Bár a Google még mindig csak a tabletgyártók után kullog az Androiddal, ez nem állíthatja meg a Samsungot a biztos menetelésben, amivel újra meg szeretné szerezni a legjobb Androidos tablet címét. A legutóbbi Tab S7 széria elég erősre sikerült, ami minden téren elnyerte a tetszésemet, és az igazat megvallva nem vártam kevesebbet az S8 kiadásoktól sem. Bár nem sok kihívója akad a gépnek, de azért nézzük meg, hogy milyen is a legújabb Galaxy Tab. A tesztelés idejére a legkisebb, a 11 colos Tab 8 Wi-Fi volt nálam, de létezik belőle egy közepes méretű, a 12,4 colos S8+; és egy hatalmas, a 14 colos, Szuper AMOLED kijelzős S8 Ultra változat is.  

A tablet egyszerű lapos dobozban érkezett, amiből kiszedve azonnal rátehetjük a mancsunkat a készülékre. Mielőtt bekapcsolnánk, megpillanthatjuk a szép, egyenletesen fekete elülső oldalát és a keretbe épített kamerát. A szelfi kamera nagyon okos módon fektetett pozícióban van középre igazítva, vagyis nem oldalról fog minket venni a tablet a legtöbb esetben, amikor letámasztva beszélgetünk valakivel, hanem a tablet tetejéről. 

A rózsaarany és grafit színben elérhető készülék körben és hátul fém vázat kapott, amit műanyag antennacsíkok bontanak meg, de ezt rendkívül ízlésesen teszik, nagyon jól áll a fogásra masszív készülék. A gép hátulján kapott helyet az S pen töltő és annak rögzítő csíkja, illetve a vakus dupla kamera, ami 4K-s videók rögzítésére is képes. 

Fektetett állapotból szemlélve a készülék tetején található az ujjlenyomat olvasós bekapcsoló gomb, a hangerőállító gomb és az SD-kártya foglalat helye. Az óramutató járásával megegyező irányban haladva találunk egy hangszóró párt, egy USB-C csatlakozót, a gép alján a notebook mód dokkolásához szükséges csatlakozót, de a bal oldalán is találunk két darab hangszórót. 

A hangszórók elhelyezkedéséből látszik, hogy bármilyen pozícióban tartsuk is a készüléket, mindig ideális audió élményben lesz részünk. Legyen állítva vagy fektetve, a sztereó élmény mindig garantált. A Dolby Atmos támogatás is működik, szóval a térhangzás is megoldott, ami a filmezés élményénél fontos.  

Ha bekapcsoljuk, akkor már láthatjuk is, hogy a kijelzőt egy vékony perem fogja körbe, ami nagyon stílusossá teszi az eszközt. Remélem nem tart az ipar abba az irányba, mint amit a telefonoknál már megszokhattunk, hogy az egész előlap kijelző lesz, mert már így is alig lehet megfogni a tabletet anélkül, hogy hozzá ne érnénk valamihez. Ez a jelenlegi keretméret még határeset, szép nagy hasznosított felületet kap a vásárló, de többet már ne farigcsáljanak le belőle, mert az már a használhatóság rovására menne. 

Sajnos már ez a gép is jack csatlakozó nélkül került forgalomba. Próbáltam az USB-C 3.2 Gen1 csatlakozóval használni a vezetékes fejhallgatómat, de furcsa mód nem érzékelte a tablet, hogy rákötöttem volna valamit, így nem volt egyáltalán hangom kábelesen. Ez azért is érdekes, mert a jack nélküli eszközök támogatni szokták legalább az USB-C hangkimenetelt, de itt ennek nem találtam nyomát. Lehet másfajta átalakítóval ez megkerülhető, az enyém - ami más mobilokon működni szokott - most csendben maradt. 

Szintén hiányosságnak mondható, hogy nem támogatja az NFC-t, viszont van számtalan navigációs rendszer (PS, Glonass, Beidou, Galileo, QZSS) és Bluetooth v5.2 kapcsolat A2DP, AVRCP, DI, HID, HOGP, HSP, OPP, PAN támogatással.  

A masina támogatja a gyorstöltést. A korábbi Tab S7 tesztemnél említettem, hogy lassan töltenek a táblák és az igazság az, hogy továbbra is nagy csalódás nekem a töltési teljesítmény; a 33 Wattos töltőm is éppen csak csepegteti a tizedszázalékokat a gépbe. Természetesen a nagyobb és támogatott 45 Wattos töltővel sokkal gyorsabban lehetne energiát adni neki, fél óra alatt olyan 40-50 százalékos töltöttséget, de ha neked sincs ilyened, akkor, ha lemerül, elég sok idő lesz újra 100%-ra hozni az akkumulátort. 

