Leisure Suit Larry - Wet Dreams Don't Dry - Ne ítélj elsőre!

Bár a széria legújabb része mindent megtesz annak érdekében, hogy nyúlfarknyi esélyt se adjunk neki, kivételesen érdemes ignorálnunk az óvatosságra intő jeleket és kitartanunk. Megéri.

Leisure Suit Larry - Wet Dreams Don't Dry - Ne ítélj elsőre!

70 %
{{ average }} %
  • Bár csábító lett volna 69 százalékkal honorálni Larry-t, legyünk korrektek és tényszerűek.
Szerzői értékelés
Szerző
70
%
Olvasói értékelés
Olvasó
Olvasói értékelés
{{ average }}
%
{{ average }}
%

Figyelem: mivel szívünkön viseljük az oldalunkra látogatók lelki egyensúlyát, kötelességünknek érezzük közölni, hogy a cikkben olyan képek láthatóak, melyeknek birtoklásáért 1952-ben még a világ toleránsabb felén is szemöldökráncolással vegyített dorgálás járt. Tizennyolc év alatti, pornót nyilvánvaló módon életükben nem látó kedves olvasóink ezért inkább ide kattintsanak, és azonnal zárják be a kritikát!

Temetőlidércek akcióban

Ha a sors kiszámíthatatlan szeszélye folytán megkérdeznék tőlem, hogy mi a játékipar legégetőbb gondja, első körben jó szokásomhoz híven reflexből hárítanék – bukjon le más. De ha nem lehetne kikerülni a feleletet, habozás nélkül a tisztelet hiányával kevert, piaci legyekével vetélkedő pofátlanságra tenném a voksom. A példák hosszasan sorolhatóak. Manapság teljesen elfogadott, hogy azért a megtiszteltetésért fizetünk negyven-hatvan eurót, hogy utána hetekig, ha nem hónapokig önkéntes bétateszterként szolgáljuk a kész, orbitális hibák nélküli produktum piacra dobását csacska hóbortnak tekintő fejlesztőket. Az időnként kabarészámba menő DLC-áradat is megérne egy misét, és azt is nehéz szó nélkül hagyni, hogy a Steam kínálatának harmada nem éri el a húsz évvel ezelőtti, böngészőből futtatható, egy kávészünet elütéséhez pont ideális apróságok szintjét.

A leginkább arcpirító jelenség azonban az intézményesített hullagyalázás. Pontosabban, az a teljességgel érthetetlen gyakorlat, hogy a maguk idejében sikeres, és sokakban ma is kellemes emlékeket ébresztő sorozatokat kutyaütő antitalentumokkal igyekeznek feltámasztani. Afféle hetedrangú, pályát tévesztett semmirekellőkkel, kiket egy komolyabb stúdió közepesen önérzetes HR-ese az iroda legkevésbé szeretett aranyhalának etetésére is vonakodva venne fel. A PS1 egyik nagyágyújának számító Fear Effect visszatérése komoly gyomros volt a csodában reménykedőknek. Szegény Jagged Alliance tetemét évek óta ide-oda egymás közt dobálgatják az önjelölt franchise-nekromanták, ám a Syndicate emlékezetes bukása, vagy a Leisure Suit Larry széria balvégzete is intő példaként lebeghet a szemünk előtt.

Galéria megnyitása

Hiszen, a peches pózerek a hetvenes évek divatját és a nyolcvanas évek rettenetes szövegeit harmonikus egyveleggé gyúró királya helyett annak unokaöccsére fókuszáló Magna Cum Laude erős jóindulattal gyenge közepes volt, míg a Box Office Bust egyenesen minden idők egyik legrosszabb programjaként vonult be az ágazat történelmébe. Minőségét a platformtól függően 17-25% között ingadozó Metacritic-átlaga mellett az is jól mutatja, hogy a szériát annak idején útjára indító Al Lowe gúnyos hangvételű blogbejegyzésben „köszönte” meg az őt totálisan ignoráló Vivendinek, hogy a cég döntéshozói nem vonták be a munkálatokba.

Gyökérkezelés a hullámvasúton

Ilyen előzmények tükrében az egy titkos laborban lefagyasztott, magát 2018-ban találó Larry Laffer csetlései-botlásai körül forgó Leisure Suit Larry: Wet Dreams Don't Dry eleve akkora eséllyel indul harcba a vásárlók kegyeiért, mint leselejtezett hintaló az Epsom Derby-n, mivel valósággal hemzsegnek körülötte az óvatosságra intő jelek. Az, hogy a CrazyBunch-ként futó, a világhírt eddig két, a lőtéri kutyát sem érdeklő VR-próbálkozással sikeresen elkerülő csapat Facebook-oldalát a szűkebben vett rokoni-baráti körön kívül esélyesen kevesen méltatták arra, hogy like-olják, könnyűszerrel beindíthatja a vészcsengőt, de az igazi lökést a grafika adja meg. Amennyiben vigyázó szemeinket óvatlanul rávetjük egy képkockára könnyedén az az érzésünk támadhat, hogy a következő három évünket a saját, jól felfogott érdekünkben veszett spórolással kell töltenünk.

