A DJI meglehetősen gyakori vendég nálam, amit a legkevésbé sem bánok, hiszen idáig minden alkalommal kellemes élmény volt a közös munka. A gyártó megkerülhetetlen szereplője a drónok és a hordozható kamerák piacának, de legnagyobb érdeme talán mégis az innovatív képstabilizálás és rezgéscsillapítás, mely technológiájára a DJI méltán lehet büszke. Mivel korábbi cikkeimben már méltattam a területen elért eredményeiket, ezért most csak annyit mondok, hogy elérhető az új kompakt, hordozható kamerájuk, mely szinte mindent megtesz azért, hogy a legjobb legyen. 

A felvételeink stabilitásáról a háromtengelyes, mechanikus gimbal gondoskodik, melyhez többek között precíz tárgykövetés, kiváló éjszakai felvételek és egészen korrekt üzemidő társulnak, ráadásul kiküszöbölték a videósok rémálmát, a rendszer túlmelegedését is. Vlogok, utazócsatornák, hobbifilmes projektek, podcastek és streaming? Jelenleg a DJI Osmo Pocket 3 mindezekre lehetőséget kínál, de az a helyzet, hogy még a fotós képességeiben is lépett akkorát előre, hogy kiváló befektetés legyen amatőrök és tapasztalt videósok számára egyaránt.

KÜLSŐSÉGEK, CSOMAGOLÁS ÉS FELSZERELTSÉG

A csomagolás változatlanul követi a DJI által alkalmazott sémát, kívül és belül egyaránt. A vékony, de minőségi kartondoboz előlapján a termék van fókuszban, mindenféle felesleges sallang nélkül a kamera és a terméknév szerepelnek. A gyártó hagyományosan ezúttal is kétféle kiszerelésben forgalmazza a terméket, tehát az alapcsomagnak tekinthető Standard Combo mellett ezúttal is elérhető a Creator Combo, mely a vaskos felárért cserébe hasznos kiegészítőkkel bővíti a készletünket. Ez elsősorban a komolyabb igényű felhasználóknak ajánlott, de valójában bárkinek jó befektetés lehet, aki hosszú távra tervez a kamerával. 

Az alapcsomagot felbontva a hely felét maga a kamera, illetve egy ügyesen konstruált, többfunkciós védőtok tölti ki, mely már a dobozon belül is extra védelmet biztosít. A fennmaradó részen egy külön dobozkában a hagyományos és a DJI által gyártott tripodok használatához szükséges kis adapter, egy mindkét végén USB-C adatkábel 65 wattos (PD) töltésre felkészítve, illetve a csuklóra húzható biztonsági madzag kapott helyet, a sort pedig a kötelező tájékoztatófüzet zárja. Nekem ezúttal az alapkiadást volt lehetőségem tesztelni, de azért kitérek a Creator Combo-ra is, ami mellett nagy hiba lenne elmenni.

A Creator Combo egyik legkülönlegesebb extrája a DJI Mic 2 Transmitter a mágneses kapoccsal, mely nagyban növeli a rögzített hangfelvételek minőségét, különösen szeles időben, ahol a windshield, avagy a mellékelt kis szélvédő pamacs hatalmas szolgálatot tesz. Használatuk rendkívül praktikus, hiszen nem igénylik egy sor további kiegészítő megvételét, tehát ha a drágább pakkot szereztük be, több feladatunk nem lesz. Hasonlóan hasznos extra az akkubővítő egység, mely egyben egy tekintélyes méretű markolattoldalékként is funkcionál. Az extra 950 mAh meglehetősen bőséges, mely hosszabb munkafolyamatokhoz akár 60%-nyi extra üzemidőt biztosít, miközben nem hagy minket szabad USB-C port nélkül. Ezeken felül egy mágnesesen felpattanó, széles látószögű lencse, a Mini Tripod állvány és egy minőségi hordtáska lesz a miénk, mely utóbbi a felsoroltak mindegyikét egyszerre képes befogadni és védelmezni.

