Majdnem napra pontosan három éve, hogy az akkor még Facebook nevű cég megjelentette az Oculus Quest 2 szemüveget, ami elérhető áron hozta el a Covid-19 idején a VR-t a tömegek számára is.  

Az Xbox Series gépekkel hasonló eladással bíró, azóta Meta Quest 2-re átnevezett készülék viszont több konkurenst is kapott a nyakába, az egyik ilyen a Pico 4, ami bár erősebb és jobb képminőséggel bír, mint a Quest 2, megvannak a maga kis problémái. Időközben megjelent a Quest Pro készülék is, ami magas árával sose nyerte el a felhasználók tetszését, a mai napig nem is tudja senki sem ajánlani a megvásárlását még a Quest 2 ellenében sem, hacsak nem valami speciális munkafolyamathoz van rá az embernek szüksége. 

A Quest 2 az inflációnak hála először drágult, majd újra olcsósodott, ezzel nem segítette a Pico dolgát a terjedésben. A Covid lecsengése után ahogyan a teljes játékiparé, úgy a VR lendülete is csökkent, a techipart jellemző leépítések pedig a Metát sem kerülték el. 

A Meta több fronton is visszább vett a metaverzumos terveiből, több kísérleti projektet és hardvert is leállított, de a három fő kutatási területet, a mesterséges intelligenciát, a VR és az AR részlegeket nem érintette olyan súlyosan a rengeteg megszorítás. 

A Meta Quest 3 végül megérkezett közénk, ami bátrabb árazásával az olcsó Quest 2 mellett próbál érvényesülni. A Quest 2 továbbra is forgalomban marad és egy ideig nem is érkezhet olyan applikáció, ami kizárólagosan Quest 3-ra készül, vagyis egyelőre még érdemes lehet meggondolni az idei karácsonyra a közel százezer forinttal olcsóbb Q2 beszerzését is. A mai tesztünkben pedig megpróbáljuk körbejárni a témát, hogy megéri-e váltani az új VR szemüvegre, vagy érdemes maradni egy olcsóbb alternatívánál. 

A Quest 3 a Meta eddigi legkisebb dobozában kapott helyet. A dobozok méretezése jól mutatja, hogy mennyire szépen fejlődik a VR technológia, hiszen míg korábban hatalmas kiszerelésekben érkezett meg több kontroller, követő egység és a fejegység maga, addig mára a Metánál egy-egy kis kontroller és egy vékonyka szemüveg az, ami a helyet foglalja. 

Ha kivesszük a készüléket, akkor minden korábbi Meta megoldásnál hamarabb üzembe is állíthatjuk. Felvesszük a fejünkre, kivesszük a kontrollerből az elemeknél elhelyezett fecnit, ami után működni is fog, a vezérlő. Ha azok bekapcsoltak, pillanatokon belül kérni fogja a Wi-Fi hozzáférést, ami után a telefonos Meta Quest appunkkal összekapcsolva már be is jelentkezhetünk a korábbi vagy új fiókunkba. Kicsit előre rohanok, de annyira jó már a külső kamerája a készüléknek, hogy simán elétartarthatjuk a telefonunk QR kódos Wi-Fi megosztását, azt azonnal leolvassa és már meg is kezdődhet is az első indításhoz szükséges frissítési folyamat. 

Miközben 5-10 perc alatt a net sebességétől függően lefrissül, addig meg is csodálhatjuk a készüléket kívülről és belülről is. 

A Quest 3 specifikációiról már sokszor írtunk az oldalon, és bár az ismétlés sosem árt, azt tudni kell, hogy a papíron leírt értékek nem mondanak sokat a valóságban. Az ember nem egy digitális lény, hogy a felbontást úgy érzékelje, mint ha egy gép lenne, biológiai érzékszerveink nem ilyen következetesek, trükkökkel becsaphatók és még sorolhatnánk. Talán sokan emlékeznek még a megapixel háborúra, hogy papíron úgy tűnt, akkor lesz jó egy fényképező, ha nagy megapixel számot tudnak ráírni a dobozára, valójában viszont a kisebb felbontású eszközök szinte mindig jobb képet produkáltak, mint a társaik. A 4K, 8K, 16K dobálás tehát itt is értelmetlen, nem felbontásban mérik a jó VR szemüveget, hanem a kijelző és a lencse minőségében. 

