A HTC az elmúlt időszakban nem is egy, hanem rögtön három új VR szemüveggel rukkolt elő, és mindegyiket kicsit máshova pozicionálta a piacon. A HTV Vive Pro 2 átmenet a professzionális és az otthoni felhasználás között, a HTC Vive Focus 3 teljesen a nagyvállalati vagy az oktatási felhasználásra fókuszál, ám jött időközben egy újabb ketyere is, a Flow, ami a nevéből adódóan a flow-élményt kívánja megragadni, vagyis azt, ahogy az ember elméje teljesen elmerül a pozitív élményekben, és ez remek hatással lehet a lelki egészségünkre nézve. 

Még mielőtt azonban ráugranék szétcincálni a készüléket, beszéljünk az olyan pozitív dolgokról, mint a tok vagy a kinézete. A készüléket nem a gyári csomagolásában kaptam meg tesztelésre, így arról nem tudok nyilatkozni, de annyi baj legyen, ugyanis a henger alakú kemény tartóban így is biztonságban tárolható és szállítható. A benne lévő eszközt ráadásul egy kis zsákba is tehetjük, így az nem mocorog benne, a fogantyújának hála pedig a kellemes műanyag könnyen hurcolható.

A tároló önmagában megáll a lábán. A fekete dizájnja szinte minden bútorhoz jól megy, a lecsavarható fedél pedig még biztonságosabbá teszi a használatát. Amin javítottam volna esetleg, hogy a kupakot lehessen valahol tárolni, esetleg rá lehessen kötni az alatta lévő nagyobb hengerre, így kevesebb helyet foglalna nyitott állapotban, de őszintén, legyen ez a legnagyobb gond.  

Összességében tehát ez a henger nagyon jó kulacs, szendvics, társasjáték, alkáli elem, kutyatáp vagy bármilyen tartónak; ha esetleg úgy döntenél, hogy véletlenül megvennéd mellé a szemüveget, akkor így tudhatod, hogy mennyi minden hasznos dologra használható, amire a Vive Flow maga nem. 

Ha viszont kiveszem belőle a szemcsit és a kezembe veszem, akkor megpróbálok egy ideig polkorrekt módon erről is pozitív dolgokat írni, csak hogy mindenki lássa, milyen professzionális vagyok és nem csak a tokban látom meg a szépséget. 

A szemüveg a piacon kapható többi VR eszközhöz képest kicsi. Természetesen egy napszemüvegnél sokkalta vastagabb, de a HTC mérnökei ügyes munkát végeztek. Egy relatíve vékony és könnyű készüléket tettek le az asztalra, ami azok számára is vonzó lehet, akik ódzkodnak a Quest 2 méreteitől. A hivatalos adatok szerint a súlya 189 gramm, ami majdnem háromszor könnyebb, mint a Quest 2 - szóval súlyban és méretben abszolút győztes készülék. 

Dizájnban is jó lett a headset, ugyanis elég menőn néz ki. Az aranyozott felület és a stílusos, valós szemüvegekre emlékeztető alak miatt ez az irányzat lehet a VR headsetek jövője. Ami szerintem viszont gyenge rajta, az az elején jól látható két kamera pötty, azok ugyanis lehetnének kevésbé rossz helyen. Engem a bejelentése óta, már a fényképeken is zavartak azok a pöttyök, nem véletlenül maradtak le a videó renderekről. Egyszerűen nem is értem, miért nem találtak jobb pozíciót ezeknek a szenzoroknak. De maradjunk a jó dolgoknál.

A szemüveg szára behajtható, így a kulacsba - pontosabban a tárolójába - könnyedén berakható, kis helyen is elfér. Mivel kifelé is hajlik, ezért kisebb és nagyobb fejű emberekre is egyaránt jól feltehető a készülék - legalábbis papíron. Többeknek ugyanis túl laza, nekem pedig olyan szoros, hogy nagyon szorította a fejem, szinte már fájt felvenni. A szemüveg tehát praktikus tárolhatóságban messze a Quest 2 fölött van.

A VR szemüvegek intim készülékek, hiszen az arcunkon hordjuk őket, ami egy érzékeny bőrfelület, számtalan mikroorganizmus szórakozóhelye, a koronavírus, a H1N1 és a herpesz Mekkája. Éppen ezért mindig nagy öröm látni, amikor egy gyártó odafigyel a higiéniára és könnyen cserélhetővé vagy moshatóvá teszi az arcpárnát. A HTC Vive Flow ráadásul nem is arcpárnával, hanem cserélhető szövetkerettel rendelkezik, nem szorul rá tehát a készülék úgy a fejünkre, mint egy átlagos VR headset, hanem csak finoman csücsül az orrunkon, miközben a kis szövet lebenyek kitakarják a külső fényeket.  

A Vive Flow úgynevezett pancake (palacsinta) lencséket használ, azokból is a dioptriás fajtákat, vagyis a kis cuki kerek bigyókat forgatva akkor is élesen láthatsz, ha 6-os szemüveget hordasz, azt hiszem mínusz irányba. Elképesztő, de egészen jól működött nálam. Kicsit nehéz személyre szabni, ha valamit elrontasz, akkor biztos, hogy duplán fogsz látni, de ha sikerült jól forgatni a lencsét, akkor jó lesz. A pancake lencsének az ára viszont az, hogy nagyon lesötétíti a kijelzőt, így a Flow fényereje sem fogja kisütni a retinádat. A készülék FOV-ja 100 fokos, ami egész jó. 

Első viselésnél a Quest 2 képe érzésre szebb, de egészen elfogadható ez is. A screen door effect - vagyis a pixelrács - sajnos ott van, de határeset, emiatt nem nyafognék különösebben. Nem elegáns, főleg egy Focus 3 után egy ilyen LCD panel, de üsse kő, ez legyen a legnagyobb baja a 3.6K összfelbontású panelnak. 

Összességében a fent felvázolt dolgok pozitívak és üdvözölendő dolgok számomra. El tudnám fogadni, hogy a VR szemüvegek tíz éven belül már csak ilyen konstrukcióban jöjjenek a piacra, ennek kell lennie az irányzatnak hosszú távon. Ha csak eddig olvasnám el a saját tesztemet, még lehet el is gondolkodnék rajta, hogy ááá, de jó lenne egy ilyen Flowt venni, kicsi, praktikus, könnyű és gond nélkül tisztítható. De ha csak ennyit írnék és így adnám ki a cikket a kezemből, akkor hazudnék. Ez ugyanis 55 ezer forintnál egy petákkal sem ér szerintem többet, de sajnos mégis 550 euróért árulják, ami már az átverés kategória. 

A HTC vezérigazgatója, Cher Wang úgy adta elő ezt a készüléket, mint valami csoda, ami az emberek lelki egészségét egy új szintre emeli. Általában megadom a tiszteletet bizonyos termékek iránt, hiszen nagyon sok ember szívét és lelkét beleadva dolgozik az ilyen eszközökön, hogy működjön.  

Most megdicsérem, sőt, egyenesen vállon veregetem magam, ugyanis rendkívül kulturáltan fogalmaztam meg a valódi érzéseimet ezzel a túlárazott szeméttel kapcsolatban. 

A HTC Vive Flow könnyű, kicsi, ezért cserébe a hátulján kijön egy USB-C bemenet, ami az áramforráshoz való csatlakozás érdekében leledzik rajta. Nos, ha adnának hozzá valami jó kis powerbankot, ami zsebre tehető, nyakba akasztható, csuklóba ültethető, azt mondom, okés, legyen, belefér a dolog. De nem, neked kell gondoskodni az áramforrásról. Ha akarod, akkor rákötheted a telefonodat is, és lemerítheted vele pont úgy, mint amikor a parkoló autós égve hagyja a lámpát az éjszaka. Semmi értelme, de megteheted. De természetesen vehetsz te is magadnak egy powerbankot, vagy rákötheted magad a 220-ra, totál mindegy, ez már nem a HTC problémája, majd te megoldod, mert ügyes vagy. Ez a fél hordozhatóság eléggé „meh” kategória, emiatt még nem húznám le a készüléket, de ez már egy jelzés arra vonatkozóan, hogy valami baj van a HTC hozzáállásával. 

