Aki nem szereti a nyarat, az még nem biztos, hogy odáig van a télért. Egy 70 évnyi brit slágerlistát vizsgáló tanulmány megállapította, hogy az intenzív és pozitív érzelmeket keltő, népszerű dalok általában melegebb időjárással és kevesebb csapadékkal társulnak, míg az alacsony intenzitású és negatív érzelmeket előhívó zene nem áll olyan közvetlen kapcsolatban az időjárással, vagyis szomorkodni, keserédes nosztalgiázni bármilyen időben hajlamosak vagyunk. Megfigyelések és anekdotikus történetek utalnak arra a jelenségre is, hogy dalszerzők és zeneszerzők is lehetséges, hogy bizonyos időjárási események, történések hatására írtak műveket, mint például a Beatles „Here Comes The Sun” című száma, de azért szerencsére a The Weather Girls „It’s Raining Men” mögött nem hurrikán vagy tömegkatasztrófa áll.

Talán a Hellsingernél volt már hasonló – bár nem ennyire erre épített próbálkozás –  hogy a zene valami több legyen, mint hangulat és ritmusalap. A Fresh Tracks zeneszámai aktív alakítói a játékmenetnek és a történetnek is, amivel közben megismerkedhetünk A dalok nemcsak ritmust adnak a lecsúszásoknak, hanem konkrét mechanikákat, képességeket és sztorielemeket is hordoznak – a választott szám szó szerint meghatározza, hogyan játszunk és milyen történetet élünk át. A műfaji sokszínűség – a poptól a metalon át a rapig és a musicalig – lehetőséget ad arra, hogy minden játékos megtalálja a saját "tempóját", és ez a személyes ritmusélmény válik a játék identitásává.

Üdítő élmény egy nyugisabb popzene után metálra vérengzeni, majd kíváncsiságból átmenni egy musicalbe, ami a teatralitás és a maga „epic” hangzásvilágával igazán magával ragadó élményt ad. Vagyis itt nem csak az a kérdés, hogy jól időzítünk-e, hanem az is, hogy melyik dal világát választjuk, és ezzel milyen utat nyitunk meg magunk előtt. Ez a szokatlan zenei mélység emeli ki a Fresh Tracks-et a klasszikus ritmusjátékok közül, és teszi valóban emlékezetessé minden egyes nekifutást (csúszást).

Kevesen tudják, hogy a roguelike műfaj nevét egy 1980-ban kiadott Rogue nevű játék ihlette és az abban az időszakban kedvelt Hack, Moria, és Angband játékokat is belevéve, az egyező stílusjegyek és jellegek összesítésével született meg a szó egy Usenet beszélgetős csoportban. A Fresh Tracks mindezt egy síelésalapú metaforán keresztül értelmezi újra. Itt nem egy sötét kazamatában haladunk előre, hanem egy havas hegyoldalon csúszunk lefelé, miközben döntéseink – például, hogy melyik Mythicet visszük magunkkal, milyen dalokat választunk, milyen útvonalakon haladunk – folyamatosan formálják a játékteret és a karakterünk történetét.

A Mythicek a világ istenei, de nem csupán mechanikai segítők, hanem személyiségekkel, háttérsztorival rendelkező entitások, akik párbeszédeken és zenéken keresztül tárják fel saját világukat és ezzel az újrajátszhatóságot is nagy mértékben megnövelik. A fejlődés viszont nem csak számokban mérhető, a zeneválasztás, a felszerelés és a „boonok” (szerepjátékokban buffok) kombinációja minden egyes menetet egyedivé alakít, mert más eszköztárral ugrunk neki – az adott pályát viszont azért nem generálja újra.

A ritmusjátékok között biztosan – és magasan – kiemelkedik a Beat Saber, aminek a játékmechanikái csak egy bizonyos pontig lettek volna képesek fenntartani a hypeot a fénykardos, ritmusra kaszabolással kapcsolatban. A berobbanáshoz ez is elég volt, azonban az azóta is sikeres játék két dolog miatt betonozta be magát: az egyik, hogy az userek is készíthettek pályákat, a másik pedig, hogy folyamatosan jönnek a ki a hivatalos zenepakkok. A Fresh Tracks 28 zenéje jó kiindulási alap, de már most hallani olyan hangokat, hogy sajnos kevés, repetitív, főként, ha egy zenestílusra vagyunk csak rágyógyulva. Vizuálisan is előfordul, hogy a játék egész egyszerűen túlzsúfolt és túlintenzív, és itt nem a sebességgel van a probléma, hanem hogy a legjobb szándékkal sem lehet belátni a pályát, vagyis megnehezíti a pontos időzítést, mert az utolsó pillanatban bukkannak fel olyan jelzések/iránymutatók, amikre nem lehet egyszerre és időben reagálni.

Ritmusjáték rajongóknak üdítő újdonság lehet a Fresh Tracks és ha ígéretet kapunk a dalok bővítéséről, biztos, hogy nem egyszeri „csúcstámadás” lesz csak a játékból. Aki pedig nem bánja, hogy egy kis északi mitológiával megszórt történetszálat is kap a zene és a ritmus mellé, az is nyugodtan vágjon bele, mert elég jól összefonódik – a már emlegetett Hellsingerhez hasonlóan – a történet és a zene, a végén pedig még az is kiderülhet, hogy mi vagyunk Északföld új hősei.