MORTAL KOMBAT – RAJONGÓI KIADÁS

A Mortal Kombat 1992 augusztusában kezdte meg sikertörténetét. Ahogy az lenni szokott, korához képest elöl járt és az addigi rajzfilmes, szinte békésnek mondható verekedős játék-szcénát olyan szintre emelte, amivel sokaknak problémájuk volt. Természetesen a fiatalság, a társadalom megrontását is a nyakába varrták és a videojátékok ártó hatásának élő bizonyítékát látták benne. Ennek ellenére (vagy pont ezért) 1993 novemberére olyan eladási mutatókat és sikereket könyvelhetett el, amik a legsikeresebb játékok egyikévé tették.

Többek között a MK és a Doom hatására alakult meg 1994-ben az ESRB, ugyanis a törvényhozók aggódtak, hogy a játékok korhatár nélküli besorolása nélkül a túlságosan élethű emberi szereplők megjelenítése (és kivégzése) ártalmas lehet a társadalom számára.

A film persze nem az egyedüli mozgóképes alkotás ami a közelmúltban megjelent, ugyanis tavaly jött ki a Mortal Kombat Legends: Scorpions Revenge, ami animációs formában öregbíti tovább a franchise útját. A MK világa ihlette első film anno nem számított túlságosan rossznak, legalábbis kamaszként nagyon örültem a kalóz verziónak, amihez nagy nehezen hozzájutottam. Az Annihilation már sokkal kevésbé tetszett, a Conquest egyenesen nézhetetlen volt, a Legacyval pedig nem találkoztam.

Össze lehetett ezen kívül futni még MK könyvvel is magyarul (nagyon lapos volt, pun intended), az angolul értők pedig egy régebbi animével és képregényekkel is találkozhattak, de ami mégis maradandó volt, az egy olyan filmzene, ami a játék hangulatát, szövegeit idézve a mai napig kedves emlék maradt.

Test Your Might!

A történet sokaknak ismerős lehet: a Föld (Earthrealm) egyetlen viadalnyira van a teljes vereségtől és csakis egy új harcos vezetésével győzhetnek világunk bajnokai. Mint kiderül, a meggyilkolt Scorpion fiából, Cole Youngból is harcos lett, bár jócskán megtépázták az elmúlt évek vereségei. Ketrecharcosként keresi kenyerét, de főként boxzsáknak használják és szeretteivel békésen éldegél mindaddig, míg a megölésükre küldött Sub-Zero fel nem dúlja a családi idillt.

Elég sok karakter feltűnik a filmben, még a pár percnyit szereplő harcosok is jól meg lettek formálva, értve ezt a külalakjuk és a képességeik szempontjából. Egyetlen kivételt tudok mondani, ez pedig Raiden – egyéni ízlés kérdése, de nekem a Christopher Lambert-féle figura ragadt meg a fejemben és ez a sótlan, semmilyen, világító szemű alak nem hatott meg. A nagy többség viszont tényleg jó, vagy legalábbis nem rossz. A Mortal Kombat ötletgazdái főleg a 2-4. részből merítettek, és a következő listát hozták össze:

Érdekes módon oldották meg a készítők, hogy a játék emblematikus vagy jellemző mozzanatai ott legyenek a filmben. A több liter vér és a brutális harcmodor senkit nem lep meg, azonban olyan apróságokat is észrevehetünk, mint az első nagy Sub-Zero / Scorpion összecsapásnál a „beköszönő” szöveg – 1-1 mondatban, a különféle harcmodor/fegyver használata és a leosztott kb. félig-halálos sérülések, (X-Ray szerű, csak nem röntgen formában) amik után természetesen mindkét harcos úgy csépeli egymást tovább, mintha mi se történt volna.

Sőt, ha szigorúan vesszük, a film 6. percében már találkozunk az első fatalityvel és később a Kano és a Kung Lao-féle kivégzés is nagyon a helyén van. Dicséretet érdemel az a tény is, hogy jól ötvözték a „sima” pusztakezes vagy fegyveres harcot azzal, amikor a harcosok a képességeiket is beleviszik némelyik ütésbe, rúgásba. Még az ikonikus sérülések, fegyverek és testi változások (lásd Jax karjai, Kano szeme stb.) is szerepet kaptak a történetben.

Vagyis nagyon úgy tűnik, hogy komolyan vették azt, hogy egy verekedős játék film adaptációjához önmagában kevés lesz a „jól összeverik egymást a szereplők” hozzáállás. Akinek esetleg ez sem lenne elég, az ikonikus helyszíneket is találhat a filmben, a CGI-t pedig nem vitték ugyan túlzásba, de tisztességes iparos munka a végeredmény.

Nade a harc, az biztosan nagyon jó, ugye? Jogos a kérdés, de úgy tűnik, hogy az érme mindkét oldalát megkaptuk. Vannak kifejezetten jól megkoreografált küzdelmek és CGI-al felpörgetett izgalmas összecsapások, de lassú, darabos és butácska csörték is. Ez utóbbiak viszont szerencsére elég ritkán képviseltetik csak magukat.

Friendship?

Érdekes, hogy a rajongók - vagyis a laikusok - és az úgymond szakértői kritikák között jó 20-30 százaléknyi eltérés van az előző javára. Persze ők sem magasztalták az égig a Mortal Kombatot, de egy erős közepest azért behúzott. Ez érthető, ugyanis a minőségen belüli ugrások időnként tényleg meglepőek: egy érdekes, jól koreografált jelenet után nem egyszer jön egy feleslegesnek vagy tölteléknek tűnő.

Sub-Zero belépője, amikor Cole-t igyekszik levadászni, erőfitogtatásnak még csak-csak elmegy, de azzal a durva jégesővel legfeljebb a CGI csapatnak adott munkát, a film szempontjából sok értelme nem volt – a sikátoros jelenet pár perccel később viszont megint csak a jó irányt mutatja és a shotgunos trükk is ötletes.

A szövegek, párbeszédek is hullámzó teljesítményt mutatnak. Van közöttük humoros, jól eltalált, lapos és faék egyszerűségű, de itt is elmondható, hogy a jó közepes szintet megütik. Nem ez a film fogja a videojáték adaptációk alfáját és omegáját jelenteni, de nagyon sok jó tanáccsal és meglátással szolgálhat a jövőre nézve és kimondható, hogy a MK sorozat rajongóinak kötelező darab, mert élményszámba megy minden hiányosságával és egyszerűségével együtt is.

Ha a működő részeit megtartják és kap egy jól megérdemelt csiszolást, akkor részemről nagy érdeklődéssel várnék egy újabb Mortal Kombat filmet. És ki tudja? Lehet, hogy még a Street Fighter is kap egy új lehetőséget, feloldozásként a legutóbbi, 1994-es fiaskó után.