Skylar & Plux: Adventure on Clover Island - Gyerekjáték

Azoknak, akik még csak ismerkednek a 3D-platformerek világával, van egy jó hírünk.

Skylar & Plux: Adventure on Clover Island - Gyerekjáték

1. oldal

A szórakoztatóipar más ágaihoz hasonlóan a videojátékoknál is egymást érik a hol hosszabb, hol rövidebb ideig tomboló trendek. Volt olyan időszak, amikor pörgős Doom-klónok hordái versengtek a vásárlók kegyeiért, megesett, hogy point and click kalandjátékokkal lehetett Dunát rekeszteni, egy generáció tanulta meg FPS-ekből a második világháború legfontosabb csatáinak pontos évszámát, és a mára ha nem is teljesen eltűnő, de alaposan kikopó 3D platformerek is milliókat szegeztek a TV, vagy a monitor elé.

Galéria megnyitása

Ha végigtekintünk a műfaj sztárjain, az összkép meglehetősen siralmas. Banjo és Kazooie az első két, klasszikussá nemesedett kalandjuk után csak egy GameBoy-ra megjelent, feledhető műben, illetve autós programokban tűntek fel. Conker a megbukott Project Spark-ban jutott szerephez. Crash Bandicoot csillaga addig tündökölt, ameddig eredeti alkotói, a Naughty Dog csapatának tagjai dolgoztak a főszereplésével készült játékokon, Spyro, a sárkány kitartó és kemény munkával visszacsúszott az élmezőnyből a másodvonal végébe, a harmadik dimenzióba kimerészkedő Sonic kálváriája pedig komoly etikai kérdéseket vet fel, tudniillik, elnézve a kínszenvedését, az emberben önkéntelenül is felmerül, hogy a kegyes halál választásának lehetőségét ki kellene terjeszteni az indokolatlanul sokat szenvedő kék sündisznókra is. Ratchet és Clank kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel ugyan, de tartják magukat, míg Jak és Daxter felől jó ideje nem érkezett életjel.

A szomorú lista még hosszasan sorolható lenne, de a tény tény marad: kevés jele van annak, hogy a jövőben visszatérnek a régi szép idők. A Rare hőskorát megidézni hivatott Yooka-Layleetechnikai gondok miatt nem úgy sült el, ahogy készítői várták, és annak ellenére, hogy néha jönnek a Snake Pass-hoz hasonló, élvezetes, de nem világmegváltó indie-alkotások, azok legfeljebb annyit érhetnek el, hogy a játékosok nem felejtik el teljesen a kategóriát. Mindezek tükrében aligha meglepő, hogy különösebb illúziók és remények nélkül vágtam bele a Skylar & Plux tesztelésébe, ám kisvártatva rá kellett jönnöm, hogy bár a várt nagy feltámadás újfent elmarad, a Right Nice Games munkatársai tisztességgel végezték a dolguk.

2. oldal

A játék hosszas felvezetés helyett egyből az események közepébe csap. Hősnőnk, a hallgatag Skylar Lynxe fogságba esik a rettegett robothadúr, CRT űrbázisán. A gaztevő nem sokat teketóriázik: törli rabja minden emlékét, majd ezt követően egy, a harcban jó szolgálatot tevő implantátumra cseréli le az egyik karját. Ám az alávaló gépezet számításába hiba csúszik. Élő fegyverré átalakított foglya megszökik és a közeli Clover Island-en ér földet. Itt elsőnek Plux-szal, a hiperaktív, locsi-fecsi bagolyfiókával fut össze, aki tévesen azt hiszi, hogy rég nem látott apja tért vissza hozzá. A madárka hamar úrrá lesz csalódottságán, és úgy dönt, hogy bemutatja új barátját az idilli vidék lakóinak, a leginkább öntudatra ébredt habcsókokra hajazó Lo'a-knak.

Sajnos azonban, a páratlan párosnak rá kell döbbennie, hogy az ördögi nagyúr egy percet sem tétlenkedett, hanem megkezdte a planéta leigázását, és a helyzetet még vészesebbé teszi, hogy láthatóan azon mesterkedik, hogy fémmarkába kaparintsa egy ősi civilizáció fegyverként is hasznosítható relikviáit. A feladatunk tehát adott. Kerül amibe kerül, de meg kell akadályoznunk ellenlábasunkat abban, hogy sikerrel járjon, így még előtte meg kell szereznünk három, a tervéhez létfontosságú gömböt, valamint opcionális feladatként kiszabadíthatjuk a ketrecekbe zárt őslakosokat is, mely jótettünkért cserébe azok vezetője kellő számú börtönéből kimentett fajtársa után egy egységgel megnöveli az életerőnket.

Mindenek előtt le kell szögeznünk: a Skylar&Plux nem azokhoz igyekszik szólni, akik egyszer már bekötött szemmel, a billentyűzetet vagy a kontrollert kizárólag a nyelvükkel nyomkodva, nyugtatóval leszedálva is végigvitték már a kedvenceiket, hanem épp ellenkezőleg, a stílussal még csak ismerkedő, bátortalan kezdőknek, közülük is leginkább a gyerekeknek kíván kellemes órákat szerezni, és ezt a célját többé-kevésbé el is éri. A karakterek Pixar-rajzfilmbe illő, szerethető figurák. A prímet egyértelműen a folyamatosan be nem álló csőrű Plux viszi, de a hallatlanul inkompetens, nagyzási mániában szenvedő CRT-n is jókat lehet mosolyogni, főleg, ha már-már kényszeresen abuzált asszisztensével, Bobbal társalog.

