Ha valaki a kompromisszum-mentes minőséget keresi és nem rest nagyobb összeget kiadni egy digitális rajztáblára, akkor egy Wacom eszköz vásárlásával nem foghat mellé. De mi van akkor, ha a költségvetésünk alacsonyabb, de mégis szeretnénk minőséget kapni? Korábban egyértelmű lett volna a válasz, hiszen a „csak a Wacom” felkiáltással meg lehetett menekülni a kellemetlen meglepetésektől, azóta viszont sok víz lefolyt a Dunán és bizony már nem ennyire egyszerű a helyzet.

Az XP-PEN-t sokan a Wacom egyik kínai alternatívájaként tartják számon, pedig 2005-ben Japánban alapították speciálisan digitális rajztábla márkaként. Bár 2016-ban tényleg kínai kézre került, mára a szülőföldjének a második legnépszerűbb digitális rajztábla márkája a Wacom után, mindez pedig a remek minőségnek és árnak köszönhető.

A most következő teszt a legolcsóbb XP-Pen Artist 22 Pro-ról fog szólni. Ezt fontos megjegyezni mert négyféle változata van jelenleg ennek a típusnak. Az idén megjelent Gen 2 például töltő nélküli tollat, nagyobb precizitást, valamivel jobb színhűségű kijelzőt és USB-C csatlakozást kínál, míg más változatok már gyorsgombokkal és forgó tárcsákkal is rendelkeznek. Mivel első ránézésre olcsónak így sem nevezhető eszközről beszélünk, a jelenleg tesztelt Artist 22 Pro mégis fele annyiba kerül, mint a hasonló tudású Wacom Cintiq 22 és így azért máshogy is állunk majd hozzá.

Az XP-PEN és a HUION ellen létrehozott, Wacom One-t egy éve teszteltem, ami után elhatároztam, hogy nekem is kell egy kijelzős rajztábla. Annyira megtetszett az az élmény, hogy végre láthatom azt, amit rajzolok, pont úgy, mintha papíron tenném, hogy nem bírtam ellenállni a kísértésnek és a pénztárcámat nem kímélve beszereztem egy monitoros gépet.

A Wacom helyett viszont kockázatot vállaltam és egy XP-Pen Artist 15.6-ra csaptam le a kijelzőméret, a gombok és a tekerőtárcsa miatt. Miután már egy éve XP-PEN-t használok, biztosan kijelenthetem, hogy jól döntöttem, nagyon szeretem azt a táblát és néhány hibája ellenére jobbnak is találom a Wacom One-nál. Nézzük tehát meg, hogy a kicsit nagyobb XP-PEN Artist is van-e ilyen jó eszköz, érdemes-e beszerezni munkára vagy hobbi táblagépnek, vagy inkább kerüljük el nagy ívben.

A csomag egy szép nagy dobozban érkezett, amiből kiemelve a gépet azonnal meglepetésként ért, hogy a tartóállvány gyárilag rá van fogatva a kijelzőre. Miután a 15.6 Pro-hoz annak idején egy egyszerű műanyag alátétet kaptam, nagyon örültem az állványnak, hiszen állítható dőlésszögével olyan pozícióba igazíthatjuk a gépet, ahogyan nekünk a legkényelmesebb, de erről majd később szót ejtek.

A kedves üdvözlőkártya mellé egy ajándék kesztyű is jár a csomaghoz, hogyha kényelmetlenül tapadna a kezünk a kijelzőhöz, akkor ezzel ezt elkerülhetjük. Ami viszont kicsit kellemetlen meglepetés lehet, hogy ehhez a változathoz tonnányi kábelt mellékelnek, vagyis sok mindent kell összekötni sok mindennel, hogy működjön. Az eszköz a Displayporton kívül támogatja a HDMI, DVI és a D-SUB szabványt, tehát nem lehet gond azzal, hogy a videokártyára kössük, de mivel nem egy USB-C kábel jön ki a gépből, ezért még a tápot és az USB-t is el kell vezetnünk valahogyan.

Meglepődtem azon is, hogy nem is egy tollat, hanem kettőt pakoltak bele a dobozba. Ez azért érdekes, mert mindig félek a beépített akkumulátoros eszközöktől, hiszen ha lemerülnek, akkor nem tudom őket használni amíg fel nem töltöm őket. A tartalék tollal ettől a problémától megszabadulunk, sose kell, hogy megszakadjon a munkafolyamat.