A tablet merülési sebessége viszont egyértelműen hasonló, mint az iPad-é, vagyis jónak számít. Tapasztalataim szerint egy iPad olyan 2-3 órával is tovább bírja szusszal, mint más tabletek és itt is azt érzem, hogy terhelés alatt is jól bírja. Ami viszont meglepett, az az a S Pen merülési sebessége: pár óra után muszáj visszarakni tölteni, mert jelzi a tablet, hogy nagyon éhes a toll. 

Az Tab S8 128 gigababájt tárhellyel érkezik, de nincs ok az aggodalomra, a micro SD memóriakártya támogatásának hála rendesen megtömhetjük a kicsikét akár ezer gigabájttal is. 

A kamera továbbra sem túl jó, de továbbra is alkalmas arra, hogy egy meetingen megmutassuk az arcunkat, illetve, ha kell, néhány dokumentumot lefotózzunk. Nem tudom mennyibe kerülhet egy jó beépített kamera, de gondolom nem sokba, ha hátul kettőt is kapott a készülék, egy simát és egy nagylátószögűt. Szerintem a jack csatlakozó fontosabb lett volna, mint még egy plusz fölösleges lencse egy tabletben, de valószínűleg marketing szempontból a dupla kamera előnyösebb annak érdekében, hogy egy kicsit komolyabb készüléknek tűnjön, hiszen a nagy rivális mégiscsak a LIDAR szenzorral is felszerelt iPad Pro. 

Első indításnál azonnal megkezdődik a telepítési folyamat. Olyan 15 perc belakni a készüléket olyan szintre, hogy már használhassuk bármire. A Google és a Samsung fiókba való bejelentkezés elengedhetetlen a teljes élmény érdekében, ha van korábbi hasonló eszközöd, akkor pedig a költözés is megoldott. Ilyenkor természetesen minden adat azonnal átkerül az új eszközre, de ez azért már szinte minden új Android készüléknél alapfunkció egy ideje. 

A kijelző szép és reszponzív. A Samsung a világ egyik kulcsszereplője a kijelzőgyártók piacán, így elvárható tőlük, hogy a maximális minőséget nyújtsák egy ilyen készüléknél. A színek izgalmasak, a kép csodás és a 120 Hz-nek hála minden szép folyékonyan gördül, illetve frissül rajta. A fontokat is gyönyörűen jeleníti meg, nincs renderelésből adódó recéződés, minden tökéletesen olvasható, a kijelző pedig kellően intenzív, hogy a vibráló színeket preferáló vásárlók is örülni tudjanak neki. 

A filmezési élmény a jó hangzásnak és a képminőségnek köszönhetően remek. Mivel minden streaming szolgáltatót ismer a készülék, ami elérhető Androidra, így nyugodtan lehet használni bármilyen szituációban és ugyanez igaz a zenékre is. Mivel viszont nincsen a készüléken jack csatlakozó, ezért játékra sajnos már nem feltétlenül ideális, Bluetooth kapcsolattal a kompetitív összecsapás egyenesen felejtős, muszáj hangosan használni a készüléket ilyenkor. Ez azért is szomorú, mert a Samsung szereti kiemelni a készülékei játékos teljesítményét, ám egy ilyen hiányosság eléggé kigáncsolja a hardcore játékosokat vagy e-sportolókat. 

A játékok kezeléséért a Gaming Center alkalmazás felel, ahonnan az egyszerűbb játékokat telepítés nélkül, míg a nagyobbakat külön ikonok segítségével, előre optimalizáltan indíthatjuk el. Ha van Game Pass előfizetésünk, akkor természetesen a felhőjáték is adott, ahogyan a GeForce Now is kiválóan működik. 

Ha nem futna jól a League of Legends, személy szerint nekem nem is kéne a tablet. Természetesen itt erről szó sincs, hiszen a legdurvább grafikai beállítások mellett - úgy, hogy még rögzítettem is a játékmenetet - meg sem röccent a masina. A Genshin Impact viszont néha megbicsaklott, amikor mindent ultra beállításra húztam fel, és akadtak döcögések, főleg, ha a videó rögzítését is ráeresztettem. De ez természetes, az Ultra beállítás már-már konzol szintű grafikát feltételez, normális beállításokon vajsima élmény várható. 