Aki esetleg először találkozik a gyártóval, annak elárulhatom, hogy a DJI számos szempontból igen következetes, legyen szó a technikai oldalról, a felhasznált anyagok minőségéről vagy a dizájnról, mely a formát és a kényelmes használatot is magában foglalja. A sötétszürke, esetleg fekete szín még mindig jól áll a terméknek, ahogy az igényes műanyag és gumi kombinációja is kiállta már az idő próbáját. Korábban már volt szerencsém DJI termékekhez és az a helyzet, hogy ezen a téren, ha nagyon akarnék, akkor sem igazán tudnék belekötni egyetlen eszközükbe sem. Amit látvány terén ki lehet hozni a dologból, azt itt megtették, tehát a letisztultságot, de egyben professzionalitást sugárzó megjelenés továbbra is adott, közelről vizsgálva pedig minden él, ív és forma kidolgozása aprólékos és egy ízléses egységbe rendeződik.

Miután kézbe vettem, a fogása kényelmes és stabil volt, a markolat hátoldalát nagyobb részben uraló gumibetét pedig gondoskodik a csúszásmentességről, de hosszútávú használat esetén bevethetjük a csuklópántot is. A már említett védőtok szinte nélkülözhetetlen része a kamerának, hiszen a gépnek kikapcsolt állapotban ott lesz a helye, de ha két helyszín között haladva nem akarjuk a kezünkben szorongatni, akkor a lencse védelmében anélkül nem érdemes zsebre vágni. A bölcső kialakítása átgondolt, hiszen azon túl, hogy szorosan fogja az eszközt, gondoltak a látószög módosítását elősegítő tartalék lencsékre, de még a mikrofonra is. Mivel a kiegészítő lencsék mágneses kerettel kapaszkodhatnak a kameránkra, logikus megoldás, hogy a tok belsejében is így foglaljanak helyet. A kamerát pedig probléma nélkül fektethetjük föléjük, nem ütköznek össze, majdhogynem észre sem vesszük majd őket addig, amíg nem lesz szükségünk rájuk. A tok felső részén ráadásul külön zsebbe csíptethető a transmitter, szóval ez a masszív burkolat még kézi mikrofonmarkolatként is szolgál.

A termék ugyan valamivel nagyobb lett kettesszámú elődjénél, de nem annyival, hogy ez bárkit eltántorítson, ahogy a 117 grammról 179 grammra hízás sem áll rosszul neki. Képességeihez mérten továbbra is egy igazán kompakt eszközről van szó, mely kiváló utazótársnak bizonyult. Ezt a kis növekedést ráadásul olyan fejlesztések kísérik, mint a kihajtható érintőkijelző, mely szintén nagyobb lett a korábbi megoldásnál. A kéthüvelykes képernyő alapból függőleges helyzetben áll és továbbra is belesimul a markolatba, de ha elfordítjuk, akkor 16:9-es képarányra vált, átállva portré módról szélesvásznú felvételre. Ezen felül bekapcsológombként is viselkedik, tehát inaktív állapotban elég félrebillenteni a tengelye körül és pillanatokon belül indulhat is a felvétel, de ha szeretnénk, akkor azonnali felvételre is átkalibrálhatjuk. Ha visszadöntjük, akkor alapbeállítás szerint 2 másodpercünk marad a kikapcsolásig, amit a kijelző érintésével megszakíthatunk, de a beállítások között akár végleg le is szoktathatjuk erről a viselkedésről.

Maga a panel mindkét állásban stabil és kellően reszponzív, az Osmo Action 4 akciókamera megjelenítője lényegében ugyanígy viselkedett reakcióidő, funkciók, illetve a tartalmak praktikus elrendezését illetően. Még érdemes kitérni a fizikai gombokra, hiszen a be- és kikapcsológombként is működő, vörös körrel jelölt felvétel gomb mellett visszatérő elemmé vált a joystick. A kamera helyzetét és viselkedését kiválóan kezelő billenőkar nélkül már el sem tudok képzelni egy ilyen eszközt, a mozdulatainkra adott reakció hevességét pedig természetesen a saját kényelmünkhöz igazíthatjuk. A joystick fontos képessége még, hogy kétszeri kattintás esetén a gimbal alaphelyzetbe rántja a kamerát, lenyomva tartva pedig az aktuális pozíciót tartja, ezek mindegyike fontos lesz a használat során.

Bekapcsolás előtt a kamera a lencse védelme érdekében függőleges pozícióban befelé néz, bár azt nem árt tudni, hogy akár egy óvatos érintéssel is könnyen kimozdítható, erre érdemes odafigyelni, még a tokjában is. Mondanom sem kell, hogy a DJI háromtengelyes megoldása elképesztő stabilitást kölcsönöz a felvételeinknek, rázkódást vagy remegést szinte lehetetlen lesz kicsikarni belőle, bár a sétával járó fel-le mozgolódást egyes esetekben nem sikerült hibátlanul eldolgozni.

