Goriot apó

Balzac maga nevezte regényének hősét, Goriot apót "az apaság krisztusának". A mű ma is úgy él a köztudatban, mint egy szenvedő, kiszolgáltatott, mártírumot vállalt apa története, a lányai által kisemmizett, őket mégis az utolsó pillanatig szerető öregember regénye.

A regény megértéséhez tudni kell, hogy a magára hagyott Goriot apót egyedül szánó, temetésén egyedül részt vevő Rastignac más Balzac-regényekben nagy karrieristaként szerepel. Itt azok a vonásai állnak előtérben, amelyek megmagyarázhatják e talán legfontosabb balzaci hős komplex jellemét.

A regény vége a világ regényirodalmának legtávlatosabb zárásai közé tartozik: Goriot apót eltemetve egy egész világ temetődik el. Rastignac híres szavai: "Most mirajtunk a sor!" - nemcsak saját pályája további küzdelmeit jelzik, de új világok születésének próféciáját is.