A Final Fantasy 7: The First Soldier egy magas hardverigényű játék. Még nem volt a kezemben olyan hardver, amin szépen tudna futni. Szerintem súlyos optimalizálási gondjai vannak a játéknak és ezeket a Galaxy Tab S8 sem tudja legyűrni. A framerate ugyanolyan alacsony a legjobb és a legrondább grafikai beállítások mellett is, így nem vagyok benne biztos, hogy a telefonok és a mobilok hibája lenne ez, nem pedig a játéké. 

Nem vagyok PUBG Mobile játékos, de minden mobil eszközre letöltöm, hogy kipróbáljam velük, megfigyelve így a hardverek futási teljesítményét. Ez alól a tesztmódszerem alól a Tab S8 sem volt kivétel, le is töltöttem hozzá a HD textúrákat, hogy igazságosan vessem össze az összes többi, korábban a kezeim között megfordult eszközzel.  

Bár maga a játék továbbra sem szép, de ettől függetlenül a teljesítményben látható végeredmény lenyűgöző. Soha, egyetlen tableten nem futott nekem még a PUBG Mobile akadás nélkül a maximum beállítások mellett, itt viszont semmi lassulást nem tapasztaltam, végig stabilan működött a játék. Lehetett szó akár a kezdő szigetről, a repülőről vagy a közelharcról, minden és folyamatos stabil 60 FPS fölött maradt. Mondanám, hogy a gép PUBG-ra született, csak hát ugye az audió csatlakozó hiánya... 

Ha már teljesítmény. Az S7+, vagyis az SM-T970-es tablet 6399 pontot szerzett a Vulkan alapú Sling Shot Extreme 3DMark teszten. Nos az utód, a Galaxy Tab S8 viszont a Snapdragon 8 Gen 1 chippel konkrétan kimaxolta a pontokat, vagyis ezzel a teszttel már nem lehet érvényes adatokat kinyerni a teljesítményről, túl erős hozzá, a 3DMark azt javasolja, váltsunk egy másik tesztre. A viszonylag új Wild Life Extreme teszttel már pontosabb eredményt kaphatunk a teljesítményről; itt 2076 pontot sikerült elérnie a Tab S8-nak, aminél egyedül a legerősebb Apple készülékek voltak eddig képesek több pontot szerezni, szinte minden más mobileszköz elvérzik hozzájuk képest. 

Az Antutu tesztjén a készülék 1 107 946 pontot kapott, ami jelenleg minden egyéb Androidos készüléknél jobbnak számít. Ezeknek a fényében tehát nem kérdés, hogy hosszú évekig elegendő kakaó van a rendszerben. Bőven képes meghajtani a dolgokat, a kérdés az, hogy a Samsung partner-e abban, hogy kihasználhassák a programok a gépben rejlő potenciált. 

Töltőt már itt sem kapunk, csupán USB-C kábel jár a tablethez, de a fejlesztett S Pen a tablettel érkezik egy dobozban, ami hatalmas extra pirospont a Samsung részére. Az Apple ugyanis nem ennyire nagylelkű, ők képtelenek hatalmas marzs nélkül bármilyen apró gesztust is tenni egy új vásárló érdekében. Tehát itt a toll, nem kell külön megvenni, nem kell keresgélni melyik eszköz kompatibilis a tablettel, minden egy helyen a csomagban megtalálható. 

A rajzolási élmény hasonló, mint a korábbi tableteknél. Az üveg felületen a toll csúszkál, ezért, ha annyira béna kezed van, mint nekem, akkor nagyon nehéz vele biztos és szép vonalakat húzni. Szerencsére ehhez a tablethez is lehetséges olyan fóliát használni, ami segít a rajzolásban. Én ilyen fóliát nem természetesen raktam rá a teszthez, ennek ellenére vonalrajzot próbáltam csinálni, de ezen a felületen nagyon nehéz szép és stabil vonalakat húzni, főleg, ha a szoftver nem támogatja az utólagos korrigálást. Nálam ráadásul a legkisebb S8 változat volt, ami azt is jelenti, hogy nem a legkényelmesebb komoly művek alkotására, ám a nagyobb méretű testvéreivel már szinte bármit létrehozhat az alkotó, amit elképzelt. 

