Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Grim Fandango Remastered – Valóban klasszikus?

  • Dátum | 2015.01.29 08:01
  • Szerző | Freelancer
  • Csoport | JÁTÉK

Bár nagyszerű alkotásból szerencsénkre bőven akad annyi, hogy mindenki megtalálhassa valamennyi művészeti ágban a maga kedvenceit, a jelképpé vagy fogalommá nemesedett remekművek igen ritkák. Különösen igaz ez a videojátékokra, hiszen a szcéna mindössze negyvenkét éves múltra tekint vissza.

Bár a kicsivel több, mint négy évtized alatt több ezer program ajándékozta meg feledhetetlen órákkal a felhasználókat, az ilyen vagy olyan okból valóban fontos, és jelentős címek listája kényelmesen elférne egy A4-es papírlapon, és még csak apró betűvel sem kellene szednünk őket. Kevés nagyobb tragédia érhet tehát egy a zsenialitás határán mozgó, de azt át nem lépő játékot annál, mint hogy rosszkor jelenik meg, és egy a maga kategóriájában abszolút elsőnek nevezhető mestermű árnyékában kell megküzdenie az elismerésért.

Ennél már csak az nagyobb csapás, ha a körülmények szerencsétlen összejátszása miatt egy olyan cím kallódik el, ami kiadása első pillanatától fogva megérdemelte volna, hogy klasszikusként tiszteljék. Ez, amilyen ritka, olyan szomorú esemény.

A LucasArts utolsó, nem folytatás kalandjátéka, az azték és a mexikói kultúrát a film noirral és az Art Deco stílussal ötvöző Grim Fandango balszerencséjére 1998. október 30-án került a boltok polcaira, kilenc nappal az egy új korszak eljövetelét jelentő Half-Life előtt, így sorsa nem lehetett kérdéses. A kalandjátékok korszaka ezzel a sajnálatos bukással köszönt le.


Ugyan a sajtó imádta az egyedi látványvilágú film noir paródiát, és valóságos díjesővel halmozta el, valamint majdnem teljes volt az egyetértés a szakma képviselői között, hogy minden idők legjobb kalandjátékával állnak szemben, a vásárlóközönség már közel sem volt ilyen lelkes.

A játékosok pörgést akartak és nyers akciót, nem pedig szellemes párbeszédeket, és elgondolkoztató fejtörőket, így a Grim Fandangoból rendkívül kevés példány fogyott.

Bár a LucasArts illetékesei mindvégig azt nyilatkozták, hogy elégedettek a számokkal, ennek ellentmond, hogy ezt követően már csak a cég legnépszerűbb sorozatának, a Monkey Islandnek egy epizódját adták ki, majd végleg szakítottak a műfajjal. Holott, pár évvel korábban még a Sam&Max és a Full Throttle folytatásait is piacra tervezték dobni.

Az évek során, ahogy kissé lecsillapodott az FPS-láz, egyre többen fedezték fel maguknak a „legjobb játékok, amikkel senki sem játszott” listákon bérelt hellyel bíró címet. Így az nem hogy nem kopott ki a köztudatból, de egyenesen a point and click kalandjátékok letűnt érájának szimbóluma lett.

Így nem csoda, hogy amikor a játék írója és rendezője, Tim Schafer bejelentette, hogy cége, a Double Fine Productions a játék javított grafikájú, irányítású és hangzásvilágú változatán dolgozik, a hír nem hagyta hidegen a kalandjátékrajongókat.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 12.
    2015. 02. 03. 16:30
    mi köze van a Unchartednek a kalandjátékokhoz? Az inkább a Tomb Raider vonal tovább gondolása...

    A kalandjátékvonal köszöni szépen, az egész évtizedben jól volt, csak rá kellett döbbenniük a készítőnek, hogy nem lehet olyan játékokat nagy budget-vel készíteni, ami az értelmetlen fejtörőkkel elidegeníti a vásárlókat.

    A baj az, hogy a klasszikusok játékmenete is hihetetlen merev, a fejtörők pedig gyakran nem logikát igényelnek, sokkal inkább a játék abszurd gondolatvilágának a felfedezését....


