DIMARSON DM-P185

Kezdjük a jó dolgokkal: 1.) Olcsó (bár én még 24-ért vettem, ügyesen). 2. Ad képet, 3.) HDMI-n is ad. 4. ) Nincsen hibás pixel. Kb. ennyicske! A színhűség ismeretlen fogalom, legfőképp a bekapcsolás utáni alap-beállításokon, ami katastrófa, de ez mindegyik új monitornál így van. Az anyaghasználat szimplán gyalázatos: nyeklik-nyaklik minden felé. Huzatos helyre ne nagyon tedd, mert megborul! Függőlegesre összehozni lehetetlen küldetés: vagy hátra tolódik jelentősen, vagy a teteje lesz elörébb (ez utóbbi annyira nem, de még így is). A betekintési szögnek mindkét esetben lőttek, természetesen. Állapotjelző LED, na az nincs az elején, majd kitalálod, hogy ki van-e kapcsolva, vagy csak energiatakarékos módban van, szuper! Ugyan pillekönnyű, cserében viszont az állító gombok rohadt nehezen működnek. Szóval bal kézzel tartanod kell, ha a menüt nyomogatod, különben felborul az egész, konkrétan. Magam visszaállítottam a botrányos alapra, és nem is foglalkoztam vele a továbbiakban, hanem a Radeon szoftverben állítgattam amiket feltétlen muszáj volt, több-kevesebb sikerrel. Mindennapi használatra semmiképp se ajánlom és magam is más megoldás után nézek, pedig bizony örültem volna, ha jó. A HDMI menti meg a kukától, legalábbis nálam. Szerelő monitornak elmegy, mikor épp csak azt akarod csekkolni, hogy van-e kép, vagy mit ír ki? Annak viszont kissé drága, még a leárazott 22-ropiért is. Felejtős!