A 2008 óta létező Farming Simulator sorozat történetében a két évvel ezelőtt megjelent 17-es hozta el a fordulópontot, amely annyi újdonságot, finomítást és kényelmi funkciót tartalmazott a korábbi, csak kemény rajongói mag számára készült részekhez képest, hogy élvezhetővé tette a játékot azok számára is, akik addig nem érdeklődtek a műfaj iránt.

A növénytermesztés, állattenyésztés és fafeldolgozás rejtelmeibe bevezető széria legújabb része számos újdonságot kínál. A növénytermesztő rész a zabbal és a gyapottal bővült, a baromfik, sertések, szarvasmarhák és birkák mellett már tarthatunk lovakat is, sőt, lovagolhatunk is rajtuk. A sokak által várt John Deere munkagépek végre bekerültek a játékba, aminek ideje is volt, hiszen nem járja, hogy pont a legnagyobb világmárka maradjon ki. A játékmechanikát is kiegészítették pár újdonsággal: gazdasági épületeinket mi magunk is elhelyezhetjük a térképen, házunkban átaludhatjuk az éjszakát, földjeinken pedig olyan újabb nehézségekkel küzdhetünk meg, mint a gazok elszaporodása és az elsavasodás. Ja, és kutyánk is lehet.

A legfeltűnőbbek elsőre a grafika változásai. A pályák nagyobbak, részletesebben kidolgozottak, a textúrák is életszerűbbek lettek. Az égen vonuló felhők már változtatják az alakjukat, a növényzet reagál, ahogy áthaladunk rajta, a gabona szára meghajlik, madarak rebbennek fel előttünk, ahogy végigmegyünk a mezőkön. Az időjárás effektek is szebbek lettek, és összességében élettel telibb minden. A létrákon már felmászhatunk, és a tetőkön is lehet kalandozni, karakterünk testre szabásához is több lehetőség áll rendelkezésünkre. A vezetés még mindig árkádos, de már több hasznos opció áll rendelkezésünkre az irányítás finomításához, állítható például, hogy kormányzásnál milyen gyorsan álljanak vissza alaphelyzetbe a kerekek, és a különböző emelőkarok érzékenységét is szabályozhatjuk.

Szokás szerint két pályát kaptunk, melyek ezúttal már jóval nagyobbak, mint a régiek voltak: az egyik a festői német kisváros, a derékszögben kanyargó folyókkal körülvett Felsbrunn, a másik Ravenport, amely kellemes, délvidéki amerikai városka valahol a nyugati parton. Már mindkét pályán ügyeltek arra, hogy ne átlagos, unalmas, sablon külseje legyen mindennek, és igyekeztek érdekes látnivalókat is elhelyezni, melyek még részletesebben lettek kidolgozva. Jól néz ki a vízimalom a vízeséssel, a világítótoronynál kiállított bálnacsontváz, vagy a felújítás alatt álló templom a hatalmas kerttel és kerengővel Ravenportban, Felsbrunnben pedig jól mutat a dombtetőn lévő várrom, a szobor a főtéren, és szép a kilátás a környező hegyekre. A két kezdő farm hangulata teljesen eltérő, a földek és munkagépek mellé az amerikain málladozó festésű házat és egy kisebb roncstelepet kapunk a kezdéshez, míg a németen takaros kis épületekkel telerakott szépen rendezett területet.

A pályákon körbemenő vonatot ugyanúgy használhatjuk áruszállításra és közlekedésre, mint az előző részben. A forgalommal is rendben van minden, sokféle jármű közlekedik, és a pálya már elég nagy, hogy ne legyen feltűnő, hogy körbe-körbe mennek. A gyalogosokkal azonban furcsa dolgok történtek az amerikai pályán. A napsütötte tengerparton körbe-körbe mászkáló kosztümös, öltönyös nők és férfiak nagyon gyanúsak, biztos valami sötét kultusz titkos szertartására készülnek, de az is lehet, hogy már végre is hajtották, mert a város többi részén sehol sem volt egy teremtett lélek sem.

A teszt során a Faming Simulator 17-el is párhuzamosan játszottam, hogy könnyebben felidézzem vele kapcsolatos emlékeimet, és könnyebben össze tudjam hasonlítani a két játékot. Bár az új szebb grafikával, és számos újdonsággal rendelkezik, eleinte mégis azon kaptam magam, hogy inkább a régivel játszom. Hogy ennek mi az oka? Az újban minden pozitív újdonsághoz jár pár olyan bosszantó kis negatívum is, ami összességében lerontja a játékélményt. Míg az előző verzióban a Giants nagyon eltalálta, mik azok az elemek, amik érdekessé, kényelemesen használhatóvá és élvezetessé teszik a játékot, itt több téren is melléfogott. Vegyük sorra a különbségeket és a változásokat!

