a A COVID-19 nevű koronavírus-járvány kapcsán mostanra teljesen világossá vált, hogy megállítani nem lehet, lassítani viszont megfelelő intézkedésekkel igen. Ez, vagyis a járványgörbe laposabbá tétele, annak elérése, hogy minél lassabban növekedjen a fertőzések száma, pedig nemcsak azért fontos, mert ilyen módon az adott népességben csökkenthető lehet a megbetegedések összesített száma, de a betegek túlélése szempontjából is rendkívül lényeges.
És ez nemcsak az aktuális járványban megbetegedettekre vonatkozik, hiszen egy, a hirtelen megugró számú súlyos eset által végletekig túlterhelt egészségügyi rendszerben idővel mindenkinek az ellátása hiányt szenved, kezdve azzal, hogy a kevésbé kritikus, de ettől még egészségügyi szempontból fontos műtétek halasztódnak, egészen odáig, hogy sok beteg esetén az orvosok és ápolók körében is egyre nagyobb a megfertőződés veszélye, ami tovább súlyosbítja az egészségügyi ellátórendszer egyre általánosabb krízisét.
A tajvani modell
A járvány terjedésének lassítása tehát kulcsfontosságú. Ennek különböző szintjei vannak, a leghatékonyabb közülük az izoláció, amit jelenleg a legjobban Tajvanban sikerül megvalósítani. A távol-keleti szigeten a betegség első és eddigi legnagyobb gócpontjának számító Kína közelsége ellenére
az első beteg január 21-i diagnosztizálása és március 11. között mindössze 48 fertőzést azonosítottak 14 970 ember tesztelése nyomán.
Ehhez az kellett, hogy a tajvani hatóságok már január 5-én (amikor még Kínában is csak pár tucat eset volt ismert a rejtélyes tüdőgyulladást okozó betegségből) mindenkit tesztelni kezdtek 26 ismert patogénre (köztük a SARS-ra és a MERS-re), aki két héten belül megfordult a kínai Vuhanban, és a pozitív eseteket karatén alá helyezték.
Következő lépésként a kormány szabályozni kezdte az arcmaszkok árusítását, először megtiltva ezek exportját, majd egy szigorú rendszerrel biztosítva, hogy mindenki hozzájusson az adott hétre szükséges darabhoz, és senki se vásárolhasson fel nagy mennyiségű maszkot, megrövidítve ezzel a többieket.
Február elején a hónap végéig meghosszabbították az általános és középiskolákban érvényben lévő szünetet, emellett utazási korlátozásokat vezettek be, és komoly bírságokkal sújtják a karanténintézkedéseket megszegőket, az orvosi eszközöket felhalmozókat és az álhíreket terjesztőket.
Kevesebb érintkezés, kevesebb fertőzés
A legtöbb más országban különböző okokból nem sikerült izolálni a betegséget, így ezek esetében az innentől gyakorlatilag törvényszerűen kibontakozó járvány mérséklése a következő feladat. Ahogy már említettük, ha sikerül elérni, hogy az esetszám csak lassan növekedjen, és így kisebb terhelés essen az egészségügyi ellátó rendszerre, azzal javulnak a súlyos betegek túlélési esélyei. És ha kellően sokáig sikerül kihúzni ezen a szinten, idővel talán bevethetővé válik egy védőoltás is, amely révén a populáció még egészséges része megóvható a fertőzéstől.
A cél tehát ebben a fázisban a járvány terjedésének lassítása, amire jól bevált, a mostani és a korábbi járványok során is bizonyítottan működő módszerek vannak, amelyek közül a legfontosabb a társas érintkezések mérséklése. Ahogy a részletes vuhani járványgörbén is látszik,
amint lezárták a tartományt, azonnal csökkenni kezdett az új fertőzések száma, mivel az emberek kevesebbet érintkeztek egymással, így a vírusnak nem volt lehetősége terjedni.
