen lecsengett a járvány. Ezt követően vérmintát lehet venni a populáció egy reprezentatív részéből, majd megnézni, hogy milyen arányban vannak jelen antitestek, amelyek korábbi fertőzésre utalnak. Ebből és a halálos esetek számából már sokkal pontosabb halálozási rátát lehet megállapítani. Legalábbis az adott populációra, a halálozási arány ugyanis az egészségügyi ellátás minősége, a populáció kormegoszlása, egészségi állapota és egyéb tényezők függvényében régiónként változni fog. Az azonban valószínű, hogy a jelenlegi 2–3 százalék körüli ráta a valóságban alacsonyabb, mivel sok fertőzéses eset nem ismert.

Vissza a tartalomhoz

Kikre nézve a legveszélyesebb a betegség?

A súlyos és kritikus tünetek kialakulásának valószínűsége az előzőekben említett, 44 672 eseten alapuló kínai vizsgálat, és más országok adatai alapján is a korral és az általános egészségi állapottal van összefüggésben. A legmagasabb halálozási arányt a kínai betegek körében a 60 évesnél idősebbek között tapasztalták. 60–69 év között a halálozási arány 3,6 százalék volt, 70–79 év között nagyjából 8 százalék, a 80 évesek és az idősebbek körében pedig közel 15 százalék.

20 812 esetben a betegeket korábbi általános egészségi állapotukról is kikérdezték. Közülük 15 536 fő azt mondta, hogy a fertőzést megelőzően nem volt semmiféle fennálló betegsége, körükben a halálozási arány 0,9 százalék volt.

A maradék 5279 beteg közül a szív- és érrendszeri betegségben szenvedők körében a halálozási ráta 10,5 százalék volt, a cukorbetegnél 7,3 százalék, a krónikus légzőszervi betegségekben szenvedőknél 6,3 százalék, a magas vérnyomásúaknál 6 százalék, a rákbetegeknél pedig 5,6 százalék.

Rejtélyes módon a vizsgált betegeknél jelentősen magasabb volt a férfiak halálozási aránya, mint a nőké: a felnőtt férfiaknál 2,8 százalék volt a halálozási ráta, a nőknél viszont csak 1,7 százalék. Hogy ennek mi lehet az oka, azt senki sem tudja, a WHO 56 ezer főn alapuló jelentése szerint az esetek 51 százalékát férfiak teszik ki, egy másik, 1099 fős népességen végzett vizsgálatban azonban 58 százalék volt a férfiak aránya.

Hogy ezek a számok a mennyire helytállóak, azt egyelőre nehéz megítélni, ahogy azt is, hogy ha a nemek közt tapasztalt eltérések valósak, akkor azok abból adódnak, hogy a férfiak inkább voltak téve a vírusnak, alapvetően rosszabb egészségi állapotúak, vagy esetleg azért betegednek meg többen közülük, mert nagyobb arányban dohányoznak.

Ezzel együtt a másik két emberre veszélyes koronavírus, a MERS-CoV és a SARS-CoV esetében egérkísérletek alapján vannak jelek arra, hogy az ösztrogén védő hatású lehet, illetve hogy két X kromoszóma esetén az ezeken található fontos szabályozó régiók miatt az immunrendszer hatékonyabban tud védekezni a vírusokkal szemben, mint az egy X és egy Y kromoszómát hordozó férfiakban.

Vissza a tartalomhoz

Mi a helyzet a fiatalabb korosztályokkal?

Bár kétségtelen, hogy a SARS-CoV-2 jelentősen nagyobb arányban vezet halálhoz a 65 év felettiek közt, mint az ennél fiatalabbak körében, gyakorlatilag bármely korosztályban előfordulnak súlyos, olykor halálos esetek, így mindenkinek fontos magára is vigyázni. Annál is inkább, mert az elmúlt hetek európai és amerikai adatai alapján 20-as és 30-as éveikben lévők között sokkal több a súlyos megbetegedés, mint amit a kínai adatok sugalltak.

