A Kumráni-hegység barlangjaiban talált körülbelül kétezer éves tekercsek többek közt tartalmazzák az Ószövetség majdnem teljes, héber nyelvű szövegét (amit megtalálásukig csak 9–10. századi forrásokból ismertünk), de egykorú, a hétköznapi életről értekező szövegeket is. A probléma, hogy koruk miatt a tekercsek darabokra estek, és nagyjából 25 ezer fragmentumot kellene összelegózni ahhoz, hogy a teljes állomány olvasható legyen.
Egy nemzetközi kutatócsoport érdekes módszerrel próbálkozik a darabok összeillesztésével: mivel a tekercsek egy jelentős része pergamenből, vagyis állati bőrből készült, az ebben található DNS alapján igyekeznek összerakni az egymáshoz tartozó darabokat. A munka immár hét éve folyik, és a szakértők nemrégiben közzétettek egy tanulmányt arról, hogyan zajlik a folyamat, és hogy hol tartanak.
A holt-tengeri tekercsek pergamenje többnyire birkáktól származik, de akadnak köztük kecske- és marhabőrre írt szövegek is. A marhabőr különösen érdekesnek bizonyult a kutatók számára. Minthogy a judeai sivatag már a tekercsek keletkezése idején sem volt alkalmas ezen állatok tenyésztésére, a tekercsekről a kezdetektől sejtették, hogy máshonnan származhat. A darabok összeillesztéséhez mintét kellett azokból venni, szekvenálni az anyagban található, gyakran igen töredékes DNS-t, majd meghatározni, hogy melyik fajból, melyik haplocsoportból és melyik egyedtől származott a bőr. (Egy haplocsoportba az egy közös genetikai őstől származó egyedek tartoznak.) A fajt és a haplocsoportot sokkal egyszerűbb volt elkülöníteni, mint az egyes egyedeket, tekintve, hogy gyakran az egyes gének is töredékekben léteztek. Kontrollként mai bőrtekercseket és a lelőhelyeken talált más régi bőrtárgyakat, például vizestömlőket használtak a kutatók.
A genetikai elemzésnek a tekercsek összerakásán túl komoly történelmi jelentősége is lehet. A Jeremiás könyvét tartalmazó fragmentumokról például a DNS-vizsgálat kiderítette, hogy azok különböző anyagú bőrökre íródtak. Két ide tartozó tekercs például marhabőrből készült, így ezeket valószínűleg más helyszínekről hozták a Kumráni-barlangokba. A felhasznált birkabőrök öt haplocsoporthoz tartoznak, amelyek közül három köthető a környékhez, ahol a tekercseket feltárták. Jeremiás könyvének különböző eredetű pergamenekre íródott változatai fontos értelmezési különbségekre világíthatnak rá a korabeli vallási csoportok, különféle zsidó és protokeresztény irányzatok között, mondják a szakértők.
Egy másik szöveg, amely több másolatban is előkerült, a Szombati égőáldozat dalai, amely sosem került bele a Bibliába. Kumránban viszont tíz példányban is megtalálták, ami azt jelezheti, hogy pár ezer évvel ezelőtt ezek a dalok nagyon népszerűek voltak. A kérdéses tekercsek egyike egy olyan birka bőréből készült, amely a térségben élt, hanem Masszáda környékéhez köthető. Hogy a dalok csak a helyi vallási csoport előtt voltak ismertek, vagy szélesebb körben is énekelték ezeket, az egyelőre rejtély.