  • 11.
    2015. 01. 30. 23:19
    Persze, nem volt egy konkrét emberke aki az órájára nézett és azt mondta: na, itt a szilveszter, vége egy korszaknak

    Inkább szimbolikus a dátum. Ahogy a cikkben is szerepel, akkoriban már 1-2 éve mondogatták, hogy a kalandjáték halott, aztán ahogy közeledett 2000 (meg a jó öreg Y2K pánik) gondolom megfelelő határvonalnak tűnt. Főleg, hogy abban az évben húzta le a rolót az Sierra meg a LukasArc, a két nagy öreg, hogy utána már csak a kiadással foglalkozzanak...

    Aztán év végén kijött a TLJ ("a love-letter to the genre", utána meg, már 2000-ben az utolsó LucasArts fejlesztette Monkey (esetlen irányítás, nem is point&click, 3D-s cucc a Grim Fandango motorjával, ügyességi részekkel, stb. Messze a leggyengébb LucasArts kaland) és tisztán látszott a kettő közötti különbség, hogy a TLJ-vel véget ért a klasszikus point&click korszak...

    Vagy legalábbis szerintem ezért szokták ott meghúzni a vonalat. Vagy nem.
  • 10.
    2015. 01. 30. 13:31
    Sosem volt "lezárás".
    Elhalásról beszélhetünk... annak pontos idejét pedig senki sem tudja és nem is tudhatja.
  • 9.
    2015. 01. 29. 18:14
    Nem saját vélemény, én is csak olvastam valahol csak azért maradt meg, mert egyrész nagy TLJ rajongó vagyok, másrészt meg nagyjából egyetértek vele.

    A Syberia már a következő korszak felvezetője, nagyjából onnan indult a kalandjátékok zuhanása... persze a kezdőpont viszonylag magasan volt, szóval a Syberia nem rossz játék (sőt, még a Fahrenheit se, ami a QTE-t behozta, meg később a Dreamfall is kifejezetten jó volt, leszámítva a kötelező harci részeket). Viszont nagyjából onnan indult a nagyjából lineáris, mozi-irányba araszoló játékok sora, ami végül az Uncharted / Last of Us szerű "játékokhoz" vezetett - mármint nem is igazán játék, csak egy mozi, QTE és lövölde részekkel megszakítva néha. Változtatni semmit nem tudsz, gondolkodni nem nagyon kell, stb. Akció-kaland papíron, de inkább akció+mozizás

    Ic GK3 felvetésére pedig, azért a TLJ a korszakzáró játék, mert egyszerűen az jelent meg később GK3 asszem ősz, TLJ meg az év végén.
  • 8.
    2015. 01. 29. 17:39
    Annyira nem vagyok otthon a kalandjáték témában, de ha TLJ igen, akkor a Siberia miért nem?
  • 7.
    2015. 01. 29. 16:36
    szerkeszteni meg nem lehet...
    Azt még hozzáraknám, hogy a Zak meg a Monkey is tömve van utalásokkal meg odaszúrásokkal, csak ez akkor, 90 környékén még nem nagyon tűnt fel, háttérismeretek híján... kalózos sub-genre? Az meg mi?

    Aztán eltelt pár év, jött a net, 94 környékén a web (tudom, 93, de én már csak ilyen későn ébredő emberke voltam), több lett a háttérismeret filmekről, műfajokról, és talán ezért látszott úgy, hogy kicsit erőltetett az S&M (hö hö) meg a FT: A Grim Fandango ebből a szempontból kicsit jobb, a csontváz körítés rendesen feldobja a mókát.

    Viszont addigra a korábbi cuccok már klasszik/kult státuszba kerültek, így ott már nem zavart a dolog
  • 6.
    2015. 01. 29. 16:15
    "de akkor sem fejtetted ki, hogy szerinted miért, érdekelne"

    Jó kérdés, szerintem főleg a nosztalgia-faktor (és most, hogy jobban végigrágtam magamban, még a jelzőket is kivenném, nem "messze jobbak", csak simán jobbak a korábbiak)

    Talán mert az volt a műfaj fénykora, és nem csak Lucas oldalról, a Sierra is pörgött ezerrel, stb. Nekem a Sam&Max volt az első, ahol azt éreztem, gyengébb, mint az előző játékok. Nagyon jó poénok voltak benne, de sokszor érződött, hogy az utalások, kikacsintások vannak az előtérben. Mintha megfordult volna az irány, korábban a játék volt az alap, az odaszúrások meg a bónusz, itt a paródia volt jobban az előtérben, és ez nekem kicsit lehúzta.