Elvégre, ha már valahogy visszakerültünk 2006-ba, akkor valóságos vétek lenne kihagyni, hogy nagyipari mennyiségben vegyünk a világhódító útját 2009-ben megkezdő Bitcoinból. A start után a régi idők hagyományai előtt tisztelgő, életkorunk megerősítésére szolgáló kvíz hellyel-közzel eloszlathatja balsejtelmeinket, de az első pár poént követően biztosra vehetjük, hogy itt valami nincs rendben. Ennek oka, hogy a humorosnak szánt helyzetek kilencvenöt százaléka kimerül abban, hogy a Lefty kocsmájába betévedő, és az új világra rácsodálkozó emberünket egy önjelölt influencer sikeres vállalkozások neveinek eltorzított változataival fárasztja.

Galéria megnyitása

Azaz, vaskos-pikáns tréfák helyett olyan, iskolaújságban is kínos gegeken kéne nevetnünk, hogy az Apple Prune-ként fut, vagy, hogy a Tinderből Timber lett.

Csapás a múltból?

A WDDD tehát legfeljebb akkor tehetne ránk pocsékabb első benyomást, ha suttyomban elhelyezne egy kiskaput adathalász-hackereknek, netán nemes egyszerűséggel az arcunkba robbantaná a monitort, és ezt követően még ki is röhögne, miközben egy bőrszíjjal megveri a kutyánkat. Ám ha erőt veszünk magunkon, és nem igényeljük vissza a pénzünket az első tíz-húsz perc után, döbbenten konstatálhatjuk, hogy egy, a halovány nyitány kivételével kifejezetten jól megírt, szatirikus hangvételű, szellemes játékhoz van szerencsénk.

Ugyan a komédia legaljának tekinthető popkulturális utalásokat a modern trendeknek megfelelően nem ússzuk meg, mégis fejet kell hajtanunk az alkotók előtt. Mert annak ellenére, hogy megtehették volna, hogy egy testnedvektől tocsogó fércművel érjenek el olcsó sikert, nem engedtek a csábító szirénhangoknak. Persze, bőségesen akadnak félreérthetetlen látványelemek, sikamlós egysorosok, és még egy szexshopban is sűrűn megfordulunk. De aki ezeket egy-egy bővérűbb kikacsintástól eltekintve pornográfnak tartja, az mielőbb meneküljön vissza kolostora falai közé, esetleg önnön létét bizonyítéknak felhasználva jelentse fel a szüleit az erkölcsrendészetnél. Ráadásul hallatlan örömforrásként úgy sikerült megőrizni az egészséges mértéket, hogy eközben Larry-t sem kasztrálták. Az örök vesztes továbbra is rettenetes szövegekkel kísérli meg felszedni az összes nőt: ezeket hallván Johnny Bravo, Joey Tribbiani, Hank Moody és Charlie Harper szégyenükben egy emberként fogadnák meg, hogy a jövőben feminista alapállásból közelítenek meg a társadalmi kérdéseket. Kéjvágyó lelke mélyéig megmaradt egy, a tényeknek az utolsó töltényig makacsul ellenálló, műmájer ál-macsónak, agyonüthetetlen, örökké optimista figurának, és annak ellenére, hogy annyi pénze sincs, hogy egy jót sétálhasson, hovatovább, az éhező oroszlán is sírva enné meg, szentül hiszi, hogy kész főnyeremény.

Galéria megnyitása

A legzseniálisabb húzás viszont vitán felül az, hogy a készítők nem csak a nyolcvanas évekből itt ragadt, tévképzetes nyomoroncot veszik górcső alá. A modern társadalom is megkapja a magáét, mivel Larry fő küldetése az, hogy randikkal feltornássza a népszerűségét jelző Timber-pontszámát, mert álmainak nője, a csábos Faith egyedül a tápláléklánc csúcsán állóknak ad esélyt. Ezért miközben a többség teljes joggal leesett állal hallgatja a kopaszodó pechvogel szexuális zaklatás-számba menő dumáit, addig a több évtizedes álmából felébredő, a változásokkal képben nem lévő férfi egy-egy elejtett kérdéssel-mellékmondattal nemritkán akaratán kívül alaposan leszedi a keresztvizet az őt bírálókról. Hiszen korunk képviselői sem angyalok: egyszerűen másként gyarlók. Ennek hála okvetlenül felmerül bennünk a kérdés: mennyivel különb egy szakáll-fetisiszta, a nagyvállalatok ellen uszítva horribilis haszonkulccsal dolgozó hipszter, egy munkamániás, infantilis otaku, vagy egy sörösüveg-vállú, még Larry-nél is durvább hazugságok között élő nyomorult, a múlt kétségkívül nem éppen komplex jellemű, örökké kanos hírnökénél? Szerencsére, a program ennek az eldöntését ránk bízza: nem kell attól tartanunk, hogy a Szomszédokba illő, ócska moralizálás gyilkolja le a vidám perceket egy hentesbárddal.

