1. oldal
2015 januárja valószínűleg a felújítások hónapjaként vonul majd be a videojátékok történelmébe. A borzongani vágyók a Resident Evilelső, egyszer már átplasztikázott, ám most újabb kezelést kapó epizódjával hozhatják magukra a frászt. Az agytornát keresők Manny Calaveratörténetét játszhatják újra, vagy a január 29-én megjelent Fahrenheit kicsinosított verziójával tesztelhetik szellemi képességeiket. Az önjelölt hadvezérek pedig a Heroes of Might and Magic harmadik részének HD változatában bizonyíthatják be, hogy tényleg értik a háború művészetének csínját-bínját.
Egy több mint másfél évtizede megjelent program esetében reális veszély, hogy hiába a feltupírozott grafika, játékmechanikája olyan szinten elavult az évek során, hogy az adott műfaj legfanatikusabb híveit kivéve senkit sem tud majd lekötni. Szerencsénkre azonban a mai napig tekintélyes rajongóbázissal bíró harmadik epizódon szinte semmit sem fogott a kor. Elég pár perc, és a TBS-ek nagy öregje épp úgy beszippant minket, mint a kilencvenes évek végén.
A programban két fő játékmód van. A kampányban hét hangulatos, és jól megírt küldetésen keresztül kapcsolódhatunk be Antagarich kontinensének zavaros mindennapjaiba. A történések középpontjában Erathia urának, Gryphonheart királynak a meggyilkolása, pontosabban, az ezt követő események állnak. Ha ezzel végeztünk, vagy nem foglalkoztat minket, akkor a scenario mód negyvennyolc térképen vívhatjuk meg életre-halálra szóló küzdelmeinket, akár más játékosok ellen is, a hotseat, vagy online multiplayer lehetőségét választva.
Feladataink ugyancsak változatosak. A megszokottnak mondható „ölj meg mindenkit” győzelmi kritériumon kívül néha fontos épületeket vagy városokat kell elfoglalnunk, de esetenként egy adott tárgy birtoklásával is biztosíthatjuk győzelmünket.
Bármelyik játékmód mellett is tegyük le a voksunkat, nem lesz könnyű dolgunk. Valósággal bele fogunk fulladni a lehetőségek óceánjába. Nyolc, eltérő erősségekkel, gyengeségekkel, épületekkel és egységekkel rendelkező frakció közül válogathatunk. Ráadásul, kezdőkarakterünket érdekcsoportonként tizenhat, különleges képességekkel bíró hős közül választhatjuk ki. A héroszok négy fő tulajdonsággal bírnak, huszonnyolc képzettségben fejlődhetnek, és ezek mellett akad valamiféle specialitásuk is, így ahogy módunk nyílik rá, érdemes minél többet felfogadnunk.
Ahogy az a leírás alapján sejthető, már az is beletelik pár napba, hogy megtaláljuk a leginkább szájunk íze szerinti összeállítást, amennyiben pedig valódi mestereivé akarunk válni a játéknak, aligha marad mellette másra is időnk.
Ám, hiába ismerjük töviről hegyire az egyes csoportosulások erősségeit és gyengeségeit, ha nem tudunk gyorsan reagálni a mindig változó körülményekre, elvesztünk. Kalandjaink során ugyanis döntési helyzetek tucatjaival találjuk magunkat szemben, és mivel senki sem fogja a kezünk, csak magunkra számíthatunk. Az olcsóbb, gyorsabban termelődő egységekre fókuszáljunk? Esetleg inkább a minőségre menjünk rá, és kevesebb, de jobban képzett emberre költsük nehezen megszerzett aranyainkat? Vajon az adott szituációban azzal járunk-e jobban, ha csapataink a várainkban állomásoznak, és azok védelmével foglalkoznak, mi pedig kisebb seregekkel, a harcot kerülve erőforrásokra vadászunk? Netán az hozza el a diadalt, ha mindenkit csatasorba állítva teljes körű offenzívába kezdünk, azt kockáztatva, hogy felaprítják védtelenül maradt erődjeinket, és ha elbukunk, minden odavész? Belemenjünk-e egy szinte biztosan komoly véráldozatot jelentő ütközetbe, ami a legjobb esetben is elkerülhetetlenül felmorzsolja seregünk javát, ellenben, ha győzünk, egy ritka és értékes ereklye lesz a jutalmunk? Olyan kérdések ezek, amikre a tetteink felelnek majd.
