Ezt az úgynevezett bétafeszültségű energiacellát félvezőtőkből építették fel, energiaforrásként pedig radioizotópokat használtak hozzá. Lebomlása során ez az anyag ugyanis béta-részecskéket bocsát ki magából, amit aztán elektromos áramként hasznosíthatunk. És félreértés ne essék, szó sincs itt nukleáris folyamatokról, fisszióról, fúzióról, vagy kémiai folyamatokról. Ez nem radioaktív, és veszélyes hulladék sem lesz belőle.
A technika lényege röviden: a lebomló izotópból felszabaduló elektronok egy kölcsönhatás révén feszültséget - felhasználható elektromos áramot - gerjesztenek a félvezetőkben, némileg hasonlóan a napenergiacellák működési elvéhez. A hagyományos, lítium-ion akkumulátorokkal szemben ez a reakció teljesen "hideg", így bármilyen elektromos eszköz hőtermelése is nagyban csökkenthető általa. A hosszú élettartam pedig annak köszönhető, hogy a folyamat részét képező neutron-proton lebomlás a világ legsűrűbb energiaforrása.
Fontos előnye a technikának az is, hogy amikor ezek az akkumulátorok végül valóban kimerülnek, akkor is teljes mértékben környezetkímélőek, semlegesek és nem is mérgezőek. Ha minden a tervek szerint halad, 2-3 éven belül boltokba kerülhetnek az első példányaik.
