Kígyómarás esetén az „elkövető” azonosítása kulcsfontosságú lehet az áldozat túlélése szempontjából, az esetek többségében azonban nem sikerül kellő részletességgel megfigyelni hüllőt, mielőtt az távozna a tett színhelyéről. Jelenleg az az általános gyakorlat, hogy nem is próbálkozunk a kígyó azonosításával, hanem egyszerűen a tünetek alapján igyekszünk meghatározni, hogy milyen ellenméregre lehet szüksége az áldozatnak, mondja François Chappuis, a Genfi Egyetemi Kórház kutatója. (Kivételt jelentenek persze azon ritka esetek, amikor a páciens vagy annak ismerősei behozzák a kórházba a harapás után elpusztított állatot.)
Ez a gyakorlat azonban jelentősen lelassítja a kezelés ütemét, hiszen ki kell várni, amíg bizonyos tünetek megjelennek. Chappuis és kollégái azonban érdekes módot ötlöttek ki a kígyók azonosítására: a marások egy része során az állatok némi saját DNS-t hagynak hátra a sebben, így ennek elemzése révén pillanatok alatt pontos, és megbízható választ lehet kapni arra a kérdésre, hogy milyen kígyó marta meg a beteget.
A szakértő és munkatársai összesen 749 Nepálban megmart páciens sebéből gyűjtöttek be DNS-mintákat, szekvenálták ezeket, majd az eredményeket összevetették a rendelkezésre álló DNS-adatbázisok tartalmával. 194 esetben egyértelműen azonosítani tudták a harapó kígyót, és ezek közül 87 esetben bizonyosodott be, hogy emberre ártalmas mérget hordoztak a páciens megmaró állatok.
Chappuis fő célja, hogy egy olyan gyorstesztet dolgozzon ki, amelynek segítségével 30 perc alatt megállapítható, hogy mérges kígyó marta-e meg az áldozatot, és amennyiben igen, a lokális fajok közül pontosan melyik. A metódus elterjedésének egyetlen akadálya az lehet, hogy a vizsgált esetek során csak a harapások negyedéből sikerült annyi DNS-t összeszedni, amely alapján azonosítható volt, hogy mely fajba tartozott a kígyó.
A szakértők szerint ez az arány a harapás gyorskezelésénél bevett metódusok módosítása révén jelentősen növelhető lehet: mindössze arra lenne szükség, hogy a seb kimosása előtt az áldozat, vagy az őt ellátó személy egy vattás végű pálcikával áttörölje a sebet, mintát véve annak DNS-tartalmából. Chappuis tisztában van azzal, hogy a megszokott módszerek megváltoztatása nem lesz egyszerű, ugyanakkor egy szimpla, bárki által végrehajtható, és egyszerű felszerelést igénylő mintavétellel jelentősen növelhetők lehetnek a beteg túlélési esélyei.