Galéria megnyitása

Drámából sincs hiány: a foglyul ejtett űrlények olyan panaszos-szomorú hangon sírdogálnak, hogy kedvünk lenne betakargatni és forró kakaóval megkínálni őket, csak hogy egy kicsit jobb kedvre derüljenek. Ezért, annak ellenére, hogy akad pár agyzsibbasztóan gyengén megírt dialógus, a befejezés pedig annyira szirupos, hogy a megtekintése után okvetlenül ellenőriznünk kell, hogy a hatására nem alakult-e ki nálunk diabétesz, összességében egy aranyos, a barátságról és a bátorságról szóló mesét kapunk, aminek a legfőbb erénye, hogy partnernek tekinti a kicsiket, nem pedig kognitív funkciók nélküli, visszamaradott félembereknek. Nincs leereszkedő gügyögés, szájbarágós-modor stílusban előadott mondanivaló, vagy kulisszahasogató, bazári fordulatok, csak egy kedves, igaz, a fináléban kissé negédessé váló történet.

3. oldal

A történethez hasonlóan a játékmenetet sem bonyolították túl. Egyszerű és könnyű, de nem primitív platformert kapunk, amiben az ugrálós szakaszokat, illetve a robotpudlik és egyéb gépezetek elleni harcokat pillesúlyú puzzle-feladványok vagy kütyük színesítik. Megesik, hogy egy jet-packkel kell feljutnunk, vagy átlebegnünk valahova, esetenként kisebb területre ható, a régi állapotokat visszaállító időutazással, vagy épp az események lelassításával érhetjük el a célunka. A végjátékhoz közeledve kapunk egy mágneses kesztyűt is, amivel egyrészt összefüggő, stabil felületté rendezhetjük a szétszórt fémhulladékot, másrészt különféle tárgyak mellett az ellenfeleinket is felkaphatjuk. Az pedig, hogy direkt segítségnyújtás helyett a hangosan gondolkodó Plux ad tippeket a kihívások legyűréséhez, újabb ékes bizonyítéka annak, hogy a csapat művének minden eleméből árad a célközönség, valamint a műfaj ismerete és szeretete.

Éppen ezért érhetetlen, hogy a fejlesztők miért is nem fordítottak egy kicsivel nagyobb figyelmet a minőség-ellenőrzésre. A kisebb-nagyobb, inkább bosszantó, mint kellemetlen vagy zavaró hiányosságoknak se szeri, se száma. Megesik, hogy beleakadunk ebbe-abba, az is gyakori, hogy a játékállás betöltése után az egér lefagy és mindaddig nem tudjuk vele mozgatni a kamerát, ameddig be nem nyomjuk a jobb vagy a bal gombját, de az is kellemetlen tud lenni, mikor az amúgy igen dallamos háttérzene és a szövegek a kárhozott lelkeknek fenntartott technodiszkóban lejátszott, fülbántóan kakofonikus zajegyveleggé esnek szét.

Galéria megnyitása

Ezen problémák egyike sem vészes, nincs köztük olyan, ami minduntalan visszatérve két vállra fektetné és pépessé verné a játékélményt, de ezzel együtt érthetetlen, miért nem tudtak alaposabbak lenni a készítők. Már csak azért is, mert a vidám, akciódús kaland még a saját bevallásuk szerint sem tartozik a hosszú hetekre a monitor elé szegező címek közé. Jómagam a kényelmes-megfontolt tempóban haladó játékosok sorát erősítem és egy némi felderítéssel, illetve a ketrecben tartott puffancsok több, mint a felének megmentésével négy órát töltöttem el vele. Így valószínű, hogy egy vérbeli profi két-két és fél óra alatt könnyűszerrel végigrohan rajta, de még a legfiatalabbak sem töltenek el többet hat óránál a mesés szigeten.

Összességében azonban, a Skylar & Plux: Adventure on Clover Island hibái és rövidsége ellenére is egy élvezetes játék, aminek több a jó, mint a rossz pillanata. Bár semmiféleképpen sem tekinthetjük kategóriája múlhatatlan érdemekkel bíró etalonjának, nem bánjuk meg, ha mellette tesszük le a voksunkat. Külön öröm, hogy mivel az alkotókban megannyi más pályatársukkal ellentétben volt annyi realitásérzék, hogy tizenöt eurós budget-árfekvésben kínálják portékájukat, amennyiben ötletünk sincs, hogy mit vegyünk egy 6-10 év közötti gyerek számára, a mindenre elszánt macska és a krónikus szómenésben szenvedő bagoly-cimborájának kalandja több mint ideális választás. A sokat látott, izzasztóbbnál izzasztóbb kihívásokat kereső platformer-veteránok viszont kizárólag akkor ruházzanak be egy kópiába, ha támogatni szeretnének egy ígéretes stúdiót, vagy kikapcsolódnának két komolyabb cím között.

Galéria megnyitása

Galéria megnyitása

Galéria megnyitása grid_on

Neked ajánljuk

Kiemelt
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
0% THM
{{ product.displayName }}
csak b2b
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap