Egy hónappal ezelőtt sikerült leülnöm beszélgetni a HTC európai vezetőjével, Graham Wheelerrel, aki bemutatta nekem a HTC új virtuális szemüvegjeit és olyan számokat mutatott nekem, amitől leesett az állam.

5K-s felbontás, SDE mentes képernyő, 120 fokos horizontális látószög, új lencsék, új veszteségmentes tömörítési eljárás a Display Port kábeleken keresztül, teljes SteamVR támogatás és még sorolhatnám. Már az interjú során arra gondoltam, csak legyen annyira jó a szemüveg, mint amennyire jónak tűnik és akkor a Valve Index végre komoly ellenfélre lelhetne a PCVR piacon.

Mivel az új szemüveg nem lesz egy olcsó mulatság, így mindenképpen fontos az, hogy mit tud nyújtani a valóságban a headset. A számok gyönyörűek, de vajon belenézve van ennyire szép? Tényleg ennyit számít az a sok pixel? Tényleg ennyire jó lesz a lencse? Tényleg megéri váltani akár Index-ről is erre?

Graham már az interjú során megígérte, hogy kapni fogok tesztelésre egy példányt, a HTC Magyarország pedig át is nyújtotta nekem az ország első Vive Pro 2-es szemüvegét, mindezt ráadásul bontatlan formában. Majdnem egy teljes hétig nyúzhattam az eszközt, ez idő alatt pedig igyekeztem minden szempontból megvizsgálni a szemüveget és annak létjogosultságát.

A SteamVR csomag

A HTC Vive Pro 2 alapértelmezetten csak a headsetet tartalmazza és a hozzá tartozó Link dobozt, amivel a számítógéphez tudjuk kötni. Nem jár hozzá se kontroller, se bázisállomás, ami azt jelenti, hogyha valaki csak ezt a csomagot vásárolja meg, akkor egyszerűen nem is tudja használni az eszközt.

A Vive Pro 2 ugyanis már egy olyan gondolat mentén született meg, miszerint azoknak kívánják először eladni a terméket, akik már korábban HTC Vive vagy Valve Index vásárlók voltak és ha őket sikerült kiszolgálni, csak akkor kínálják fel az eszközt a további érdeklődőknek. Magyarul olyan személyeknek adnak elsőbbséget, akiknek már minden adott a szemüveg fogadására, és nem akarnának újra megvenni minden korábban már használt VR kiegészítőt, hanem csak a képmegjelenítésért felelős egységet fejlesztenék, mert elavultnak tartják a régebbi szemüvegben található kijelzőt vagy a lencséket.

Akiknek nincs bázisállomásos SteamVR rendszer a birtokában, azoknak egy látszólag nem túl előnyös csomagot fog kínálni a HTC. A helyzet ugyanis az, hogy a teljes pakk két bázisállomást és két Wand irányítót fog tartalmazni, ami viszont így drágább lesz, mintha mi vásárolnánk össze a HTC oldaláról a bázisállomást, illetve a Steamről a Valve Index kontrollert, ami ráadásul sokkal jobb irányítást kínál. Összességében tehát maga a szemüveg nem tűnik rossz vételnek, de a teljes pakkot inkább érdemes összehalászni innen - onnan.

Én a headset mellé a tesztelés érdekében Wand kontrollereket kaptam. Erről már a Cosmos tesztben is írtam, hogy nem tartom sokra őket, de mivel a Valve Index egy hivatalosan javasolt irányító hozzá, így efölött nem ítélkeznék. Annak ellenére sem, hogy sokan vártak a HTC-től új kontrollert is, de mint Graham elmondta korábban, nem akartak új kontrollerrel kijönni csak azért, hogy legyen. Úgy vélik, a Valve Index vezérlő bőven elég jó és ráadásul mindennel kompatibilis. Ha úgy vezérlőt akartak volna kihozni, akkor lehetséges, hogy rengeteg szoftver nem működne az eszközzel, ez pedig nem lenne túl jó opció.

Mikor kibontjuk a csomagot, megtaláljuk benne magát a szemüveget, a hozzá szükséges kábeleket és a link boxot, ami segít összekötni mindent a géppel. A telepítéshez szükséges lesz a HTC oldaláról letölteni a Viveportot és a headsethez tartalmazó drivert és ha nincs a gépeden SteamVR, akkor ez segít azt is feltelepíteni.