Szóval, felvetted a kütyüt akkor még ott van annak a problémája, hogy lehet nincs is kompatibilis telefonod a készülékkel, ugyanis ez a cucc csak telefonnal működik. – Tessék? – Kérdezhetnéd jogosan és teljesen meg is tudlak érteni. A HTC Vive Flow 2021-ben kiadott készüléke lényegében egy telefonos VR headsetnek tekinthető, a HTC sokat szívott döntéshozói ugyanis úgy akartak pénzt spórolni és kitolni a vásárlókkal, hogy nem adtak hozzá pár ezer forintból kijövő távirányítót.  

Tudom, hogy ez az iPon, de felmentem minden kínai szutyok fellegvárába, az Aliexpresszre, és 800 forintért találtam olyan kontrollert, ami a kutya becövekelt fáját neki, azt, de még hangutasítást is támogat, nem csak giroszkópot! NYÓCSZÁ’ FORINT! Még azt is el tudom képzelni, hogy a HTC gyártósorain csinálják fusiban az éjszaka, erre apám, nem adnak egy botot se hozzá, hanem te, a telefonodat folyamatosan bekapcsolva, merítve kell használod és tapogatnod kell, mint valami idomított egérnek az ételadagoló automatát. Te jó ég, ki és miért és hogyan és MINEK?! 

Na de, mi van, ha nincs kompatibilis készüléked? Miért olyan nagy baj ez? Miért akadok ki ezen ennyire? Nos, először is, kompatibilis telefon jelenleg csak Android készülék lehet. Ha nincs ilyen telód, bukó, nem tudod irányítani a Flowt, kidobtad a pénzed. Ha iPhone-od van, akkor ne is gondolkozz semmin, mivel papírnehezék lesz a cucc. Van ígéret a HTC részéről, hogy készül az Apple támogatás, de ez a hiszem ha látom kategória. A kézkövetésnek is már rég benne kellene lennie, sőt, ki se szabadott volna anélkül adni, de még ezek sincsenek sehol.

Ha van kompatibilis telefonod, akkor is óvatosnak kell lenned, ugyanis a streaming funkció tovább szűkíti a használható eszközök medencéjét. A Netflix például csak azokkal a mobilokkal működik, amik támogatják a HDCP 2.2-t. Nos, nem sok ilyen van, szóval mázlistának kell lenned, hogy pont eféléd legyen, vagy kétszázezer pénzből vehetsz kompatibilis telót, csak azért, hogy megnézhesd benne a Stranger Things új évadát. Összességében viszont, ha nincs HDCP 2.2 támogatásod, akkor akár lábon is lőheted magad, ugyanis tényleg semmi értelme nem lesz a vásárlásodnak, elmagyarázhatatlanul fölösleges lenne beszerezni egy Flow-t. 

A készülék egyetlen jó és használható funkciója, hogy a telefonon keresztül lehet rajta Netflixet és más streaming szolgáltatót nézni. Igaz, csak 30 FPS-sel és igaz, csak alacsony felbontáson, de működik. A szemüvegen belül megjelenik előtted egy nagy vászon és arra lesz kivetítve a film. Ezt viszonylag kényelmesen megtehetjük, mert ha minden működik és éppen nem akadozik a kép és a hang, akkor már majdnem bele tudod élni magad a házimozi élménybe. A hangra majd később visszatérek, de most egyelőre megpróbálom a mobilos hülyeséget egy másik szempontból is megvizsgálni, mert ez a kompatibilitás kérdés csak egy kis szelete ennek az eszement ötletnek. 