A jelenlegi ismeretek alapján a vírus köhögés esetén akár 2 méterre is eljuthat a fertőzés forrásától, de a legjelentősebb terjesztő közeget nem is maguk a betegek jelentik, hanem a felületek. A vírus a felület jellegétől függően órákig is túlélhet, ami azt jelenti, hogy a kilincsek, a liftgombok és a tömegközlekedési eszközök kapaszkodói közreműködésével rengetegen megfertőződhetnek. Ezért is nagyon fontos az alapos és gyakori kézmosás, és hogy ne fogdossuk a kezünkkel az arcunkat.
A spanyolnátha az Egyesült Államokban
Az ilyen fertőzések elkerülésének leghatékonyabb módja azonban az érintkezések jelentős mérséklése, ami úgy érhető el, ha minél több embert otthon tartunk a járvány lecsengéséig. Ennek hatékonysága a vuhani példán túl például az 1918-as spanyolnátha-járvány kapcsán is igazolást nyert. Ahogy a mellékelt ábrán látszik, az Egyesült Államok városai különböző gyorsasággal és szigorúsággal reagáltak a járványra, ami nagyon eltérő halálozási mutatókkal járt együtt.
Az első megbetegedéseket a civil lakosságban Philadelphiában szeptember 17-én jelentették, de a fenyegetést a városvezetés nem kezelte elég komolyan, és még szeptember 28-án is megtartottak egy nagyobb felvonulást. Az iskolákat csak október 3-tól kezdték bezárni, és ekkortól tiltották be a tömegrendezvényeket is.
Ehhez képest St. Louisban október 5-én jelentették az első esetet, és a hatóságok már október 7-én korlátozni kezdték a társas érintkezéseket.
A gyorsabb intézkedések nyomán a járványgörbe jelentősen laposabbá vált, és az egy főre eső halálesetek száma összességében kevesebb mint felére csökkent, amit más városok adatai is megerősítettek.
Remélhetőleg így lesz ez a hétfőn teljesen lezárt Olaszországban is, ahol a tényleges új fertőzések száma vélhetően már jelenleg is kevesebb, mint a hétvégén volt. Mivel azonban folyamatosan fedeznek fel már meglévő, de korábban történt fertőzéseket, az még néhány napba bele fog telni, mire ez a statisztikákban is meglátszik, és a hivatalosan diagnosztizált új betegek napi száma is ténylegesen csökkenni kezd. Vuhan esetében ehhez 12 napra volt szükség.
Komplex helyzet
Hogy pontosan mikor célszerű elkezdeni bezárni az iskolákat, szüneteltetni a tömegrendezvényeket és egyéb hasonló intézkedéseket hozni, arra nincs biztos recept, azon túl, hogy jobb előbb, mint később.
Az is világos, hogy az ilyen lépések jelentős gazdasági és pszichológiai terhet jelentenek a lakosság számára, hiszen az iskolába, óvodába nem járó gyerekkel valakinek otthon kell maradni, ami keresetkieséssel jár, és így tovább. Ez még akkor is nehezen megemészthető lépés, ha tudjuk, hogy a szülők ilyen módon való, közvetett távol tartása a munkától, az iskolától és egyéb közösségi helyektől szintén a megelőzési stratégia része. (És akkor az olyan megfontolásokról még nem is beszéltünk, hogy sok helyen a gyerekek csak a közintézményekben jutnak meleg ételhez, vagyis a bezárásokkal ettől is megfosztják őket.)
Az ilyen intézkedéseket tehát át kell gondolni, és valószínűleg bármikor meghozva korainak fognak tűnni a laikusok számára. Sőt: ha általánossá válik a vélemény, hogy be kellene zárni az iskolákat, mert annyira súlyos a helyzet, akkor valószínűleg már rég késő van. A korábbi tapasztalatok alapján az látszik, hogy minél korábban kezdődnek a korlátozások, annál hatásosabbak, ahogy az is világos, hogy korlátozott az az időtartam, amelyen belül ezen megelőző közegészségügyi intézkedések meghozásával jelentős hatást lehet gyakorolni egy járvány alakulására.