Az eszköz első beállítása a SteamVR-nak köszönhetően közel sem olyan egyszerű, mint egy Oculus szemüveg esetében, de annyira nem is bonyolult, hogy ne lehessen megoldani. Mivel a követéshez szükséges bázisállomásokat jól kell elhelyezni, azokat tápba kell dugni, így jó másfél óra is eltelhet, mire használatba vehetjük az eszközt. A jó hír, hogy utána ezzel nem kell többet foglalkozni, a rossz pedig az, hogy emiatt sajnos nem túl mobil a rendszer, túl sok elemből áll, amit cipelni és elhelyezni kell egy esetleges költözés esetén.

Ha mindennel elkészültünk felvehetjük az eszközt. A csomaghoz kapunk 2 hónap Viveport Infinity előfizetést, amivel több száz játékhoz férhetünk azonnal hozzá. Ezeket érdemes azonnal letölteni, hogy kipróbálhassuk azokat. A játékok között olyan nagyszerű címeket találunk, mint az Until You Fall, Yupitergard, Phasmaphobia, Layers of Fear, The Room VR, Warplanes: WW1 Fighters, Creed és még sorolhatnám napestig.

Kompatibilitással tehát nem lesz gond. Még a ReVive Oculus kiegészítő is simán működik, de a Wand helyett - ha teheted - mindenképpen Valve Index vezérlőt vegyél magadnak hozzá. De tényleg.

Térjünk a tárgyra

Amikor valaki VR szemüveget választ magának, számtalan funkció, kiegészítő és specifikáció közül válogathat. Beépített hangszóró, rugalmas fejpánt, külső követő rendszer, önálló működés és még sorolhatnánk, de a helyzet az, hogy mindegyik szemüvegnek van egy közös pontja, mégpedig az, hogy ezekbe bele kell nézzünk, így egyáltalán nem mindegy, hogy milyen kijelzőt és lencsét tesznek le elénk.

A HTC Vive Pro 2 teljesen új lencserendszert és RGB LCD kijelzőt kapott, aminek köszönhetően 120 fokos látótótér és 5K-s kijelző vár ránk. Kezdjük a lencsékkel.

Ezzel a 120 fokkal nagyon jól tudtam látni az autós játékokban az előttem lévő utat és a visszapillantó tükröt egyszerre, anélkül, hogy forgatnom kellett volna a fejem. De a periférikus látásnak köszönhetően az ellenfelet is hamarabb észre lehet venni, mint más szemüvegeknél - ez multiban akár előny is lehet.

Ami viszont érdekes, hogy a lencse hosszúkás kialakítása miatt egy vízszintes téglalapból kukucskálok ki, ami furcsa érzés, abban tehát nem vagyok biztos, hogy a függőleges látószög van olyan jó, mint a korábban próbált VR szemüvegeim esetében. Meg lehet szokni, nem zavaró már két perc után sem, de furcsa volt elsőre a látótér.

A sweet spot, vagyis a lencse élessége nem mondható rossznak. Szinte bárhová nézünk éles marad a kép, de a lencse szélén azért már itt is homályosodik. Érdekes, mert nem csak én próbáltam a szemüveget, hanem két VR-használó barátom is. Volt, aki szerint jobb a lencséje, mint a Quest 2-é, más pedig pont az ellenkezőjét állította. Úgy gondolom tehát, hogy az arcforma még mindig döntő tényező a legjobb kép elérésének szempontjából, de lehetséges, ha több időt szánunk a szemüveg pontos beigazítására, akkor jobb eredményt értünk volna el. Az viszont biztos, hogy hatalmas ugrás a Cosmos-hoz képest.

Megemlíteném még az un. "god ray" effektet: ez a lencse furcsa csillogása, ami a nagy kontrasztú képeknél jön elő. Sajnos eléggé jelentősek ezek a fénynyalábok  például betöltőképernyőknél vagy logóknál, ám játék közben azért annyira nem zavaró a dolog. Engem nem riaszt el, de sokaknak ez kényes kérdés.