Ez alapján a Meta Quest 3 pedig zseniálisan teljesít. A 2064x2208-as felbontása önmagában is imponáló, de szerencsére nem csak papíron, a valóságban is szuper képminőséget tud nyújtani. A Pico 4 papíron jobb képet ad, gyakorlatilag viszont nagyjából egálban vannak. A PS VR2 kanyarban sincs, a Quest 3 fényévekkel jobb képet ad a teljes RGB elrendezésének hála, ám hozzá kell tenni, hogy a fekete nem olyan fekete, mint az OLED paneles PlayStation headseté. 

A kijelzőn immár kényelmesen lehet olvasni, az apróbb betűk megjelenítése már nem fárasztja annyira a szemet, mint a Quest 2 esetében ezt tapasztalhattuk. A Screen Door Effect, avagy a pixelek közötti rács szinte teljesen eltűnt, ha valaki nagyon erőlködik még láthatja, de ez játék közben teljesen észrevehetetlen.  

A PS VR2 mosottas, undorító és élményromboló fátylas mura effektje sincs itt jelen, a Quest 3 tökéletesen tiszta és LCD panelhez képest igencsak élénk színekkel operál. 

A VR megjelenítés viszont nem csak a kijelzőn múlik, itt van nekünk a lencse is. A lencse legalább olyan fontos eleme a rendszernek, mint a kijelző. A Pico 4 esetében láthattuk, hogy milyen jó is egy remek pancake, avagy jó lapos lencse, hiszen így tisztább képet kaphatunk, miközben a készülék is kisebbé válhat. A Sony bár megtehette volna és meg is kellett volna tennie, nem váltott pancake lencsékre, emiatt pedig értelmetlenül nagy maradt a VR szemüvege. Meta végre meglépte a dolgot, és váltott. 

A pancake lencsék nem tökéletesek, sokkal több fény kell ahhoz, hogy jól nézzen ki a tartalom rajta, ne legyen sötét a kép, cserébe nincsenek koncentrikus körök és tisztább lesz a képminőség. A Meta Quest 2 lencséi élen jártak az iparban, és azt kell mondani, hogy a Meta Quest 3 esetében sincs ok panaszra.  

A lencsék távolsága a jobb headsetekhez hasonlóan végre pontosan állítható, így többféle arctípuson is jól tud működni. Embereken tesztelt formája van, így a katasztrofálisan kényelmetlen PS VR2-vel ellentétben a lencsék nem nyomják az ember orrát, sőt, akár távolabb is tehetjük őket az arcunktól, ha például szemüveget szeretnénk viselni. 

Minimális god ray szerű fényelés lehet nagy kontrasztú jeleneteknél, illetve van, hogy egy-egy gombnyomással távolabb kell tennie néhány embernek a lencséket, hogy ne legyen kettős látása, de összességében vélhetően ez a legjobb VR lencse, amit valaha tömeggyártásban készítettek. Talán ennek a lencsének köszönhető a magasabb árazás, és az akkumulátor méretéhez képest rövid üzemidő, de összességében megérte a váltás.  

Ha tehát összehasonlítom a képminőséget a jelenleg piacon lévő VR eszközök között, akkor elsőnek a Quest 3-at hoznám ki, amit sorrendben követne a Pico 4, Quest 2 majd a PS VR2. Ez az utolsó hely elég lesajnálónak tűnik, és az is. A Quest 2 fele áron képes jobb képet produkálni, mint a nála jóval újabb és PlayStation 5-höz kötött PS VR2, ez pedig elkeserítő eredmény. Nem véletlenül rugdosom a PS VR2-t, szeretném ugyanis érzékeltetni, hogy nem egy jó vétel a beszerzése, vannak jóval jobb eszközök annál, ami vásárlásra érdemes. 

Visszatérve a Quest 3-hoz, az eszköz hiába kisebb, súlyra nem könnyebb, mint a Q2 volt. Ennek a nagyobb akkumulátor az oka, ami valószínűleg a pancake lencsék miatt vált szükségessé, hiszen több energia kell ahhoz, hogy hasonló üzemidővel tudjon működni a készülék. A Q3 ennek ellenére könnyebbnek érződik, mert az eszköz közelebb van az ember arcához, ezért jobb a súlyelosztása. 

