Az Intel processzorok között még idén megjelenhetnek a Meteor Lake sorozat tagjai, amelyekből jövőre több millió darabot szeretne leszállítani a vállalat. Az újdonságokkal kapcsolatban eleinte úgy tűnt, elérhetőek lesznek asztali kivitelben is, ám a korábbi pletykák már arról szóltak, a Meteor Lake-S névre keresztelt fejlesztés végül süllyesztőbe kerülhetett. Asztali fronton éppen ezért az Arrow Lake-S érkezéséig a rövidesen bemutatkozó Raptor Lake Refresh modellek alkotják majd az Intel konzumerpiaci processzorkínálatának gerincét, míg a mobil konfigurációkat a Meteor Lake modellek veszik célba.
A vállalat nemrégiben bemutatott egy meglehetősen érdekes Meteor Lake processzort, ami igazából nem három chipletből áll, ahogy azt várhattuk, hanem négyből. A CPU Tile, az I/O Tile és a SoC Tile mellett egy negyedik összetevő is helyet kap a fedélzeten, ami a rendszermemóriát tartalmazza. Az újdonság a vállalat legfrissebb tájékoztatójában tűnt fel, amelyben a tokozással kapcsolatos fejlesztéseket ecsetelték, így az EMIB és a Foveros egyaránt szóba került, de felbukkant a szóban forgó speciális Meteor Lake processzor is, amelyre LPDDR5X típusú memóriachipek kerültek, szám szerint kettő.
Hasonló dizájnt az Apple is alkalmaz az M1 és M2 sorozatú Apple Silicon SoC egységeknél, vagyis úgy tűnik, az Intel most az almás vállalat receptkönyvéből lesett el egy hasznos fogást. A négy lapkából álló Meteor Lake chip a Foveros technológia segítségével készülhet el, azt viszont nem árulták el, maga a lapka pontosan milyen paraméterekkel rendelkezik, csak az derült ki, hogy a rendszermemória-részleget a Samsung LPDDR5X-7500 MHz-es sebességű, 16 GB-os kapacitású megoldása alkotja. A 16 GB-nyi fedélzeti memória várhatóan 120 GB/s-os effektív memória-sávszélességet bocsát a konfiguráció rendelkezésére, ami jelentősen magasabb, mint amit a DDR5-5200 MHz-es és az LPDDR5-6400 MHz-es chipeket használó megoldásoké.
Hogy miért előnyös a processzorlapkára integrálni a rendszermemóriát? Egyrészt segít a platform méretének csökkentésére, hiszen így nem kell külön helyet kialakítani a nyomtatott áramköri lapon a memóriachipek számára, azok elférnek a processzor fedélzetén. A helytakarékosabb kivitel kisebb és vékonyabb noteszgépeb gyártását teszi lehetővé, vagy éppen arra is lehetőséget ad, hogy az akkumulátor méretét és kapacitását növeljék, így a rendszer akkumulátoros üzemideje is érezhetően növelhető.
Sajnos az előnyök mellett a hátrányokról is érdemes említést tenni. Azzal, hogy a rendszermemória a processzor fedélzetére kerül, a hőtermelés növekszik, hiszen az LPDDR5X chipek által termelt hő is ide összpontosul, vagyis a processzor számára ütőképesebb hűtést kell készíteni, ami drágíthatja a dizájnt. A másik probléma a bővíthetőség, vagyis a processzor fedélzetén elhelyezett memórialapkák cseréje nehezebb feladat, már ha egyáltalán rendelkezésre áll megfelelő cserealkatrész és a javítást vállalja valaki. Elméletben nem lehetetlen, idővel biztosan lesznek próbálkozók is. A DDR5-ös So-DIMM memóriafoglalatok jellemzően a mobil munkaállomások és egyes gamer noteszgépek fedélzetén vannak jelen, a vékony és könnyű noteszgépek piacáról már régen kikoptak.
A memória-bővítés a vékony és könnyű noteszgépek esetében már régóta problémás lépés, hiszen sok-sok éve alaplapra forrasztva érkezik a rendszermemória, így többnyire vásárlás előtt kell átgondolni, melyik memória-opció lesz jobb választás hosszabb távon. Persze elméletben a memória-bővítés is megoldható, ha rendelkezésre állnak a megfelelő memórialapkák és van mód a cseréjükre.
