Sárkányfüves könyv? Mi szükség egy ilyen könyvre? Mit tesz hozzá a füves könyvek kialakította képhez, Máraihoz, bármihez? És mi az, hogy sárkányfüves? Az életvezetési tanácsokat osztogató bölcsek nyomában lépkedve mit akar a szerző e mitikus lénnyel, meg a róla elnevezett növénnyel, amelynek legfeljebb Süsü meséjében van helye?

A füveskönyvek szerzői fényt akarnak gyújtani olvasóik számára, megvilágítva az élet legegyszerűbb kérdéseit, mert tudják, hogy ezekre a legnehezebb a válasz. A legkézenfekvőbb dolgok a leginkább elfedettek, mert valódi rákérdezés sosem érintette őket.

A sárkány földszellem, az élet sötét alapjainak ura. A sárkányfüves könyv szerzője olyan lélekvezető szeretne lenni, aki az élet erdejében a tisztást keresve sem marad érdektelen a rengeteg iránt. Végh Attila Johann Georg Hamann-nal ért egyet: a világosság nem más, mint a fény és az árnyék megfelelő aránya. Miközben az ember a fény felé tapogatózik, nem árt, ha letüdőz egy kis földszagot.

Amikor jön a migrén, a természet kinyilvánítja hatalmát, és kiderül, hogy bármilyen magasrendű szellemlény vagy, egy kis anomália az idegekben vagy az erekben fetrengő senkivé tesz, akinek nemhogy írni, olvasni, gondolkodni, de talán még élni sincs kedve tovább. Memento mori, mondja a migrén. A fejfájás a mi középkorunk.

Életrajz - hátsó belső fül:

Végh Attila (1962, Budapest) József Attila-díjas költő, író, filozófus, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia oktatója.

Eddig megjelent esszé- és tanulmánykötetei:

A süllyedés metafizikája (esszék, Kairosz, 2001)

Az unatkozó angyal (esszék, Ráció, 2006)

Közelítések (fotók, esszék, Napkút, 2009)

A torzó tekintete (esszék, tanulmányok, Éghajlat, 2010)

Parmenidész: Töredékek (fordítás, tanulmány, Attraktor, 2010)

A ragyogás ideje (esszék, Helikon, 2012)

A görög dráma esszészótára (esszék, L'Harmattan, 2017)