A menürendszer könnyebbek kezelhető lett, nem kell mindig az egész menüsort végiglapozni, ha el akarunk érni valamit, és a billentyűzetkiosztás beállításához sem kell otthagyni az aktuális játékot és kilépni a főmenübe. A térképek nagyobbak lettek, de kivették azt a funkciót, amivel bármelyik szántóföldre teleportálhattunk, már csak a fontosabb pontokra (bolt, benzinkút, áru leadó helyek stb., illetve saját járműveink) juthatunk el azonnal. A térképen lévő jelek és szövegek csak benagyítva látszanak, ami elég nagy öngól, tekintve, hogy pont az lenne a feladatuk, hogy bármit könnyen és gyorsan megtaláljunk. Szintén bosszantó, hogy a beállított szűrőket nem jegyzi meg a játék (bár ez valószínűleg csak egy bug sok közül).

A térképnél nincs járműlista sem, amelynek segítségével korábban gyorsan megtalálhattuk az elöl hagyott eszközeinket, és elrejtették azt a funkciót is, amivel felszerelésünket, gépeinket egyetlen mozdulattal leresetelhettük, ha beragadtak. Ha egy járművet meg akarunk találni, akkor apró színes pontokat kell keresgélnünk a térképen (amit, ahogy már említettük csak benagyítva lehet), és a resetet is ezekre kattintva kell végrehajtanunk.

A boltban megváltoztatták a termékek csoportosítását. A keresést segíti, hogy külön kategóriákba tették a munkagépeket, a hozzájuk csatolható különböző eszközöket, a raklapokat, és az épületeket, nem kell rögtön az első oldalon hosszas scrollozással tölteni az időnket, mint az előző részben. Kellemes újdonság az is, hogy lehetőségünk van gyártók szerint csoportosítani mindent. Az újonnan kialakított alkategóriák még könnyebbé teszik, hogy bármit megtaláljunk: a traktorokat például teljesítményük alapján külön szedték három kategóriába, így sokkal egyszerűbb áttekinteni a kínálatot. A vásárlásra szolgáló felületet is szépen megújították, a járműveket ugyanúgy kérhetjük egyedi felszereltséggel, mint eddig, de már lehetőségünk van 3D-ben is körbeforgatni és nézegetni összeállított műveinket. Munkagépből kb. annyi lehet, mint az előző részben, sok jármű maradt, néhány eltűnt, és lett pár újabb, a változás nem igazán látványos, egyetlen kivételtől eltekintve: bejött a legnagyobb világmárka, a John Deere, amit már sokan vártak és hiányoltak.

A játékot kifejezetten azzal reklámozták, hogy összeállíthatjuk saját farmunkat, ehhez képest nagyon kevés épület és díszítőelem kapható a boltban, és a legtöbbet már az előző részben is láthattuk. A díszek közül ráadásul érthetetlen módon még el is tűnt pár kisebb (pl. díszfák, piknikkunyhók). A silók és a víztorony új modelleket kaptak, de ezek kevésbé stílusosak, mint a 17-ben, sőt, kifejezetten ronda, ipari külsejük lett. Az amerikai pályán a díszítőelemként szolgáló gazdasági épületek meglehetősen lepukkantak. A németen megvásárolhatóak mutatósabbak, azokból viszont jóval kevesebb van. Simán meghagyhatták volna a régi modelleket is, és ha mindkét pályán válogathatnánk a másikon megvásárolható dolgok között is, máris nagyobbnak éreznénk a kínálatot, vagy legalábbis örülnénk, hogy van választási lehetőségünk.

