A Meta Quest 2 hamarosan megkapja utódját, a Meta Quest 3-at, ami egy jóval erősebb, de cserébe drágább készülék lesz. A Meta tervei szerint viszont a Quest 2 nem vonul ki a piacról, sőt, marad az olcsó szemüvegek között, hogy több ember számára elérhető legyen a VR. 

A PS VR2 mindenképpen megkövetel egy PS5 készüléket, és önmagában sem olcsó, így az emberben felmerülhet a kérdés, hogy mi felé tud kacsintani, ha mondjuk utálja vagy nem bízik az egykori Facebookban, vagyis a Metában. 

A mai tesztünk alanya a Meta Quest 2 egyik közvetett riválisa, a Pico 4, ami tavaly októberben jelent meg Kínában és Európában, az érkezésekor pedig olcsóbb is volt, mint az akkori Meta Quest 2 szemüvegek. A készülék viszont idehaza nehezen elérhető volt, ezért nem igazán sikerült eddig tesztelnem, ám az idők változnak, az iPon kínálatába is felkerült az eszköz, így végre kézbe vehettem a készüléket.  

Az első tesztek után sok helyen hallottam, hogy a Pico 4 bár alapvetően jó eszköz, csak sajnos szoftveres problémái voltak, emiatt nehezen tudták ajánlani azok, akik használták. Így, ennyi idővel az eredeti megjelenés után viszont volt ideje a ByteDance-nek kijavítania a korábban említett problémákat, így nagy reményekkel vágtam bele az eszköz kipróbálásába. 

A Pico 4 doboza nagyon emlékeztet a Quest 2 csomagolására: kicsit minimalista, de azért a célnak megfelel. Kínaiakról van szó, nem szokás az eredetiség látszatára adni ugye, így aki nem ért hozzá, könnyen hiheti egy Questnek. Kibontani mindenesetre könnyű, utána pedig azonnal a kezeink közé is kaparinthatjuk a készüléket, aminek bekapcsolása hiper egyszerű, de erről majd mindjárt. 

A dobozon belül van természetesen egy másik doboz, amiben találunk egy orrnyerget a fény kizárása érdekében, egy másik fejtámaszt, hogy a szemüvegesek ne koccolják le a lencsét, egy töltőkábelt, madzagot a kontrollerhez, hogy ne repüljön el és persze egy töltőt, ami viszont ebben a csomagolásban UK csatlakozós, tehát átalakító kell hozzá. Minden szépen be van csomagolva, gondos kínai kezek pakolták a dolgokat a helyére, ezzel elégedett is vagyok. Ha akarnám, a szemüveget könnyen visszahelyezhetem a dobozba, hogy mondjuk így szállítsam el valahova, amíg nincs ehhez egy megfelelő táskám. 

Ha a kezünkbe vesszük a Pico headsetet, akkor azonnal szembetűnik, hogy milyen kis apróság. A Pico 4 pancake lencséket használ, aminek köszönhetően a kijelző sokkal közelebb lehet a lencséhez, így maga a készülék is kisebb lehet. A mérete tényleg apró, a súlya pedig a stabil fejpánt és az akkumulátor hátra helyezése miatt kiegyensúlyozott és nem is túl nagy. 

Az, hogy az akkumulátor hátul van, külön nagy előny, hiszen így az elől lévő alkatrészek hűtése is könnyebben megoldott. Egy kis ventilátor segíti a termékben található XR2 és a többi alkatrész hűtését, ami bár picit talán hangosabb, mint a Quest 2 hűtése, de jóval halkabb, mint mondjuk a HTC Vive Focus 3 vagy Flow ventije. 

A pánt egy rugalmas „elit” pánt, ami azt jelenti, hogy általánosságban kényelmesebb, mint az olcsóbb szövet. A fejre helyezés a szokásos tekerentyűvel lehetséges a pánt végén, ezzel szoríthatjuk a fejünkre az amúgy nem túl nehéz cuccot. A probléma viszont az, hogy ezt a pántot nagyon nehéz jól beállítani, emiatt viszont nagyon könnyen túl nagy nyomást tud helyezni a homlokunkra, ami sokaknak fejfájást, de legjobb esetben is vörös foltot hagy maga után. 