Fókuszban a képminőség és a stabilitás 

Egy ilyen kompakt megoldás esetében a képminőség legalább olyan fontos, mint a rögzítés során elérhető stabilitás. Nos, a DJI mindkét területen jelesre vizsgázott, mivel úgy biztosít látványosan tiszta és részletgazdag képeket, hogy eközben este, illetve fényben szegényebb környezetben is magabiztosan dolgozik. A stabilizátor akkor sem jön zavarba, ha esti felvételeket készítünk, ahogy az egyhüvelykes szenzor is megdolgozik az érte kifizetett összegért. A méretes szenzor hatalmas fegyvertény, hiszen kategóriájában nehéz olyan vetélytársat találni, mely ilyen szép és zajmentes képet rögzít, mindezt sötétedés után is.

A videóanyagok este sem veszítenek sokat minőségükből a nappali anyagokhoz képest, a színek dinamikája és mélysége elismerésre méltó. A felbontás önmagában még nem jelentene semmit, de ezeket az erényeit 4K-ban, 24, 25, 30, 48, 50 és 60 fps- mellett csillogtatja meg, vertikális beállításon pedig 3K-ban. Sőt, ha lassított felvételt indítunk, a képkockaszám másodpercenként 120 lesz, ráadásul az adatsűrűség enyhe csökkenése a végeredmény szempontjából nem olyan drasztikus, hogy emiatt mellőzzük ezt a népszerű funkciót. Fontos, hogy alapbeállításon, Normal módban is szép képet kapunk, de a D-LOG és a HLG színprofilok aktiválásával belép a képbe a 10-bites színmélység, kihasználva a magasabb dinamikatartomány előnyeit. Gyakorlottabb és kísérletező kedvű felhasználók számára a Pro üzemmód nyitja meg a lehetőségek kapuját, ahol lehet játszani az ISO értékekkel, a fehéregyensúllyal és a zársebességgel.

Élesség, zajcsökkentés, fényerőszabályozás és megannyi beállítás, mellyel egy ilyen apró eszközzel is kiváló felvételeket készíthetünk. De ahogy arra már kitértem, az egyik legkomolyabb dicséretet az úgynevezett "Low light" üzemmód érdemli. Ahogy azt a neve sugallja, itt dolgozik csak igazán az 1"-es érzékelő, hiszen az üzemmódváltás önmagában elég ahhoz, hogy további finomhangolás nélkül is éles és részletekben sem szűkölködő képet kapjunk. Mondom ezt annak ellenére, hogy ilyenkor ugrik a 60 fps, a vertikális felvétel lehetősége, inaktív lesz az aktív tárgykövetés, továbbá kizárólag a Normal színprofil használható.

Timelelapse, Motionlapse, Hyperlapse? A hosszú felvételeket másodpercekké konvertáló üzemmódok esetén a maximális képkockaszám szintén egyedi lesz.  Az első két kategóriánál másodpercenként 25 vagy 30 a beállítható érték 4K-s felbontáson, vertikális módban pedig szintén, csak 2.7K-ban. Az előre beállított sémák itt is segítenek a környezethez, az időjárási- és fényviszonyokhoz igazodni, konkrétan felhős és naplementés felvételek között választhatunk, vagy manuálisan egyedi beállításokat is bevethetünk.

Említettem, hogy fejlődés történt az állóképek készítésében is, mely az ilyen kompakt gépek esetén mindig jelentős lemaradásban volt a videók minőségéhez viszonyítva. Természetesen ezúttal sem lépünk a fényképezőgépek szintjére, de a változás nagyon is szembetűnő. Konkrétan napjaink legfejlettebb és egyben legdrágább okostelefonjaival simán felveszi a versenyt, ami sok tartalomgyártó számára például bizonyosan növelni fogja a Pocket 3 értékét. De akkor is kiütközik a fejlődés, ha szimplán csak kiránduláskor lőnénk vele néhány fotót, hiszen nem kell elővenni a telefonunkat, ha a kezünkben szorongatott Pocket 3-tól is ilyen megbízható minőséget kapunk. A szöget ráadásul 180°-ban állíthatjuk és még panorámakép is készíthető.