Ha a teljesítményt figyeljük, akkor viszont nagyon érdekes tapasztalatokat gyűjtöttem, ugyanis a magas felbontás ellenére nem éreztem azt, hogy az RTX 2060 Super kártyámat jobban megviselte volna, mint mondjuk az Oculus Quest 2 Air Link kapcsolat. Magyarul, ha elég erős a géped, akkor jó eredménnyel tudsz játszani. A legtöbb cím probléma nélkül futott, a Star Wars Squadrons pedig még simább élményt kínált, mint a Quest 2 esetében.

Összességében tehát szerintem nem kell félni a headset felbontásától. A SteamVR-ban is vannak már trükkök, amivel javulhat a teljesítmény (Motion Smoothing), a DLSS és az ehhez hasonló mesterséges intelligencia alapú felbontás- és teljesítmény javító megoldások pedig remélhetőleg egyre több címben fognak megjelenni. A későbbiekben pedig lehet majd hozzá vásárolni szemkövető modult, amivel végképp megoldhatóvá válhat a teljesítmény kérdése.

A színek és kontraszt tekintetében jobb eredményeket kapunk, mint a Quest 2 esetében, de a HP Reverb G2-től elmarad. A 120 Hz-es kijelző teljesítményt sajnos sajnos nem tudtam kipróbálni, a SteamVR még nem állt készen a Pro 2-re, ez az opció még nem elérhető az első tesztelők számára.

Mint látható, eddig kerültem a témát. Papíron azt látjuk, hogy a HTC Vive Pro 2-nek van a legjobb felbontása a piacon és pont. A gyakorlatban viszont amikor felvettem a szemüveget, akkor nem értettem azt, amit látok. A kép ugyanis nagyon hasonló volt a Quest 2-höz. 

A screen door effect (SDE), vagyis a pixelek közötti rács szinte teljesen láthatatlan. Nagyon tiszta a képe, ilyen szempontból a legjobb headset, ami valaha a fejemen volt. Ám az SDE nem minden. A helyzet ugyanis az, hogy a kép élessége - mint írtam is - alig jobb, mint a Quest 2-é.

Szóltam egy barátomnak, hogy hozza el a HP Reverb G2 szemüvegét, látnom kell, hogy ez valóban olyan minőség, aminek lennie kell, vagy elmarad a HP szintjétől. Kipróbáltuk mindketten a szemüvegeket és aztán értékeltünk. A HP Reverb G2 alacsonyabb felbontás mellett is összehasonlíthatatlanul élesebb képet nyújt. Ha valaki még nem látott HP Reverb G2-őt, akkor el sem tudja képzelni, hogy mi volt a gondunk a HTC Vive Pro 2 élességével, mert egyáltalán nincsen rossz képe. Ha viszont már volt rajtad a HP 4K felbontású kijelzős változata, akkor azonnal észreveszed a különbséget.

Nagyon szerettem volna tehát egyértelmű választ adni arra kérdésre, hogy ennek van-e a legjobb képe, de jelenleg úgy tűnik, hogy nem. Viszont az sem kizárt, hogy akár holnapután jön egy olyan driver, ami miatt egyértelműen ez lesz a befutó.
Amint kiderül, hogy javul-e a jövőben a kép minősége, mindenképpen frissíteni fogom a tesztet.

Ezt tudja még

A szemüveg a HTC Vive Pro dizájnt vitte tovább, amit nagyon sokan megkedveltek az évek folyamán. Sokak szerint ez a legkényelmesebb megoldás, nekem azért kicsit nyomta a homlokomat a használat közben. A fejünk hátulján lévő tekerentyűvel szoríthatjuk a fejünkre, az orrunknál található gumilebeny pedig teljesen kiszűri a fényt, nem látunk ki belőle a való világba.

Nekem a Cosmos kialakításával sem volt semmi bajom, a felhajtható kijelző nagyon jól jött. A gondom az, hogy a Vive Pro 2-ből nagyon nehéz kilátni. Én megszoktam, hogy a VR szemüvegemet akkor emelem fel, amikor kedvem tartja, a Pro 2 viszont annyira ráragad a fejedre, hogy Gordon Freeman is feszítővassal tudná csak lekaparni rólad. Ez nem feltétlenül baj, sőt, sokan szeretik ezt, mert így biztosan nem esnek ki a VR élményből, hiszen nem lötyög a fejeden a cucc és nem szivárog be a fény, de én azért szeretek kikukucskálni az orromnál.