Rá is kanyarodnék tehát a kényelemre. A Quest 3 a Quest 2-höz hasonlóan olcsó szövetpánttal kerül értékesítésre, amihez optimálisan vásárolhatunk különböző fejpánt kiegészítőket. Máris vannak licencelt vagy kínai alternatívák is, bármelyik mellett is döntünk, a készülék kényelmesebb lehet, mint a gyári kiszerelés. Ez viszont sajnos megdobja az eszköz árát, ami így is a legdrágább tömegeknek gyártott VR eszköz a Metától. 

Az előbbiekben a képminőséget ecseteltem, és bár van egy-két eltérés a Quest 2-höz képest, ha valaki felveszi az eszközt olyan sok különbséget nem fog látni. A képminőség alapján tehát nem tudnám egyértelműen kijelenteni, hogy a Quest 3 érdemes a vásárlásra egy Quest 2 után vagy első headsetnek, szóval mélyebbre kell ásnunk ahhoz, hogy megértsük az eszköz valódi erejét. 

A mélységet pedig első körben az erősebb XR2 jelenti. Míg a Quest 2 a legelső Qualcomm XR2 chipet kapta meg, addig a Quest 3 már a legújabbat, a Snapdragon XR2 Gen 2-t 8GB RAM-mal, ami azt jelenti, hogy nem csak a Quest 2-nél, de a Quest Pro-nál is jóval erősebb lett a készülék. 

Ha számszerűsíteni akarjuk, akkor a grafikus teljesítménye a készüléknek kétszerese az elődjének, vagyis nem csak, hogy magasabb felbontáson tudja futtatni a játékokat, de még jobb grafikát is elő lehet hozni a készülékből, amennyiben a fejlesztők vevők a dologra. Több játék, így a The Walking Dead: Saints and Sinners is megkapta a maga Quest 3-as tuningját, érdemes egy pillantást vetni rá, hogy mekkora fejlődést lehet elérni az új chippel. 

A játékok tehát minden eddiginél szebben és jobban tudnak futni az új készüléken, ráadásul konkurense sincs, ez most a bivaly készülék, ami leköröz minden mást. A játékkönyvtár tekintetében is ez a legelőrehaladottabb készülék. Ami a Quest 2-n fut, az megy ezen is, szóval bőven van mivel játszania az érdeklődőknek. Lehetne több húzócím is rá, kétségtelen, bár a headsethez járó Asgard’s Wrath 2 és a hamarosan érkező Assassin’s Creed Nexus elég ütős címek lesznek önmagukban is. 

A játékokról tehát nem nagyon tudok mit mondani, a könyvtár megegyezik a Quest 2 élményeivel, de aki szeretné átnyálazni a lehetőségeit, az a hivatalos boltban vagy a SideQuesten körbenézhet vásárlás előtt. A magam részéről régóta gyűjtögettem a Quest 3-ra, bár az árazása engem is szíven ütött és meg is torpantott kicsit. Elgondolkodtam rajta, hogy kell-e nekem, de végül úgy döntöttem, belevágok. Ha már így alakult, hirtelen felindulásból egy RTX 4070-et is vásároltam mellé, így nagy pénzégető bulit csapva indítottam frontális támadást a bankszámlámon lévő forintocskáimmal szemben. 

Az erős videokártyára azért volt természetesen szükség, mert a PCVR élményt szerettem volna teljes erejében kipróbálni. A Quest 3 vezetékes és vezeték nélküli módon képes csatlakozni a számítógépünkhöz, ilyenkor úgy viselkedik, mint egy Rift. Minden PC-s VR játék, beleértve a F1, az Elite Dangerous, No Man’s Sky, Half-Life Alyx stb. működik ilyenkor vele, teljes és látványos VR élménnyel gazdagodhatunk, ami messze lekörözi az XR2 Gen 2 grafikai lehetőségeit.  

Ilyenkor ugyanaz a játék is jobban néz ki a Questen, hiszen a számítást nem a kis mobilprocesszor, hanem a Quest 3-nál is nagyobb videokártya végzi. Ha tehát valaki grafikai ugrást akar, akkor majdhogynem ingyen, egy jó router segítségével is lehetősége van arra, hogy a PC-vel működjön. Akinek van elég erős gépe, kár lenne kihagynia ezt az opciót. 