A toll egy USB kábel segítségével tölthető, aminek a másik végén egy tollba dugható hosszúkás töltőfej van. Az akkumulátor elképesztően jól bírja: amikor megkaptam az eszközt, akkor gyorsan feltöltöttem és a több napos, kb. 14-18 óra folyamatos használat mellett sem merült le. Összehasonlításképpen: az Apple Pencil-t kétszer kellett volna töltenem ennyi idő alatt. Kicsit utánajárva azt találtam, hogy 60 napig bírja használat mellett, szóval elég nehéz lett volna nekem lemerítenem.

Kicsit meglepődtem, hogy a 8000 fölötti érzékenységi értékkel rendelkező tollhegy ruganyos, vagyis nem annyira szilárd, mint a korábbi digitális tollaim esetében. Szerencsére ezt hamar meg lehet szokni rajzolás közben. Az eszköz nagyon jól kézreáll, a gumírozott borításának köszönhetően kellemes a fogása. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a csomaghoz rengeteg cserehegyet mellékeltek, ami a második toll mellett szintén nagyon kedves gesztus, bár nem hiszem, hogy gyorsan kopó eszközről lenne szó, így valószínűleg évekig nem kell hegyvásárláson törnünk a fejünket.

Akkor viszont térjünk is rá a táblára, ami egy nagy masina és csak akkor érdemes ilyenen gondolkodni, ha megvan a helye. 22 col már tényleg megkéri a szabad teret az asztalunkon, ezt nem lehet csak úgy elrakni, ha éppen nincs rá szükség. Ha meg tudjuk oldani az elhelyezését, akkor másodlagos vagy harmadlagos monitornak is használhatjuk, nem muszáj mindig csak rajzolni rajta.

Számomra mindig izgalmas ezeket az eszközöket kipróbálni, így amikor először bekapcsoltam, egy kicsit csalódtam a kijelző minőségében. Az egér szellemképet húz maga után, vagyis nem túl gyors a kijelző és a kép sem tűnt annyira színhűnek, mint az Artist Pro 15.6 gépem. Kicsit sárgásnak éreztem a fehéret és a szürkét. Zavaró lehet még, hogy nem matt, hanem nagyon tükröződő a felülete, ami bár jól néz ki, szerintem a hatékonyság rovására megy.

Miután viszont használatba vettem, ezekkel egyáltalán nem foglalkoztam, sőt, észre se vettem őket. A kijelzőt sok-sok órán keresztül is kényelmesen lehet nézni, nem fárad el az ember szeme, a tükröződés miatt sem éreztem azt, hogy hátrányom származna. Lehetséges, hogy videót nem vágnék rajta és fotóstúdióban sem ezt használnám, de ezen kívül minden nagyon rendben volt használat közben.

Említettem, hogy ráfogatott állvánnyal rendelkezik, ami szerencsére nagyon jól működik. Egy kar segítségével szinte bármilyen szögben elhelyezhetjük az eszközt. A monitoros tábláknak az egyik legnagyobb hátránya az, ha az asztalon fekszenek, akkor föléjük kell görnyedni, ezért ergonómiai szempontból nem túl jók. Egy sima, kijelző nélküli rajztábla hosszabb távon mindenképpen kényelmesebb és jobb is a gerincnek. Viszont, ha az állvány jól állítható, akkor sokat lehet javítani a kényelmen és szerencsére itt sem volt gond.

Először szinte függőleges pozícióra állítottam be, hogy legyen helyem az asztalon, de rájöttem, hogy így nem tudok kényelmesen rajzolni. Mivel viszont szépen szabályozható a dőlés, pont meg tudtam oldani, hogy egy számomra is kedvező pozícióban maradjon. A monitor ráadásul felfogatható mozgatható vesa állványra is, aminek köszönhetően könnyen félre lehet rakni, ha éppen nincs rá szükségünk.

A nagy kijelző azonnal feltűnik az embernek. Az 1080p-s felbontás ekkora méretben és ilyen közelről nézve már kevés az apróságokhoz, viszont mivel nem kellett zoomolnom a táblán, ezért szép nagy mozdulatokkal tudtam rajzolni, olyanokkal, amikre nem is tudtam, hogy képes vagyok. Ilyen nagy méretben már nem csak csuklóból, hanem karból, sőt, vállból is tudtam vonalakkal dolgozni - szerintem még sose csináltam olyan szabályos karikát, mint ezzel a géppel. A kézügyességem ugyanis szörnyű, itt viszont a nagy méret miatt nem kellett kis óvatos finom mozgásokat végeznem, nagyobb mozdulatokkal is lehet operálni.