Most pár lépést visszalépek a tesztben, pont úgy, ahogyan a HTC az időben. 2018-at írunk, megjelent az Oculus Go. A Go-nak az volt a forradalmi újítása, hogy minden külső segédeszköz nélkül nyújtott VR-élményt. Nem volt kézkövetés vagy szobában mászkálás vele, de működött. Nagyon olcsó volt, kapott egy távirányítót, és - ami a legfontosabb! - végre elfelejthettük a hordozható VR-cuccok esetében a telefont. 

De menjünk még visszább az időben: Samsung Gear VR, 2015. A mobiltelefont egy műanyag vagy karton tartóba tenni jó poén volt, de valójában zsigerileg elbaltázott konstrukció, ami évekkel vetette vissza a VR társadalmi elfogadottságát. Akkoriban alakult ki az az emberekben, hogy ez egy értelmetlen hülyeség és ennek a vacak tokok voltak az okai, mert nem kínáltak valódi VR élményt, csak egy kis betekintést egy másik világba. Szó se volt metaverzumról vagy testen kívüli élményről, egyszerűen csak belekukucskálhattál a dolgokba egy kis ablakon keresztül, ami ráadásul nagyon gyorsan felforrósította a telefonod és leszívta az akkumulátorát nullára. 

Mint írtam, ezer forintos vacak helyett rendelkezned kell márkától függően egy 150-400 ezer forintos Androidos okostelefonnal, és ezt agyon kell hackelned, hogy tudd kezelni a 220 000+ forintos szemüvegedet, csupán azért, hogy kapj 4 darab virtuális gombot. A hackelés menete a következő: figyelj, mert csak egyszer mutatom meg. 

A Play áruházból leszeded a Vive applikációt, miközben van időd a Bluetooth aktiválására. Megnyitod az új programod, rámész a Vive Flow-ra, hogy ahhoz akarsz csatlakozni. Eközben persze a szemüveget is áramforrásra kell tenned, hiszen anélkül nem működik. Ha ezzel megvagy és minden bekapcsolt, be kell jelentkezned a HTC fiókba. Normális esetben ennyi lenne a setup folyamat, de nem a Flow esetében! Igazából most jön a szaftos rész.  

A Vive Flow irányítását ugyanis úgy oldották meg, hogy a telefonod kisegítő lehetőségeit játszák ki elég durván, vagyis azt a funkciót, amit a vakoknak és gyengénlátóknak találtak ki, miszerint lehessen használni a telefont képernyő nélkül is. Ezért, hogy a Flow működjön, muszáj bemenned a kisegítő lehetőségek menüpontba, ott meg kell keresned a Vive-ot, és telefontól függően egy vagy több kapcsolót át kell kattintanod, hogy működjön a dolog. Mivel ez egy biztonsági szempontból veszélyes mutatvány, ezért a Google 10 másodperces átugorhatatlan üzenettel figyelmeztet téged arra, hogy ez az egyik legveszélyesebb művelet, amit a telefonod adatbiztonsága ellen elkövethetsz, biztos vagy abban, hogy engedélyezed a dolgot? Te persze okét nyomsz. 

Ezután van még egy hasonló beállítás a rendszerbeállításokon belül. Ilyenkor az appnak engedélyezed, hogy a rendszeredet módosítsa, hozzáférjen a telefonodhoz, sms-eidhez, tudjon akár kriptót is bányászni, fegyverkereskedelmet folyatni, drogot csempészni, röviden: szuperadmin jogot adsz az appnak, több jogot, mint ami neked van az életben. Erre érthető módon az Android persze azonnal sipákolni kezd, hogy ne tedd meg, az életed múlhat rajta. 10 másodpercig könyörög, hogy gondold át újra és újra, de te természetesen okét nyomsz. 

