1047-ben járunk, I. András király a trónjáról letaszított Orseolo Péter után átvette az ország vezetését. Mindent elkövet annak érdekében, hogy a züllés és bomlás állapotába került államot stabilizálja, a belső rendet megszilárdítsa, és a törvényességet visszaállítsa. András szakít az elődje által az országra erőltetett német törvényekkel, és újból I. Istvánét helyezi érvénybe. Ám a legnagyobb belső problémát az jelenti számára, hogy a nép jelentős része az ősi törvények és szokások, valamint az ősi vallás visszaállítását követeli.

A király tudja, hogy a belső ellenzék legfőbb vezére Vata, de jó diplomáciai érzékkel inkább tanácsadóként maga mellé állítja, miközben a többiekkel kegyetlenül leszámol. Ám a Szent Római Birodalom császára, III. Henrik továbbra sem mond le arról, hogy Magyarországot vazallusként államához csatolja.

Adjon-e engedményt András király a németeknek, s ha igen, mennyit? Vagy jobban teszi, ha háborúra? András az öccsét, a kiváló hadvezért, Bélát visszahívja Krakkóból, hogy ő irányítsa a magyar hadsereget. De meddig tud két ilyen nagy formátumú személyiség érdemben együttműködni?

Az eddigi kötetekben megismert szereplők személyes sorsa is folytatódik. Találkozhatunk Vata vezérrel, Rásdival és családtagjaival, s egy különleges asszonnyal, aki a magyar seregben nyomolvasóként és felderítőként teszi a dolgát. Örkény, Béla herceg szolga-barátja sem maradhat ki a felsorolásból, akinek személyes sorsa majd folytatódik a Szent László-trilógiában.

E kötettel válik teljessé a magyar államalapítást és a lázadások korát felidéző Vér és kereszt-trilógia, valamint a Káosz és rend első két kötete után a csaknem nyolc évtizedet felölelő történelmi regénysorozat.