Kategória ugrás. Így is jellemezhetném a mostani robotporszívót, az iRobot Roomba i3+ ugyanis már nem a belépő szintű árazással fog megküzdeni az otthonunk felnyaldosásért, hanem a magasabb szintű kényelmet előtérbe helyezve, már önmagát ürítő funkcióval is rendelkezik. De ne rohanjunk ennyire előre, menjünk szépen sorjában. 

Az iRobot nem egy mai cég, még 1990-ben alapult az MIT mesterséges intelligencia laborjának három kutatójának hála, és a 32 éve Delaware-ben bejegyzett amerikai vállalat célja az volt, hogy olyan robotokat alkossanak, amik az embereket szolgálják. 

A Roomba nevezetű takarítórobot széria 2002-ben indult útjára és a kezdetek óta tartozott hozzá akkumulátor és egy töltőállomás, hogy az embereknek a lehető legkevesebb feladata legyen velük. A vállalat ráadásul eleve úgy adta ki a Roomba szériát, hogy a vásárlók API-n keresztül elérhették a robot rendszereit, vagyis szándékosan azt a célt szerették volna elérni, hogy bárki ráhackelhesse a saját kis programját, ezzel pedig kísérletezzenek, új ötletek jelenjenek meg. 

A cég az első ilyen készüléke óta hosszú utat tett meg, az otthoni takarításban pedig továbbra is élenjáró csapatról beszélünk, akik elég jelentős nevet szereztek a szakmában. Nem véletlen tehát, hogy már több, mint 30 millió otthoni robotjuk van szolgálatban, és a cég több milliárd dolláros bevétellel rendelkezik.  

Talán nincs is meglepő abban, hogy az iRobot hamarosan felvásárlásra kerül: nemrég, augusztus 5-én az Amazon bejelentette, hogy 1,7 milliárd dollárért megvásárolja az amúgy tőzsdén jegyzett céget, már csak az amerikai szabályozó hatóságokon múlik, hogy engedélyezik-e a tranzakciót. 

Először is, a Roombával jár egy nagy doboz. Egy nagyon nagy doboz. Egészen meglepődtem a méretén; az előző két porszívó, a Roborock és a Xiaomi egészen praktikus kiszerelésben jött ide hozzám, ám amikor az iRobotot kibontottam, azonnal láttam, hogy fotókat kell készítenem a kicsomagolásról, mert elég idegtépő lesz ezt majd visszacsomagolni. 

Kibontás után a következő fontosabb dolgok vannak a dobozban (a teljesség igénye nélkül): 

Ha tehát megnézzük, annyira nincs is olyan sok alkatrész, amire oda kell figyelnünk, a méretet viszont a hatalmas bázisállomásnak köszönhetjük, ami bizony új szintre emeli a napi takarítás minőségét.  

A takarító készülék ránézésre nem sokban különbözik a korábban már linkelt Xiaomitól és a Roborocktól. A legnagyobb különbség talán az, hogy ez már nem a teljes letisztultság vonalát követi, hanem bizonyos értelemben bútordarabként is díszeleg. Ha távolról, vagy akár fotókról tekintünk a készülékre, a teteje olyan, mintha valamilyen szövet borítaná, a valóság viszont az, hogy egyszerű műanyag az egész, de mégis elegáns és stílusos. 

Talán egy kicsit magasabb, de könnyebb a korábban tesztelt robotposzívóknál, mivel a kör átmérőjű, 3 kg-os cucc csak 1800 mAh-s akkumulátorral rendelkezik, szemben például a Xiaomi 5200-as aksijával. Ez a kisebb akkumulátor szerintem észre is vehető, mivel hamarabb merül le, bár inkább úgy gondolom, hogy a többi készülék akkuja van talán túlméretezve, hiszen úgyis visszamegy bármelyik készülék a töltőre, ha megéhezik. 

Ami láthatóan más, az az alja. Mint említettem, a Xiaomi és a Roborock rokonok, szóval hasonló a kialakításuk, itt viszont már eltérő kefe és tisztítórendszert találunk, ami máshogyan kezeli a felületeket. Természetesen minden elem egy könnyed mozdulattal kivehető és cserélhető, ez pedig nagy segítség a karbantartás, és az ezzel járó hosszú élettartam biztosítása érdekében. 

Az i3+ nem tud felmosni, de cserébe képes kommunikálni a felmosó Roborock termékekkel. Ez egy apró extra, amit nem hiszem, hogy sok háztartás kihasználna, de ha van kétféle robotunk, akkor ha az egyik végez, a másik felváltja, így minden csillogni és villogni fog. 

Amikor a bázisállomást tápra tettem, és a készüléket erre ráraktam, akkor a töltési folyamat azonnal megkezdődött. Eddig minden normális és jó. Ezután le kellett töltenem az iRobot applikációt, amihez létre kellett hoznom egy fiókot, ebbe belépve pedig indulhatott az üzembe helyezés folyamata. 

A készülék tetején van három gomb, ebből kettőt az alkalmazás jelzése szerint le kell nyomni, ezután pedig párosítási állapotba kerül a Roomba. Ezután jön az a pont, hogy meg kell adni a Wi-Fi hozzáférésünket. 