A szoftver ezután leellenőrzi a telefonod, hogy egyáltalán alkalmas-e a Vive Flow használatára. Ha szerencséd van és a készüléked támogatja a Miracastot, akkor láthatod a telefonod képernyőjét, ha a HDCP 2.2-t is támogatja, akkor nem csak bicskanyitogatóan drága távirányítóvá varázsoltad a telefonodat, de még a Netflixet is fogod tudni nézni vele. 

Ha a prémium kontrollerünk készen áll, akkor a beépített giroszkóp szenzor segítségével lehetséges irányítani a Vive Flow menürendszerét. A telefon kijelzőjének a teteje lesz a Vive menü, ezzel hozzuk elő az appok lezárását hivatott ablakot. A kijelző bal és jobb oldala gomboknak felel meg, míg a telefon alja az aktuálisan futó app saját menüjét hívja elő. Ha gesztusokat teszünk a kijelzőn, akkor például görgethetünk is. 

Ha sikerül mindezt megoldanod egy kézzel, akkor azt mondom, nagyszerű. Ezek szerint 2022-ben újra ott tartunk, hogy egy térben valójában nem mozgó, 3DOF kontrollerrel szerelt VR headsettel állunk szemben. Nem lehet vele integetni, nem lehet vele közel nyúlni valamihez; mintha egy székhez kötnénk a kezünket és csak a csuklónk mozogna, erre a mozgásra képes, semmi másra. Azt hittem, örökre kinőttük ezt, de nem, a HTC szerint még mindig pattintott kővel kell vágni a kenyeret. Igaz ez a pattintott kő gyémánt árban van, de értitek. 

Mindez annak fényében érthetetlen számomra, hogy van két kamera a szemüveg elején. Manapság olyan AR funkciókkal bírnak a legolcsóbb telefonok is, hogy markerek nélkül is simán felismerik az embert és a tárgyat, gond nélkül meg lehetett volna oldani, hogy a kézbe vett telefont a rendszer lekövesse a térben. De ilyenről itt szó sincs, rossz vicc az egész. 

Ha már követés. Van egy VR alapszabály, az abszolút nulladik, ha ezt nem tartod be, nem készítesz VR szemüveget és pont. A szabály a következő: tilos a késés! Ha forgatod a fejed, nem lehetséges olyan, hogy később fordul veled a világ, mert az a felhasználót gyomron rúgja, felér egy gyilkossági kísérlettel. Mit csinál a Vive Flow? Késik. Ha forgatom a fejem látom, ahogy lassan követi le a világ a fejmozgásomat, a menü nem mozdul instant. 

Az eszköz képes a Passthrough módra is, vagyis a két kamerán keresztül kiláthatsz a valóságba. Mit csinál így? Késik. Tehát a fejed elfordítod, de a kép csak később megy vele. Ha a valóságot akarod látni, hamar lemondasz róla, mert maximum a rókakoma lakomája fog visszaköszönni a padlón, az pedig a fekete-fehér VR képernyőn keresztül se néz ki túl jól, hát még színesben. 

De ami igazán elvitt engem a Flow helyett a Rage irányába, az a következő történet, rögtön az első órában. Megkaptam a készüléket, a csomagban pedig volt egy bónusz Samsung telefon is annak érdekében, ha az én Xiaomi Redmi Note 10 Pro-m nem lenne vele kompatibilis. Hamar kiderült, hogy a telefon nyitókódját nem kaptam meg, írtam egy emailt ez ügyben, de addig is úgy gondoltam, hogy fogom a saját telefonom, kipróbálom azzal. 