Akadt még egy nagy problémánk az új, díszként szolgáló elemekkel. Ezek nagyrészt különböző gazdasági épületek, de valódi funkciójuk nincs, foglalják a helyet, ennek ellenére napi fenntartási költséget von le értük a játék, amire nem árt odafigyelni. Ha veszünk egy istállót, amiben semmiféle állatot nem lehet tartani, az napi 80 eurónkba fog fájni. A nem funkcionális szénatároló napi fenntartási költsége 60 €, a valóban működőé, amibe ténylegesen be is pakoltunk napi 40 €. Vehetünk még díszlet garázst (25 €/nap), kamu pajtát (20€/nap), mű raktárépületet (50 €/nap), aztán csodálkozhatunk, hová folyik el a bevételünk. A 200 eurós homokvár legalább nem kér napi 5 eurós fenntartási költséget, de az árát nem igazán értettük. A 2500 eurós kutyaházra is ugyanúgy felvontuk a szemöldökünket, mint a 17-ben, amikor megláttuk, és csak az vigasztalt, hogy ebben a részben legalább kutya is járt hozzá (a CoD: Ghosts szelleme még mindig kísért).

A kutya egyébként jópofa, de sokat ne várjunk tőle. Lehet etetni, simogatni, de nem tud velünk jönni, és fütyül a luxus kutyaház alapfelszereltségéhez tartozó eldobható labdára is (ami egyébként a harmadik eldobás után kipiszkálhatatlanul beszorult a kutyaház alá).

Sajnos volt pár még pár fontosabb, funkcióval ellátott dolog is, ami eltűnt a bolt kínálatából, nemcsak a változatosságot, de a játékban rejlő lehetőségeket is csökkentve ezzel. Nincs már méhkaptár, üvegház, nem találtunk szélerőművet és napkollektort sem. Az előző részben mindhárom passzív bevételi forrást biztosított.

A valódi, használható épületek fenntartási költségei viszont összességében csökkentek, a járművek napi fenntartása, amit akkor is fizetnünk kellett, ha nem csináltunk semmit pedig teljesen megszűnt. Az üzemanyagot, és a javítást persze továbbra is fizetnünk kell, de ezzel nincs is semmi probléma. Nem árt odafigyelni, hogy a nagyon leamortizálódott munkagépek teljesítménye csökkent, ez is egy olyan újdonság, ami életszerűbbé teszi a játékot.

Valóban felépíthetjük saját farmunkat, de egyrészt, ahogy már említettük túl kevés épület és tereptárgy áll rendelkezésre, másrészt a nagyobb tereptárgyak elhelyezése a térképen problémás. Az állattartásra szolgáló karámokból többféle méret közül választhatunk, de már a kisebbeket is nehéz lerakni. Ha belóg valamilyen tereptárgy, útban van egy fa, vagy nem teljesen egyenes a talaj, akkor a játék nem engedi, hogy letegyük. Hosszú percekig küzdöttünk a lovaknak készült kisebb karámmal, közben az építmény körvonalai olyan gyorsan váltogattak vörös és zöld szín között, mint egy bespeedezett szemafor. Nagyon nehéz volt kicentizni épp azt a pontot, ahol a játék végre engedett, és az örömünk így sem volt felhőtlen, az 50 000 eurós karám lerakásáért 200 000 eurót vont le, tereprendezés címen. Ennyi pénzért már egy kisebb vagy közepes telket vehettünk volna. A tereprendezésnek nevezett dolog a legtöbbször felesleges mértékben megemelte a talajt, ami nehezítette a karámok járművekkel való megközelítését. Az egymás mellé lerakott két karámunk között hatalmas árok keletkezett, amibe ha nem figyeltünk, könnyen beborultak, beszorultak a munkagépek. A nagy nehezen leimádkozott csirkeólunkat teleraktunk csirkékkel, elláttuk őket minden jóval, vártunk, hogy végre hasznot hozzanak, mire a játék kitalálta, hogy nincs hely, ahová letehetné a bedobozolt tojásokat. El kellett adnunk mindent, és elölről kezdeni az építkezést más helyen. Ezen a részen még van mit finomítani.

A küldetéseket kényelmesebben vehetjük fel, mint eddig, külön menüpont alatt összegyűjtve tekinthetjük meg az épp aktuálisakat. A kivitelezést viszont sokkal körülményesebbé tették: nem kapunk automatikusan eszközöket a helyszínen a feladathoz, saját, vagy bérelt munkagépeket kell használnunk, ami plusz logisztikai feladatot jelent. Önmagában ez nem lenne probléma, sőt, kifejezetten jó, hogy mi választhatjuk ki a szerintünk legmegfelelőbb gépet az adott feladathoz, de a legtöbbször az egész hercehurca egyszerűen nem éri meg a fáradtságot azért a pénzért, amit kapunk érte. Az új küldetések sokszor összetettebbek, mint a régiek voltak, többfajta munkagépet igényelnek, és akár saját, akár bérelt gépekkel dolgozunk, mindet egyesével a helyszínre kell szállítanunk. A nagyobb pályák miatt már elsőre sem túl izgalmas a lassú munkagépekkel végigdöcögni a fél városon. Az amerikai pályán ráadásul pont a bolt környékén a legkanyargósabbak és legkeskenyebbek az utak, kamionnal, nagyobb kombájnokkal nagyon könnyű beszorulni.