Pár éve még nem tudtam ajánlani az Androidos tableteket művészeti célokra, hiszen nem érhető el rá a ProCreate rajzprogram, ami az iOS-en tarol. Azóta viszont az Androidon is futó Clip Studio Painttel már tud az ember dolgozni; ez egy tökéletes és első osztályú program, ám sajnos 6 hónap próbaidő után már havidíjas. Éppen ez okból most én sem használtam a Clip Studiót, hanem helyette az Infinite Painter nevű app próbaváltozatát vettem elő, ami ingyenes módban 3 réteget kezel csak. Ez kicsit visszafogott, de elég volt ahhoz, hogy egy egyszerűbb jelenetet létrehozzak vele. A fizetős ára sem drága, alig 2000 Ft-ért már teljes élményhez jut az ember. Szóval, ha van vagy tervezel ilyen tabletet, akkor ne sajnáld rá kiadni a pénzt, megéri. Nem annyira jól használható még mindig, mint a ProCreate, de mindenképpen a legolcsóbb és legbarátságosabb rajzolós program Androidon. 

A toll tökéletesen működik. Nem tudom ez hányadik S Pen generáció, de teljesen elégedett voltam a pontosságával, a sebességével és az érzékenységével. A mérete talán picit apró, egy grafitceruza vastagságával egyenlő, de ezt nem gondolnám nagy problémának, mert egyszer sem éreztem azt, hogy kényelmetlen lenne tartani. A rajta lévő gomb programozható, a jobb appok ismerik is, így gond nélkül használható például a gyors radír funkció előhívására. 

Az S Pen képes a tablet távoli irányítására is. Ha lenyomjuk a gombot és intünk vele a levegőben, akkor a tablet ezt érzékeli és különböző programokban különböző parancsokat oszthatunk ki vele. A Samsung olyan mélyen beleintegrálta már a tollat a One UI rendszerbe, hogy szinte bárhol és bármikor elindíthatunk egy jegyzetelő alkalmazást vagy akár lementhetjük a pillanatot, amit prezentációs célokra is pár pillanat alatt felhasználhatunk. Az S-Pen-nel a képernyőre írni gyerekjáték, a jegyzetelő app felismeri a nagyon csúnya kézírást is és átalakítja nyomtatott betűkké. A toll viszont nem passzív, így muszáj tölteni.  

Ebből adódik viszont az a dolog, ami továbbra is zavar: még mindig a tablet hátulján kell töltenünk a tollat. Ez azért piszkálja csőröm, mert hátul sokkal könnyebb elhagyni, mint a tetején. Elég, ha hozzádörzsöljük valamihez a hátulját amikor felemeljük az asztalról és a pihe könnyű toll úgy elveszik, hogy még haza se kell érjünk, már rendelhetünk is magunknak másikat.  

A Dex mód előhívása továbbra is egyszerű, segítségével egyetlen gombnyomással lényegében egy notebookká varázsolhatjuk a gépet. Az egér, billentyűzet és a megfelelő átalakító segítségével a tablet monitorra kötve, akár személyi számítógépként is üzemelhet - sajnos átalakító hiányában ezt nem tudtam kipróbálni. Magát a Dex módot viszont könnyedén lehet kezelni érintéssel is, szóval az ablakok nagyíthatók, minimalizálhatók, az appok ide-oda tehetők, tehát a multitasking élményt nagyon fluid módon tudja biztosítani, hasonlóan egy asztali operációs rendszerhez. 

Egy ilyen rendszernek nem csak a Samsung készülékein lenne a helye, hanem nagyjából az összes tabletnél. Nem véletlen, hogy az Apple is efelé az irányba kezdte el vinni az iPadOS-t, hiszen így a notebook/tablet hibridek szinte mindenben jobbak lehetnek, mint mondjuk egy netbook, Chromebook vagy akár egy notebook.  

A másik nagyszerű mód a tablet maximális kihasználására a képernyő tükrözése Windows-ról a tabletre. Ennek a funkciónak segítségével azonnal Windows-os rajztáblává változtathatjuk a gépet, futhat rajta Photoshop, InDesign, videovágó program, bármi, hiszen vezeték nélküli, a tollat is felismerő monitorként ismeri fel a számítógép. Ha nincsenek ilyen igényeink, akkor pedig egyszerű 2. vagy 3. monitornak is használható a gép, szóval tényleg rugalmasan lehet használni a tabletet. 

A lényeg viszont az, hogy aki ezt a tabletet venné meg munkára és szórakozásra, az nem fog csalódni, minden igényt kielégít. 

Összességében ismét elégedett voltam a Samsung tablettel és azzal, amit kínál és továbbra is ezt a készüléket tartom az iPad Pro legfőbb kihívójának. Ha olyan munkát végzel, ahol fontos a megbízható működés, a sokoldalúság és a rugalmasság, akkor az Androidos vonalról bátran merem ajánlani a Samsung Galaxy Tab S8 sorozatot.