A Vive appot feltepítettem és próbáltam volna összepárosítani a telefonommal, de ez sehogy sem ment, nem látta az eszközt. Mondom oké, akkor felveszem a cuccot a fejemre és majd a hangerő gombokkal és a bekapcsoló gombokkal vezérlem, ahogy kb. az összes nem szemétdombra szánt headsettel ezt meg lehet csinálni. A Vive Flow viszont más. Ő különb. Ő csak akkor és csakis akkor hajlandó működni, ha a telefont, ami hozzá van kapcsolva, át nem állítjuk egy négy gombos irányítóvá. Amíg ezt nem kapja meg, hisztizik, a látótér közepén egy idegesítő ablak táncol, hogy márpedig használd a telefonodat bármi áron. 

Vannak menük, amiket elő tudtam hozni telefon nélkül és irányítani úgy, hogy rájuk néztem. Ilyen a screenshot, a képernyő rögzítés vagy a Wi-Fi be/ki kapcsolása, de a menüt magát nem lehet irányítani. Így hiába tekintettem volna rá a beállításokra, hogy másik telefont adjak hozzá, nem jött össze, lehetetlen feladat. Vagy a hozzá kapcsolt telefonnal használod, vagy felejtsd el az egész történetet. 

Végül megkaptam a telefon nyitókódját, és már tudtam kezelni. Gondoltam, csak azért is megpróbálom irányítani a Xiaomival, így mivel már tudtam a menükben lépkedni, rányomtam, hogy másik telefonhoz csatolom. A Xiaomi megtalálta, végigmentem a fent vázolt beállításokon és bár a képernyő megosztás nem működött, legalább a távirányító funkció igen. Engem viszont zavart, hogy ennyi jogosultságot adtam az appnak, úgy döntöttem, inkább mégis a Samsungot használom, ezért fogtam és egy mozdulattal letöröltem a Vive appot a Xiamiról. 

Kvízkérdésest fogunk játszani, hogy egy pillanatra belehelyezkedj az én szemszögembe.

Van két telefonod, mindkettő hozzá van csatolva a VR szemüveghez, mint irányító. Ha az utoljára használt készülékről letörlöd a Vive appot, mi fog történni? 

A) A másik telefonnal folytatod az eszköz használatát.
B) A Flow Android alapú Recovery menüjében minden adatot törölnöd kell a készülékről, hogy újra használhasd.
C) Ki kell jelentkezned a szemüvegből és vissza.
D) Aktiválnod kell a másik telefonon a kontrollert.     

A helyes válasz a B), force shut down módban ki kell kapcsolnod a szemüveget, tehát 12 másodpercig a kikapcsoló gombra kell támaszkodnod, aztán mielőtt elindulna, a hangerő le és a bekapcsoló gombot nyomva kell tartani. Ezután bekerülsz a csak bal szemmel látható, alig olvasható Android Recovery menübe, ahol ki kell választanod a Wipe all data / Factory Reset parancsot és ismét használhatod a készüléket, ha újra bejelentkeztél azzal a készülékkel, amit használni akarsz. 

Nem viccelek, ez a hivatalos megoldás, „Ha elvesztetted a telefonodat, vagy törölted a VIVE applikációt, továbbra is elvégezheted a Vive Flow gyári visszaállítását a Vive Flow hardvergombjainak a használatával.” Természetesen szerettem volna elkerülni ezt, ezért gyorsan visszatelepítettem a Xiaomira a Vive appot, be is jelentkeztem, de így már nem találták meg egymást a szemüveggel, mivel gondolom más azonosítót kapott a készülékem, ezért csak így és ilyen módon lehetett ezt megoldani. 

A user experience, avagy a felhasználói élmény további csodákat rejt. Másnap, hogy kézhez vettem, érkezett egy frissítés a készülékhez. Na mondom, ez jó, biztos javul. Az, hogy azóta nem működik a videó felvétel, az egy dolog. Megesik, hogy egy alapvető funkció fél évvel a megjelenés után használhatatlan. De az, hogy nem működik a frissítés, csak akkor, ha fejeden van a a szemcsi, az már tényleg a fizikai kínzással felérő kategória.

