- So, you need a monster to kill a monster.
A Monster Hunter (モンスターハンタ-Monsutā Hantā) sorozat a Capcom második legnépszerűbb játéka, 2020-ra 66 milliónál is több példány talált gazdára és nem akármilyen éllovas előzi meg, az első ugyanis a napokban új részt kapott Resident Evil. Először 2004-ben jött ki PS2-re és már akkor is meglehetősen sokan felkapták a fejüket rá. Volt már belőle minden, anime, manga, kártyajáték, és mostanra mozifilm is.
A Monster Hunter – Szörnybirodalom készítése 2018-ban kezdődött és mostanra ért el hozzánk, érdekessége, hogy a Kaptár-filmek rendezője Paul W.S. Anderson és főszereplője Milla Jovovich ismét együtt dolgozik, ráadásul az előzőhöz hasonlóan ugyancsak egy videojáték adaptáción, aminek volt is a filmmel egy kollabja, ha valaki esetleg lemaradt volna róla.
A történet szerint egy Egyesült Nemzetek (UN) járőrt, miközben egy elveszett, hozzájuk hasonló csapatot keres, magába szippant egy rejtélyes vihar/portál és a mi világunkból a szörnyek birodalmába löki. Hőseink azt sem tudják hová kapjanak érkezésük után, és a maroknyi csapat azonnal élet-halál harcot vív a túlélésért. Artemis hadnagy (Milla Jovovich) vezetésével veszik fel a harcot, de egyre többen áldozatul esnek a lényeknek – úgy tűnik hiába a katonai kiképzés, itt ők lettek a préda.
Feltűnik a színen Hunter (Tony Jaa) is, aki helyiként a túlélés mestere és a kényszerű szövetség – melyhez igencsak rögös út vezet – végül hatékony erővé kovácsolja a két világból származó emberek csapatát. Kiderül, hogy a szörnyek sem sebezhetetlenek és felbukkan egy Admiral (Ron Perlman) nevű helyi vezető is, de a rejtélyes, viharral és mennydörgéssel körbevett torony titkára is lehet, hogy fény derül.
A film látszik, hogy igyekezett megtalálni a leglátványosabb és legérdekesebb helyszíneket (Namibia – Western Cape), és ez még CGI nélkül is így van. Azonban ez sajnos a negatívumok között is megjelenik, ugyanis hamar egyhangúvá válik, hogy sivatag, sziklák, sivatag váltakozik csupán – szembe menve azzal a hatalmas változatossággal, ami a játékban tapasztalható. A szörnyek is ilyen ambivalenciától szenvednek.
Amit látunk, az jól ki van dolgozva, életszerű és tényleg hihető, hogy ott kergeti szegény színészeket. Azonban összesen néhány dög teszi csak tiszteletét a képernyőn, ami nagy kár. Lehet a készítők egyfajta bemelegítésnek szánták ezt a részt és a következőre tartogatják a nagyobb durranásokat (és még pénzt is kapnak rá), de ez így félszívvel elvégzett melónak tűnik. Hiába legendás a Diablos és a Rathalos is a játékban, jobb lett volna apróságokkal is találkozni.
Hogy a Monster Hunter univerzum jó oldalát is látni lehessen, megkértem egy szakértőt, hogy írjon pár sort arról, miért is jók a játékok. Ezzel annyi volt a célom, hogy látni lehessen, bőven van még mit belepakolni egy MH filmbe:
„A harc részletes, élvezetes és szép. Nincs is jobb mint beleverni a falba egy sárkányt, úgy hogy a szarvai is beletörnek. A játéknak baromi jó mélysége van theorycrafting terén, például, hogy mi a legeffektívebb felszerelés, milyen buildet használj, milyen buildet akarsz használni. A környezet teljesen a legaljától van felépítve. Bogarak, halak, madarak, kisállatok. Ritka bogarak, ritka halak, ritka madarak, ritka kisállatok, amiket lehet gyűjtögetni. Lehet horgászni. Lehet saját rezidenciád amit úgy rendezel be és a befogott kisállatokkal úgy népesítesz be, ahogy szeretnél.
Bohóckodhatsz a többi játékossal a kantinban, miközben az ott lévő dolgokat használjátok. Kaján túl szauna, bokalögybölő, szkander verseny, stb. is van, ha kell. Még ha attól el is tekintünk, hogy a vadászat olyan, hogy Smaug anyját megnyúzod, a testrészeiből és egyéb darabkáiból felszerelést gyártasz, majd utána abban mészárolod le Smaugot (profiknak Safi'Jiiva) - ami azért tegyük hozzá igen hardcore dolog – akkor is ezer és egy dolog van benne ami élvezhővé teszi a játékot akkor is, ha épp nincs kedved 30 méteres szörnyekre vadászni testközelből.”
Összességében a Mortal Kombathoz hasonlóan, itt is rajongói kiadásról beszélhetünk. Ismerős szörnyek, felszerelések, apróságok színesítik a filmet, de végig van egy kis hiányérzet benne. Ha azonban kevés elvárással érkezünk a moziba és örülünk annak, hogy ismerős dolgokat fedezünk fel a filmben – szörnyeket, amiket mi is levadásztunk, vagy amikkel csak nagy nehezen vergődtünk zöld ágra, akkor jól szórakozhatunk. Aztán pedig visszaülhetünk a monitor elé és megmutathatjuk hogyan is kell ezt csinálni!