Hamar feltűnt, hogy a 15.6 Pro-hoz hasonlóan itt sem a legjobb a monitor kalibrációja. A toll és a kijelző között jól látható a tér, vagyis nem feltétlenül oda rajzolsz, ahova a tollat helyezed. Ezért is fontos, hogy a kijelző jól legyen kalibrálva. A fenti és lenti ábrákon látszódik, hogy a piros és a kék köröknek középen kéne lennie, hiszen a kereszt közepénél érintettem a toll hegyét a kijelzőhöz, ám kalibráció után sem javult a helyzet, mindig arrébb csúszott a kurzor. Ha valaki hozzászokik ehhez, hogy a kurzort nézze és ne a toll hegyét, akkor kibírható a dolog, de azért ez nem a legjobb forgatókönyv. Kis összeszokással együtt lehet ezzel élni, nagyon precíz manővereknél jelenthet csak gondot. Viszont aki ennél is jobb eredményt akar, annak muszáj más árkategóriában kutatnia ilyen méret mellett.

A vonalak minősége viszont első osztályú. Az átmenetek a különböző nyomásérzékenységek között szépek és az egyenes is egyenes marad, nincsenek apró kiugrások a vonalakban. A monitorra helyezett vonalzós tesztnél is látható, hogy a toll stabilan maradt egyenes, maximum a vonalzóm barázdái lökhették megy egy kicsit a hegyet.

Amikor munkához láttam, az első képnél igyekeztem egy olyan Disney-szerű karaktert készíteni, aki egy maszkot visel. Alapjáraton egy ilyen képet nagyolva kezdek el és haladok az egyre kisebb részletek felé, amit már ugye nagyítva kell kidolgozni. Viszont itt nem kellett szinte soha ránagyítanom a képre. Annyira szép és megfogható méretben volt az egész, hogy szükségtelenné vált az aprólékos kidolgozáshoz változtatnom a kép méretét.

Az igazat megvallva, a tollvonalak mérete is meglepett. 1-es ecsetmérettel szoktam dolgozni és szokásom jó erővel belevésni a tollat a kijelzőbe. Itt nem éreztem ilyen ingert és meglepően vastagnak tűntek azok a vonalak, amiket más monitoron amúgy nem is látok. Szóval volt, hogy 0,5-ös ecsetmérettel dolgoztam inkább, amit más monitoron már észre sem veszek. Furcsa érzés volt. Ha tehát te is úgy érzed, hogy általában túl vastag vonalakat rajzolsz és nem vagy ezekkel elégedett, akkor lehetséges, hogy nagyobb táblával ezt tudod kompenzálni.

Összességében kényelmesnek találtam rajta a rajzolási élményt, az, hogy karból dolgoztam pedig külön furcsa élmény volt nekem. Ha valakinek minden nap rajztáblát igénylő feladata lenne és mondjuk emiatt bejárna egy irodába, akkor valószínűleg nem lenne nagy elvárás részéről, ha egy ilyen gépre tartana igényt, hiszen a zoom elkerülésével sok időt meg tud spórolni magának.

Ez kicsit fájdalmassá tette számomra a vele való munkát, hiszen nem támogatja a kézi érintést és a visszavonás parancsot, én pedig ezeket reflexszerűen addig használom, amíg nem vagyok elégedett az ecsetvonásommal, ami alkalmanként csak tizedjére sikerül. A gyorsgombbal a visszavonás egy pillanat, ám most kénytelen voltam a billentyűzet CTRL+Z kombinációját használni.

Ha kisebb és kompaktabb billentyűzetem lenne, akkor ez talán nem is lenne olyan nagy gond. De nekem szép nagy gamer billentyűzetem van, kiemelkedő mechanikus gombokkal, ezért elég hamar elfáradt a kezem és kényelmetlen volt a használata. Vagyis ez nem volt optimális élmény, valószínűleg egészségtelen is ez a fajta kéztartás hosszabb távon. Márpedig, ha valaki 12 órákat rajzol ilyenen egy nap, akkor hamar megérzi, ha nem tesz jót neki.

Ezt el lehet kerülni külön kis rajztáblákhoz készült távirányítók segítségével. A Wacomnak, a Clip Studionak, de még az XP-Pennek is vannak ilyen eszközei, amit kézbe lehet venni vagy a tabletre felhelyezni és a rajta található gyorsgombot és tekerőt lehet használni. Van, aki Xbox gamepadot is beállít erre a célra, de a lényeg az, hogy van alternatíva, de én inkább azt mondom, ha szereted a gyorsgombokat (miért ne szeretnéd?), akkor inkább vegyél egy picit drágább tabletet, hogy megspórold a távirányító árát.