Én a telefonon természetesen az 5GHz-s kapcsolatot használom, így itt is ez volt a kézenfekvő, hiszen ezt ajánlotta fel alapesetben a készülékem a porszívó számára. Az applikáció jelzi, hogy megkezdődött a kapcsolódási folyamat, ez pár percig eltarthat. Ez a pár perc viszont minden alkalommal hibával ért véget, ugyanis a porszívó nem tudta magát hitelesíteni a Wi-Fi routernél. Ezt többször is megpróbáltam, mindig sikertelenül. 

Ezután úgy gondoltam, másik hálózatra, a 2,4GHz-esre fogom kötni, mert valószínűleg a jel fogadásával lesz gondja a Roombának. A telefonomon átjelentkeztem a másik hálózatra, és az 5GHz elfeledtetése, új jelszó megadása a porszívónak stb. lépések után végre valóban sikerült a kapcsolat. 

Nagyon úgy tűnik tehát, hogy az iRobot i3+ beépített antennája alig hatékonyabb, mint egy műanyagmentes szívószál vezeték nélküli hálózat fogadási képessége. Erre tehát figyeljünk oda, hogy nagyobb vagy zajosabb lakásnál mindenképpen legyen 2,4 GHz-es hálózat is, különben nem tudja felregisztrálni magát a gép (a 2,4 GHz ugyanis lassabb, de hullám természete miatt több helyre eljut, mint az 5GHz). 

A szigorú kábeltesztemre is kíváncsi voltam. Ugye eddig minden porszívónak dobtam oda valamit, hogy megnézzem, mit tesz velük. A Roborock-hoz hasonlóan az iRobot sem eszik kábelt, sőt, talán úgy érzem, hogy ez reagálja le legjobban, ha valami ilyesmi kerül a közelébe. Eleve van, hogy észreveszi, és szándékosan el is kerüli a kábelt. Ez nem mindig jön össze neki, mert néha csak átmegy rajtuk, de összességében nem csavarja a dolgokat magára, és ami jó hír, megpróbál mindig úgy megszabadulni a zsinortól, hogy nehogy véletlenül lerántson a művelet során valamit.  

Viszont nem csak egy kábel az, amit kiemelkedő módon kezel. Emlékszünk még a mamuszos sztorikra? Nos, ő is viszi magával a mamuszt, de nem úgy, mint a többiek, ő elég hamar megszabadul azoktól a tárgyaktól, amiket valamiért maga alá gyűr, kivétel, ha zokniról vagy zsebkendőről van szó. A zoknit valahogy nem bírta kezelni, azt elég sokáig cipelte, annyi különbséggel, hogy nagyon jól tudta, hogy alatta van. Úgy viselkedett, mint egy macska, amire a hátára ragasztunk valamit, próbálta lerázni magáról, ide-oda dörgölni magát, de pont úgy szedte fel, hogy ne sikerüljön neki. 

A zsebkendő már más kérdés volt. Az első tesztnél lényegében darabokra tépte és szét is szórta a lakásban ezeket a kis fehér fecniket, míg a második alkalommal a kerék és a test közé szorult, ami miatt a földön guruló robot szinte már sántikáló mozdulatokat tett. Ez szerintem annyira nem jó eredmény tőle. 

A navigáció tekintetében sem vagyok biztos, hogy annyira kiemelkedő. A térkép, amit lerajzol és az applikációban megtekinthető, nem is emlékeztet a lakásomra. A térkép alapján átmegy a falon meg a fotelen is, szóval ezt kicsit furcsának érzem, már csak azért is, mert a bázisállomás is a közelben volt, hogy egyfajta világítótoronyként legyen mihez viszonyítania. 

Igazából túl nagy tragédia nem történik ilyenkor, mert a készülék úgy próbálja kompenzálni a tévedését, hogy nagyon alaposan kitakarít, akár többször is ugyanott. Következetesség tekintetében viszont még mindig elmarad a Roborocktól. Lehet, hogy a kisebb agy egy ilyen feladatra hatékonyabb? Nem tudom, de mint mondtam, működött a takarítás, eljutott olyan helyekre, amelyekre el kellett jutnia, szóval nem szólom meg ennél jobban. 

A Roborockra visszatérve. Az a készülék faltól-falig közlekedett, az ütközőjével érzékelte azt, hogy mit és meddig tehet meg, az iRobot pedig ehhez hasonló módon működik. Bár tele van szenzorokkal, amik a navigációt segítik, azért mégis ott van a fizikai akadály kihasználása a takarítás során. 

Érdekesség, hogy ez a készülék viszont a sötétben is tökéletesen működik, illetve a lépcsőn se fog leesni, mivel elkerüli a hirtelen mélyedéseket.  

Összahasonlító képen látszódik az előtte-utána állapot az első porszívózás után. Igazából olyan aktívan ment végig a szőnyegen, hogy látszódik, ahogyan felkefélte a korábban kisimult szálakat is. Ráadásul egy külön optikai érzékelő van beleépítve, ami felhívja a robot figyelmét a nagyobb koszra, így a kérdéses területen még aktívabban végzi a munkáját, szerintem ráadásul jól is.