A másik, amiért videokártyát váltottam az az AV1 codec. A Quest 3 már képes AV1 dekódolására, és ezt bár az RTX 3060-as kártyám is tudta, kódolni már nem volt képes. Az AV1 codec 4K feletti szuper videó közvetítési módnak készült, a hardveres gyorsítás viszont csak az RTX 40XX-es kártyáktól állnak rendelkezésre. Vagyis akinek van új videokártyája, az tudja kihasználni a legjobb képközvetítési módot a Quest 3-ra, ami a Virtual Desktop app segítségével tud megtörténni. 

Az AV1 jól teszi a dolgát, a Quest 3 képminősége PCVR-ra kötve már szinte tényleg olyan, mintha közvetlenül a videokártyára kötném az eszközt. Képtömörítési anomáliákat szinte már lehetetlen észrevenni, gyorsan villodzó Beat Sabernél talán van valami kis törés néha, de lehet csak bebeszélem magamnak. A Q3 ráadásul a Wi-Fi 6E-t is támogatja, tehát megfelelő routerrel még tovább lehet növelni a képminőséget és a stabilitást. 

A 2D-s, avagy a monitoros PC-s játékok is remekül néznek ki az eszközön. A PS VR2 is támogatja azt, hogy a sima játékokkal egy kijelzőn játszunk, ám a megoldás annyira fapados, a kijelző a mura effekttel meg annyira mocskos, hogy nincs az embernek ingerenciája elindítania így bármit is. A Quest 2 is támogatta, hogy például Virtual Desktop vagy Bigscreen alkalmazást használva saját mozitermemben ülve játszunk a PC-s címeinkkel, a Quest 3-nak viszont már olyan jó a képminősége, hogy kompromisszum nélkül lehet így nyúzni az adott játékot vagy nézni egy filmet. 

Mortal Kombat, Overwatch, Armored Core vagy bármi játszható a személyes mozitermünkben, a kép tiszta és reszponzív marad a legnagyobb harcok közepette is. Mivel a Quest Android alapú és támogatja a konzolok gamepadjait, így vicces módon az Xbox és a PlayStation konzoljaink távoli játék appjai is feltepíthetőek rá, vagyis ilyen játékokkal is tudunk játszani rajta. Hozzá kell azonban tenni, hogy még idén érkezik a hivatalos Xbox felhős szolgáltatás a Quest 3-ra, szóval a Game Pass előfizetők még könnyebben kapnak majd kiváló felhőélményt rá. 

A cikk végére hagytam az eszköz valódi erősségét, pontosabban inkább azt a tulajdonságát, ami jelentősen megkülönbözteti az elődjétől. A kevert valóság már régóta foglalkoztatja a Metát, egyrészt már a legelső Quest képes volt rá, másrészt az ezzel való kísérletezés és tanulási folyamat sokat segít majd az AR szemüvegek elterjedésének elején. 

A Meta Quest Pro már fejlesztett AR eszközökkel érkezett, a valóságot színesbe láthatta a felhasználó, amire rávetülhetett a virtuális világ. Ettől függetlenül nem lett túl jó minőségű a szemüveg ezen módja, nem is nagyon éri meg emiatt Pro szemüveget venni. 

A Quest Pro megjelenése után az Apple leleplezte a Vision Pro szemüvegét, ami rengeteg ember fantáziáját indította be, hogy micsoda jövő áll az ilyen eszközök előtt. A magam részéről zsákutcának tartom a kamerákon és kijelzőn keresztüli való világgal való interakciót, a kevert világ soha nem lehet olyan jó, mint a direkt a célra létrehozott hardver. Úgy értem, a Vision Pro alapvetően egy VR eszköz tulajdonságaival rendelkezik, mégis a kiterjesztett valóságot helyezik nála előtérbe, ami szerintem már középtávon sem egy életképes modell, de a világ majd eldönti ezt a kérdést helyettem. 

A Quest 3 ezzel szemben továbbra is VR szemüveg, de rendelkezik a Vision Pro által várt tulajdonságokkal is, vagyis átláthatunk vele a való világba, ott pedig poénos dolgokat tehetünk meg. 

Azért mondom, hogy poénos dolgokat, mert ennek a minősége nem éri el azt a szintet, ami ahhoz kellene, hogy tökéletes képminőségben lássuk a valóságot, de arra elég, hogy szórakoztató appokat indítsunk el így. 

A Meta Quest 3 külső színes kamerái mellett még van mélységérzékelő szenzor is, így a kezünk és a környezetünk minden eddiginél pontosabban lehet jelen a valóságban és a VR térben egyaránt. Ez természetesen a jobb minőségű appok létrehozásában segíti a fejlesztőket. 