Az viszont biztos, hogy senki nem az eszköz miatt képes jobb dolgokat alkotni, így ez is csak egy egyszerű eszköz, ami vagy segít kibontakozni, vagy nem. Ha a tudás hiányzik, ez nem fogja pótolni. Bevallom, a maszkos rajz után kicsit megakadtam, hogy mi legyen a következő dolog, amivel tesztelhetem. Nem mindig kap el az ihlet, de azért magamra próbáltam erőltetni valamit, ami viszont annyira rosszra sikerült, hogy jobban jár a világ, ha emberfia nem látja meg a végeredményt, mert még azt hinnék az emberek, hogy rossz volt a monitor.

Készítettem már animációt aprócska Samsung tableten is kézből, illetve többször normális körülmények között, de ki akartam próbálni, hogy milyen ilyen nagyban az egész.

Nos, az ásító sivatagi róka projektem szintén élveztem, a nagy mozdulatok az ilyen határozottabb kontúroknál szintén jól jöttek. Az is kényelmessé tette a használatát, hogy minden elfért a kijelzőn, nem kellett mozgatnom a képet, volt hely a rétegeknek, ecseteknek és természetesen az idővonalnak is, könnyedén tudtam a képkockákat kezelni az ecsettel.

A gyorsgombok hiánya viszont itt is visszaütött, mert így már nem volt elég a visszavonás parancsot használni, az előző és a következő képkockára váltás is kényelmetlenségeket szült. Ez a két parancs nekem az A és az S billentyűn van, szóval nem a legnehezebben elérhető helyen, de amikor gyorsan kéne váltani a képkockák között és még az elrontott vonalat is ki kéne javítani, akkor az már tényleg fárasztó.

De az ecset itt is úgy viselkedett, ahogy szerettem volna. Az érzékenységgel itt sem volt baj, vagyis arra a következtetésre jutottam, hogy ez egy rendkívül szuper eszköz arra, amire kitalálták.

Azért, hogy igazán megtudjam, mivel jár ez a nagy méret, miután elpakoltam a monitort, úgy döntöttem, hogy egy plusz képkockát még megrajzolok a 15.6 Pro tabletemmel a sivatagi rókához. Ami rögtön nagy segítségemre vált, a számtalanszor már említett gyorsgombok, viszont azonnal észrevettem, hogy a kis méret miatt ismét csuklóból dolgozom és csak a képernyő közepén. Alapvetően nem szeretem a vonalrajzokat kidolgozni és kicsit fájdalmasabbnak éreztem átrajzolni a vázlatot, mint a 22 Pro-val. Elképelhető tehát, hogy hiányozni fog ez a méret nekem az életemből, de egyszerűen nincs tartósan ennyi helyem, mint amit egy 22 colos kijelző kérne az aprócska szobámból.

Fotómanipulálásra viszont nem használnám. A 77% és 82%-os NTSC színhelyessége szerintem nem elég ahhoz, hogy profi marketingügynökségek asztalain legyen helye, vázlathoz, dizájnhoz, rajzoláshoz és festéshez viszont kiváló. A 22EPro ugyanilyen kijelzővel érkezett, a 22RPro és a Gen 2 viszont már jobb panelt kapott, így, ha a színhűség fontosabb, azok már 90%-hoz közeli NTSC színhűséggel rendelkeznek, amik már jóval használhatóbbnak hangzanak ilyen célra. Egyelőre tehát ha a fotó szakmából érkezve érdeklődsz ezek iránt a gépek iránt, javaslom, hogy kijelző nélküli táblát keress, hogy a színhelyes monitoroddal tudd használni.

Talán kicsit nehéz ezt a 22Pro-t általánosságban ajánlani. Ha már ennyi pénzt kiadunk érte, csak egy kicsit megtoldva máris jobb változatokkal gazdagodunk, ha pedig nem akarunk ennyit fizetni, egy 15.6 Pro is bőven elég tud lenni félprofesszionális szintig.

Én nagyon élveztem a vele való munkát, sajnálom is, hogy nem fér el nálam egy ilyen táblamonitor. Másodállásban, szabadúszó grafikusoknak tudom leginkább ajánlani,. Hobbistáknak már talán túl sok és nagy, míg akik egész nap ilyenen dolgoznak, azok helyében inkább a drágább változatok között kutakodnék. Viszont valóban elfogadható alternatíva, hiszen a Wacom nem ér annyival többet, mint ahányszoros árkülönbsége van már az XP-Penhez képest. Nyugodtan lehet válogatni ezek között a monitorok között; ha megfontolt döntést hozunk, nagyot tévedni nem fogunk.