A pánt tehát nem a legkényelmesebb, de összességében jobbnak ítélem meg, mint mondjuk a Quest 1 vagy 2 gyári kiszerelése. Sajnos mindezek mellett az is szempont, hogy a beépített akkumulátor miatt nem cserélhető, így ha nem sikerül valami kényelmes pózt vagy megoldást találnod a viselésére, mert a koponyád formája nem tudja befogadni, akkor nehezen fogod tudni használni az eszközt. 

Az arcvédőről ejtenék még pár szót, mivel az könnyedén cserélhető, így a higiéniás kérdések is egyszerűen megoldhatóak. A párna anyaga szövet, számomra nem a legkellemesebb anyag, de volt már dolgom rosszabbal is. Sajnos a kialakítása nem segít azon, hogy kényelmes legyen a fejemen, a fényt nálam oldalt beengedi a VR térbe, ami zavaró is lehet. 

A Pico 4-en csak pár gomb van, a bekapcsoló gomb, a hangerő állító gombok, ezen kívül találunk még rajta USB-C-t. 

Ez egy roppant kellemetlen dolog, hiszen így nem tudjuk egyszerűen rákötni a fej vagy fülhallgatónkat. A Bluetooth-t szigorúan el kell felejteni, VR-ban használhatatlan megoldás, így marad az USB-C jack átalakító, amivel így meg is fosztjuk magunkat a töltés lehetőségétől használat közben. Csalódás. 

Térjünk át viszont a kontrollerekre, melyek viszonylag egyedi alakúakra sikerültek. Ezúttal nem a Quest-féle Touch irányítóra hasonlítanak, hanem valami behatárolhatatlan bigyóra, ami talán kicsit hasonlíthat a PS VR2 vezérlőire. A követést biztosító burok átsiklik a kezünk felett, ám a PS VR2-vel ellentétben ezt könnyű felvenni és kényelmes használni is. 

Bár kicsit előre ugrok, itt azért megjegyezném, hogy nekem nem volt gondom a kontroller követéssel. Szinte bárhogyan tartottam a kezem, úgy éreztem, hogy jól azonosítja a szerkezet, hogy merre van. A Beat Sabernél sem éreztem problémát, ott is úgy éreztem, hogy bírja a tempót. Nem tartom kizártnak, hogy hibázik néha, de én nem találkoztam ilyen jelenséggel. Megemlítem még azt is, hogy képes a kézkövetésre is, tehát ha letesszük a kontrollert, akkor hasonlóan a Quest-hez az ujjainkkal is irányíthatjuk a dolgokat. 

A gombkiosztás hasonlít a Quest-hez, annyi különbséggel, hogy kapunk még plusz menügombokat. A plusz gombok között van, amit például PC-re kötve használhatunk ki leginkább, de akad videó felvevő és fényképező gomb is, ami segít azonnal megörökíteni a pillanatokat. A ravasz és a marokkar jól működik, az analóg is kényelmes, a rezgés pedig kellően változatos. Mivel azonban két elemmel működik, nehezebb, mint a Quest Touch. 

Túl is vagyunk a külsőségeken, de az évezredes tanács szerint az igazán fontos dolgok belül vannak. Nézzük meg tehát használat közben is. 

A kontrollerekben találunk egy-egy kis papírfecnit, amit ha kihúzunk, akkor azonnal működésbe lép a két AA elem, ami ezeket meghajtja. A szemüveg piszok egyszerűen és gyorsan használatba vehető, fényévekkel jobb első élményt kínálva, mint mondjuk a Quest 2. Elég felhelyezni a szemüveget, végig nyomni pár oké gombot és megvagyunk, már használhatjuk is. 

Annyi azért a kevéske oké gomb között történt, hogy beállíthattuk az IPD-t, vagyis a szemeink közötti távolságot. A PS VR2 esetében egy tekerentyűt kell forgatni ehhez, a Quest 2-nél 3 nagy lépésben állíthatjuk a lencséket, itt viszont nem kell semmit se csinálni, csak látunk pár zöld karikát a szemüvegben és addig kell szoftveresen egy csúszkát állítani, amíg éles nem lesz. A szemüveg ugyanis magától oda állítja a lencsék helyét, ahova kell, nem kell a felhasználónak fizikailag semmilyen erőt kifejteni. 