Egy 4226 esetet vizsgáló amerikai kutatás alapján az Egyesült Államokban is a 65 évnél idősebbek esetében a legjelentősebb a kockázat: ebből a korosztályból van az esetek 31 százaléka, pedig a populációnak csak 15 százalékát teszik ki, és a kórházba kerülők 45 százaléka, az intenzíven fekvők közül 53 százalék, a halálesetek közül pedig 80 százalék tartozik ebbe a csoportba. És ahogy a kínai adatok is mutatták, az idősebbek között is a legidősebbek, a 85 év felettiek vannak a legnagyobb veszélyben.

Bár az elemzett adatsor több szempontból is hiányos volt, például a betegek kórtörténetével kapcsolatban nem mindig volt információ, így nem tudni, hogy a súlyos esetek között milyen mértékű volt a krónikus betegek aránya, a számok elég riasztó képet festenek a fiatalabbakat illetően is. A 2449 ismert korú beteg 29 százaléka 20–44 év közötti volt, az 508 kórházba került esetből 20 százalék esett ebbe a korosztályba, az intenzív ellátást igénylő 121 betegnek pedig 12 százaléka volt 20–44 év közötti.

Még rosszabb a helyzet Olaszországban, ahol olaszországi beteg kormegoszlását bemutató adatsorból is, eszerint az azonosított fertőzöttek 23,2 százaléka 20–50 év közötti, és a hírek szerint az intenzíven fekvő betegek fele 65 év alatti. Bár a halálozási arány Olaszországban is jelentősen magasabb az idősebbeknél (az elhunytak 86 százaléka 70 év feletti volt), ez azt jelenti, hogy jelentős kapacitásokat kell fordítani a fiatalabbakra is, akik nagy számban szintén heteket töltenek a kórházakban.

Ahogy arra Tedros Adhanom, a WHO főigazgatója is hangsúlyozottan felhívta a figyelmet, ezzel a vírussal szemben senki sem védett, a fiatalok sem. Vagyis a fizikai kontaktusok csökkentése és a higiénia nemcsak akkor fontos, ha fiatalabbak idősebbekkel vagy krónikus betegekkel érintkeznek, hanem az egymással való kontaktusok során is.

Vissza a tartalomhoz

Veszélyes a vírus a gyerekekre?

Az eddigiekben elvégzett vizsgálatok mindegyike alapján úgy tűnik, hogy a gyerekek körében alacsony a megbetegedések aránya és a betegség enyhe lefolyású. A 44 672 fős kínai vizsgálatban kevesebb mint egy százalék volt 0–9 év közötti beteg, és közülük senkinél sem bizonyult halálosnak a fertőzés. A WHO-felmérés szintén úgy találta, hogy hogy a betegség a gyerekek körében ritka és enyhe lefolyású. A fertőzött gyerekek többségét eddig kontaktkutatás alapján azonosították, nem pedig azért, mert annyira betegek lettek, hogy orvoshoz kellett velük menni.

Egy egyelőre nem lektorált, 391 esetet vizsgáló kínai kutatás szintén megerősíti ezt a megfigyelést, ugyanakkor ez arra is kitér, hogy egy háztartáson belül a gyerekek ugyanolyan eséllyel fertőződnek meg, mint a felnőttek. Vagyis a vírust ők is hordozzák, csak nem lesznek annyira betegek.

Hasonló tendenciát más koronavírusok, de az influenza vírusa esetében is megfigyeltek a kutatók, a szezonális influenza például a csecsemőkre nagyon veszélyes ugyan, de a náluk idősebb gyerekek esetében a halálozási arány tizede a felnőttek körében tapasztaltnak. Hogy a koronavírusok esetében a kevés gyerekkorú eset hátterében az áll, hogy tényleg nem fertőződnek meg a gyerekek, vagy robusztusabb az immunrendszerük és nem betegszenek meg súlyosan, ezért nem jutnak el orvoshoz, azt egyelőre nem tudni. Ahogy azt sem, hogy ha esetleg tünetmentesen vagy nagyon enyhe tünetekkel hordozzák a vírust, közben mennyire fertőznek.