Megveszed a szemüveget, kapod a frissítéseket és a fejeden kell lennie mindig, és várnod, hogy a rohadt lassan vánszorgó csík átérjen balról-jobbra. De mivel ez VR, ez azt jelenti, hogy nem tudsz semmit csinálni. Kényszerített módon arra vagy kárhoztatva, hogy a semmit bámuld, ahogy megy előre perceken vagy tízperceken át a csík. Ez olyan, mintha egy sötét fürdőszobába bezárnának, nem látnál semmit, csak előtted a pislákoló tükörben menne a telepítési csík. Nem tudsz közben mobilozni, nem tudsz közben kaját csinálni, nem tudsz közben semmit tenni, csak állsz bambán és nézed, ahogy a százalékok vánszorognak és nem történik semmi. Ez az igazi flow élmény!

Ez gyárilag van ilyen elmés módon megoldva, a készülék ugyanis a tapasztalataim alapján lényegében hibernálja magát, ha nincs a fejeden, szóval bármilyen appot vagy programot telepítenél, mindig a fejeden kell legyen. Gondolom ez azért lett így kitalálva, hogy ne húzd le véletlenül az áramforrásról például frissítés közben. Ilyen szempontból érthető a konstrukció, de ez így tényleg a mentális egészség rovására megy. 

Audió. Ha megnézitek a fent először linkelt promóciós videót, akkor az „immersive spatial audio” ígéretét láthatjátok, és közben szinte már érzitek is, hogy mennyire simogatja a készülék a dobhártyátokat. Amikor felvettem a szemüveget és először meghallottam, nekem ez a videó jutott eszembe a hangzásról: 

Igen, ennyire rossz. Mintha egy dobozba tennél egy másik dobozt és abból hallgatnád a dolgokat. Netflixezni így akkora élmény, mint józanul a tajrészeg nótást hallgatni egy falusi partiban. Ha mégis szeretnéd hallgatni az ASMR anyagokat, akkor úgyis fel fog pörögni annyira az aktív hűtést garantáló ventilátor, hogy nem fogod rendesen hallani a csodás audiovizuális élményt. Nem mintha lenne ilyen, de így azért biztosra megy a Flow. 

Bocsánat, de újra szóba kell hoznom, ugyanis nem bírok elmenni a távirányítós telefon dolog mellett, mert annyira életképtelen koncepció és annyi baj van vele. Miközben a fejemen volt a készülék, éppen appokat teszteltem. Nincs sok, egy kopár temető az egész, de pár azért letölthető rá. Természetesen, abból a párból is több olyan, ami eredetileg nem a Flow-ra készült, hanem Focusra, csak ráerőltették, hogy „jó lesz az’ a parasztoknak” és láss csodát, nem jó.

Mivel a kontroller térben nem mozog, ezért több programban a gombokat se lehet vele elérni, csak akkor, ha odasétálsz vagy ráhajolsz. Most képzeld el, hogy meditálnál és fel kell állnod sétálni, hogy megnyomj egy gombot, majd ülhetsz vissza a helyedre. Ennyire vacak az egész. 

Na de. Az ember vaktában nyomogatja a készüléket és a képernyő tetején megjelenik egy kis sáv, amivel ki lehet lépni ebből az agygörcs buta irányító módból. Miközben tapiztam a telómat, én véletlenül ki is léptem. Ilyenkor azt veszi észre az ember, hogy a telefon hisztizik, hogy nyomjam meg két ujjal a telefont, különben nem hajlandó szóba állni velem. A VR-ban semmit nem látsz, csak ezt, nincs jelzés arra vonatkozóan, hogy véletlen kiléptél, figyelj oda. Az ember pedig azt teszi, amire a cucc kéri, nyomogatja a kijelzőt. Nos, a vaktában tapizás közben sikeresen kijelentkeztem és töröltem a profilom. 

