A mintegy Írország méretű Tasmániát a 240 kilométer széles Bass-szoros választja el a földrésztől. Az Abel Tasman által 1642-ben felfedezett egykori Van Diemen-föld szigetének őslakóit, akik kb. 20 000 éven át lakták szülőföldjüket, a 19. század derekán a fehér telepedek egy fél évszázad alatt teljesen kiirtották - hírmondó sem maradt belőlük, így kultúrájuk is jobbára ismeretlen maradt. Az egykor az egész szigetet beborító tasmániai ősvadon egy részét azonban nemzetközi segítséggel sikerült megmenteni az utókornak: Nyugat-Tasmánia négy nemzeti parkja világörökség, a nagyrészt már kiirtott mérsékelt övi esőerdők utolsó foltjait és élővilágát őrzi. A nemzeti parkokat nagy kiterjedésű örökzöld bükkösök, valamint ritkás eukaliptusz erdők uralják. Az őskontinensről származó növényzet utolsó maradványai is itt találhatók. A nagy kiterjedésű vadon biztos menedéket nyújt az egyetlen erszényes ragadozónak, a tasmán ördögnek.