Arról jelenleg nagyon kevés az információ, hogy a várandós anyákra és magzataikra jelent-e fokozottabb veszélyt a vírus. A korlátozott adatok alapján úgy tűnik, hogy nem, de ilyen helyzetben mindenképp ajánlott különösen óvatosnak lenni, mert a vírusfertőzések nagyon komoly következményekkel járhatnak magzati korban.

Vissza a tartalomhoz

Mennyi idő alatt zajlik le a COVID-19 betegség?

A fertőzés után átlagosan 5–6 nappal alakulnak ki az első tünetek, de a lappangási idő 1–14 nap között bárhogy alakulhat. Az első tünetek jelentkezésétől a teljes felgyógyulásig általában két hét kell, a súlyos esetek azonban 3–6 hétig is elhúzódhatnak.

Vissza a tartalomhoz

Mennyire veszélyes a COVID-19 a szezonális influenzához képest?

A fertőzöttek többsége számára nem jelent nagyobb veszélyt, hiszen enyhe tünetekkel esnek át a betegségen. Azonban az eddigiekben tapasztalt halálozási arány, amelynek pontos értékét jelenleg még nem is ismerjük az megbízhatatlan esetszámok miatt, jelentősen magasabb az influenza során tapasztaltnál.

A szezonális influenza halálozási rátája általában 0,1 százalék alatti, míg a COVID-19 esetében ez a mutató jelenleg 2–3 százalék közötti értéken áll. Ez persze nem jelenti azt, hogy az influenzának ne lenne sok halálos áldozata, sőt: a WHO becslése szerint évente világszerte 290–650 ezren halnak bele az influenza szövődményeibe.

Ami a fertőzőképességet illeti, a rendelkezésre álló adatok alapján a SARS-CoV-2 teljesen máshogy viselkedik, mint az influenza. Míg utóbbit jelentős részben a lappangási idő alatt, még tünetmentesen terjesztik a fertőzöttek, a COVID-19 esetében úgy tűnik, hogy más a helyzet. A vonatkozó vizsgálatok alapján az új típusú koronavírust elsősorban a köhögő és tüsszögő betegek terjesztik, bár fontos leszögezni, hogy a lappangási időszakban, illetve a tünetmentes betegekkel kapcsolatos esetleges terjedésről egyelőre nagyon kevés az adat.

A rendelkezésre álló információk tükrében a COVID-19 betegséget okozó koronavírus alap szaporodási ráta (R0) értéke 2–2,5 közötti vagyis egy fertőzött személy átlagosan nagyjából két másikat fertőz meg. (Összevetésként a szezonális influenza R0 értéke 1,3, a kanyaróé 12–18 körüli.) Ez azonban megint csak egy olyan jelzőszám, amit jelen körülmények között még nehéz pontosan meghatározni.

Vissza a tartalomhoz

Mi lesz, ha jön a meleg? Kifullad a vírus?

Az utóbbi hetekben-napokban több forrásból is elhangzott annak reménye, hogy a COVID-19-járvány az idő melegedésével magától lelassul és kifullad, elvégre az influenzajárványok is inkább télen jellemzőek, illetve 2003-ban a SARS-járvány is jelentősen enyhült, mire eljött a nyár. A helyzet azonban korántsem ilyen egyértelmű, és a felhozott érvekkel több probléma is van.

Hogy az utolsóval kezdjük, a 2003-as SARS-járvány nem „magától” szűnt meg, hanem nagyon komoly közegészségügyi intézkedések nyomán. Abban az esetben annyival volt egyértelműbb a helyzet, hogy a leginkább fertőző betegek egyúttal nagyon betegek is voltak, és jól körülhatárolható tünetekkel rendelkeztek, így könnyebb volt eldönteni, kit kell izolálni. Amikor viszont a hatóságok túl korán lazítottak az intézkedéseken, előfordult (pl. Torontóban), hogy újabb esetek kezdtek felbukkanni.

A második kérdés ismét arra vezet vissza, hogy mennyiben hasonlítható a SARS-CoV-2 a szezonális influenzákhoz. A különféle kórokozók szezonalitásának több oka is van, az influenza kapcsán az egyik legfontosabb, hogy ennek szezonális variánsai érzékenyek a páratartalomra. Vagyis a hideg, száraz időt szeretik, a nedves melegben viszont kevésbé terjednek. A koronavírusok kapcsán egyelőre nincs tudomásunk hasonló érzékenységről.

Az influenza szezonalitásához más tényezők is hozzájárulnak, így például a nyári iskolai szünetek, amelyek jelentős mérséklő erőnek tűnnek általában mindenfajta légúti betegség terjedése kapcsán, az a tény, hogy télen több időt töltünk másokkal összezárva, esetlegesen rosszul szellőző terekben, illetve az is, hogy a hidegebb évszakokban általánosságban gyengébb az immunrendszerünk.

Utóbbi egyes hipotézisek szerint a melatonintermeléshez vagy a D-vitamin-szinthez van összefüggésben. Mindkét molekulának van szerepe a kórokozók elleni védekezésben, és míg a melatonin termelődése a nappali órák hosszától függ, a D-vitamin szintje az ultraibolya megvilágítás függvénye, vagyis mindkettőből több van nyáron a szervezetünkben. Ezen feltevések kapcsán egyelőre azonban csak arra találtak bizonyítékot, hogy D-vitamin-pótlással csökkenthető az akut légúti megbetegedések esélye, arra viszont egyelőre nincs meggyőző adat, hogy ez jelentősen befolyásoló tényező lenne az influenza szezonalitásának alakulásában.

Végül a SARS-CoV-2 kapcsán fontos leszögezni, hogy hiába szezonálisak egyes közeli rokonai (OC43, HKU1, 229E, NL63), a SARS-CoV-2 egyáltalán nem biztos, hogy hasonlóan fog viselkedni, sőt, valószínűbb, hogy ennek a járványnak a során, gyökeresen újfajta vírusként egészen eltérő viselkedést mutat. Ennek az az oka, hogy míg az évről évre visszatérő vírustörzsek ellen a populáció egy jelentős részében kialakul az immunitás, a SARS-CoV-2 esetében jelenleg mindenki fertőződésre hajlamosnak minősül, hiszen először találkozik a vírussal, így nincsenek antitestjei. (Kivételt jelentenek a betegségen már átesettek, akik kapcsán viszont egyelőre nem tudni, hogy milyen mértékben áll fenn az újrafertőződés veszélye.)

A jövőben elképzelhető, hogy a SARS-CoV-2 is beáll szezonálisra, de a jelenlegi járvány kapcsán nem szabad azt várni, hogy úgy fog viselkedni, mint a szezonális rokonok vagy éppen az influenza. Némi mérséklődésre talán lehet számítani a melegebb idővel, de a járvány lelassításához ez nem lesz elegendő.

Vissza a tartalomhoz

Hogyan terjed a SARS-CoV-2?

A vírus elsősorban cseppfertőzéssel terjed, vagyis a köhögés, tüsszögés, légzés során a szájból és az orrból származó apró folyadékcseppekben jut ki a megfertőzöttekből. A korábbi kutatások szerint ezek a cseppek nem maradnak meg tartósan a levegőben, hanem leülnek a környező felületekre, és tipikusan nem kerülnek egy méternél távolabbra a gazdatesttől. Egy egészen friss NIH-vizsgálat ugyanakkor úgy találta, hogy a cseppek adott körülmények között akár 3 órán keresztül is stabilak maradhatnak aeroszolként a levegőben.

Egyetlen tüsszentéssel akár 40 ezer cseppecske is elszabadulhat, és ezek bármelyike egy másik emberen köt ki, és bekerül annak szemébe, szájába vagy orrába, az illető megfertőződik. Ha a SARS-CoV-2 valamilyen felületen köt ki, ott is életben marad, és az ezt megérintő megfertőződhet. Hogy az ilyen fertőzések aránya mekkora, az egyelőre bizonytalan, de az adatok alapján a SARS kórokozójához hasonlóan a jelenlegi járvány alakulásában is komoly szerepe van a felületeken keresztül terjedő fertőzéseknek. 