    Schafer pedig ezt az irányt vitte tovább mind az FT és a DF (de a későbbi kalandjai) esetében is, a játék elsősorban egy kiválasztott genre kifigurázása / csipkedése, és csak ennek a keretein belül van a sztori. Ettől még jó játékok, csak nekem a régebbiek jobban bejönnek, és többször veszem elő őket (őszintén, a Full Throttle-t talán ha egyszer játszottam újra az elmúlt 10 évben...)

    Ebben az időben volt még Lucas-éknál a Dig, na, az egy érdekes valami. Nem volt rossz, de kiemelkedő sem. Viszont teljesen szembement a korábbiakkal (kevés humor, sok durva fejtörő, sötétebb sztori), és ez pozitív.
  • 5.
    2015. 01. 29. 14:52
    Hát nem tudom, de szerintem Roper Klacks tornyában elég komplett feladványok voltak azért, alkalmasint sokkal facsartabb logikájúak/ügyességet igénylőak, mint például a Grim Fandango-ban. Nekem abszolút ízig-vérig Point&Click játék a TLJ, inkább arról lehet szó, hogy nem a LucasArts-os mentalitás, érzésvilág, logika érvényesül benne, mert a norvégoknak azért picit máshogy kattog az agya (hiába ők is a LucasArts-os klasszikusokon nőttek fel), ezért érezheted talán "másnak" a klasszikusokhoz képest.
  • 4.
    2015. 01. 29. 14:44
    Már az előző hírnél is feltűnt, hogy írtad, de akkor sem fejtetted ki, hogy szerinted miért, érdekelne.
    TLJ-vel meg egyetértek, bárcsak már elkezdenék csinálni a TLJ: Home-ot, mert Dreamfall ide vagy oda, az azért valahogy nem ugyanaz, persze nem is ugyanannak a közönségnek szánják.
  • 3.
    2015. 01. 29. 11:30
    A the longest journey-t nem sorolnám klasszikus point&click kalandjátéknak. A logikai feladványok a tényleges tevőlegesség, ami az ilyen játékok jellegzetessége, elég kis szerepet játszott benne szerintem.
    Ott a lényeg sokkal inkább a történetmesélésen volt.
    Ne érts félre, minden point&clicknek ez a lényege, de a the longest journey valahogy mégis más volt. Nekem nagyon tetszett, bár néhol mintha kissé elnagyolt lett volna. Mintha párszor nem fért volna bele a tényleges történet összekapcsolás. Ha meg már 1999 akkor Gabriel Knight 3 inkább.
    Bár ott szerintem pár helyen túl erős lett a feladvány benne, amit az akkor rendelkezésre álló eszközökkel írtó nehéz volt megoldani. (A térképes feladvány pl.)
    A Grim fandango meg egy igazi gyöngyszem volt. Sajnos viszont ugye nem nyomtak belőle eleget, és beszerezhetetlen volt, viszont a legeltaláltabb volt a maga nemében az összes point&click játék közül.
    Vagyis ami a maga nemében a Monkey Island volt a kalózparódiával, vagy a Sam&max, vagy a The day of the tentacle, az volt a Grim Fandango a film noire stílusban. Gyöngyszem és maga a tökély, annyira eltalálták a hangulatot, a zenét a szinkront. Ha lesz egy kis pénzem megveszem. A régi cd-k sajnos már nem működnek (Pedig a lóversenyes számok még fel is voltak írva a tokra)
  • 2.
    2015. 01. 29. 10:46
    Jöhetne a Full Throttle is ilyen revamped verzióban.
  • 1.
    2015. 01. 29. 09:40
    Jó kis játék a Grim Fandango, bár ahogy a korábbi LucasArts összefoglaló alá is írtam, a korai Scumm-játékok messze jobbak. Ez persze nem von le semmit a GF érdemeiből, én is rácsaptam a Remastered verzióra, már csak jelzésként is, hogy jöhet a többi is (főleg a Zak kéne, mert nincs belőle működő példányom csak C64 emu alatt). Jó lett a review is, a végével egyetértek, aki még nem játszotta, annak jó vétel, akinek megvan régről az talán várjon az első sale-ig (bár a javított irányítás még nekik is megérheti azt a 3 ezrest)

    Amire viszont reagálni akartam, "A kalandjátékok korszaka ezzel a sajnálatos bukással köszönt le." Háát... nem. A point&click kalandjátékok lezárása - ráadásul méltó lezárása, talán az egyik legjobban megírt game a korszakból - 1999, The Longest Journey.