Visszatérve a mozgóképekre, van még bőven, amit érdemes kiemelni. Először is a tárgykövetés, mely az esetek többségében jól tartja majd a pozícióját, köszönhetően az Active Tracking 6.0-nak. Sokszor jól szolgál majd, ha félünk, hogy a felvétel tárgya ki akar szaladni a képből, de szelfi módban és streameléskor is rengeteget segíthet. Előfordulhat, hogy egy forgalmas utcán találunk egy fontos pontot, ekkor nem csak a kamerával mozoghatunk, de a képbe besétáló járókelők sem feltétlenül zavarják majd össze, persze ha egy felvonulás eltakarja a célpontot, akkor nem sokat tehetünk. Ugyanez igaz a mozgó célpontra is, aki hirtelen tempót válthat és besétálhat valami, vagy valaki mögé. A fókuszálás hasonlóan kardinális kérdés egy kamera esetében és milyen meglepő, a DJI itt is kitett magáért. Igény esetén az érintőkijelzőn egyetlen mozdulattal is válthatunk a választott fókuszpontok között, így biztosíthatjuk, hogy a felvétel a kedvünk szerint alakuljon.

Kifejezetten kellemesen mossa el kép kevésbé fontos részeit, mely a szabadban sétálgatós és székben ülős felvételeknél egyaránt hasznos lehet. Szuper újítás a Showcase mód, mely érzékeli a lencse felé nyújtott tárgyakat és automatikus fókuszváltással reagál, mely termékbemutatóknál elképesztően praktikus és hasznos kis trükk lesz. Mindezek kombinációja a legtöbb akciókamerát meghaladó végeredményt tesz elérhetővé, így esetünkben a témával csak ismerkedő vásárlók és új felhasználók számára tényleg megérheti több pénzt fizetni azért, hogy munkájuk már a kezdetek kezdetén igényesebbnek érződjön. Nagyon érdekes még a Dynamic Framing, mely a kép egy választott pontjához igazítja a követendő tárgyat vagy személyt, a kompozíció így mindvégig változatlan marad. 

Üzemidő, a barátunk

Megkerülhetetlen szempont, hogy meddig élvezhetjük a kamera képességeit egyetlen töltéssel. Nos, szerencsére a DJI itt is egészen korrekt számokkal készült, ráadásul a készülék már a 65 wattos gyorstöltést is támogatja. A teljes feltöltésig nem kell tovább várnunk fél óránál és nagyjából 15 perc alatt 80%-on leszünk, amivel a többség valószínűleg elégedett lesz. Ahogyan a videózással eltölthető idő hosszával is, hiszen 4K-s felvételeket két és fél órán át rögzíthetünk 24 fps mellett, majdnem két órán át 60 fps mellett, de ha megelégszünk a Full HD-vel, akkor kerek három órával gazdálkodhatunk. Természetesen az eltérő beállítások módosíthatják az akkuidőt, a Creator Combo-val, illetve külön elérhető extra akku 950 mAh kapacitása pedig még tovább növeli a műsoridőt.

A beépített mikrofoncsomag is meglepően ügyesen teljesít, bár a nagyobb csomaghoz mellékelt transmitter minőségétől értelemszerűen elmarad. Ezt leszámítva hagyomány vlogoláshoz megfelelő partner lesz, amennyiben nincs a birtokunkban fejlettebb külső eszköz, amit hozzá csatolhatnánk, esetleg nem szeretnénk költeni rá. Fontos, hogy 3.5 mm-es jack csatlakozót nem érdemes keresni az eszközön, sajnos ezt a megbízható megoldást a legtöbb mobilis eszközről a múzeumokba száműzték, így mindenképpen az USB-C lesz az egyetlen opciónk. Szeles időben vagy komoly zajszennyezésben fürdő környezetben viszont a belső egység már elvérezhet, tehát hasonló tervek esetén érdemes elgondolkodni a Transmitter beszerzésén. 

A Mimo app

A szoftveres háttérről a DJI Mini 2 SE tesztben részletesen is kitértem és nagyjából most is ugyanazt mondhatom el, miszerint a DJI applikációja, illetve az a kooperáció, amit a termék és a mobiltelefon együttesével megvalósíthatunk, egészen kiemelkedő. Mivel a gyártó változatlanul az Apple termékeit részesíti előnyben, az almás felhasználók az App Store-ból azonnal telepíthetik a Mimo-t, míg az Androidos mobilokra csak a weboldalon elérhető telepítőcsomag letöltése után kerülhet fel.

