A Liverpooli Egyetem trópusi betegségekkel foglalkozó kutatói és más intézményekben dolgozó kollégáik felfedeztek egy olyan erős antitestet, amely képes semlegesíteni egy kulcsfontosságú idegméreg-összetevőt, amely négy különböző, Dél-Ázsiából, Délkelet-Ázsiából és Afrikából származó halálos kígyófaj mérgében is megtalálható. Az eredmény fontos lépés lehet egy olyan univerzális ellenméreg felé, amelyet a világ mintegy 200 veszélyes kígyója ellen lehetne használni. „Az idegmérgek egy jelentős alosztályát pipálhatjuk ki ezzel” – mondja Nicholas Casewell, a Science Translational Medicine folyóiratban megjelent tanulmány társszerzője.

A kígyók mérge több tucat vagy akár több száz olyan vegyületből állhat, amelyek az idegsejteket, a véralvadást vagy a szöveteket károsítják. A becslések szerint évente 81–138 ezer embert hal meg világszerte kígyóharapás miatt, és további százezrek maradandó károsodást szenvednek az ilyen mérgezésektől.

A legjobb kezelés ilyen esetekben az ellenméreg: ez lovakból vagy juhokból nyert antitestek koktélját tartalmazza, amelyeket előzőleg a méreg nem halálos dózisával fecskendeznek be. Bár ezek a gyógyszerek életeket mentenek, az ellenmérgekkel számos probléma van. Egyrészt a kígyómérgek összetétele nagyon eltérő a különböző fajok között, ami azt jelenti, hogy az alkalmazott kezelést attól függően kellene kiválasztani, hogy melyik faj marta meg a beteget, amit nem mindig lehet megállapítani. A mérgek ráadásul még fajon belül is változhatnak, egy kutatócsoport például kimutatta, hogy a monoklis kobra marására általánosan használt ellenméreg India egyes régióiban szinte teljesen hatástalan.

Sok ellenméreg praktikusan az ugyanabból a régióból származó több kígyó ellen készült, ami egyrészt jó, mert széles spektrumon hatnak, másrészt rossz, mert a terápiás hatás mérsékeltebb lehet egyes kígyók ellen. Az Afrikában széles körben használt egyik ilyen koktél például a fekete mamba által megmartak hetedénél nem hat megfelelően, hiába adják be időben.

Mivel ezek a gyógyszerek állati fehérjékből készülnek, káros immunreakciókat, köztük életveszélyes anafilaxiás sokkot is okozhatnak. Ezért az orvosok gyakran megvárják, amíg a kígyómarás tünetei jelentkezzenek, mielőtt beadnák az ellenmérget. Ugyanakkor minden kígyómarás versenyfutás az idővel: minél gyorsabban adják be az ellenmérget, annál jobb a klinikai kimenetel.

Az összetett probléma megoldása érdekében Casewell és társai olyan laboratóriumban tenyésztett sejteket állítottak elő, amelyek egy kulcsfontosságú méregösszetevő, a 3FTx-L szintetikus változatát termelik. Ez bénulást okoz azáltal, hogy gátolják az idegsejtek azon képességét, hogy reagáljanak egy kulcsfontosságú neurotranszmitterre. A csoport ezt követően mintegy 100 milliárd mesterséges emberi antitestet tesztelt a laboratórium hatalmas antitest-könyvtárából, hogy kiderítse, melyik kötődik a legjobban a toxinokhoz. A kutatók végül találtak is pár tucat ígéretes jelöltet.

A csapat aztán azt is elkezdte tesztelni, hogy mennyire védik meg az emberi sejteket a toxintól az ígéretes antitestek. A 95Mat5-nek nevezett antitest teljesített a legjobban, és azt is kiderítették, miért működött ilyen jól: az antitest pontosan ahhoz a helyhez kötődik, amellyel a toxin alapesetben az emberi ideg- és izomsejtek ioncsatornáihoz kapcsolódna.

Hogy kiderítsék, hogy a 95Mat5 valóban megvédi-e az állatokat, a kutatók egereket injektáltak az antitesttel kevert, alapjáraton halálos dózisú toxinnal. A rágcsálók mindegyike túlélte a kísérletet. A 95Mat5 ráadásul megmentette azokat az egereket is, amelyekbe az ezt a méregösszetevőt termelő kígyók közül többfélének is a teljes mérgét fecskendezték be. Ezek még legalább négy tucat különböző toxint tartalmaztak, de az ellenméreg hatott – még akkor is, ha 20 perccel a méreg beadása után adták be. Az antitest nem védte meg az egereket a királykobra mérgétől, de késleltette a halálukat, és védelmet nyújtott a fekete mambák és a monoklis kobrák ellen.

A 95Mat5 kiegészítheti a meglévő ellenmérgeket, amelyek nem túl hatékonyak a 3FTx-L ellen, mondja Casewell. És mivel az antitest emberi eredetű, kevésbé valószínű, hogy nem kívánt mellékhatásokat okoz. Problémás ugyanakkor, hogy a kígyómarás elsősorban az alacsony és közepes jövedelmű országokban gyakori, így kérdéses, hogyan lehet megoldani a gyártás finanszírozását, és biztosítani, hogy célba érjenek ezek a készítmények. A szakértők mindenesetre azt remélik, hogy további széles spektrumú antitestek felfedezésével idővel olyan univerzális ellenmérget fejleszthetnek ki, amely csaknem minden kígyó mérge ellen hatásos lehet, ami nagyban leegyszerűsítené a kígyómarások kezelését.