Az Egyesült Államok Nemzeti Egészségügyi Intézete (NIH) hétfőn bejelentette, hogy megkezdték az első potenciális SARS-CoV-2-vakcina emberi tesztelését. Az első önkéntes március 16-án kapta meg kísérleti szert a Seattle-ben zajló vizsgálat keretében. Nagy kérdés azonban ennek kapcsán, hogy ha védőoltás (vagy a világ más pontjain fejlesztett vakcinák) beválik, mikor kezdődhet meg a népesség beoltása, mely pontokon lehet gyorsítható ez a folyamat, és melyek azok a lépések, amelyek viszont kihagyhatatlanok a biztonságosság fenntartása érdekében.

Ami a hétfőn bejelentett klinikai vizsgálatot illeti, az ebben használt kísérleti védőoltás (mRNA-1273) az NIH fertőző betegségekkel foglalkozó intézete (NIAID) és a Moderna nevű biotechnológiai cég közös fejlesztésében készült. A vizsgálat egy I. fázisú klinikai vizsgálat, amelynek keretében azt akarják kideríteni, hogy mennyire biztonságos az oltóanyag az egészséges emberek számára, és hogy vannak-e esetleg veszélyes mellékhatásai. A következő időszakban a vizsgálatban résztvevő alanyokat különböző nagyságú dózisokkal oltják be, hogy kiderüljön, mekkora a problémák nélkül beadható legnagyobb adag. És közben persze figyelik az önkéntesek immunreakcióit.

Ebben a fázisban 45 alanyon (18–45 év közöttiek) tesztelik a szert. Az önkéntesek két adag oltóanyagot kapnak egy hónap szünettel, és utána egy évig monitorozzák őket. Ebből az nem fog kiderülni, hogy az oltóanyag hatékony védelmet nyújt-e a jelenlegi világjárványért felelős SARS-CoV-2 ellen, de kétségkívül fontos lépést jelent egy működő és bevethető védőoltás létrehozása felé.

Jennifer Haller elsőként kapta meg a kísérleti védőoltást március 16-án

Az, hogy a szert máris embereken tesztelik már önmagában is nagy eredmény, ez a gyorsaság azonban komoly kockázatvállalással is jár a fejlesztők és az önkéntesek részéről is. A vakcinát ugyanis előzetesen nem próbálták ki azon állatkísérletek során, amelyen a legtöbb gyógyszer és védőoltás átesik az emberi tesztelés előtt. Ez a kísérleti kezelések esetében jogilag nem is kötelező az Államokban, de amikor van rá idő, azért igyekeznek ezeket elvégezni ezeket, hogy minél kevésbé sodorják veszélybe az első emberi alanyok életét.

Az állatkísérletek kihagyása miatt komoly kritikák is érték az NIH-et és a Modernát, a SARS elleni kísérleti vakcinák fejlesztése ugyanis a több esetben is azért torpant meg, mert a beadott szer olyan túlzott immunreakciót váltott ki a tesztállatokból, amelynek eredményeként a vírussal találkozva azok még betegebbek lettek, mint az oltás nélkül. És bár elvileg ezen problémák okát sikerült azóta azonosítani, és orvosolni, továbbra is sok a bizonytalanság, annál is inkább, mert jelen esetben egy másik, bár rokon (80–90 százalékban azonos) vírusról van szó.

Egyelőre továbbá az is kérdéses, hogy a mRNA-1273 alapját adó mRNS-es megközelítés működhet-e. Az mRNS-vakcinák úgy programozzák át a test sejtjeit, hogy azok a célba vett kórokozóra specifikus antigéneket hozzanak létre. Ezek aztán segítik az immunrendszert abban, hogy felismerje és megtámadja a kórokozót. Míg tehát a hagyományos oltások esetén a patogén egy részletét vagy módosított változatát adják be megelőzési céllal, hogy felkészítsék az immunrendszert, jelen esetben egy laborban létrehozott mRNS-darab végzi ezt a feladatot.

A mRNS-vakcinák kapcsán elméletileg előny, hogy ezek olcsóbban előállíthatók és könnyebben gyárthatók le nagy mennyiségben, mint a hagyományos oltóanyagok. Illetve könnyen és gyorsan igazíthatók hozzá többféle fertőzéshez is. A gyakorlatban azonban még egyetlen országban sem engedélyeztek ilyen típusú védőoltást, elsősorban azért, mert ezek fejlesztése még csak korai stádiumban van. Ami viszont azzal is jár, hogy az ilyen vakcinák működéséről és hatékonyságáról egyelőre nagyon kevés információ áll rendelkezésre.

Ha a Moderna védőoltása esetleg nem válik be, akadnak más jelöltek is, amelyek fejlesztés alatt állnak, köztük számos hagyományos módon készülő vakcina is. A texasi Baylor College munkatársai például egy olyan hatóanyagon dolgoznak, amelyet még a SARS ellen kezdtek fejleszteni, és már sikeresen átesett a szokásos állatkísérleteken. A védőoltás egy olyan kulcsfontosságú fehérje módosított változatát tartalmazza, amely a kutatók reményei szerint a COVID-19 esetében is hatásosan mozgósíthatja az immunrendszert.

Ha minden tökéletesen megy valamelyik vakcinával, akkor sem várhatunk gyors megoldást. Az I. fázist még legalább kettő követi, a II. fázisban több száz emberen, a III. fázisban néhány ezer főn tesztelnek, és csak ezek során kezdik majd nézni, hogy a hatóanyag nyújt-e érdemleges védelmet a fertőzéssel szemben. Egy védőoltás kifejlesztése normális ügymenetben több mint egy évtizedet is igénybe vehet, de ha ezt extrém módon sikerül felgyorsítani, a szakértők szerint akkor is kell rá legalább másfél év.

De ha valami csoda folytán ennél is sikerül gyorsabban legyártani egy működő vakcinát, mondjuk pár hónapon belül, és ezt tudnánk előre, a jelenlegi járványügyi stratégiákon az sem változtatna. Továbbra is az a legtöbb, amit tehetünk a fertőzés ellen, hogy megpróbáljuk lelassítani annak terjedését, és óvni a legkiszolgáltatottabbakat, az időseket és a krónikus betegeket. Ezt pedig úgy érhetjük el, ha minimálisra csökkentjük társas érintkezéseinket, gyakran mosunk kezet, és ahogy tudunk (pl. bevásárlással, rendeléssel), segítünk azoknak, akik a leginkább megbetegedhetnek a vírustól.