Ezt követően, ha még nem tettük meg, egy fiókot kell regisztrálnunk, az eszköz csatlakoztatásához pedig a helyadatokhoz való hozzáférést sem ússzuk meg. Ha ez nekünk belefér, akkor már csak a firmware-t kell frissítenünk, hogy telefonunkon keresztül egy jóval nagyobb kijelzőn is elérjük az irányítópultot és további opciókat. Újoncok számára ezúttal is biztosítanak oktatóanyagokat, tutorial összeállításokat, melyek segítenek megismerkedni a DJI ökoszisztémával.

Fent és lent

Végezetül még két részlet, amit mindenképpen ki szerettem volna emelni. Először is a Pocket 3-at nagy biztonsággal űzhetjük a végletekig, átlagos környezeti hőmérséklet mellett nem produkált túlmelegedést, mely az ilyen kompakt rendszerek esetében általános jelenségnek is nevezhető. A legmagasabb minőségi beállítások általában hamar túlterhelik a kompakt kamerákat, de nem a Pocket 3-at, mellyel csak kisebb szünetekkel, az akku feltöltéséig szakítottam meg a folyamatos 4K-s rögzítést, a gép mégsem panaszkodott. Na jó, egyszer bekapcsolás után valamiért feldobta a túlmelegedést jelző üzenetet, de ez egyértelműen valamilyen bug volt, amit egy gyors ki- és bekapcsolás végleg eltüntetett.

A másik a készülék egyik egyértelmű és egyúttal legnagyobb negatívuma, méghozzá a vízállóság hiánya. Egy ilyen jól sikerült eszköz esetében a legkevésbé sem elhanyagolható szempont, hogy esőben vagy száraz, poros nyári napokon is dolgozhassunk vele anélkül, hogy az épségét kockáztatnánk. Számomra teljesen érthetetlen, hogy semmilyen IP minősítést nem sikerült tető alá hozniuk, hiszen ebben az esetben szinte maradéktalanul tudnám ajánlani a DJI jól sikerült újdonságát. Sajnos így viszont meg kell gondolnunk, hogy az amúgy látványos viharban elő merjük-e venni. 

Kell ez nekem? 

A DJI egyértelműen a csúcsra tör a Pocket 3-mal, képminőség, zajcsökkentés, mozgáskövetés és fókuszálási képességek tekintetében is. Mindezekhez a gyártótól megszokott, fejlett szoftveres körítés társul, mely kiteljesíti a lehetőségeinket és néhány pillanatra még még az amatőrök is profinak érezhetik magukat, egy-egy jól sikerült videó esetén. A termék megjelenése és fizikai minősége szinte hibátlan, a kiegészítők rögzítése egyszerű és logikus, minden a helyén, minden a gyártó odafigyelését igazolja. Mindezek ismeretében talán említenem sem kell, hogy nem érdemes a memóriakártyán spóróolni, de szerencsére a DJI a honlapján bőségesen ellát minket tanácsokkal, a piacon kapható, megfelelő sebességű típusokról.

Minőségi felvételek nappal és este, hibátlan rázkódásvédelem és élénk színek. A gyorstöltés, mint lehetőség pluszpont, de fel kell készülnünk egy megfelelő adapterrel, a menüben elérhető beállításokkal pedig egészen egyedi anyagokat hozhatunk össze, ha rászánjuk az időt az ismerkedésre. A kihajtható kijelző minőségi újítás, mely túlmutat egy jópofa trükkön, amiért sok pénzt lehet elkérni. Engem a teszt során begyűjtött tapasztalatok meggyőztek a termék minőségét és képességeit illetően, a túlmelegedés kiküszöbölése pedig elképesztően megbízhatóvá teszi a Pocket 3-at, amiért meg is kapja a Reliability díjat.

A gimbal érzékeny szerkezet, ez világos, de a víz- és porállóság teljes hiánya pont ezért még fájóbb tulajdonság, amiért a kamerát végül nem tudom tökéletes vételként ajánlani. Ez a kellemetlenség természetesen nem kisebbíti a gép előnyeit, melyekből a DJI egy szép kis házat épített, szóval a DJI Osmo Pocket 3 összességében nagyszerű választás, amatőr, de elhivatott felhasználók és tapasztalt videósok számára egyaránt.

Így értékelünk

Indul az iPon Tech Vibes