A kis szükre sejtek

Az atmoszférára így kevés rossz szavunk lehet, ám a fejtörők terén kissé felemás az összkép. Az, hogy a műfaj örök rákfenéjének számító, logika helyett a teafűből való jóslás képességét, vagy agyatlan, veszett tárgykombinálást igénylő feladványokkal nem igazán találkozni, örömteli. De azért már-már magától értetődően akad néhány talány, melynek a megoldása után szívünk szerint keresnénk egy értő mesterek keze munkáját dicsérő, vaskos téglafalat, és rommá fejelnénk. Ez azonban nem gyakori, sőt épp ennek az ellenkezője a fő gond: a csúcspontokat leszámítva meglehetősen triviálisak a megoldások. Túlságosan a szánkba van rágva minden: az elmetornákat kedvelő veteránok alighanem oda se figyelve eljuthatnak a fináléig. Ám istenigazából a többieknek sincs okuk aggodalomra, mivel ha nyitva tartják a fülüket, a jobb egérbillentyűvel megvizsgálják a tárgyakat és a környezetüket, valamint használják egy kicsit a fantáziájukat, roppant valószínűtlen, hogy huzamosabb időre megtorpannak – feltéve, ha betartanak két alapszabályt.

Galéria megnyitása

Az első, hogy bár Larry szégyenérzet nélkül visel vizuális terrormerénylettel felérő hacukát, és a lelkét eladná azért, hogy zuhanyrózsa legyen egy lánykollégiumban, kissé paradox módon van némi méltósága. Technikailag ez azt jelenti, hogy hiába sejtjük, hogy szemetesek, törmelékkupacok és hasonló, gusztustalan rejtekhelyek mélyén kéne kutakodnunk, antihősünk erre kizárólag akkor hajlandó, ha jó oka van arra, hogy bemocskolja a kezét. Másrészt bár kiszemeltjeink egyedi kérésekkel állnak elő, és bizonyos keretek között mi dönthetjük el, hogy kinek az óhaját teljesítjük előbb, megeshet, hogy azért nem jutunk egyről a kettőre, mert az előrehaladáshoz egy másik hölgyemény igényeivel is foglalkoznunk kell. Ergo, ha nagyon nincs még tippünk sem arra, hogy mi felett siklottunk el, hagyjuk félbe az aktuális vonalat, mivel előfordulhat, hogy abszolút hibátlanul vettük a kihívásokat, de olyan ponthoz érkeztünk, ahol egy másik utat követve megszerezhető tárgyra van szükségünk.

Végkövetkeztetés

Összességében tehát, annak dacára, hogy a Leisure Suit Larry - Wet Dreams Don't Dry távolról sem egy eget-földet megrengető, évekig beszédtémát szolgáltató indie sikersztori, vitathatatlan, hogy a fejlesztők számos pályatársukkal ellentétben tényleg erőt fektettek abba, hogy visszahozzanak a köztudatba egy egykoron szebb napokat is megélt karaktert. Fáradozásaik gyümölcse emiatt kissé borsos ára, és a siralmas bevezető ellenére is kihagyhatatlan a point and click kalandjátékok szerelmeseinek. Feltéve, ha nem tartoznak a biológiai funkciók körülbelüli említésétől is középsúlyú idegrohamot kapó prűdök, vagy a másik pólus, a keményvonalas pornót elvárók közé, mert határozottan nem ők a célközönség.

Galéria megnyitása

Galéria megnyitása grid_on

Összefoglalás

Leisure Suit Larry - Wet Dreams Don't Dry - Ne ítélj elsőre!

Leisure Suit Larry - Wet Dreams Don't Dry - Ne ítélj elsőre!

Leisure Suit Larry - Wet Dreams Don't Dry - Ne ítélj elsőre!
Szerzői értékelés
70
%
Larry Laffer meglepő és örömteli visszatérése
Egy kifejezetten ötletes, pikáns poénokkal teli szatíra, ami nem csak Larry, hanem korunk jellegzetes figurái elé is görbe tükröt tart.
Az első húsz perc maga a pokol, a grafika iszonyatosan elavult és bár a fejtörők távolról sem rosszak, lehetnének egy pár fokkal furfangosabbak.
{{ totalLabel }}
%
{{ userRateLabel }}

Neked ajánljuk

Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward