Bertalan Péter monográfiája az 1957-1968 közötti Kádár-korszak egyházpolitikáját mutatja be. A mű újszerű megközelítést alkalmaz, forrásanyagát a megyei levéltárakban őrzött Állami Egyházügyi Hivatal dokumentumai képezik, kiegészítve egyházi levéltári anyagokkal és memoárokkal.

A szerző több történelmi egyház helyzetét elemzi, objektív előadásmódjával felhívja a figyelmet az ütközési pontokra. A könyv bemutatja a politikai hétköznapok küzdelmét, ahol mind az állam, mind az egyházak képviselői megszólalnak.

A II. Vatikáni Zsinat hatása új utat nyitott az egyházpolitikában. Az ökumenizmus és a keresztény egyházak közötti megértés keresése új kihívások elé állította az államot. A mű rávilágít arra, hogy a kereszténység lényege változatlan maradt, egyetemessé válása és szociális érzékenységének növekedése pedig új dimenziókat hozott.