A lencsék ráadásul az első belenézés után láthatóan nagyon jók. Ezek a pancake lencsék szép betekintési lehetőségekkel rendelkeznek, balra és jobbra is nagyon éles a kép, hivatalosan pedig 104 fokos látószöggel bírnak. Az egyetlen igazi negatívum, ami a pancake lencsék sajátossága, hogy több energia kell ahhoz, hogy a fény átjusson rajtuk, így általában sötétebbek. A Pico 4 esetében szerencsére nem érezni ezt a sötétséget, legalábbis középen, de ha oldalra tekintünk, akkor azért láthatjuk, hogy egyre kevésbé fényes a kijelző. 

A Pico 4 lencséi egy kicsit furcsán törik meg a fényt, ezért hajlamos egyfajta fura befénylésekre. Van, akit ez zavarni fog, de talán nem olyan durva, mint a godray a Quest 2 esetében, így szerintem elfogadható kompromisszum.  

A kijelző 2160x2160-as felbontású, ami láthatóan azért jobb képet produkál, mint a Quest 2, a 90Hz-es teljesítménye pedig általában bőven elég is ehhez. Túl nagy különbséget viszont nem látok úgy összességében a felbontásban, mert ha felveszem a Pico-t, akkor érzem, hogy igen, ez jobb, de ha váltok Q2-re akkor nincs az az érzésem, hogy ezt már nem tudom hordani, olyan rossz a képe. A Quest 2 estében már olyan jó a képminőség, ami bőven befogadható bárki számára, a Pico 4 és a majd érkező Quest 3 csak ezt javítja. 

A Pico 4 ráadásul nem csak magasabb felbontáson, de nagyobb teljesítményen is üzemel. A Quest 2 bevallottan nem tudja kihasználni az XR2 chip teljes erejét, mivel a hűtése és az akkumulátor mérete nem teszi lehetővé. A Quest 2 esetében ugyanis arcnehéz készülékről beszélünk, így az oda pakolt energiatelep előre helyezi a súlyt, tehát túl nagy aksi nem lehet benne. Az XR2 chip viszont nagyobb teljesítményen nagyobb akkut és hűtőt igényelne, vagyis lejjebb kellett venni az erejét, hogy az ember arca ne deformálódjon el a súlytól. Ez a fajta kompromisszum a Pico 4 esetében nincs, a hűtése és a processzor teljesítménye is 100%-os, hála a hátra pakolt akkunak, amivel akár 3 órát is képes üzemelni töltés nélkül. 

A Meta hatalmas, szinte behozhatatalan előnye, hogy nekik van a legnagyobb szoftverkönyvtáruk. Szinte minden valaha készült fontos VR szoftver elérhető Q2-re, mindez pedig a több tízmilliós felhasználóbázisnak köszönhető, hiszen a fejlesztőknek megéri jelen lenni a platformon.  

A konkurenseknek ezzel kell versenyeznie, és nagyon nehezen tudnak labdába rúgni. A HTC pont emiatt nagyon rég adott ki 100% játékra szánt VR szemüveget, a standalone készülékeknél pedig nem is nagyon próbálkoznak, mert nincs olyan könyvtáruk, ami lekötné a felhasználókat. 

A Pico 4 esetében viszont más a helyzet. A kínaiak a Metához hasonlóan hatalmas pénzeket öntenek a fejlesztők zsebébe, hogy megérje nekik a platformon való megjelenés, így azt kell mondanom, hogy egy nagyon impozáns könyvtárral nézhet szembe az, aki beruház egy ilyen kütyübe. Ha valakit érdekel a játéklista, érdemes meglátogatni a hivatalos oldalt, itt láthatjuk, hogy a Pico-nak nincs miért szégyenkeznie, aktuális és erős könyvtárral rendelkezik a platform. 