A SteamVR alapból támogatja a számítógép kezelését távolról, de közel sem olyan fejlett, mint a Virtual Desktop vagy az Oculus beépített megoldása. Valójában a SteamVR rendszerét a Valve nagyon nem tudta az évek során kényelmessé és átláthatóvá varázsolni, és ez szomorú. Ennek megfelelően, ha valami történik a számítógépen, akkor sajnos a legtöbbször le kell vennünk a szemüveget, hogy megoldhassuk a dolgot. Macerás.

Hangzás tekintetében nincs okunk a panaszra, a két Hi-Res minősítéssel rendelkező hangszóró teszi a dolgát, ráadásul a hangerő magán a headseten is állítható. Nagyon jól lehet vele ritmusjátékokat játszani, de a lövöldözős címek sem okoznak csalódást. Egy Star Wars Squadrons-ban, ha beülök egy űrhajóba, minden apró kis zörej jól hallható, a lövöldözős játékoknál pedig szintén tudom, hogy merről támadnak.

Ami miatt viszont azonnal visszaküldeném a szemüveget a gyártóhoz, az a mikrofon. Egészen hihetetlen, hogy mennyire vacak a benne található mikrofon és ez már több Vive generáció óta probléma. Ha Ilonka néninek kellene használnia Rec Room közben a mikrofont, akkor megérteném, hogy elég neki egy kaputelefon minőségű valami. De itt egy prémium szemüvegről beszélünk, ami a professzionális réteget célozza meg.

Márpedig a Pro rétegbe akár MOCAP színészek is beletartozhatnak, akik szeretnék használni a SteamVR előnyöket, a HTC saját arckövető rendszerét vagy a hamarosan Vive Pro 2-höz érkező szemkövetést, hogy kiváló minőségű animációkat készíthessenek. De ehelyett muszáj lesz nekik még egy mikrofont is magukra rögzíteniük, mert a benne található szutykot jegyzetelésre se lenne kedvem használni egy előadáson. A lenti videóban meghallgatható az Oculus Quest 2 és a Vive Pro 2 közötti mikrofon különbség.

A vezeték elég hosszú, hogy bárhol használni tudjuk az eszközt, ha pedig ez valakit zavar, akkor a HTC Wireless adapter segítségével vezeték nélkül is használható. Ez utóbbi ráadásul egy frissítés keretében finomabb felbontást fog tudni majd támogatni, bár az is igaz, hogy nem fogja elérni a headset natív felbontását.

Végszó

A HTC Vive Pro 2 egy tetszetős szemüveg, ami a sokoldalú SteamVR-nak és a HTC kiegészítőknek hála nagyon jól bővíthető. Alapértelmezetten, a mikrofonját leszámítva valóban egy professzionális cucc, amit munkára és játékra egyaránt remekül lehet használni.

Ha tehát úgy nézzük, hogy a SteamVR-t melyik eszköz tudja a legjobban kihasználni, akkor egyértelműen ez a szemüveg jön ki győztesen, a Valve Index-et pedig nincs értelme megvásárolni ehelyett a rendszer helyett. Ez szerintem nagy eredmény a HTC-től, amire a Valve-nak lépnie kell majd valamit.

A helyzet viszont az, hogy árban fel sem veheti a versenyt egy Oculus Quest 2-vel szemben, hiszen egy HTC Vive Pro 2 szett árából három, de inkább négy Quest 2-őt is tudunk vásárolni. Így egy átlagos, kezdő VR felhasználónak nem is tudom ajánlani ezt a kiszerelést.

Ez a szemüveg tényleg azoknak marad opció, akik céltudatosan szeretnének maguknak VR-rendszert építeni és már eleve egy RTX 2070, de még inkább egy 3000-es sorozatú kártya várja, hogy kihasználják a benne rejlő lehetőségeket. Ha pedig munkára fognád be és nincs szükséged a Vive Focus 3 nyújtotta szabadságra, hanem inkább ki szeretnéd használni a SteamVR adta előnyöket, akkor szerintem ne is keress tovább, ez lesz a te eszközöd.