De hogy mi is ez a kevert valóság? Ha akarjuk, akkor a szobánkba megjelenhetnek zombik, az asztalra letehetünk egy virtuális társasjátékot, a való világgal körbevéve edzhetünk, vagy éppen zongorázni tanulhatunk. 

A technológiában rengeteg lehetőség rejlik, ezeket a Vision Pro is tudni fogja, de az ilyen jellegű applikációk csak kiegészítő szolgáltatásként érdemesek használatra, nem elsődleges funkcióként. A Quest 3 esetében tehát tovább növeli az MR az eszköz értékét, de ugyanúgy megmaradnak VR elemek, amik a Vision Próból valószínűleg fájóan hiányozni fognak. 

A mélységérzékelő szenzort említettem, ami tovább növelte a kézkövetés megbízhatóságát, ám ne felejtsük el, hogy a kontroller is jelentős változáson ment keresztül. Az új Touch vezérlőn már nincsen követést segítő karika, a gépi tanulásos követés és az a pár infra szenzor a kezünkkel épp nem takart területen bőven elegendő ahhoz, hogy a vezérlő működjön. 

Maga a kontroller jobb rezgést és ravaszt kapott, de ezen kívül túl nagy különbség nincs az elődjéhez képest. Ami változás az a szemüvegen magán van, a kamerák elhelyezkedése miatt sokkal nagyobb térben látja a headset a kontrollert, így tovább javult a követés. A PS VR2 Sense vezérlőjével szemben kényelmes és jól használható. 

A kevert valóság már használható minőségű, izgalmas és poénos alkalmazások és játékok nőhetnek ki belőle, a fejlesztett kézkövetés és az új kontroller tovább pontosságot hoz az XR élménybe. A headset maga jobb audiovizuális lehetőségekkel rendelkezik, nem is beszélve az új lencse miatti kisebb méretéről, illetve az XR 2 Gen 2-ben rejlő brutális erőről. 

A hangzás tekintetében is történt némi fejlesztés. Noha egy jó fejhallgatót nem tud helyettesíteni a pántba épített hangszóró, azért érezhetően jobb zenei és hangélményt tud nyújtani a Quest 3, mint bármelyik korábbi elődje. A jack csatlakozó is megmaradt, ám ezúttal nem baloldalt, hanem jobb oldalt kapott helyet, így a Pico 4-gyel ellentétben nem kell az USB-C-be dugni a fülesünket.

Azt kell mondanom, hogy a Quest 3 egy igazán jól sikerült VR szemüveg, már majdnem olyan, amit én magamnak is összeállítanék, ha meglenne hozzá az erőforrásom. Az ár tekintetében viszont ugrásra kell számítani, a Quest 2 jóval olcsóbb eszköz, ami bár már van hároméves, valójában nincs oka annak se szégyenkezni. 

Ha valaki headsetet akar váltani Quest 2-ről, akkor azért olyan hiperűrugrás mértékű változásra nem szabad számítani. A Quest 3 mindenben jobb, ez kétségtelen, de a Quest 2 is hoz egy elég komolyan vehető szintet, ami miatt még azt se vetném el, hogy érdemes lehet annál maradni vagy olyat venni, ha csak havi pár óra szórakozásra vágyunk. 

A Quest 2 játéktámogatása viszont idővel apadhat, ami természetesen megint csak megfontolás témája lehet, de azt fontos tudni, hogy a Q2 is működni fog számítógéppel körülbelül addig, amíg teljesen el nem romlik a kezedben.  

A Quest 2 mellett tehát nem tudom teljes erőbedobással ajánlani a Quest 3-at. Egyszerűen az árkülönbség nem jelent ilyen mértékű minőségi ugrást. Persze, ha van PS VR2-re pénzed, akkor inkább Quest 3-at vegyél, illetve akkor is ezt válaszd, ha a legjobb minőségre vágysz, ártól függetlenül. 

Én váltottam, nem bántam meg, de biztos vagyok benne, hogy sok olyan leendő vásárlója van a Quest 3-nak, akik valójában nem használják ki a benne rejlő lehetőségeket, nekik anyagilag a Quest 2 jobban megérte volna. Nem tudok senki helyet sem dönteni, de ha a legjobb minőségre vágysz megfizethető áron, akkor a Meta Quest 3 ki fog téged szolgálni.