Az előző részben a legjobban fizető küldetésekhez sem kellett sokat dolgozni, és mindent megkaptunk a helyszínen hozzá. Például egy kisebb föld learatásával 22 000 eurót lehetett keresni, 15 perc munkával. Ebben a részben is elvállaltunk egy hasonlóan fizetési kategóriájú küldit. Ehhez el kellett vinni egy kombájnt és egy utánfutós traktort az egyik legnagyobb földhöz, le kellett aratni a gabonát, és több fordulóval elszállítani a megfelelő helyre. Mindez nem perceket, hanem órákat vett igénybe. Ha olyan küldését vállalunk el, mint pl. trágyázás, akkor a trágyát is magunknak kell megvennünk, és ha béreljük a gépeket akkor az is előfordulhat, hogy kevesebbet kapunk a küldetésért, mint amennyit ráköltöttünk.

Az előző játékban, főleg csóró, kezdő farmerként a küldetések jó kiindulópontot jelentettek a kezdő tőke összegyűjtéséhez. Nyilván egy kis finomhangolás és pár tapasz után játszhatóak lesznek majd a küldetések itt is, de addig más bevételi források után kell néznünk. Szerencsére akad bőven lehetőségünk, mint például a vadiúj lótartás és kiképzés.

A lovaglás volt az az újdonság, amire lovasként már felkészültem, hogy na majd jól megkritizálom, de kellemesen csalódtam. A lómodellek egész pofásan néznek ki, a lovaglás animációk pedig meglepően jók, külön odafigyeltek a ló és lovas mozgásának fontosabb részleteire. Négyféle jármódban mozoghatunk: lépés, ügetés, lassú és gyors vágta. A lovas a lóval harmóniában mozog mindegyikben, ügetés közben még ki is könnyít, nem odaragasztott bábuként ül a lovon, vagy pattog össze-vissza. Sajnos sok játékban láttam ilyet, még tripla A-s RPG-kben és MMO-kban is. Manapság már lassan annak is örülni tudok, ha egyáltalán jó helyre teszik a nyerget, nem a ló háta közepére, mint a gagyi, fröccsöntött gyerekjátékokon. Az FS 19-ben szerencsére ez is rendben van a lószerszámok, felszerelések is mind autentikusak. Ravenpotban van egy részletesen kidolgozott lovas központ, díjugratópályával, jártatógéppel, fedeles lovardával, körkarámmal, istállókkal, ezek is mind teljesen élethűek. A játékban már nemcsak szántóföldeket, hanem teljes telkeket is vásárolhatunk, épületestül, mindenestül, így ezt a pályát is megvásárolhatjuk. A lótartáshoz persze kell egy másik telket is vennünk, amire a karámot tesszük, mert az istálló ezen a telken csak díszlet, de a különböző lovas pályákon azért így is jól elszórakozhatunk (sőt, igazából meg se kell hozzá vennünk a lovasközpontot).

Ha nagyon kötözködni akarnék, akkor elmondhatnám, hogy akadnak kisebb-nagyobb bénaságok a lovas részben, pl. az ugrás animációja például egész vicces tud lenni, és szegény hátasok úgy tátognak, mintha lihegnének, vagy kapkodnák a levegőt (a ló csak az orrlukain keresztül tud levegőt venni, a száján nem, ha tátog, azt általában a lovas kezének durvasága okozza, és súlyos hibának számít). Ok, ok, /szőrszálhasogatás off.

A fentiek valószínűleg nem fogják zavarni a nem lovasokat (persze most, hogy megemlítettem, már lehet, hogy igen *gonosz kacaj*), az viszont mindenki számára bosszantó lehet, hogy a lovak hitboxa túl nagy, szűk helyeken nem férnek át, és könnyen fennakadnak a kerítéseken. Reméljük ezt majd javítják, és akkor felhőtlenül élvezhetjük a lovaglás minden percét ezeken a szép tájakon, mert összességében a lovas rész nagyon jó lett. Ha sikerült leimádkoznunk a karámot, és a pacik kaptak vizet, szénát, szalmát és zabot, már csak gyakorolnunk kell velük naponta pár percet, utána lepucolni őket, és néhány nap alatt megnövelhetjük értéküket. Egy paci a boltban 5000 euróba kerül, egy teljesen kiképzett lovat 50 000 euróért tudunk eladni. A lovaknak még nevet is adhatunk, vásárláskor kiválaszthatjuk a színűket is (ez utóbbit a többi állatnál is megtehetjük).