Nincs jó, vagy rossz válasz, csak hatékony, és bukást hozó. Ha nyerünk, a döntéseink minket igazolnak majd, de ha seregünket szétverik, senkinek sem tehetünk szemrehányást, hiszen mi okoztuk a katasztrófát. Mivel az igen hangulatos és addiktív játék nem méri könnyen a sikert, minden olyan alkalomnak őszintén fogunk örülni, amikor mi kerekedünk felül. Ha pedig kikapunk, aligha fogunk addig nyugodni, míg össze nem hozunk egy, az előzőnél jobban hasznosítható haditervet.
2. oldal
A korábban olvasottak alapján egyértelműnek tűnne a pozitív verdikt. Azonban egy súlyos probléma miatt a helyzet távolról sem olyan rózsás, mint hinnénk. Hiszen a játék egy újra-kiadás, és az ilyeneknek véleményem szerint csak akkor van létjogosultságuk, ha az új grafikával, vagy akár különböző extrákkal jelentősen javítanak a játékélményen, vagy ha a fejlődés nem annyira látványos, akkor legalább az ár legyen rendkívül baráti.
Cikkünk tárgyánál viszont egyik feltétel sem teljesül. A kétségkívül kipofozott látványvilág annyival nem néz ki szebben, hogy leesne tőle az állunk, és érdemben vajmi keveset ad hozzá az összképhez. Ennél is fájóbb viszont, hogy a kapott tartalom nincs arányban az árral, mert a tizenöt euróba kerülő HD-variáns csak és kizárólag az alapjátékot tartalmazza, a két kiegészítőt nem. Mindeközben a Good Old Gamesen közel fele ennyiért megkaphatjukaz alapjáték mellett az Armageddon's Blade-et, és a Shadow of Deathet is.
Mivel ezek érdemben emelték az alapprogram amúgy is magas színvonalát, sőt, az AB-ben lévő random-pályagenerátor lényegében végtelenné tette annak élettartamát, hiányuk rendkívül fájó. Térképszerkesztő szerencsére van a játékhoz, de azzal meglehetősen macerás összehozni egy valóban élvezhető pályát, úgyhogy csak abban reménykedhetünk, hogy az internet népe majd ráugrik a témára, és tele leszünk letölthető pályákkal.
A hivatalos magyarázat szerint egyébként azért nem játszhatunk a kiegészítőkkel, mert azok forráskódjai elvesztek, és a Ubisoft soha nem is birtokolta őket. Hogy ez mennyire hihető két, milliós bevételt hozó sikerjáték esetében, abba inkább ne menjünk bele, de személy szerint nagyon remélem, hogy tényleg ez a helyzet. Mert ezek után undorító húzás lenne, ha valaki padlássöprögetés közben „véletlenül” mégiscsak rábukkanna az „elveszett” kódsorokra, majd pár hónappal később jönnének a borsos áron kínált DLC-k. Ez alighanem újabb szöget verne a 2014-es évben hibát hibára halmozó, még a Tetrist is elrontó cég renoméjának koporsójába.
A Heroes of Might and Magic 3 HD megvétele mellett tehát a dolgok jelenlegi állása szerint túl sok érv nem szól. Rossznak nem rossz, ellenben felesleges, mert aligha akad bárki is, aki egy stratégiai játék esetén a kicsivel szebb látványt részesítené előnyben a több száz órányi szórakozást nyújtó extra tartalom helyett. Egyedül azért nem kap alacsonyabb pontszámot mert a 3DO alkotása az expanziók nélkül is az egyik legélvezetesebb körökre osztott stratégiai cím, és méltánytalan lenne rosszabb osztályzatot adni neki.
Amennyiben a Ubisoftnál végül arra jutnak, hogy jelképes áron, vagy netán ingyen kínálják majd az esetlegesen megkerült kiegészítőket, az értékeléshez további négy pont adható hozzá. Addig viszont mindenki jobban jár, ha inkább a GOG-ról letölthető, a grafikát leszámítva minden területen többet nyújtó teljes kiadást veszi meg. Amivel egyébként egy kis ügyeskedésárán szintén lehet online játszani.
Értékelés: 5/10
Tesztplatform: PC
Platormok: PC, iOS, Android
u.i.: Mivel táblagépekre eddig nem volt rendesen működő Heroes III, ezért azoknál egy kicsit más lenne az ítélet. A sorozat rajongóinak nosztalgiázásból érdemes lehet beruházni rá. Ha valakinek van tapasztalata a táblás változattal, kérjük, ossza meg velünk a fórumon.