Hogy mennyi ideig marad életképes a vírus a szervezet kívül, azzal kapcsolatban a UCLA egy friss vizsgálata adhat útmutatást. A szakértők a SARS-CoV-1 és a SARS-CoV-2 stabilitását vizsgálták különböző körülmények között, és megerősítették a már említett NIH-vizsgálatot, amely szerint a SARS-CoV-2-t tartalmazó kilélegzett, kiköhögött folyadékcseppek 3 óráig is fertőzőképesek maradhatnak a levegőben.

Ami a felületeket illeti, a vizsgálatok alapján a COVID-19 kórokozója 4 órán át maradhat fertőzőképes a rézfelületeken, 24 órát a kartonon, és akár 2–3 napot a műanyagokon és a rozsdamentes acélból készült felszíneken.

A vonatkozó kutatások alapján ugyanakkor a SARS-CoV-2 gyorsan elpusztul a  fertőtlenítőszerektől: a 62–71 százalék alkoholtartalmú, 0,5 százalékban hidrogén-peroxidot tartalmazó, vagy 0,1 százalékban hipót (NaClO) tartalmazó szerek egy percen belül megölik.

Ami a fertőzés sejtszintű mechanizmusát illeti, ennek kapcsán szintén sok az ismeretlen részlet. Az eddigi kutatások alapján mindenesetre úgy tűnik, hogy a SARS-CoV-2 az ACE2 nevű receptorok révén jut be a sejtekbe. Ezek a fehérjék elsősorban az alsó légutak sejtjein találhatók meg, ami megmagyarázhatja, miért viszonylag enyhék a felső légúti tünetek. Egy friss, egyelőre nem lektorált német tanulmány szerzői ugyanakkor úgy találták, hogy a tünetek megjelenése utáni első hétben a vírus nagy mennyiségben van jelen a felső légutakban.

Vissza a tartalomhoz

Fertőzhet, aki tünetmentes?

Hogy ki vírus a fertőzés melyik szakaszában terjed a leginkább azzal kapcsolatban az utóbbi hetekben jelentősen átalakult a vélemény. Február folyamán még az volt konszenzus a közegészségügyi szakértők között, hogy a járvány terjedését elsősorban a már kifejezett tünetekkel rendelkezők segítik elő, és a vírus az 5–14 napig tartó lappangási időszakban nem fertőz. (Ezek a feltevések elsősorban a most terjedő vírus rokona, a SARS-CoV viselkedésén és azon alapultak, hogy az első időszakban majdnem minden esetnél találtak tünetekkel is rendelkező kapcsolatot.)

Azóta azonban egyre több bizonyíték van arra, hogy a vírust a tünetmentes, még a lappangási időszakban járó (és később esetleg megbetegedő), illetve a fertőzést megbetegedés nélkül átvészelő hordozók is terjesztik, ahogy egyébként ez rengeteg más vírusra is jellemző.

Egy 9 fertőzöttel végzett német kutatás résztvevői úgy találták, hogy a vírus a tüntetek megjelenése előtt és a betegség első hetében a leginkább fertőzőképes. A vizsgált alanyok orrában és torkában a betegség első hetében ezerszer annyi vírus termelődött, mint a SARS-betegeknél, ami megmagyarázhatja, hogy miért terjed olyan gyorsan a fertőzés. A nyolcadik napon ugyan még mindig jelen volt a vírus RNS-e a betegek mintáiban, de fertőzőképes vírusokat már nem tudtak azonosítani, ami a szerzők szerint arra utalhat, hogy a szervezet által termelt antitestek eddigre megölik a sejtekből kiszabadult vírusokat.

Egy szintén friss előzetes vizsgálat szerint a szingapúri esetek 48 százaléka, a tiencsini esetek 62 százaléka a lappangási időszakban történt fertőzések eredménye lehet, egy másik vizsgálat alapján pedig a január 23. előtti kínai esetek 86 százaléka fertőződhetett meg tünetmentes vagy gyakorlatilag tünetmentes hordozótól.