Három jól irányzott és véletlenszerű tapizás, és azonnal elvesztetted a mentéseidet, elvesztetted minden adatodat a készülékről, állíthatod be újra, és töltheted le ismét az appjaidat úgy, hogy bámulnod kell a lassú telepítést. Akkor adtam végleg fel a dolgot, amikor megint ilyen módon kijelentkeztem és ezzel a mozdulattal kikapcsoltam a kisegítő lehetőségeket. Utána hiába kapcsoltam be újra, nem reagált a Vive Flow többet a Samsung telefonra. Letörölhettem volna az appot, resetelhettem volna megint gyáriba vissza a készüléket, de mivel úriemberesen fogalmazva elegem lett, inkább el is kezdtem visszacsomagolni. 

A világ egyik legfejlettebb szórakoztató elektronikai eszközeiről beszélünk és csak ennyire futja 550 euróért? 

Hahó HTC vezérek, mikor veszitek már észre, hogy mikért könyörgünk évek óta? Itt vagyunk VR rajongók a világ számos országából, mibe kerülne nektek néha egy-egy teszt erejéig meghívni az influenszereket a gyárba, hogy még azelőtt ráüssenek a kezeitekre, mielőtt egy egész termékcsaládot halálsorra küldtök? Élvezitek így égetni a pénzt, pusztítani a környezetet és hulladékot gyártani, vagy mi a fene bajotok van?! 

Tudjátok miért működik az Oculus Quest? Mert még azok is szívesen játszanak és szórakoznak vele, akik készítik és akik tartalmakat készítenek rá! Egyszerűen jó a rendszer és olyan dolgok kerülnek bele, amire valóban szüksége lehet a felhasználónak, mert ezeket tesztelik és időben le is fejlesztik. Az ember bemegy a Lone Echoba játszani, lehet Zuckerberggel kerül egy csapatba, vagy ha Beat Saberezni támad kedvünk, akár John Carmackkal is találkozhatunk. 

Ti, a tajvani irodában viszont azt hiszitek, attól, hogy a marketingrészlegen kitalálják, hogy ez egy meditációra alkalmas eszköz, attól még az lesz? Tudom, hogy ti se használjátok arra, tudom, hogy eszetekbe se jut ez a hülyeség, mert ez a készülék alkalmatlan majdnem mindenre, akkor miért hiszitek, hogy másoknak ez működni fog, csak azért, mert belemagyarázzátok? Miért gondoljátok, hogy egy ilyen nehezen adaptálható technológiát egy ilyen zsigerileg elcseszett, mobiltelefonos agyreszelő irányítással bárki elő fog venni, sőt, még véletlenül ajánlani is akarná másnak? 

Persze, most bejelentették, hogy jön hozzá a 3DOF kontroller - nagyszerű, de minek?! 550 euró a készülék, ki fogja még az a túlárazott vackot is megvenni tőletek? Miért nem fért bele az a 3 eurós gyártási költségen előállítható bügybürütty az eredeti csomagolásba? Ja, hogy le akartátok spórolni, mert tojtatok bele? Érthető... De ha már spórolni akartatok, a kézkövetés akkor is jöhetett volna. Miért csak később jön? Miért nem volt már itt megjelenésre? Ha meg nem tudtok egyszerre háromféle szemüveget menedzselni és a cash flow-ban kezelni, akkor mi a láma popójáért csináltok három szemüveget egyszerre? 

Mondanám, hogy dühös vagyok, de nem most vagyok dühös. Akkor voltam dühös, amikor rájöttem, hogy mit kaptam a kezembe. Igazából most kerültem igazán flow élménybe, hogy végre leírhattam mennyire utálom ezt a vackot, az elvet, hogy ez így piacra kerülhetett és ezzel gúnyolják, hátráltatják a VR szemüvegek fejlődését és globális elismertségét. 

Mi lesz a következő VR headset? Amibe bele kell rakni a telefont? Avval fognak ezután spórolni? Jaj, nem akarok ötleteket adni, ezt inkább felejtsük is el.