Sőt, a Pico időről-időre ingyenessé is tesz pár címet, ezzel is ösztönözve a felhasználókat. Például csak azzal, hogy felvettem a szemüveget megkaptam a Wands legújabb részét, az Alliance-ot, a SuperHOT VR-t és az All in One Sports VR csomagot. Mondanom sem kell, ez egy olyan pozitívum, amit örömmel fogadtam, így már tudtam is tesztelni rendesen a készüléket a meglévő ingyenes játékok mellett. A Sony a PlayStation VR2 esetében szerintem nagyon rosszul kezeli a dolgot, nem ad játékot a szemüveghez és drága a limitált kínálat is. A Pico 4 egészen biztosan sokkal tartalmasabb szórakozást tud nyújtani a lehetőségeivel. 

A sideload pedig működik. A SideQuest app telepíthető, vele együtt pedig több olyan szoftver is, ami a hivatalos boltokban nem elérhető. Sőt, a Pico 4 is engedi az APK telepítését, szóval tipikus Androidos rendszerről van itt is szó.

A rengeteg szoftver annak köszönhető, hogy pár hónappal ezelőtt a Pico 4 átállt OpenXR rendszerre, ami azt jelenti, hogy sokkal könnyebb a szemüvegre VR appot írni, mint korábban. Pontosabban a legnagyobb könnyebbség abban keresendő, hogy a más platformokra írt játékok jó eséllyel azonnal működnek Pico-n is, vagyis sokkal könnyebb dolga van a fejlesztőknek a portolásban. 

Amit viszont észrevettem, hogy több cím portja is kérdéses minőségű, sajnos több játéknál nincs a kijelzőnek megfelelő felbontása. De nem ez a legnagyobb gond, hiszen van, hogy szaggatást is tapasztaltam, holott nagyobb teljesítmény leadására képes a Pico 4-ben lévő chip, mint a Quest 2 esetében. Ez persze függhet a rendszerszoftver optimalizáltságától is, de láthatóan vannak olyan appok, amik tökéletesen működnek a Pico-n, így biztos, hogy nem lenne megoldhatatlan a minőség megtartása. 

Természetesen van pár játék, ami hiányzik innen, de egy erős számítógéppel ez pótolható. A Beat Saber például ilyen, szóval csak számítógépre kötve lehet ezt játszani, ami nem egy nehéz folyamat. A Pico 4-hez jár ugyanis egy Streaming Assisstant szoftver, amivel jó minőségben lehet közvetíteni a PCVR játékokat a Pico 4-re. 

Erre két lehetőségünk van. Az egyik a kábeles megoldás, a másik a vezeték nélküli. Mindkét esetben állíthatjuk a felbontást, a képminőséget, mindez pedig stabil kapcsolat mellett működik is. Sajnos viszont nem tökéletes a rendszer, néhány játéknál a kontroller kicsit elvándorol a helyéről. 

Ahhoz, hogy ez megoldódjon, szükséges lehet a Virtual Desktop app megvásárlása. A Pico Store-ban nem véletlenül ez a legnépszerűbb szoftver, hiszen ezzel a számítógépünket könnyedén tudjuk kezelni, a rajta lévő játékokat pedig vezeték nélkül a legjobb minőségben közvetíthetjük. A Virtual Desktop a PCVR alfája és omegája a standalone szemüvegek esetében, így ezzel a +20 dolláros kiadással érdemes számolni vásárláskor. 

Ha tehát van egy jó számítógépünk, routerünk és Virtual Desktop appunk, akkor semmi nem akadályoz meg minket abban, hogy a PC játékokat futtassuk ezen a kütyün. És bizony azt kell mondanom, hogy aki erre vetemedne és csak ez érdekli, akkor a Pico 4 valószínűleg jobb választás, mint a Quest 2.  A Virtual Desktop szépen megoldja a kompatibilitási gondokat, így tényleg akármivel játszhatunk, ami valaha kijött PC-re. A jobb lencse és kijelző pedig meg is köszöni ezt.

Összességében egy nagyon jó vezeték nélküli PCVR készülék lehet ezen az áron, az egyetlen szomorú dolog, hogy a Pico a Neo 3-ban látott Display Portot dobta, így a képminőség nem lehet olyan szuper, mint egy vezetékes megoldás esetében. A Pico 4 már mixed reality eszköznek promózta magát, vagyis kezdetekben kiemelték, hogy egy elejére pakolt színes kamerával képes a való világra építkezni. A kiterjesztett valóság funkciója viszont sajnos komolyan vehetetlen, poénnak jó, mint a Quest 2 esetében, de szerintem még annyira sem használható. 

A Pico 4-nél ugyanis egyetlen egy színes kamera került a készülék elejére, ami azt jelenti, hogy nem sztereóban, csak monóban látjuk a külvilágot, emiatt minden nagy és térhatás nélküli. Az ember nem tudja megmondani a távolságot az objektumok között, nem is értem miért kellett erre külön energiát fektetni. Mármint jó dolog a kevert valóság, ha éppen beállítod a játékteret vagy oda kell menned egy pohár vízért az asztalhoz, rendszeresen használom, de a színes kamera ehhez így külön felesleges, és nincs is rá szoftver, ami kihasználná. Nem hiszem, hogy emiatt túlságosan drágább lenne a készülék, egy feature-nek elmegy, de erre senki ne építkezzen a vásárlásnál, nem fog Apple Vision Pro élményt kapni. 

Az is érdekes lehet, hogy ebből az eszközből van Enterprise kiadás is. A jóval drágább készülékben már van arc és szemkövető funkció is, ez természetesen a sima Pico 4-ből hiányzik. Az átlagos felhasználónak bőven elég a sima kiadást választani, nincs értelme többet fizetni az üzleti változatért. 

A Meta és a ByteDance is esküszik arra, hogy hihetetlenül biztonságos használni a szemüvegjeiket, hiszen az adatbiztonság számukra a legfontosabb, minden érzékeny adat a szemüvegen marad és törölhető, nem szabad aggódni. A baj csak az, hogy a világ két legnagyobb közösségi oldaláról beszélünk, ráadásul mindkét cég élenjáró az adatbiztonságot érintő büntetések begyűjtésében, sőt, a ByteDance lehet ki is lesz tiltva Amerikából kémkedés miatt. 

Felmerülhet tehát a kérdés, hogyan bízhatna bárki is ezekben a kütyükben? A Meta esetében tudom, hogy voltak mérések a közösség részéről, szinte biztosan nem szivárogtat érzékeny dolgokat a Meta részére, nem küld képeket és hangokat az anyavállalathoz, tényleg mindent a szemüvegen tárol, az adatbiztonsággal is foglalkozó közösség szerint teljesen megbízható a cucc. 

Az emberek egy része viszont nem bízik a Facebookban még az ilyen mérések ellenére sem, így elvből is kerülik a Quest 2-t. A kérdés már csak az, hogy a Pico 4 lehet-e alternatíva ezügyben? 

Mindenki maga döntse el. A kínaiak rendszerszinten rendezkedtek be az állampolgáraik megfigyelésére, de az is igaz, hogy a nyugati piacra kivonuló vállalatok igyekeznek tiszteletben tartani a nyugati szabályokat, már csak amiatt is, mert nem akarnak kiszorulni a piacról. A probléma csak az, hogy az anyaország szeret kémkedni, ezért sokszor nyomásgyakorlással ráveszi a cégeket, hogy azért mégiscsak próbáljanak meg adatokat szerezni a felhasználóiktól, bárhol is éljenek. Egyelőre viszont nincs jele annak, hogy a Pico 4 a felhasználók privát szféráját akarná megrontani, az adattovábbítás önkéntes és kikapcsolható.  Egyéni megítélés tehát, hogy ki melyik vállalatban bízik, ha ezek közül egyikben sem, akkor sajnos csak a magasabb árkategóriájú termékek között fog HTC-t, Sony-t vagy Valve headsetet találni.  

Összességében a Pico 4 nekem egy nagyon pozitív csalódás. Az első értékelések alapján attól tartottam, hogy végeredményben gagyira sikerült, de látható módon mára már kijavították a kínaiak azokat a problémákat, amik miatt kicsit féltek tőle az emberek. A játékkínálat még mindig nincs a Quest 2 közelében, de nem olyan rossz a helyzet, a PCVR élmény pedig akár jobb is lehet, mint a Meta eszközén. 

Akinek van már otthon Quest 2-je, fölösleges a váltáson lamentálnia. A Pico 4 nem annyival jobb, mint a Q2, hogy megérje elgondolkodni rajta, ám ha még nincs VR eszközöd, olcsón akarsz valamit, akkor a Pico 4-et érdemes lehet tervbe venned, mert elég jó eszköz.