Az állatok tartása összességében nem sokat változott, ha sikerült a helyükre imádkoznunk a megfelelő karámokat, már csak a takarmányról, alomról és vízről kell gondoskodnunk, állataink ezt tejjel, tojással, gyapjúval hálálják meg, és szaporodnak is.

A fafeldolgozás is nagyjából a régi maradt, itt is csak kisebb változtatásokat eszközöltek. Sajnos ez a rész is még elég bugos, a fakivágás nehézségekbe ütközik (csak bizonyos magasságban lehet munkagéppel kivágni a fákat), és a fák felrakodása sem egyszerű. A rakodással egyébként is gondok vannak, az előző részben sem volt tökéletes, sajnos ezen a téren nem történt változás: a markolók túl könnyen elejtik a rakományt, az áruk levitálnak, és az új fizikának köszönhetően egyéb furcsaságokat is képesek produkál. Az alábbi videóban látható, hogy az utánfutóról leesett disznótáp annyira ráijeszt a traktorra, hogy az ijedtében megtanul kézen állni.

A mesterséges intelligencia is a régi formáját hozza. Ideális körülmények között jól végzi a dolgát, de az olyan bonyolult feladatokkal, mint pl. egy kisbála kikerülése, már nem tud mihez kezdeni (azt nem tudjuk, hány felest hajtott le előtte). A munkásokkal még mindig előfordul, hogy eltévednek és átmennek a szomszéd földre dolgozni, vagy ok nélkül lazán lelépnek a melóból (ennek realizmusára sem panaszkodhatunk). Ezen a téren nem történt változás, pedig erre is sokan számítottak.

A többjátékos mód fejlesztése jó irányba kezd haladni. Multiban már 16 játékos működhet együtt. Az adminnak már lehetősége van jogosultságokat adni a többi játékosnak pl. járművek, felszerelés, épületek, állatok vagy farm eladására, vételére, megadhatja, ki vehet fel küldetéseket, bérelhet munkaerőt, kirúghat és végleg ki is zárhat játékosokat. A játékosok együtt át tudják ugrani az éjszakát, ha megszavazzák. A többjátékos mód egész sokat fejlődött, de a stabil játékhoz most is dedikált szerverre van szükség. Aki dedikált szervert akar futtatni, és mellette játszani is szeretne, annak sajnos még mindig két példányban kell megvennie a játékot.

Végszó

A széria rengeteg változáson ment át az évek során, a legnagyobb ugrás a 15-ös és a 17-es részek között történt (a 15-öt anno 4/10-re értékeltük, a folytatásnak már 75%-ot adtunk). A nagyobb változtatások, amikbe a 19-nél belekezdtek a fejlesztők főként a motort érintik (grafika, fizika), de ezek valószínűleg csak a következő részre fognak annyira beérni, hogy látványosak és értékelhetőek legyenek.

A kemény rajongói mag számára hosszú volt ez a két év várakozás, többre számítottak, ezért a játék sokaknak okozott csalódást. Nem kerültek be a játékba olyan, sokak által kért részek, mint például a talaj fizika, vagy az évszakok (ezek megvalósításával a konkurencia már elkezdett foglalkozni). Nekem ezek nem feltétlenül hiányoztak, inkább az új részek (pl. lerakható épületek) kiforratlansága, és a bugok zavartak, illetve nem tetszett, hogy a legtöbb pozitív változtatás mellé negatívak is társultak, és kikerültek részek a játékból. A lovas részek viszont elnyerték a tetszésemet, és a grafika fejlődésével is elégedett voltam.

Az FS19 összességében nem rossz játék, de egyelőre az újdonságokkal együtt is kiforratlanabb és bugosabb, mint a 17 volt megjelenésekor. Akit érdekel a sorozat, de nem ismerte eddig, és szeretne belekezdeni, annak egyelőre inkább az előző részt tudjuk ajánlani. A széria nagy rajongóinak persze ez ne vegye el a kedvét, a fejlesztők és a modderek már javítják a hibákat.