Idén az EA igazán kitett magáért: az egy dolog, hogy behúzták a 2009 óta PES-hez tartozó UEFA-bajnokok ligája jogait, de még új játékmódokat sem voltak restek kitalálni, sőt a játékmenethez is jó érzékkel nyúltak hozzá! Nagyon úgy tűnik, hogy ebben az évben nem kérdéses, melyik focis játékot érdemes megvenni…

A FIFA 19 idén az alábbi címszavakkal csábít: BL, „active touch” rendszer, „real player motion technology”, időzített befejezések, dinamikus taktikák, a Kick-Off mód újraértelmezése, és a Journey záró epizódja, vegyük most ezeket sorra.

A BL-t nem kell túlmagyaráznunk (de azért megtesszük): kapunk egy új BL-módot, hivatalos BL közvetítői csomaggal, helyszínekkel és szurkolókkal, új UEFA-bajnokságokban próbálhatjuk ki magunkat - pl. Európa-liga, szuperkupa – amikhez új kommentár is dukál. Meg persze BL került mindenbe, amibe csak lehet: a Kick-Offba, a karrier módba, a FUT-ba és még a Journey-be is!

Ahogy minden évben, idén is kapunk hangzatos, ám semmitmondó fejlesztéseket, de ezúttal az Active Touch-csal tényleg sikerült valamit eltalálnia az EA-nek. Papíron ennek köszönhetően minden eddiginél jobban irányíthatjuk, hogy mi történjen a labdával a birtokunkban, és ezáltal gördülékenyebb a játékmenet. Gyakorlatban ez annyit jelent, hogy rengeteg új animációt adtak a labdavezetéshez és labdakezeléshez, ami csodák csodájára, de tényleg működik!

Ide kapcsolódik még a real player motion technology is, ami szintén a mozgások még folyamatosabbá, az animációk még részletesebbé tételéről szól. Az active touch és a real player motion együtt viszont olyan hatást ér el, mintha – kapaszkodjunk meg – taktikusabb és élvezetesebb játékmenetet kapnánk az idei FIFA-tól, mint eddig bármikor! A test-test elleni harcnak végre tétje van, és mintha egy-egy lehulló labdánál tényleg számítana, ki-hol helyezkedik el a térben a játékszerhez képest.

Persze nem minden arany, ami fénylik: egy-egy valóban hasznos újításra legalább ennyi (ha nem több) felesleges jut, itt van például az időzített befejezés. Ha rálövéseknél merünk „kockáztatni”, és újra megnyomjuk a lövés gombot, kaphatunk egy pontosság-erő boostot – ehhez viszont el kell találnunk a megfelelő időpillanatot. Ha ez nem sikerül, akkor meg a labda kimegy a francba, vagy a kapus kezében landol. No de mi a megfelelő időpillanat? Ez csak akkor derül ki, ha bekapcsoljuk a Trainert, de élő embert én még nem láttam ilyet tenni. És ami még értelmetlenebbé teszi a dolgot: az időzített befejezést kontrollerekre leosztva lehet kikapcsolni, nem meccsekre, ergo a játékosok más-más esélyekkel indulhatnak egy-egy meccsen…

A taktikai lehetőségeket viszont még jobban kiaknázhatjuk, mint eddig: most már csak négy csapatmentalitás közül választhatunk (a kiegyensúlyozottat leszámítva - ultra védekező, védekező, támadó, ultra támadó), viszont mindegyiket testre szabhatjuk! Mit is jelent ez a gyakorlatban? Még a meccs előtt szépen beállíthatjuk, és elmenthetjük, hogyan viselkedjen csapatunk egy-egy csapatmentalitást alkalmazva, pl. ha akarjuk, ultra védekezőben hátraküldhetünk mindenkit, vagy ultra támadóban pont, hogy előre.

Így nem vagyunk a gép által előre meghatározott keretek köré szorítva, és ha jól játsszuk ki a lapjainkat, még fordíthatunk is egy-egy meccs eredményén. Én például a 4-3-3 attack, és az 5-4-1 diamond formációkhoz nyúlok, ha minden kötél szakad – a Dynamic Tactics-nak köszönhetően viszont nem kell mindig kilépkedni a menübe, hanem előre beállíthatok négyféle taktikai megoldást, amiket egy-egy gombnyomással elő is hívhatok, mérkőzés közben. Éljen!

Teljesen megújult a Kick-Off mód is: az első és legfontosabb, hogy a játék folyamatosan menti, és részletes statisztikákat készít a meccseink eredményéről, így pl. ha egy pajtink sokszor át szokott ugrani egy kis FIFA-ra, most egész évben követhetjük, mit sikerült alkotnunk ellene. Ehhez többféle Kick-Off nevet és profilt is beállíthatunk – gyakorlati haszna nem sok van, de mindenképp érdekes lesz jövő szeptember környékén ránézni egy-egy párharc egész éves állására!

Ennél izgalmasabb a House Rules, azaz házi szabályok rész, ami öt lehetőséggel kecsegtet: Survival Mode, No Rules, Long Range, First to…, és Headers & Volleys. A túlélő módban mindig abból a csapatból, amelyik gólt szerez, egy random játékos lemegy, és folytatódik a harc. Ez papíron remekül hangzott a megjelenés előtt, plusz izgalmat adva a meccseknek, a gyakorlatban viszont tényleg csak annyit jelent, mintha pár ember pirosat kapna, egy 1:1-es, 1:0-s mérkőzésen pedig ez minden, csak nem izgalmas…

A No Rules-ban nincsenek szabálytalanságok, mehet a hentelés, lapot biztosan nem kapunk. Ez inkább a fiatalabb korosztályt célozhatja, hiszen szabályok nélkül egy focimeccs könnyen… káoszba torkollhat. A Long Range-ben a sikeres messzi lövések két gólt érnek, a Headers & Volleys-ban pedig a fejesek, a kapáslövések, a tizenegyesek és a szabadrúgás-gólok számítanak csak. A First to…-ban pedig beállíthatjuk, hogy az nyerjen, aki először elér x gólt.

Aranyos újítások ezek, de így, ebben a formában még nem elég kiforrott: akkor lenne értelme, ha mi magunk szabhatnánk testre, és kedvünkre mixelhetnénk a szabályokat, a Survival-ben pedig pl. mi mondhatnánk meg, ki menjen le az ellenfél játékosai közül, miután gólt szerzett. Ugye, hogy máris nagyobb kihívást jelentene a dolog? A Kick-Off módba foglaltatik még az UEFA Champions League, a Cup Finals, a Best Of Series és a Home & Away lehetőségek: BL-ezhetünk, bajnokságok döntőit játszhatjuk le, 3-5 meccses etapokat tolhatunk, illetve 1 otthoni és 1 vendég meccs alatt dönthetjük el, ki a jobb.

Ezzel pedig el is érkeztünk a Journey-trilógia záródarabjához, amiben Alex Hunter, Kim Hunter, és Danny Williams bőrébe bújva élhetjük át a profi futball szépségeit és szörnyűségeit. Immár kedvünkre váltogathatunk közöttük, de érdemes az előre megadott sorrendben haladni. Rajtuk kívül másnak is belebújhatunk a bőrébe, de ez maradjon titok, egy viszont biztos: ahogy tavaly a FIFA Street lehetőségét villantották meg a Journey-ben, idén a FIFA Retro-val tesznek így!

Ilyen játék még nincs, de mi szívesen játszanánk vele: a foci hőskorába kalauzolhatna el bennünket a régi nagy csapatokkal (Aranycsapat, szevasz!), ahogy ezt teszi a Journey első pár perce. „Korabeli” megjelenítéssel, játékosokkal, hangulattal. Ugye, hogy vevők lennénk rá? Ez viszont egyelőre csak álom marad, ahogy a tavalyi rész után a FIFA Street is az maradt…

Idén kimaradt az újításból a Karrier mód és a Pro Clubs, a FUT-ban viszont bemutatkozik a „Division Rivals” mód, amiben hasonló tudású játékosok ellen küzdhetünk heti jutalmakért, illetve könnyebben nevezhetünk a hétvégi ligába, ha elegendő pontot gyűjtöttünk. Itt kell megjegyeznünk, hogy a FUT támogatottsága (napi és heti célok, speciális események és bajnokságok, különleges kártyák, stb.) példaértékű az EA részéről, így kell foglalkozni egy online móddal - le a kalappal!

És akkor következzen néhány apró észrevétel: a meccsek elején, amikor térfelet választunk, már nem lehet a ravaszokkal kiválasztani a kontroller gombkiosztását, meg kell várnunk, amíg elindul a meccs, és akkor kell kilépni a főmenü/térfélválasztás részbe… érthetetlen, miért gondolták, hogy ez jó ötlet lesz, miközben új opciókat tettek be a térfélválasztáshoz (pl. Kick-Off nevek). Ezt az opciót követeljük vissza egy frissítés keretében!

Most már afölött a játékos fölött is megjelenik egy ikon, akire átválthatunk, ez sokaknak segítség lesz, sokakat viszont zavar majd – szerencsére a menüben ez is kikapcsolható. Ami viszont nem kapcsolható ki, az a fix kameranézet a kapusoknál: már nem célozhatunk jobbra-balra a kamerát használva kapuskirúgásnál, helyette fix a nézet, és csak érzésre használhatjuk a kontrollert – így meg hálóőrünk sokszor kivágja oldalra a labdát. Meh…

Egy szó mint száz: idén a FIFA több fronton tudott fejlődni tavalyi önmagához képest, míg a PES 2019 a grafikáját és a játékmenet finomhangolását leszámítva teljesen megmaradt PES 2018-nak. Éppen ezért idén nem kérdés, hogy melyik focis játékot érdemes választani, a Konaminak pedig jövőre valami nagyon nagy durranással kéne előállnia, hogy versenyben maradjon az EA-vel szemben…