Mindezt úgy, hogy a szívási ereje megegyezik a Xiaomi Mi Robot Vacuum Mop 2 erejével, vagyis 2700Pa-ra képes, amit intelligensen menedzsel a különböző kosz és felület elemek függvényében. 

Az első takarítás nálam így nézett ki: 9 négyzetméter 23 perc alatt. Az iRobot nem volt láb alatt, tett és vett, de talán kicsit sokáig tartott, számításaim szerint lassabb, mint a kínai riválisok. 

Ami tetszett viszont, hogy ezen is van spot takarítás funkció, vagyis megnyomod a tetején a gombot, akkor elkezd csiga alakzatban körbe-körbe táncolni, hogy a környék mocskát bepuszilja magába.  

Az automatizálás működik, be lehet állítani, hogy milyen időpontokban menjen útjára, a gyártó kifejezetten felhívja rá a figyelmet, hogy akkor is üzemeltethetjük, amikor nem vagyunk otthon, nehogy zavarjuk egymást. Ezt például az Alexa és a Google Assistant támogatással is elérhetjük, ezeken keresztül ugyanis a szóban kiadott utasítást is megérti és feldolgozza a készülék (vagy az asszisztens, részletkérdés). Ha tehát megadjuk egy okos asszisztensnek, hogy minden szerdán három órakor takarítson ki az iRobottal, de csak akkor, ha nem vagyunk otthon, akkor így fog történni egy jól beállított okosotthon esetében a rendszer. 

A porszűrő rendszere teljesen zárt. A nálam járt gépeknél nekem kellett a por tárolót kivenni a készülékből és kiönteni azt, ezzel pedig, még ha csak rövid időre, de a levegőbe kerülhetett a már egyszer összegyűjtött por. Ez a rendszer nagyon zöld, hiszen a műanyag tárolók könnyen takaríthatóak, illetve akárhányszor használhatóak, de mégis csak kontaktba kerülhetünk a kosszal. 

Egy átlagos robotporszívó annyira sok port nem tud magával cipelni. Pár takarítás után muszáj kiöntenünk, ami benne van, ez a felhasználó aktív hozzájárulását igényli. Természetesen nem egyenértékű a mozdulat egy lakás kitakarításával a hagyományos porszívóval, de ha valaki szeretne teljes kényelmet magának, akkor olyan készüléket keres, ami saját magát üríti.  

A Roomba, amint végez, fogja magát, hazamegy. Ilyenkor természetesen megkezdődik a töltés, ám emellett, a bázisállomás nagy zajt csapva teljesen kiszippantja a koszt a fürkésző csészealjunkból. A por ilyenkor a torony tetejébe kerül, amiben találni fogunk egy porzsákot. Ez a porzsák egy mozdulattal kivehető, és annyira okosan oldották meg a tervezők az egészet, hogy kiemeléskor a zsák lezáródik, a benne lévő por nem kerül emberrel újra kapcsolatba. 

Azzal se kell foglalkoznunk, hogy mennyire van tele a porzsák, hiszen a torony jelez nekünk, ha már nincs benne több hely, szóval akár sok héten keresztül elfelejthetjük a padlóápolás borzalmait.  

A rendszer hátulütője viszont maga a porzsák. Ez az dolog ugyanis azt jelenti, hogy bár a takarítással nem kell foglalkoznunk, arra több pénzt kell költeni, mint a porzsákmentes készülékeknél, ezek ugyanis nem újrahasznosíthatóak. Az sem a legjobb hír, hogy a porzsák maga drága, vagyis 2 havonta közel 10 000 ft el fog menni takarításra. Legalábbis akkor, ha gyári zsákkal pótoljuk a meglévőt, mivel szerencsére már vannak utángyártott termékek is a piacon. 

Ezt én negatív dolognak gondolom, mert se nem zöld, se nem pénztárcabarát, de van, aki nem törődik ezzel, és belefér neki ez, ha nem kell a porral érintkeznie. Hacsak nincs valami olyan egészségügyi panasz, ami miatt kötelező módon totális higiénia szükséges, szerintem ez nem a legjobb módszer a hulladéktól való megszabadulásra. 

Összességében elégedett voltam az iRobot Roomba i3+ masinával. Az önürítő funkcióján kívül viszont túl sok extrát nem tartogat a többi általam tesztelt készülékhez képest, de bizonyos szempontokból ezzel volt a legkevesebb problémám. Ha nem porzsákos lenne, magamnak ezt választanám. Nekem a porzsák nem más, mint fölösleges szemét, amivel a kosz mellé még több szemetet termelünk. Ráadásul drága is. Ha téged ez nem zavar, és nem probléma kiadni pár havonta több ezer forintot a kényelem érdekében, akkor még ajánlani is tudom, mert jó készülék. Ár/érték arányban viszont szerintem nem ér dupla annyit, mint például egy Roborock E5, de mivel kevesebb gond van vele, egy kicsivel több pontot kap, mint a többiek. De csak kicsivel...