Ami megerősíti, hogy miért nagyon fontos, hogy a kibontakozó járvány során azok is korlátozzák társas érintkezéseiket, akik teljesen egészségesnek érzik magukat: ha nem így tesznek, nemcsak azt kockáztatják, hogy maguk is megfertőződnek, de azt is, hogy ha mégis hordozzák a vírust, akkor tudtukon kívül átadják a fertőzést olyanoknak, akik esetleg aztán súlyosan megbetegednek.

Hogy a betegség lezajlása nyomán mennyi ideig fertőzőképes valaki, és hogy a fertőzés a továbbiakban biztosít-e számára bármilyen immunvédelmet, vagy esetleg újra és újra megfertőződhet, arról egyelőre nincsenek kielégítő adatok.

Vissza a tartalomhoz

Mi tehetünk, hogy lassítsuk a vírus terjedését?

Mindezen információk alapján a legfontosabb fegyver a betegség ellen ugyanaz, mint minden légúti fertőzéssel szemben, vagyis a megfelelő higiénia és az átgondolt távolságtartás. Azaz:

  • Kezet kell mosni gyakran és alaposan! Evés előtt, a vécé használata után, tüsszentés, köhögés, orrfújás után, illetve mielőtt elindulunk valahová, vagy miután megérkeztünk szappannal és vízzel mossunk kezet, nagyjából 20 másodpercig dörzsölve a bőrt. (Ez mondjuk kétszer eldúdolva a Boldog szülinapot kezdetű sláger, de ízlés szerint más szabadon választott dal is jó.) Ha nincs csap a közelben, használjunk legalább 60 százalék alkoholt tartalmazó kézfertőtlenítőt.
  • Ne érintsük meg az arcunkat, különösen kerüljük a szem, az orr és a száj érintését!
  • Ha köhögni vagy tüsszenteni kell, ezt zsebkendőbe vagy a könyökhajlatba hajolva tegyük! A használt zsebkendőt pedig dobjuk ki, és rögtön mossunk kezet.
  • Tartsuk a távolságot, főleg a betegektől! Ha valaki légzőszervi tüneteket mutat, ne menjünk közel hozzá, lehetőség szerint maradjunk legalább 2 méter távolságban. Erősen javasolt kerülni továbbá a puszilkodást és a kézfogást is.
  • Aki betegnek érzi magát, maradjon otthon!
  • Célszerű továbbá rendszeresen fertőtleníteni a sokak által megérintett felületeket, például a bejárati ajtó kilincsét/fogantyúját, a lift gombjait, a munkahelyen a konyhai felületeket, mellékhelyiségeket.

Vissza a tartalomhoz

Mikor kell arcmaszkot használni?

Magyarországon jelenleg a legegyszerűbb sebészeti maszk is hiánycikk, és az egészségügyi személyzetnek sem jut elég belőle, így annak, aki nem beteg, nem javasolt ilyet vásárolni. A maszk az egészségeseknek közel sem nyújt teljes védelmet, általában nem illeszkedik jól, így számos támadási pontot hagy szabadon, a felületén megülő vírusok átjuthatnak a pórusokon a szájba, a szemet pedig nem fedi. Egyes vizsgálatok szerint a maszkot hordók ráadásul gyakrabban nyúlnak az arcukhoz, ami növeli a patogének átkerülésének esélyét a kézről a testnyílásokba.

Így a maszk viselése két esetben javasolt, ha betegek* vagyunk, mert így kisebb körben terítjük szét a vírust, vagy ha az egészségügyben dolgozunk.

*(A WHO aktuális ajánlása szerint bármiféle légúti tünet esetén javasolt a maszkviselés.)

Bár a hivatalos álláspont döntően továbbra is az, hogy aki nem beteg, az ne viseljen maszkot, tekintve, hogy a betegség hosszú lappangási idővel rendelkezik, és az enyhe/tünetmentes esetek is fertőzhetnek (arról nem is beszélve, hogy ilyentájt a lakosság jelentős része különböző okokból egyébként is köhög-tüsszög), aki úgy gondolja, nyugodtan viseljen arcmaszkot (vagy akár egy egyszerű kendőt is), csak legyen tisztában azzal, hogy ez mit ér, hogyan ér bármit is.

Az egyszerű (FFP1) sebészmaszk és az egyre több helyen elérhető, mosható textilmaszkok a környezetet védik viselőjüktől, egyszerűen olyan módon, hogy fizikailag korlátozzák, milyen széles körben terítjük szét a szánkból, orrunkból származó apró folyadékcseppeket, amelyek lélegzés, köhögés, tüsszögés során távoznak. Az ilyen maszkok viszont komoly fertőzésveszélyt is jelenthetnek, ha nem megfelelően kezeljük ezeket.

A legfontosabb tudnivalók ezzel kapcsolatban a következők: 1. a maszknak a szájat és az orrot is fednie kell, 2. sem az eldobható sebészmaszkot, sem a szűrő nélküli textilmaszkokat nem szabad 2–3 óránál hosszabb ideig hordani, 3. amíg maszkban vagyunk, ne nyúlkáljunk az arcunkhoz, 4. ha levesszük a maszkot, a sebészmaszkot ki kell dobni, a textilmaszkot pedig fertőtleníteni** kell, 5. felvétel előtt és levétel után kötelező az alapos kézmosás.

**(Textilmaszkból éppen ezért olyat érdemes venni, ami legalább 60 fokon mosható, ezeket ugyanis magas hőfokú mosással és vasalással is lehet fertőtleníteni.)

És ami a legfontosabb: attól, hogy maszkot hordunk, ne érezzük magunkat felbátorítva arra, hogy többet járkáljunk a boltba és egyéb helyekre. A maszkviseléssel minimálisan csökkentjük az esélyét annak, hogy másokat megfertőzzünk, ennek, és saját magunk megfertőződésének elkerülésére a legjobb mód azonban továbbra is az, ha tartjuk a távolságot, és minél kevesebbet mozgunk mások között, valamint rendszeresen kezet mosunk.

Vissza a tartalomhoz

Mi értelme van az utazási korlátozásoknak, az intézmények bezárásának és a rendezvények lefújásának?

Korábbi cikkünkben részletesen írtunk arról, hogy a társas érintkezések mennyiségének és minőségének csökkentése miért hatásos és fontos módja a járványok lassításának. De hogy néhány friss információval is szolgáljunk, a WHO Kínára vonatkozó jelentése szerint a Vuhan környéki karanténintézkedések és az egész országra kiterjedő korlátozások a szakértők becslései alapján több százezer megbetegedést akadályoztak meg, vagy legalábbis késleltettek. És ezzel a világ többi részének is időt hagytak a felkészülésre, még akkor is, hogy a kínai kormányt sok kritika éri a járvány kezdeti időszakáról való hallgatás miatt.

Egy másik friss, még nem lektorált nemzetközi tanulmány szerzői úgy becsülik, hogy a szigorú intézkedések nélkül Kína területén 67-szeres lett volna a fertőzések száma. Ha az illetékesek egy héttel korábban megkezdik a korlátozásokat, azzal az esetszám harmadára csökkent volna, ha pedig három héttel korábban lépnek, a fertőzések száma a jelenlegi 5 százaléka körül maradt volna, mondják a kutatók.

Vissza a tartalomhoz

Mit tegyen, aki betegnek érzi magát? 

Müller Cecília tisztifőorvos március 16-án tett nyilatkozatai szerint új szintre lépett a járvány Magyarországon, vagyis átléptünk a csoportos megbetegedési szakaszban, amikor már nem lehet követni, hogy ki kitől kaphatta el a fertőzést. Vélhetően ennek szellemében változott a vizsgálati protokoll is, így bár tömeges szűrések továbbra sem lesznek, úgy tűnik, hogy mostantól egyrészt elvégzik a tesztet a kórházban fekvő, súlyos állapotú, légúti fertőzéses betegeknél is, ha nincs más magyarázat állapotukra, akkor is, ha nem jártak külföldön a közelmúltban és nincs bizonyíték COVID-19-beteggel való érintkezésre. Másrészt a nyilatkozatok alapján elkezdték tesztelni azokat is, akik érintkeztek igazoltan fertőzöttekkel, de nincsenek tüneteik.

Az eljárásrend viszont egyéb esetekben a jelek szerint nem változott, a kormány és az NNK hivatalos tájékoztatói szerint SARS-CoV-2 koronavírusra utaló tünetek esetén továbbra is elsősorban a háziorvost kell keresni telefonon, aki elbírálja, hogy van-e szükség további kivizsgálásra. A tesztelésről pedig a kezelőorvos dönt majd, ha a háziorvos alapos gyanú miatt a kórházba irányítás lehetőségét választotta.

Ha tehát valakinél jelentkeznek a tipikus tünetek (száraz köhögés, láz, fáradtság), ÉS a fentiek alapján fennállhat a fertőzés gyanúja, akkor a következők a teendők:

  • Nem szabad közösségbe menni, a rendelőbe se!
  • Fel kell hívni a háziorvost, az ügyeletet, a mentőszolgálatot vagy a Nemzeti Népegészségügyi Központot (az NNK ingyenesen hívható számai: 06-80-277-455, 06-80-277-456) telefonon.
  • A hívás során egy szakértő kikérdezi a beteget, ha indokoltnak látja, mentőt hív, és a mentő fogja bevinni az illetékes kórházba.

A kórházban aztán elvégzik a szükséges vizsgálatokat, akinél indokoltnak találják, ott a koronavírus-tesztet is, és ha az eredmények miatt szükségesnek látszik, akkor karantén alá helyezik, amely ideje alatt folyamatosan megfigyelik, és a betegség súlyosságának megfelelően kezelik a tüneteit. Ha a teszt negatív lett, vagy nincsenek tünetek, de fertőzött országból érkezett valaki, előfordulhat az is, hogy otthoni karantént rendelnek el, vagyis otthon kell tartózkodnia két hétig, a vírus lappangásának feltételezett maximális idejéig.

Március 18-án a fentiekhez képest annyiban változott az eljárásrend a parlament népjóléti bizottságában elhangzottak alapján, hogy mostantól akinek nincs feltétlenül szüksége kórházi ápolásra, az akkor is otthon maradhat, ha fertőzött. Gyanú esetén ilyenkor is a háziorvosnak kell telefonálni, aki aztán kiküldi a mentőket, ha indokoltnak látja. Ilyenkor egy olyan mobilegység száll ki, akik védőöltözetben mintát vesznek a betegtől, és ezt eljuttatják a laborba. Ha pozitív a teszt, de a beteg állapota nem súlyos, akkor a továbbiakban otthonában tartózkodhat, és csak akkor szállítják be, ha rosszabbra fordul a helyzet, és szükségesnek látszik a kórházi kezelés.

A COVID-19-re jelenleg nincs sem gyógymód, sem megelőző védőoltás (a vakcinafejlesztésről részletesebb itt lehet olvasni), így potenciális megbetegedés esetén nem érdemes házi praktikákkal vagy más állítólagos csodaszerekkel kísérletezni. Aki pedig indokoltnak érzi, tényleg forduljon orvoshoz, hiszen egyrészt komolyra is fordulhat a helyzet, másrészt ezzel is segíthet a járvány terjedésének lassításában.

Az esetleges otthoni kezelések kapcsán fontos információ, hogy ugyan néhány francia eset nyomán a felmerült, hogy az ibuprofen hatóanyagú gyógyszerek szedése esetlegesen súlyosbíthatja a tüneteket, a WHO a rendelkezésre álló bizonyítékok áttekintése nyomán úgy találta, hogy ezek nem megalapozottak. Bár mint sok gyógyszer, az ibuprofen tartalmú szerek esetében is vannak olyan betegcsoportok, amelyek esetében egyes mellékhatások súlyosabban jelentkezhetnek, jelenleg semmi nem szól az ibuprofen COVID-19 megbetegedés esetén való alkalmazása ellen. Egy ezzel egybevágó tájékoztatás megjelent az OGYÉI oldalán is.

Vissza a tartalomhoz

Neked ajánljuk

Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward